Madách Imre „A sztregovai remete” Származása Madách Imre a 13. századig tudta visszavezetni családját. Közvetlen ősét a II. András király korában élt Raduntól eredezteti. Fiai (Madách de Oszlár, Tóbiás és Mike) mindannyian alapítottak családot, de ezek közül is a legjelentősebb a Madách-ág, melynek tagjai 1250-ben IV. Bélától kaptak adománylevelet, birtokot pedig Zólyom vármegyében. A Mádáchok 1430-tól bírták Sztregovát. Innen ered az úgynevezett sztregovai-ág, a költő felmenői, kiknek több tagja Nógrád vármegye szolgálatában állt, de volt köztük törökverő hős, kuruc főtiszt és költő (Madách Gáspár) is. A ifj. Madách Imre nagyapja, Madách Sándor (1756–1814) híres szabadkőműves, kora egyik legsikeresebb ügyvédje, a Martinovics-per 16 vádlottjának, köztük Batsányi János védője, de emellett Nógrád megye főügyészeként is tevékenykedett. Fia, id. Madách Imre (1781–1834), császári és királyi kamarásként visszavonultan gazdálkodott Alsósztregován.

Madách Imre Alsósztregován (ma Szlovákiában) született 1823-ban. Életpályája Madách Imre Alsósztregován (ma Szlovákiában) született 1823-ban. Gyermekkorát szüleinek kastélyában töltötte külön nevelők (Kovács József, Osztermann Ernő) vezetésével. Félénk, magányos, törékeny alkat volt, élete végéig sokat betegeskedett. Tanulmányait magánúton végezte, vizsgáit a váci piarista gimnáziumban tette le 1829 és 1837 között. Közben elveszítette édesapját, ami annyira megviselte, hogy leginkább csak könyveiben lelte örömét.

Madách Imre A hat nyelven (német, francia, szlovák, angol, latin, ógörög) tudó Madách 1837 őszén került a pesti egyetemre. Az első két szemeszterben bölcsészetet, majd a harmadiktól jogot hallgatott. 1841 októberében és novemberében tette le ügyvédi vizsgáját a Pesti Egyetemen. Egykönyvű szerzőként tartják számon (Civilizátor, Mózes, Nápolyi Endre, Csák végnapjai, Férfi és nő, versek, novellák)

Felesége Fráter Erzsébet („A lidércke, mely örvény felé csal.”) Madách Imre Felesége Fráter Erzsébet („A lidércke, mely örvény felé csal.”) Gyakran kerültek összetűzésbe Madách Imre: elmélkedő, visszahúzódó ↨ Fráter Erzsébet: nyughatatlan, szórakozásra vágyó, romantikus személyiség, neurotikus vonások.

Madách Imre Szabadságharc (szívbetegség – átszervezési feladatok→Katasztrófák sora (nővérét férjével együtt román parasztok bestiálisan meggyilkolják) Világos után menedéket ad Kossuth titkárának (Rákóczy János elmenekül) → Madáchot letartóztatják (Pozsony, Pest börtönei) Közben felesége hűtlen lesz hozzá → elválnak (Egy ismerős Meskó János kíséri el a losonci bálba – Madách halála után alkoholista lesz és egy nagyváradi közhórházban hal meg.)

Baráti társaság – dráma, amely az emberiség egész történelmét átöleli Az ember tragédiája A liberalizmusba, haladáseszménybe vetett hite megrendül → AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Baráti társaság – dráma, amely az emberiség egész történelmét átöleli

A műben uralkodó eszmei, filozófiai irányzatok Fourier: „édenizmus” (ősállapot) – civilizáció = erkölcsi süllyedés Hegel dialektikája: A fejlődés minden fázisa megszüli saját ellentétét Freneológia = falanszter (tudományokra alapozott világ) Entrópia tan = a föld kihülése Kant filozófiája: Az ember nem kaphat választ léte kérdéseire (a létezés bizonytalansága)

Madách Imre

Madách Imre: Az ember tragédiája 1859. február 17. és 1860. március 26. között készítette Az ember tragédiája egyetlen fennmaradt változatát.

Madách Imre: Az ember tragédiája „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”

Madách Imre: Az ember tragédiája A Tragédia a Kiegyezés évtizedének irodalmára jellemző nemzeti témán felülemelkedő, főszereplőként az emberiséget szerepeltető filozófiai alkotás: emberiségköltemény. Műfaja drámai költemény (emberiségköltemény)

A mű fogadtatása A mű első kritikusa Madách jóbarátja, Szontágh Pál volt, kinek hatására Madách megküldte az egyetlen létező kéziratot Arany Jánosnak.

