Vallásantropológia rítus, totem, tabu, mágia, mítosz

Kísérletek a vallás fogalmi meghatározására Glasenapp: „Vallásnak azt a – megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő- meggyőződést nevezzük, amely szerint személyes vagy személytelen tzranszcendens erők vannak működésben:”

Geertz: vallás = „szimbólumok rendszere, amely arra szolgál, hogy erőteljes, meggyőző és hosszan tartó lelkiállapotokat hozzon létre az emberekben, miközben kialakítja a létezés általános rendjének koncepcióit, és ezeket a koncepciókat a tényszerűség olyan auráiba öltözteti, amelyben a lelkiállapotok és motivációk egyedülállóan valóságosnak tűnnek.”

Vajda: „ A vallási jelenségek nem önmagukban hanem az emberhez való relációjukban nyernek értelmet, s vizsgálatuk is csak úgy lehet eredményes, ha az összefüggések bonyolult és sokirányú rendszerébe ágyazva igyekszünk megragadni őket.”

Valláselméletek Pszichológiai : Taylor (animizmus) Marrett (animatizmus) Malinowski (biztonság záloga) 2. Szociológiai: Durkheim (társ. igények)

Vallásos képzetek Természetfeletti erők (mana) 2. Természetfeletti lények: -nem emberi -emberi eredetűek

Vallási cselekvésrendszerek Wallace 4 fő vallási kultusza: Egyéni Sámánisztikus Közösségi Egyházi kultuszok

Rítus, mágia, totem, tabu ‘Rítus:~nak tekinthető a vallási gyakorlatban az olyan cselekedet vagy cselekedetek sora, amihez mágikus vagy vallásos tartalmú képzetek tapadnak és ami rendszerint mitikus hagyományok által előírt formában kerül kifejezésre.’ (Boglár Lajos) „A rítus rendszerint vallásos, sajátos kultikus szokás, ahogyan azt a hagyomány meghatározza. Egyes rítusokból áll össze a rituálé…és ezek alakítják a kultuszt, elsősorban, mint kollektív előadást. „ (Bertholet)

Mágia Frazer: mágia és a vallás közötti különbség az ember befolyásoló hatalmának függvénye. Lényege: mágikus erejű végrehajtó tettét tudatos cél érdekében veti be „mana”: személytelen, természetfeletti mágikus erő, lehet ember, állati, tárgyi eredetű,

Tabu (tapu): szentként vagy tiltottként megnevezett bármely emberi tevékenységre vagy szokásra kiterjedő erős társadalmi tiltás vagy tilalom; megszegését a társadalom általában kifogásolhatónak és elítélendőnek tartja. A szó a polinéz kultúrából, a tonga nyelvből származik, James Cook 1771-ben Angliában hozta divatba.

Totemizmus Algonkin : rokonság, védőszellem; embereknek, állatokhoz, tárgyakhoz, jelenségekhez való viszonya, amely érzelmi, misztikus rokonsági kötelékbe vetett hiten alapul. Durkheim: ~ban keresendő a vallás eredete. A totem (közös ős) az isten és a társadalom közös szimbóluma.