Az Európai Közösség jogáról Az EU kohéziós politikája Heidenreich Réka Mérnöki Menedzsment Tanszék

Jogösszehasonlítás-Jogközelítés-Jogharmonizáció Jogi univerzalizmus (jogegység) pillérei: kánonjog, római jog 19.szd. Nemzeti polgári törvénykönyvek 2. Jogi sokszínűség, nemzeti jogok Jogösszehasonlítás: Már az ókori görögök elkezdték, a római XII. táblás törvények megírása előtt adatgyűjtést végeztek (Corpus Iuris Civilis-529) Középkor: kánonjog összehasonlítása a római joggal

Jogközelítés-Jogharmonizáció 1900 Párizs: Első Összehasonlító Jogi Világkongresszus Jogharmonizáció (def.) : A jogrendszerek közötti különbségek mérséklésére és azok egymáshoz közelítésére, vagy éppen egyenértékűvé tételére irányuló tevékenység EK jogharmonizációs gondolata az 1950-es évek elején jelent meg: gazdasági racionalitás

Európai Közösség Első igazi nemzetek feletti szerveződés Tagállamok szuverenitásuk egy részét átruházták az EK-re Az EK jog áthatja és részben átfedi a tagállamok jogrendszereit Az EK által létrehozott szupranacionális jogrendszer és a tagállamok joga kölcsönhatásba lép egymással Elméletileg a közösségi jognak primátusa van a nemzeti jog előtt

Nemzetközi Jog-EK jog Az EK joga formai szempontból része a nemzetközi jognak Tartalmi szempontból az EK joga a közösségi tagállamok közös belső joga Az EK tagállamai számára a közösségi jog „kötelező jellegű”(ius cogens), VAGYIS ELSŐDLEGESSÉGET ÉLVEZ MINDEN MÁS JOGGAL SZEMBEN

EK Jogalkotás Két forrásra támaszkodik: Primer jogforrás: Alapító szerződések Szekunder jogforrás: Az EK Tanácsa és Bizottsága által alkotott rendeletek, irányelvek, határozatok Plusz források: nemzetközi szerződések, egyezmények (pl. GATT-Egyezmény, Lóméi Konvenciók)

Az EK másodlagos jogalkotása Rendeletek: Közösség szerte általános érvényűek, minden külön intézkedés nélkül a tagállamok jogrendszerének részévé válnak Irányelvek: Nem érvényesül szükségszerűen minden tagállamban kötelező jelleggel, csak a címzett tagállamokra nézve kötelezőek Határozat: Teljes egészében kötelező azokra, akik a címzettjei Az ajánlás és a vélemény nem kötelező jellegű

Az EK másodlagos jogának jellege A másodlagos jogalkotást megelőzi a jogösszehasonlítás A Bizottság elkészíti az előterjesztést A Tanács megpróbálja megtalálni a konszenzust a tagállamok eltérő hagyományai között: a tagállamok jogrendszerének legkisebb közös többszörösét vagy az egyik tagállam joga által nyújtott legjobb megoldást, vagy olyan megoldást, amit egyik tagállam joga sem tartalmaz

Az Európai Bíróság joggyakorlata Az Európai Bíróság biztosítja a jog érvényesülését a Közösségen belül, ezen tevékenység során értelmezi és fejleszti a jogot Esetjogi módszerekkel dolgozik, alapvetően összehasonlító alapokon működik, ezt nevezik „jogkeresésnek” A tagállamok jogrendszerére támaszkodik A bírók különböző országokból jönnek

Az EK jog közvetlen hatálya A Közösség által alkotott joganyaghoz alkalmazkodnia kell a tagállamok joganyagának, ha ez nem történne meg működésképtelenné válna a Közösség A tagállamok jogrendszerébe be kell épülnie a közösségi jognak, ezt biztosítja: 1. közvetlen hatálya 2. elsődlegessége, primátusa

EK jogharmonizáció Jelentősége 1958-tól fokozatosan növekszik Az EK hol intenziv (integráció elmélyülése) hol extenzív ( bővülés)szakaszban van Nem jogegyesítés, hanem a tagállamok jogainak egymáshoz hasonlóvá tétele A közös piac megfelelő működésének céljából A jogharmonizáció eszköze: a direktíva intézménye

EK jogharmonizáció A direktívákon alapuló jogharmonizáció: Totális jogharmonizáció: szigorú, kemény, nem enged a tagállamoknak mozgásteret Opcionális jogharmonizáció: lazább, bővebb mozgásteret ad a tagállamoknak