A mű fogadtatása Aranynak kezdetben nem tetszett a mű, (Faust-utánzat) különösen, hogy a Teremtőt Madách egy munkájára önelégültséggel tekintő mesteremberként mutatta be. Hónapokkal később Arany mégis végigolvasta a darabot és rájött, hogy elhamarkodottan ítélt (javított a kéziraton)

1848–49-es forradalom és szabadságharc A mű megírásának okai 1848–49-es forradalom és szabadságharc A kiegyezés fellendülést hozó évtizedei Madách személyes csalódásai is hatással voltak a műre, Éva alakját a „nőben” történő csalódása, házasságukból kihátráló felesége ihlette. A 19. század természettudományainak új tanításai (a Nap kihűl majd, a földi lét megszűnik)

Kérdések a Tragédiában - Van-e célja az emberi létnek? - Van-e haladás a történelemben? Boldogabb lett-e az emberiség? Megoldotta-e problémáit? - Van-e szabad akarat? - Mi a tömeg és a vezér (egyén) viszonya / szerepe? - Beleszólhat-e a tömeg a történelem irányításába? - Férfi és nő viszonya - Megismerhető-e a világ?

A Tragédia szerkezete KÉTSZINTES DRÁMA FELSŐ SZINT Úr (megbocsátó) Lucifer angyalok kara BÍRÁLÓ │ ALSÓ SZINT Ádám Éva Emberek SZABADSÁGRA VÁGYÓ

A Tragédia szerkezete A. Keretszínek: I., II., III. és végül a XV. B. Álomszínek: 1. Történelmi színek (IV-X = múlt, XI = jelen, XII- XIV =a jövő) a. Ókor: IV., V., VI. b. Középkor: VII., VIII., X. c. "Álom az álomban" (Újkor): IX. d. Újkor: XI. 2. Utópisztikus színek XII., XIII., XIV.

Az Úr „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell. Fel hát, világim véd-nemtői, fel, Kezdjétek végtelen pályátokat. Gyönyörködjem még egyszer bennetek, Amint elzúgtok lábaim alatt.”

I. Menny (a Teremtés után) - "A gép forog -az alkotó pihen." - deizmus - a világot, mint egy gépet, szerkezetet írja le Isten és Lucifer vitája: Lucifer a teremtmény tagadja a Teremtés nagyszerűségét => kifogásai: a.) a teremtés ismételhető (az ember is képes rá vegykonyhájában) b.) öncélú teremtés - Isten dicsőségére c.) egyhangú teremtés

"A gép forog -az alkotó pihen." - Lucifer szükségszerű léte => ő a másik pólus, ezért nem bántja az Úr - Hegel dialektikája (az ellentétek feltételezik egymás létét) A világ létrejötte Lucifer veresége

Az Úr és Lucifer A két pólus „Te anyagot szültél, én tért nyerék, / Az élet mellett ott van a halál, / A boldogságnál a lehangolás.” (A világ dualista szerkezete)

Az Úr és Lucifer viszonya „Megsemmíthetnélek, de nem teszem” ↓ „Legyen, amint kívánod…” (nagylelkűség) A két fa adományozása „halállal hal meg, aki élvezi…”

II. Paradicsom Lehetőség Lucifernek, hogy harcba szálljon az Úrral az emberben => az első emberpár a Paradicsomban: öntudatlanok harmónia ember és természet férfi és nő között (Madách Éden-nosztalgiája) Ádám és Éva szimbolikus alakok (nem ősemberek!) Bűnbeesés: az ember elnyeri függetlenségét, szabadságát, de ezzel elveszti a halhatatlanságot - Éva viszi bűnbe Ádámot - gyarló asszony (Fráter Erzsébet) - Ádám használni akarja elnyert szabadságát: küzdeni fog - A kiűzetést elfogadja, maga indul el

III. Paradicsomon kívül (a Kiűzetés után) Ádám földet művel (alkotó ember - fausti ember) Éva visszaidézi a vesztett Édent => lugasépítés ( a nő, bár ellentmondásos, de az embert megtartó erők közé tartozik) Öntudatra ébredt az emberpár - a család és tulajdon megjelenése

III. Paradicsomon kívül (a Kiűzetés után) Ádám a jövőre kíváncsi (Elszakadhat-e az ember Istentől? Megállhat-e a saját lábán? Irányíthatja-e saját sorsát?) Lucifer álmot bocsát rá - megismerheti Ádám az emberiség jövőjét (a kiűzetés oka is a tudásvágy volt!) => az álom megfelelő keret az idő és térbeli utazáshoz

