AZ ÚJKOR NAGY POLITIKAI ESZMEÁRAMLÁSA Kovács Bea 3/5/D

Fő eszmeáramlatok: Liberalizmus Konzervativizmus Szocializmus Egyéb ideológiák: Nacionalizmu Anarchizmus Elit elméletek A modern társadalom kialakulásától kezdődően 3 fő eszmeáramlat és rájuk épülő politikai ideológia hordozza magában a társadalomalakítás lehetőségeinek a koncepcióját: a liberalizmus, a konzervativizmus és a szocializmus. De a domináló politikai eszmerendszerek nem merítik ki a modern politikai eszmék történetét. A modern kor gazdag „izmusokban”. Ezek az „izmusok” vagy áthatják a többieket valamilyen mértékben (nacionalizmus) , vagy pedig olyan partikuláris jelenségek, amelyek sajátos helyzetben lévő társadalmi csoportok ideológiájaként lépnek fel. Anarchizmus, elit elméletek

Szocializmus A szocializmus politikai ideológia, illetve társadalmi és gazdasági rendszer, amelynek alapjai a 19. századi gondolkodásban bukkantak fel, válaszul az ipari forradalom miatt megváltozott viszonyokra.

A szocializmust, mint kifejezést az utópista szocialista Robert Owen használta először a XIX. század elején. Ő a társadalmi igazságtalanságok megszüntetését értett alatta.

Szocializmus A szocializmus a társadalmi egyenlőtlenségeket a magántulajdon és a kizsákmányolás megszüntetésével, a termelőeszközök kollektív tulajdonával kívánja orvosolni. A szocialista rendszerben ideális esetben a kormány ellenőrzi a termelő folyamatokat a piac teljes kiiktatásával, a politikai hatalmat pedig a proletariátus gyakorolja. Eltűnik a vagyoni egyenlőtlenség, a szegénység és a diszkrimináció; előtérbe kerül az együttműködés és a szolidaritás.

Marx, a szocializmus legfőbb ideológusa szerint a szocializmus átmeneti állapot a kommunizmushoz vezető történelmi átalakulási folyamatban.

A Kommunista Párt kiáltványa 1848. február 21 A tőke 1867, Hamburg A Kommunista Párt kiáltványa 1848. február 21 Karl Marx és Friedrich Engels közös műve, mely 1848. február 21-én jelent meg először. A világtörténelem legnagyobb hatású és legismertebb politikai szövegei közé tartozik. A kiáltvány szerint a társadalom proletariátusra és burzsoáziára oszlik, a két nagy osztály között pedig feloldhatatlan az ellentét, és ez az osztálynélküli társadalomhoz elvezető forradalom kirobbantója lesz. Engels később úgy nyilatkozott, hogy a kiáltvány sokkal inkább Marx munkája, mint az övé, és a kutatók feltételezései is inkább e felé hajlanak, ugyanakkor ezzel érdekes ellentmondásban a szövegben utalások találhatóak arra, hogy a több ország kommunistái együtt dolgoztak a művön.

Nacionalizmus A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának ideológiája. Az egyik legtöbbet vitatott politikai eszmerendszer.

A nacionalizmus kifejezés jelentéstartalma a patriotizmus, nemzeti identitás kitalálása és megteremtése, nemzetépítés folyamata, a saját közösség mások felettisége, a kirekesztés Egyik, ma már elhalványult jelentése az az érzelmi kötődés, amelyet az ember a családja, az általa használt és alakított környezete, a faluja, a városa, a megyéje, a hazája iránt érez, a patriotizmus. 2.Másik jelentése a nemzetépítés feladatára utal, amely az ideológia megalkotásával, a kultúra egységesítésével és érzelmi élmények átélésével a közös nemzeti identitás kitalálását és megteremtését célozza. 3.Harmadszor értelmében nemcsak a programot, hanem magát a nemzetépítés folyamatát is jelenti. 4.Végül, de nem utolsósorban a nacionalizmus a a saját közösség mások felettiségét, a kirekesztést, a másokkal szembeni agressziót, a szabadságellenes közösséget, a közösség ügyét a szabadság ügyével szembeállítva jelöli

A nacionalizmus eredete A nacionalizmus történelmileg alapvetően a liberalizmus egyik eleme. A feudális rend lebontásán és a kapitalizmus megvalósításán munkálkodó polgárság a nacionalizmust használta fel egyik fő ideológiájaként A XIX. század második felében azonban a nacionalizmus önálló ideológiává vált, a liberalizmus áttért az antinacionalizmusra, a nacionalizmus pedig a liberális kapitalizmust ellenző erők egy részének ideológiájává vált.