Szubszidiaritás elve A szubszidiaritás elve abból indul ki, hogy a centralizáció nem mindig jó Ezért a döntéseket az állampolgárhoz legközelebb eső szinten kell meghozni Azaz az EU csak akkor lépjen közbe, ha a helyi hatóságok nem tudnak eljárni A szubszidiaritás szellemében a Közösség jogalkotása visszafogottabb lesz, nagyobb teret enged a tagállamok jogalkotásának

EK-magyar kapcsolatok 1967: első árgarancia megállapodás, melyben a TERIMPEX (sertéseket exportált) kötelezte magát, hogy az EK által meghatározott ár alatt nem ad el 1973: GATT csatlakozás (Vám - egyezmény) 1978: ágazati megállapodások (acélszektor, textil, juh és kecskehús) 1988: kereskedelmi és együttműködési megállapodás 1989: PHARE –program (évi 100millió ECU)

Versenyképesség Definíció: Olyan közgazdasági fogalom, amely összehasonlíthatóvá teszi vállalkozásoknak vagy nemzetgazdaságoknak azt a képességét, hogy adott piacon termékeket vagy szolgáltatásokat értékesítsenek Tág értelemben országok, régiók gazdasági teljesítményének összehasonlítására is használják A versenyképességet befolyásoló gazdasági tényezőket és az országok teljesítményét sok módszerrel mérik

Versenyjog és versenypolitika Közösségi kartelljog jogalapját az EKSz 81. cikke tartalmazza: - Az EKSz 81. cikke olyan megállapodásokról szól, amelyek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása

Megállapodások (Kartellek) Horizontális kartellek Vertikális kartellek -Inter-brand korlátozások (márkák közötti) -Intra-brand korlátozások (márkán belüli)

Horizontális és vertikális viszony szemléltetése Olajkút Kőolaj-kitermelés Olajkút Kőolaj-kitermelés Horizontális viszony Vertikális viszony Vertikális viszony Kőolaj Kőolaj-finomító Horizontális viszony Kiskereskedelem (benzinkút) Kiskereskedelem (benzinkút) Horizontális viszony

Versenyellenes célú megállapodások Horizontális megállapodások közül : az ármegállapodások, a piacfelosztó megállapodások, a mennyiségi kartellek( megállapodások), a kibocsátás és az eladások korlátozására irányuló megállapodások, az információk cseréjére vonatkozó megállapodások

Versenyellenes célú megállapodások Vertikális relációban: Konkrét vagy minimum viszonteladási ár maghatározása Abszolút területi kizárólagosság meghatározása Exporttilalmat tartalmazó megállapodások

Versenyellenesség Értelemszerűen nem mindegyik vállalkozások közötti megállapodás tiltott Csak azok, amelyek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása

Kivételek A „minden együttműködés tiltott” fő szabályának két nagyon fontos kivétele van: A csekély jelentőségű – más néven bagatellkartel – megállapodások Az ún. ésszerűségi tesztnek - rule of reason - nevezhető koncepció: - gazdasági/kereskedelmi ésszerűségi teszt - közérdekű ésszerűségi teszt

Az EU kohéziós politikája Az európai integrációs folyamat sikeressége szempontjából stratégiai fontosságú cél A gazdasági és társadalmi kohézió erősítésének elősegítése A tagországok és régiók közötti fejlődési különbségek csökkentése A kevésbé fejlett és szerkezetváltási nehézségekkel küzdő térségek veresenyképességének a javítása

Az EU kohéziós politikája A regionális fejlesztési politika az integrációs folyamat logikájából adódóan az EU közös ügyévé kellett váljon Hiszen a négy szabadság elvének biztosítása önmagában még nem eredményezi a felzárkózást Az eleve elmaradt, hátrányos régiók nem tudnak bekapcsolódni a belső piac munkamegosztásába

Az EU kohéziós politikája Maga az integrációs folyamat is nehézségeket okozhat a kevésbé fejlett , elmaradott tagországok és régiók számára Szükség van olyan közös eszközökre, amelyek előmozdítják az integráción belüli munkamegosztásba való bekapcsolódást Egységes szabályozási keretek alakultak ki a fejlesztésekre vonatkozóan

Az EU kohéziós politikája A gazdasági integráció esetében a regionális egyenlőtlenségek kezelése a legfontosabb A gazdasági integráció alkalmazkodási kényszert idéz elő Az éles versenyhelyzetben azok a régiók tudják eredményesen megállni helyüket, amelyek diverzifikált (ú.n. kockázatkerülő) gazdasági szerkezettel rendelkeznek