IV. Egyiptom Ádám: ifjú fáraó (gúlát épít), nagyravágyó → múmia Éva: rabszolga Lucifer: miniszter - "milliók egy miatt" - elve – autokrácia a fáraó önistenítése - a piramis halhatatlanságát szolgálja a fáraó mégis boldogtalan: mindene adott, semmiért nem kellett küzdeniecsak ő szabad - mások elnyomása szüli szabadságát Éva vet véget a fáraó önistenítésének => ő menti meg etikailag Ádámot - a szerelem megváltó ereje - Ádám maga mellé emeli szerelmi társnak a rabszolga asszonyt - egyenlőség

V. Athén Ádám: Miltiádész (millióknak kell érvényt szerezni) Éva: Lucia, Miltiádész felesége Lucifer: harcos - "egy milliók miatt" - az egyén szolgálja a közt - demokrácia - Miltiádész a nép kezébe helyezi hatalmát - a demagógok és pártütők azonban ellen fordítják a népet (vezér <=> tömeg)

V. Athén Lucifer korábban intette Ádámot: a nép szolgalelkű => úr kell neki - Lucia egyenlő társa férjének, de családi boldogságánál is többre értékeli a közjót => a nép leánya (önzetlenség) Ádám kiábrándul (a hálátlan nép miatt bukik el az eszme), szembefordul a népszabadság eszményével => az élvezetekbe akarja vetni magát

V. Athén „…mély tenger a nép: bármi napfény /Sem hatja át tömét, sötét leend az…”

orgia a hanyatló Római Birodalomban (hedonizmus) VI. Róma Ádám: Sergiolus (élvhajhász patrícius) Éva: Júlia (kéjhölgy) Lucifer: Milo (élveteg patrícius) orgia a hanyatló Római Birodalomban (hedonizmus) szentségtelen kor (halottgyalázás) Lucifer remekül érzi magát ebben a romlott környezetben (cinizmus, erkölcstelenség, fertő)

VI. Róma <=> Ádám eszményi szerelmet keres és talál még ebben a züllött korban is (Évában még maradt valami az édeni tisztaságból - a test és a lelki értékek különválása) Ádám és Éva elutasítja ezt a mocskos világot - ez az első lépés az új felé (hivatásra van szükség) „Más név alatt a végzet ugyanaz/ Hiú törekvés azzal küzdeni…” Az az új eszmét Péter apostol hirdeti => kereszténység - ez a szín nem egy eszme, hanem egy életforma csődjét mutatja

Évát az apja felajánlja a Szent Szűznek - apáca lett VII. Konstantinápoly Ádám: Tankréd Éva: Izóra Lucifer: fegyverhordozó - az új hivatás: Isten szolgálata Vallási dogmatizmus, fanatizmus = „vérengző kereszt” az egyház azonban a gyűlölet, a viszályok tanává tette a kereszténységet (kifordította önmagából az eszmét; vallási fanatizmus) => Konstantinápolyban félnek a keresztesektől; eretnekégetés Évát az apja felajánlja a Szent Szűznek - apáca lett Ádám csalódottságát Éva teszi teljessé => szerelmük akadálya: a zárda (test és lélek különválása - nem teljesülhet be a szerelem)

VII. Konstantinápoly Ádám újra akarja teremteni a kort - itt viszont az egyén nem győzedelmeskedhet: a kornak "úszója, nem vezére az egyén" - mondja Lucifer Ádám kiábrándul: most azonban nem az élvezetekbe, hanem a nyugalomba menekül, távol a világtól: a tudomány elefántcsonttornyába

VIII. Prága I. Ádám: Kepler= „nem hagyja pihenni szelleme” Éva: Kepler felesége, Müller Borbála Lucifer: Kepler famulusa - Ellentmondásos kor: a régi, feudális világ még itt kísért: boszorkány- és eretnekégetés; a tudomány és babona együttélése Ádám nyugalomra vágyik, nem akar a világ dolgaival törődni => reneszánsz tudós, udvari csillagász Habsburg Rudolf prágai udvarában, DE Rudolf nem a tudományáért tartja, hanem alkímiai, horoszkópkészítő és asztrológiai ismeretei végett

VIII. Prága I. Kepler szerint mindez babona (SZABADSÁG), de valamiből fedeznie kell felesége igényeit - Müller Borbála figurája áll legközelebb Fráter Erzsi alakjához: kicsapongó, könnyelmű, férjét megcsaló, eláruló asszonynak ábrázolja Madách. Az udvarnál lenézik Keplert alacsony származása miatt, holott különb a többieknél (EGYENLŐSÉG - TESTVÉRISÉG) - új kort kíván, nem ily "törpe kort" => álomba zuhan, s Kepler végszavára már a kövekező szín Dantonja felel