A nacionalizmus problémái A nemzeteket megilleti az államalkotás joga, a nacionalizmus a nemzetté válás folyamatának nélkülözhetetlen eleme. A nacionalizmus szélsőséges irányzatai gyakran vallják a kisebbségekkel szembeni tolerancia hiányát. További problémát okoz annak megállapítása, hogy mi a különbség a nacionalizmus, a sovinizmus és a patriotizmus között.

Anarchizmus az egyéni felelősségtudat szerepét állítja előtérbe bármifajta uralommal szemben. uralomnélküliség, amely alatt "azon társadalmi rendet kell értenünk, mely minden külső hatalom és erőszak nélkül, tisztán az emberek szabad, testvéri együttélésén alapul. Az erőszakon épülő uralmi rendszer helyett, mely a tulajdon, a jog és állam kényszerintézményeiben nyer kifejezést, az anarchikus társadalom formái az emberek természetében rejlő szolidaritás és az ebből folyó szabadság, egyenlőség és önkéntes összeműködés által jönnek létre." Az anarchizmus az a társadalmi elmélet, amely az egyéni felelősségtudat szerepét állítja előtérbe bármifajta uralommal szemben. uralomnélküliség, amely alatt "azon társadalmi rendet kell értenünk, mely minden külső hatalom és erőszak nélkül, tisztán az emberek szabad, testvéri együttélésén alapul. Az erőszakon épülő uralmi rendszer helyett, mely a tulajdon, a jog és állam kényszerintézményeiben nyer kifejezést, az anarchikus társadalom formái az emberek természetében rejlő szolidaritás és az ebből folyó szabadság, egyenlőség és önkéntes összeműködés által jönnek létre." Az anarchizmus politikai ideológiaként a 18. század végén jelent meg Európában, majd a 19. század első felében bontakozott ki, terjedt el nagyobb mértékben, s a század közepére már jelentős hatást gyakorolt a politikai életre. Eszmetörténetileg elsősorban a felvilágosodásból (racionalizmus), a romantikából, a pozitivizmusból és a kereszténységből merített, később hatott rá az evolucionizmus is. Az anarchizmus a konzervativizmus elleni harcban született meg, később szembekerült a kor más ideológiáival is. Első képviselői számára eszmeileg a francia forradalom hármas jelszava, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség jelentette a kiindulópontot

Anarchista gondolkodók William Godwin (1756-1836) Vizsgálódás a politikai igazságosságról és annak a közerkölcsre és a boldogságra gyakorolt hatásáról William Godwin (1756–1836), az első anarchista, 1793-ban megjelent könyvében [Vizsgálódás a politikai igazságosságról és annak a közerkölcsre és a boldogságra gyakorolt hatásáról] fejtette ki először a kibontakozó új ideológia alapjait, s vette védelmébe a kormányzati hatalom ellen fellázadó forradalmárokat. Nézeteiben ugyanakkor már megtalálhatók azok az elemek is, amelyek az anarchizmust később a liberalizmussal is szembefordítják. Godwin a felvilágosodás racionalista eszméinek hatása alatt rendkívül radikális következtetésekre jutott: elutasította az állami erőszakot az egyén szabad véleményalkotásával szemben, mivel a szabadság, az önkibontakoztatás egyik fő akadályát látta benne. A társadalmat a jogi-politikai elnyomó hatalommal szemben kis közösségek, autonóm egységek laza konglomerátumává szerette volna változtatni. Egy évvel könyve megjelenése után, 1794-ben egy kicsiny csoport Észak-Amerikába utazott (közöttük a két neves költő: Wordsworth és Coleridge), hogy elképzeléseit valóra váltsa, vállalkozásuk azonban kudarcot vallott

Anarchizmus típusai: a kollektivista A kollektivista típuson belüli irányzatok közelebb állnak a szocializmushoz: egyaránt lázadnak a kizsákmányolás és az uralom intézményei ellen.

Anarchizmus típusai: a kollektivista Proudhon, Bakunyin, Kropotkin és mások érvelése szerint a kapitalizmus gazdaságilag kisajátította a liberalizmus örökségét, aminek lényege pedig a szabadság eszménye. Ezt az eszményt elérni, s egy szabad társadalmat létrehozni csak az uralmi formák lerombolásával lehet.