Az EU kohéziós politikája Az integrációs folyamat annál inkább polarizál, minél inkább eltérő a tagországok gazdasági fejlettségi foka és gazdasági szerkezete Fejlesztéspolitikai támogatások alkalmazása nélkül az integráció kiélezi és nem kiegyenlíti a tagországok, ill. régiók fejlettségi szintbeli különbségét

Az EU kohéziós politikája A regionális gazdaságtan elméletei komoly érveket sorolnak fel a fejlett gazdasági tevékenységek egyes régiókban megvalósuló koncentrációja mellett A magyarázatok mellett szerepel az ún. agglomerációs előny, a kedvező munkaerő-piaci jellemzők és a tudás felhalmozódásából származó innovációs vezető szerep

Az EU kohéziós politikája A spontán piaci alkalmazkodásnak csekély a hatása, az aktív regionális politika, mint beavatkozó politika mellett számos érv szól: A termelési szerkezetre visszavezethető strukturális gyengeségek kezelésére szükség van A termelési tényezők kihasználásának problémája: a munkaerő alacsonyfokú mobilitása Az egyoldalúságok kezelésének szükségessége: a tőke a fejlettebb régiókba megy, a fejlett még fejlettebbé válik

Az EU kohéziós politikája Abban az esetben, ha a magánvállalkozókat nem befolyásolja tudatos kormányzati politika, akkor jelentős társadalmi költségek merülhetnek fel A támogatott régiókban hosszú távon csökkenthetők az állami támogatások, a közkiadások Az állami ösztönzés felgyorsíthatja az adott régió fejlődését

Az EU kohéziós politikája A gazdasági unió létrehozásakor fel kell vállalni a regionális egyenlőtlenségek csökkentését Az egyes régiók eltérő életszínvonalának teljes kiegyenlítésére nincs lehetőség! Nem is kívánatos, mivel ezzel megszűnnének a gazdasági tevékenységre hatást gyakorló alapvető ösztönző erők A regionális fejlődés serkentésére viszont szükség van!

Az EU kohéziós politikája A regionális politika mellett szóló legfontosabb érv, hogy az EU gazdasági integrációjából származó nyereségek szétterítéséhez aktív eszközökre van szükség A piaci erők szabad érvényesülése esetében a fejlődés az EU központi, már amúgy is fejlett régióiban koncentrálódna

Az EU kohéziós politikája Fontos szempont, hogy a regionális fejlesztési támogatások ugyan adott régiót céloznak meg, a kedvező változások azonban nem csak a megcélzott régióra gyakorolnak pozitív hatást Az előnyöket más régiók is élvezik, ezzel mélyül az integráció és a termelési tényezők kihasználása fokozódik

Az EU kohéziós politikája Az uniós szintű regionális fejlesztési politika célja nem elsősorban a jövedelem-újrafelosztás Sokkal inkább a gazdasági növekedés elősegítése Az EU regionális politikája keretében kialakult támogatási eszközök igénybevételének a lehtőségei jelentik a versenyképesség és a regionális növekedés előmozdítását

Az EU kohéziós politikája A regionális politika a lisszaboni stratégiában megfogalmazott célok megvalósításának fő eszközrendszere Az EU számára mindenképpen nagy jelentőséget jelent a kevésbé fejlett és szerkezetváltáson keresztülmenő régiók növekedési potenciáljának elősegítése Ezek a régiók alapozhatják meg az egész európai gazdaság gyorsabb növekedését

Az EU kohéziós politikája A római szerződés eredeti változata még nem tett említést a Közösségi szintű regionális vagy kohéziós politikáról Viszont már a szerződés alapján az integráció feladatának tekintették a gazdasági tevékenységek harmonikus fejlődését A kiegyensúlyozott gazdasági növekedést, az életszínvonal emelkedésének az előmozdítását

Az EU kohéziós politikája 1957-ben még nem tűnt szükségesnek közös regionális politika kialakítása Az általános gazdasági fellendülésnek köszönhetően feltételezték a fejlettségi különbségek kiegyenlítődését Az alapító tagországok között amúgy sem voltak jelentős gazdasági különbségek (kivéve Olaszország déli része)

Az EU kohéziós politikája Mindegyik országnak megvolt saját regionális politikája A Közösség csak annak biztosítását tekintette feladatának, hogy a nemzeti politikák ne legyenek ellentétesek a Közösség céljaival, illetve közös politikáival Az integrációs folyamat elindításakor magától a négy szabadság elvének a kiteljesítésétől várták a fejlettségi különbségek mérséklését