IX. Párizs ("álom az álomban") Ádám: Danton Éva: kettős szerepben => márkinő, pórnő Lucifer: bakó - "álom az álomban„ lendületes, mozgalmas tabló a francia forradalomról "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" eszméje - a haza lép az első helyre az egyénnel szemben => Danton - s vele Madách is - elfogadja a forradalmi erőszakot, DE a nép túlmegy a határon - vérszomj, mészárlás, értelmét vesztett erőszak

IX. Párizs ("álom az álomban") => a forradalom tiszta eszméi a gyakorlatban pusztító ideológiává válnak => Danton is meginog, látva az értelmetlen gyilkolást (márkinő) => ebben a környezetben a nő is szélsőséges, ellentmondásos: a finom, tanult márkinő guillotine alatt végzi, majd Éva másik arccal, mint felgerjedt pórnő tér vissza

X. Prága II. - "az álom az álomban" megoldás itt nyer értelmet: Kepler a párizsi színt így, kívülről értékelheti - a forradalom értékelésében nagy szerepet játszott az 1948/49-es forralom iránti nosztalgia - konklúzió: a forradalmat minden borzalmával együtt is vállalni kell (nemzeti függetlenség vágya)

X. Prága II. - tanítványjelenet: formailag hasonlít a Faust-féle tanítványjelenetre, de a Kepler nem az élet élvezetéért cserébe dobja el fóliánsait, hanem e könyvek számára a múlt előítéleteit hordozzák - " Ki a szabadba!” -rousseau-i gondolat megjelenése (empirizmus, felvilágosodás) - ars poetica: a forradalom eszméje nemcsak a társadalom, az egyén, hanem a művészetek felszabadulását is magával hozza (romantika programja)

XI. London Ádám: munkásruhában Éva: polgárlány Lucifer: munkásruhában - elérkezünk a jelenbe - Madách korába - korai kapitalizmus kora => az új eszme: a szabad verseny (Anglia, ipari forradalom ideje) - helyszín: vásár - ahol minden és MINDENKI eladó - kaleidoszkópszerű színfelépítés: bábjátékos, zenész = művész hanyatlása, sarlatán = tudomány, koldusok marakodása

XI. London sötét kép a korabeli társadalomról: értékvesztett (itt az Éden is nevetség tárgya), kiábrándító, üres és embertelen kor a nőt is lealjasítja, számíróvá teszi a kor, de még mindig Éva az , aki a haláltánc-szerű jelenetből kimagasodik, s átlépi a pusztulásra ítélt kort és társadalmat - még mindig ő az édeni értékeke hordozója olyan társadalomra vágyik Ádám, ami nem büntet, de véd; közös erő működteti és a tudomány lesz eszmei háttere

XII. Falanszter - az első utópisztikus szín a jövőből Ádám: falanszterruhában Éva: anya a falanszterben Lucifer: falanszterruhában - az első utópisztikus szín a jövőből - két előnye van az elképzelésnek: a világbéke és a javakból való egyenlő részesedés ebben a világban az egyéniség elszürkül, természetes életkörülményeinek elvesztése egyúttal a természetes ösztönök, vágyak visszaszorításával jár együtt uralkodó elvei: uniformizmus (=> egyenruha, nincs név csak szám); racionalizmus, biológiai determinizmus (pl. koponyatan),utilitarizmus (a hasznosság elve => a művészet és az érzelmek felesleges, tehát tiltott dolgok) Tudós e társadalom abszolút feje - a katasztrófa megelőzésén fáradozik (entrópia-elv; a Föld készleteinek végső kiaknázása) <=> nem az emberiség megmentése a célja, hanem anyagból embert létrehozni, Isten fölé emelkedni

XIII. Űr Ádám: öreg ember Éva: - Lucifer: Lucifer - a falanszter földhözragadt világából "magasabb szférákba" vágyik: - testi értelemben: a hanyatló Földről elvágyik - szellemi értelemben: elhagyva testi létét, tisztán szellemi lényként akar élni <=> a Föld Szelleme (egyesek szerint itt: a gravitáció!) nem hagyja Ádám a kudarc ellenére is próbálkozik, még a halál sem riasztja el => végül eszméletét veszti => Lucifer már előre örül, hogy Ádám puszta anyaggá válik és örök időkre az űrben lebeg majd, mint bolygó - a Föld Szellem azonban ismét közbelép és megmenti Ádámot (az űrhajózás korának utópiája) - visszatérve Ádám vállalja az újabb életküzdelmet