Kollektivista anarchista gondolkodók Pierre-Joseph Proudhon (1809-1865) Mi a tulajdon? A gazdasági ellentmondások rendszere vagy a nyomor filozófiája ": az anarchizmus elméletének egyik megalkotója és legnagyobb hatású képviselője, 1840-ben megjelent „Mi a tulajdon?” című könyve. Szerinte a tulajdon lopás, mivel nem saját munkán és a méltányos cserén alapul, hanem a termelőszközök tulajdonosainak monopolhelyzetén, amely az idegen munka jogtalan kisajátítását eredményezi, és egyenlőtlen cserét tesz lehetővé. A magántulajdon elutasításának gondolatából következik minden tekintély, főként az állam és Isten elutasítása. Proudhon szerint a kormányzás valódi formája az anarchia. 1846-ban jelent meg a gazdasági kérdésekkel foglalkozó „A gazdasági ellentmondások rendszere vagy a nyomor filozófiája” című könyve. Proudhon szavaival - amely számunkra József Attila költői megfogalmazásában ismerős - a "szabadság szüli a rendet", nem pedig a rend teremti a szabadságot

Kollektivista anarchista gondolkodók Mihail Alekszandrovics Bakunyin (1814-1876) Gyónás Államiság és anarchia. Gyónás (Európa, 1983) Államiság és anarchia. Két párt harca a Nemzetközi Munkásszövetségben (Gondolat, 1984) Gyónás (Európa, 1983) Államiság és anarchia. Két párt harca a Nemzetközi Munkásszövetségben (Gondolat, 1984)

Kollektivista anarchista gondolkodók Pjotr Alekszejevics Kropotkin (1842-1921) Egy forradalmár feljegyzései Nézetei szerint az államhatalom a kényszer és erőszak megtestesítője, pedig a kölcsönös segítségnyújtáson alapuló társulások nemcsak lehetségesek, de evolúciós szempontból magasabb rendűek is. Olyan decentralizált társadalom volt az eszmeképe, amelyben önálló kommunák egyesítik a városi civilizáció és tudományos alapú mezőgazdaság előnyeit.

Anarchizmus típusai: az individualista az individualista anarchizmusban a liberalizmus hagyományának öröksége erősebb. Az individualista anarchista Stirner "egoista" felfogása az önérdeket, az önérvényesítést, a minden kötöttségtől mentes szabadság fontosságát hangsúlyozza az állam és a politikai rendszer illegitim követelményeivel szemben.

Individualista anarchista gondolkodó Max Stirner (1806-1831) Az egyetlen és tulajdona Az egyetlen és tulajdona" című könyv

Anarchizmus típusai: a vallásos anarchizmus vallási gyökerekhez, általában a nagy világvallások tradícióihoz nyúl vissza. Ez az irányzat az emberi lények egyenlőségét hangsúlyozza, és vallásos vagy misztikus hagyományok alapján mutatja ki a politikai hatalom és mindenfajta elnyomás jogosulatlanságát.

Anarchizmus típusai: a vallásos anarchizmus Tolsztoj Schmitt Jenő Henrik Martin Bubernek Gandhi A vallásos anarchizmus képviselői közül Tolsztoj az evangéliumi őskereszténység, Schmitt Jenő Henrik a gnoszticizmus eszméit aktualizálta, míg Martin Bubernek az anarchizmus gondolatkörével érintkező társadalomfilozófiája a judaizmus, Gandhié a hinduizmus hagyományát újította meg. E törekvések közös jellemzője a teljes erőszaknélküliség hangsúlyozása - szemben más anarchista irányzatokkal, amelyek nem feltétlenül utasítják el a forradalmi erőszak használatát. A vallásos anarchizmus erőszaknélküliségét a különböző időszakokban jelentkező pacifista és békemozgalmak is magukévá tették.

