Készítette: Bakos Ágnes, Eperjesi Erika (Forrás: www.pszaf.hu) Katasztrófa kockázat Készítette: Bakos Ágnes, Eperjesi Erika (Forrás: www.pszaf.hu)

Bevezetés Az elmúlt években egyre gyakrabban láthatók a médiába pusztító katasztrófák drámai képei. Az általános emberi magatartás, a segítségnyújtás által biztosított anyagi kompenzáció azonban legtöbbször nem elegendő. A helyreállítás kérdései már a biztosítókra, valamint gyakran állami forrásokra hárulnak. Az OECD már 2004. november 22-23-án Párizsban nagy nemzetközi körre kiterjesztett konferenciát rendezett. A konferencia témájába tartozónak tekintette a terrorizmus kockázatát is.

A katasztrófa kockázat fogalomköre A katasztrófa kockázatok két nagy csoportját különböztetjük meg: a természet erőivel összefüggő katasztrófa kockázatok nem természeti katasztrófák, amelyek meghatározóan emberi tényezővel hozhatók kapcsolatba (man-made disasters) a) nem szándékos események (unintended events) b) szándékos események (willful events)

A terrorizmus kockázata A terrorizmus kockázatának fogalma folyamatosan napirenden van. Az OECD konferenciát is olyan események motiválták, mint a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, valamint a madridi bombamerényletek. A konferencia, illetve a világ biztosítási szektorának célja meghatározni, - milyen kritériumok alapján sorolhatunk egy eseményt a terrorizmus fogalomkörébe (illetve szükséges-e egyáltalán ilyen kritériumok felállítása); - hogyan oldható meg hatékonyan az ilyen típusú kockázatok fedezete megaterrorizmus: olyan események, amelyek által okozott károk összességükben meghaladják mind a piac, mind a kormányzat erőforrásait

A terrorizmus olyan kockázati tényező, amely túlnő az egyes országok keretein A hatalmas méretű, nem megbecsülhető károk komoly kihívást jelentenek a biztosíthatóság szempontjából, mivel a kockázat biztosíthatóságának alapvető feltételei az alábbiak: nagyobb számú megfigyelési egység, hogy valószínűségszámítási alapon elemezhető legyen, illetve tényleges kockázatmegosztás lehessen, homogének legyenek a kockázatok, az esetleges károk véletlenszerűek legyenek, az esetleges kár egyértelműen leírható és megbecsülhető legyen, az esetleges ügylet mindkét fél (szerződő, biztosító) számára gazdaságos legyen.

Természeti katasztrófa kockázatok jellegzetességei A 1. illetve 2. csoportba sorolt kockázatok között éles különbségek figyelhetők meg. Vegyük pl. egy hagyományosnak tekinthető tűzkockázat és egy természeti katasztrófa összehasonlítását.

Természeti kockázatok Különbségek Tűz kockázat Természeti kockázatok Különbségek Az esemény be-következtének gyakorisága Nagy kockázatú Alacsony kockázatú Az esemény mérete Egyedi kockázat a portfólióban (egy épületet vagy egy épületegyüttest érint) A teljes portfólióra kiterjedő kockázat Az esemény helyszíne Jelentősége kicsi Jelentősége nagy Kockázatmérés, tervezés, árazás Elegendő a költségelemzés és a kockázatok minősítése Szükséges a modellezés Az egy eseményből származó potenciális veszteség nagysága Alacsonytól a közepes kockázatig Magas kockázatú A földrajzi helyzet Minimális hatással bír a potenciális veszteség nagyságára Nagy jelentőséggel bír a potenciális veszteség nagyságára

Természeti katasztrófák számokban Az USÁ-ban a Katrina hurrikán 1326 áldozatot követelt, valamint 1,5 millió ember kényszerült elhagyni New Orleans-t és térségét. A közgazdasági értelemben vett károk a becslések szerint 150-200 milliárd dollárra tehetők. A Katrina a biztosítás történetének legköltségesebb eseményévé vált. A katasztrófák mind számukban, mind az okozott károk nagyságában egyre nagyobb pusztítást okoznak.

A kockázatkezelés és kockázatcsökkentés piaci formái A katasztrófa kockázatok piaci alapú menedzselésének két fő típusa: kockázatkihelyezési, kockázatporlasztási eszközök, technikák - hagyományos biztosítási szerződések - viszontbiztosítási típusok - új tőkepiaci technikák egyéb piaci eszközök - speciális banki/pénzpiaci hitelezési formák - olyan tőkepiaci eszközök mely révén kapcsolat jön létre a biztosítási szektor és a tőkepiac között

Állami szerepvállalási formák Az állam szerepvállalásának két tipikus módját különböztetjük meg. Ex post – biztosítói szerep; a katasztrófa után közvetlen állami segítségnyújtás; nem szed biztosítási díjat Ex ante – megelőző, hatékony kockázatcsökkentés Két fő finanszírozási modellről beszélhetünk: 1. az állam díjat szed, felvállal meghatározott kockázatokat; a díjfizetés kötelező és egységes, 2. az állam kvázi viszontbiztosítóként jelenik meg.

A „moral hazard” dilemma Morális kockázatnak tekinthető, hogy az állam növekvő részvétele még nem feltétlen jelenti az állampolgárok részéről is a nagyobb arányú részvételt a kockázatok csökkentésében. „velem nem történik meg” „az állam úgyis fizeti a helyreállítást”

Kompenzációs mechanizmusok az OECD országokban Különböző pénzügyi alapok, összetett kompenzációs rendszerek. Finanszírozás: többnyire adókból (pl.: vállalati adóból). A károkat többnyire egy meghatározott limit erejéig kompenzálják (pl.: Finnország – 80%). Ausztrália - Natural Disaster Relief Arrangements Ausztria - Austrian Catastrophes Fund Japán – Japán Földrengés Viszontbiztosító Társaság Mexikó – Nemzeti Katasztrófa Alap (FONDEN) Törökország – Török Katasztrófabiztosítási Pool

Katasztrófa kockázati kitettség az egyes OECD országokban

Alternatív tőkepiaci fedezeti technikák a katasztrófa kockázatok kezelésére Katasztrófa kötvény (cat-bond) - egyszeri vagy többszöri eseményre szóló - egyéves vagy többéves - eseményenkénti vagy aggregált Időjárással összekapcsolt derivatív eszközök (weather derivatives) Katasztrófa kockázati swap

Összegzés A katasztrófák a piac számára komoly kihívást jelentenek. Ennek oka bekövetkezésük valószínűsége és erőssége, a kockázat nehéz mérhetősége. Az okozott károk rendkívül nagyok, és a pusztítás mértékét tekintve növekvő trend figyelhető meg. A biztosítási piac keretei gyakorta elégtelenek a megfelelő kárrendezéshez. Az állami szerepvállalás formái ugyan ugyan rendkívül eltérőek, de közös jellemzőjük, hogy ezek a rendszer már önmagukban kockázatmérséklő hatásúak.