1828. Jasznaja Poljana, Tula, Orosz Birodalom- 1910. Asztapovo (ma Lev Tolsztoj), Orosz Birodalom

Művei Gyermekkor (Детство) (1852) Kamaszkor (Отрочество) (1854) (magyarul „Serdülőkor” címmel is megjelent) Szevasztopoli elbeszélések (Севастопольские рассказы) (1855-1856) Szevasztopol december havában (Севастополь в декабре месяце) Szevasztopol májusban (Севастополь в мае) Szevasztopol 1855 augusztusában (Севастополь в августе 1855 года) Ifjúság (1857) Három halott (1859) Polikuska (1861) Kozákok (1863) Háború és béke (Война и мир) (1863-1869) Anna Karenina (Анна Каренина) (1873-1877) Ivan Iljics halála (Смерть Ивана Ильича) (1886) A sötétség hatalma (1886) A Kreutzer-szonáta (Крейцерова соната) (1889) Feltámadás (Воскресение) (1889-1899)

Ivan Iljics halála kisregény Hiányzik az érdekes, fordulatos cselekmény: egy közhivatalnok pályafutásának bemutatása A hagyományos időrend megbontása: Ivan Iljics Golovin halálhírének bejelentése, s utána mutatja be életét gyermekkorától az utolsó percekig. 1. RÉSZ: a gyászjelentés Szereplők: Özvegy: Praszkovna Fjodorovna, lánya: Lizenyka, fia: Vaszilij; Geraszim, az inas, kollégák 2. RÉSZ: Ivan Iljics élete 45 évesen halt meg 3-an voltak fiútestvérek, ő a középső, s a 4.egy lány Jogot végzett Nejével a kapcsolata az első gyerek várása során egyre romlott, de munkájában a ranglétrán egyre feljebb jutott 3. RÉSZ: 1860, a fordulat éve Igazságügy minisztérium, szentpétervári törvényszéki bíró Beköltözés az új lakásba, függöny felrakás► baleset

• 4. rész: rejtélyes hasi fájdalom - A fájdalom lassan kínzóbbá válik. - Orvosi kezelés nem használ, a tünetek egyre súlyosabbak - Körülötte megváltoznak az emberek • 5. rész: testi változás - Ivan Iljics szerint nem érdemli meg lassú kínjait, hiszen helyesen élt - felesége nem vesz tudomást a betegség súlyosságáról, továbbra is estélyekre és operába jár • 6. rész: Kaj, a halandó –általában-,de ő egészen más –nem halhat meg így. • 7. rész: Kollégái azt várják, mikor adja át a pozícióját • 8-11. rész: - Környezetét meggyűlöli - önsajnálat - csak Geraszimnál talál lelki nyugalmat, aki mellette áll (Geraszimot nem rémíti a halál, képes együtt érezni és nem menekül előle; Ivan Iljics tisztelni kezdi őt és elbizonytalanodik, ő maga rendes ember volt-e egész életében-) • 12. rész: Megvilágosodás - Nem úgy élt, ahogy kellett volna- erkölcsi szenvedés - Kisfia belopózik hozzá - életének utolsó pillanatában már nem gyűlöli családját, hanem sajnálja őket, mert képtelenek másként élni, mint képmutatásban; önzetlen szeretet. „Milyen boldogság!” – szól utoljára, és meghal.