Az EU kohéziós politikája A szabad tőkeáramlás biztosítása kapcsán logikus feltételezés volt, hogy a tőke oda megy, ahol alacsonyabbak a termelési költségek Ebben az összefüggésben a kevésbé fejlett régiók és tagországok előnyösebb helyzetbe kerülhetnek Vonzóbbá válhatnak a beruházók számára, hiszen a piacot bárhonnan el tudják látni

Az EU kohéziós politikája A gyorsabb beruházási ütem, gyorsabb gazdasági növekedést eredményez A felzárkózás automatikusan a piaci erők érvényesülésén keresztül mehet végbe Ez a feltételezés azonban a gyakorlatban nem állta meg a helyét Az igazán elmaradott és periferikus régiókba nem ment a tőke A beruházó nemcsak a közvetlen termelési költségeket, hanem számos más tényezőt is mérlegel

Az EU kohéziós politikája A munkaerő-áramlás is automatikusan kiegyenlítő hatást eredményezhet Elvileg az alacsonyabb bérszínvonalú válságrégióból a jobb állásokat és magasabb béreket kínáló gazdagabb régiókba megy el a munkavállaló Ennek következtében az egyik oldalon relatív munkaerőhiány, a másik oldalon túlkínálat jelentkezik

Az EU kohéziós politikája A munkaerőhiány elvileg a béreket felfelé húzza A másik oldalon a túlkínálat a bérszínvonal csökkenését eredményezi A gyakorlatban ez a kiegyenlítődés sem tud igazán bekövetkezni, mert a munkaerő mobilitása Európában nagyon alacsony Másrészt a bérek lefelé rugalmatlanok

Az EU kohéziós politikája A piaci automatizmusok nem tudják megoldani a fejlettségi szintkülönbségek mérséklését Mindez csak fokozatosan, a gyakorlatban vált nyilvánvalóvá Maga a gazdasági integráció súlyosbíthatja a már eredetileg is elmaradott és periférikus fekvésű régiók helyzetét

Az EU kohéziós politikája Szükséges a Közösség szintjén a problémák kezelése! A monetáris unió megvalósításáról szóló 1970-es Werner-terv, az első kibővülés és az akkori súlyos gazdasági válság, mind ráirányították a figyelmet a regionális politika fontosságára Fontos eleme volt egy regionális fejlesztési alap létrehozása, mert a közös pénz bevezetéséhez elengedhetetlenül szükséges a tagországok hasonló fejlettségi szintje

Az EU kohéziós politikája Kellett egy olyan eszköz, amely a tagországok közötti fejlettségi különbségek kiegyenlítését elő tudta segíteni Az első kibővülés már annyiban játszott lényeges szerepet, hogy az integrációba bekerült egy teljes területével jóval fejletlenebb Írország Nagy- Britannia 4-szeres országon belüli fejlettségi különbségekkel rendelkezett Egyedül Dánia felvétele nem jelentett problémát

Az EU kohéziós politikája Ennek eredményeként jött létre 1972-ben a párizsi csúcstalálkozón az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA, European Regional Development Fund, ERDF) 1975-ben kezdte el működését Létrehozásában lényeges szerepe volt, hogy az ipari régiók válsága és szerkezetváltási problémája már valamennyi tagországot érintette

Az EU kohéziós politikája A szerkezetváltás már nem csak a hagyományosan elmaradottnak számító vidéki térségek problémája volt A szerkezetváltást támogatása közösségi érdek lett Az alap fő célja az ipari szerkezetváltás és a strukturális munkanélküliség miatt fennálló egyenlőtlenségek korrigálása volt

Az EU kohéziós politikája A Közösség regionális politikáját szolgálja az eredetileg más céllal felállított, már a római szerződéssel felállított és 1960 óta működő Európai Szociális Alap (ESZA. European Social Fund, ESF) Fő célja a foglalkoztatottság elősegítése, a foglalkozatatottak térbeli és szakmai mobilitásának növelése

Az EU kohéziós politikája Az Európai Szociális Alap az átképzés területére koncentrált Az 1970-es évektől a hagyományos iparágak hanyatlása miatt növekvő munkanélküliség kezelése került előtérbe Elsősorban a tartósan munka nélkül maradók és a fiatal munkanélküliek átképzése vált fontossá

Az EU kohéziós politikája 1993-ban kezdett el működni a maastrichti szerződés alapján létrehozott Kohéziós Alap (Cohesion Fund), amely az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező tagállamok gyorsabb felzárkóztatásának támogatására irányul Az az ország jogosult az alap támogatására, ahol nem éri el az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem az uniós átlag 90 %-át.