XIV. Eszkimó-szín XIV. Eszkimó-szín („Mindig az állat első bennetek”) - kérdés: lehetséges-e a további küzdés a Földön - a tudomány végül is nem tudta elhárítani a végső katasztrófát: az Egyenlítő területén is jégvilág uralkodik - kozmikus erők okozzák a pusztulást => értelmetlennek tűnnek az emberiség eddigi küzdelmei - az emberek elkorcsosultak => ösztönlényekké váltak újra: a félelem és az éhség irányítja őket - Ádám kiábrándul, értelmetlennek és eredménytelennek látja az emberi történelem eseményeit - az elállatiasodott Éva megjelenése csak fokozza elkeseredését.

XV. Paradicsomon kívül (az álom után) - a III. színből már megismert világban ébred Ádám - Ádám és Lucifer vitája: - Lucifer sztoikus "vigasztalása": Ádám törődjön bele sorsába - Ádám szabad akaratára hivatkozik - Lucifer beletörődés alatt gyáva meghunyászkodást ért (=> nagy számok törvénye: az egyes kikerülheti a egész emberiségre szabott végzetet; egyúttal felkelti Ádámban az öngyilkosság gondolatát, mondván: így dacolhat (!) Istennel - Éva vallomása: „Anyának érzem, oh Ádám magam” Ádámot a hír lesújtja, majd felemeli - Ádám végül elfordul Lucifertől, s az Úrnak tesz fel három kérdést:

Ádám kérdései az Úrhoz - "E szűk határu lét-e mindenem?" => az Úr válasza: jótékony a bizonytalanság, hiszen a kétség (mi vár rá a halál után) az erkölcsi nagyság biztosítéka - "Megy-é előbbre majdan fajzatom?" => nem ad rá választ az Úr, nem cáfolja és nem is erősíti meg az álombéli képek hitelességét - "Van-é jutalma a nemes kebelnek, / Melyet kigúnyol vérhullásáért / A kislelkű tömeg?" =>

Az Úr válasza (angyalok kara) angyalok karának válasza: „Ámde útad fenségében / ne vakítson el a kpzet, / Hogy, amit téssz, azt Isten / Dicsőségére te végzed… sőt te nyertél tőle díszt, ha / Engedi, hogy tégy helyette…” Az Úr zárszava bár nem oszlatja el a homályt, de a hit (bizalom) megtartó erejét emlegetve minden további magyarázatot is elvet: az optimista küzdelmet hirdeti.

„Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!” Ádám tragikuma „Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!”

A tragédia végszava – Az Úr szava      Az Úr válasza, a Tragédia végszava: "Mondottan ember: küzdj és bízva bízzál!".

A mű szereplői a.) ÁDÁM - férfiúi aktivitás - az állandóan küzdő: elbukó és felálló ember => erkölcse hajtja tovább, hiszen folyton változtatni, jobbítani akar - nem bír megnyugodni, folyton hajtja valami tovább Martinkó András szavaival: Isten, teremtő társa

b.) ÉVA „méregből s mézből van összeszűrve” (akadályozó és segítő) A mű szereplői b.) ÉVA „méregből s mézből van összeszűrve” (akadályozó és segítő) női passzivitás kettős szerep: egyrészt a megtisztító/felemelő erő ("intuitív igazságmegragadó erő" -Németh G. Béla); másrészről a kor produktuma - hol pozitív, hol negatív szereplő, de mindig inspiráló hatású (az új keresésére bíztatja Ádámot) a XV. színben döntő fontosságú a szerepe: visszahívja Ádámot a szirtfokról; az ő jóslata hirdeti a testvériséget; ő hallja és érti az angyalok szavát (az égi szót az ő "szíverén keresztül" hallja Ádám)

A mű szereplői c.) LUCIFER - a "tagadás szelleme„ lázadása még önmagában nem tenné ellenszenvessé, de ártani akar az embernek bár ő rendezi az álomjelenetet, mégsem ad hamis képet a történelemről, csak épp a legsötétebb képeket választja ki a történelmükből - ezzel az a célja., hogy Ádám elveszítse hitét - rideg, érzelemmentes, latolgató értelem racionalizmusa egyfelől hideg, cinikus figurává teszi, máskor éppen ő leplezi le a hamis illúziókat, mond ki alapigazságokat - fölényes intellektus kritikája romboló jellegű: megoldást sohasem nyújt => pusztító szándéka azonban építően hat Ádámra