Elit elméletek Az 1990-es évektől kezdve a társadalomtudományokban ismét szalonképessé, sőt divatossá vált az addig ritkán használt elitfogalom, amely valamikor a 19. század végén, a 20. század elején kezdett elterjedni, mindenekelőtt Gaetano Mosca, Vilfredo Pareto munkássága révén. A fogalom az 1920-as és 30-as években közkedveltté vált; nem kis részben annak köszönhetően, hogy alkalmasabbnak látszott a fasiszta mozgalmak uralomra jutásának értelmezésére, mint a marxista ihletésű osztályelmélet. Ez a magyarázata annak, hogy az elit-teóriák szülőhazájának mindenekelőtt Olaszország és Németország tekinthető Maga a szó francia eredetű: az élite kifejezés a 17. században a kitűnő mi- nőségű dolgok jellemzésére szolgált, és csak később nevezték így a társadalom felső, vezető pozícióban levő csoportjait

Gaetano Mosca A kifejezés társadalomtudományi használatát Gaetano Mosca alapoz- ta meg az 1896-ban megjelent Elementi di scienza politica című könyvé- ben. Kiindulópontja ugyanaz volt, mint a többi elitelmélet szerzőjéé: minden társadalom kisebbségre és többségre, elitekre és tömegekre vá- lik szét. Az előbbiek vezetnek, az utóbbiak engedelmeskednek. A gazda- sági és kulturális pozíciók birtoklásán túl az eliteké a politikai hatalom is

Minden társadalom 2 részre osztható: kormányzók és kormányzottak. elit változást a társadalom új rétegeinek felbukkanása és szerepvállalása okozza. Minden társadalom 2 részre osztható: kormányzók és kormányzottak. Politikai formula: minden hatalmon lévő csoport legitimációt készít. Az elit erkölcsi és törvényes alapon uralkodik. elit változást a társadalom új rétegeinek felbukkanása és szerepvállalása okozza. Minden társadalom 2 részre osztható: Kormányzók. Ők monopolizálják a hatalmat, létszámuk kicsi, de előnyökkel rendelkeznek ezért ők az uralkodó osztály. Kormányzottak. Ők vannak többek. A kormányzók irányítása alatt állnak, ez a kormányzás történhet törvényes/erőszakos/önkényes módon. A kisebbség azért képes hatalmat gyakorolni, mert szervezett és egységes + mert tagja anyagilag, szellemileg és erkölcsileg előnyösebb helyzetben van. Politikai formula: minden hatalmon lévő csoport legitimációt készít. Az elit erkölcsi és törvényes alapon uralkodik.

Vilfredo Pareto Az elitelmélet másik klasszikusa Vilfredo Pareto volt, aki az 1910-es években írott szociológiai munkájában fejtette ki nézeteit. 2 Nála az elit fogalmának kettős jelentése van: egyfelől valamely kiemelkedő emberi teljesítmény alanyának minőségét jelzi, másfelől pedig szűkebb érte- lemben az emberi társadalmakat vezető csoportok megnevezése. Pareto ezeknek a csoportoknak a természetét és összetételét, hatalomra kerülé- sük, kormányzásuk és bukásuk okait, valamint törvényszerűségeit ke- reste.

Tagadja az osztálynélküliség lehetőségét. Elveti a zárt elitcsoportok létét is. A társadalom: egyensúlyban lévő rendszer Minden társ kettéosztható: elitre és nem elitre. A társ tagozódása nem merev, az adott elit nem állandó. Megfogalmazza az elitek cirkulációjának elvét. Elveti marxi gazdasági meghatározottságot, tagadja az osztálynélküliség lehetőségét. Elveti a zárt elitcsoportok létét is. A társadalom egy egyensúlyban lévő rendszer, amelyet a fellépő különböző erők tartanak fenn. A képességek (= rezíduumok) nem egyenlően oszlanak el egy társadalomban. Minden társ kettéosztható: elitre (ezen belül kormányzó és nem kormányzó elitre) és nem elitre. A társ tagozódása nem merev, az adott elit nem állandó. A kontra elit (amelyik képessége alapján tagja lehetne) mindig a hatalom felé tör. Uralmát egyik elit sem őrizheti meg a végtelenségig. Különösen akkor, ha erőteljesen zár. Megfogalmazza az elitek cirkulációjának elvét. Az elit körforgása örök törvény. A történelem az arisztokrácia temetője.

Elitek csoportosítása reziduumai alapján: oroszlánok: forradalmi szakító elit, túl merev, ideologikus, nagyelvek alapján kívánja a társadalmat átalakítani. Hatalmát előbb- utóbb kénytelen átadni. rókák: pragmatikus gondolkodásmód jellemzi őket, szakértelemmel rendelkeznek, kompromisszumkészek.

FELHASZNÁLT IRODALOM szog.com/pdf/molnar_anarchizmus.pdf Bayer József: A politikai gondolkodás története (Osiris, 1998) ANARCHIZMUS (MODERN IDEOLÓGIÁK) 193.6.201.253/02000/02003/html/ hu.wikipedia.org