Az EU kohéziós politikája A strukturális alapok és a Kohéziós Alap mellett az Európai Unió regionális politikáját jelentős mértékben szolgálja az Európai Beruházási Bank tevékenysége is Az Európai Beruházási Bank 1958 óta működik, tulajdonosai az EU tagállamai. Fő célja az EU kiegyensúlyozott fejlődését elősegítő tőkeberuházások finanszírozása A regionális fejlesztés a banki hitelezés prioritása

Az EU kohéziós politikája A 2007-2013 közötti időszakra vonatkozóan a tagországok három új regionális politikai eszköz segítségére támaszkodhatnak: A JASPERS( Joint Assistant in Supporting Projects in European Regions) A JEREMIE ( Joint European Resources for Micro to Medium Enterprise) A JESSICA ( Joint European Support for Sustainable Investment in City Areas )

Az EU kohéziós politikája JASPERS program az európai régiók beruházásait támogatja. Támogatja a nagyprojektek előkészítését JEREMIE program segíti a mikro,- kis,- és középvállalkozások forrásokhoz való hozzáférését JESSICA program a városi területeken megvalósítandó, fenntartható beruházások előkészítésének támogatására irányul

Ruhr-vidék 1958 után a feketekőszén fogyni kezdett a vidéken, ezért a terület hamar krízisbe került. A tradicionális nehézipar egy része megszűnt és helyettük korszerűbb iparágak telepedtek le. A gazdasági szerkezet átalakulásában már ekkor jelentős szerepet kapott a tercier szektor. Az elavult termékszerkezetű ipart felváltotta a magasabb technológiai színvonalhoz kötött új termékszerkezetű ipar.

Ruhr-vidék

Ruhr-vidék

Ruhr-vidék A Ruhr-Metropol 5,2 millió lakosával Európa 5 legnagyobb városi agglomerációjához tartozik, London, Isztambul, Ille de France és Moszkva mellett Az EU népességének 40 % - a él 500 km-es körzetben ezen a területen. A népsűrűség négyzet-kilométerenként 1200 fő, a német szövetségi átlag 230 fő/km2.

Összehasonlításban Ruhr-vidék területe: 4 432 km2 (= Tolna megye!) Dél-Dunántúl területe: 14 169 km2 Ruhr-vidék népessége: 5,2 millió Dél-Dunántúl népessége: 952 982 fő Dél-Dunántúl népsűrűsége: 67 fő / km2

Ruhr-vidék Ez a városrégió a Ruhr és a Rajna mentén Európa egyik legsűrűbb autópálya-hálózatával, behajózható csatornákkal, vasúti útvonalakkal és repülőterekkel ellátott gazdasági területe. Kiváló összeköttetésben áll más európai gazdasági centrumokkal, mint például a Benelux Államokkal, Dél-Kelet-Angliával, Észak-Franciaországgal és a Rajna-Majna területtel.

Ruhr-vidék A régió, mint közigazgatási terület 53 várost és községet foglal magába. Ezek közül a legnagyobbak Bochum, Bottrop, Dortmund, Duisburg, Essen, Gelsenkirchen, Hagen, Hamm, Herne, Mülheim an der Ruhr és Oberhausen A négy járás Ennepe-Ruhr, Recklinghausen, Unna és Wesel, a járásokhoz tartozó 42 községgel együtt.

Ruhr-vidék 60 évvel ezelőtt a Ruhr-vidék területét nagyszámban homogén munkáscsaládok lakták Nagyon kevés középosztálybeli polgári család alkotta a szociális hálót. Mára ez az összetétel teljesen megváltozott és a területen egy jól képzett, középosztálybeli társadalmi szint fejlődött ki. A külföldiek aránya 10,5%, amely megegyezik más nagyvárosok arányával a Német Szövetségi Köztársaság többi tartományán belül.

Ruhr-vidék

Ruhr-vidék Érdekes a külföldi népesség nemzetek szerinti megoszlása, nemzetiségeit több, mint 150 különböző nemzet állampolgárai alkotják - török állampolgár (49,1%). - volt Jugoszlávia területéről 12,7% - Lengyelországból 6,2% - Görögországból 5%.

Népesség korszerinti megoszlása

A struktúrapolitika kihívásai: A szénbányák fokozatos felszámolásával egyre több lett az elbocsátott munkaerő, ezeknek új munkahelyet kellett biztosítani. Az úthálózat azonban nem a munkások mobilitására volt kiépítve. A közlekedési infrastruktúra elsősorban a vasúti teherszállításon alapult és a széntranszportra specializálódott, a munkások maximális helyhez kötése mellett.

Munkaerő mobilitás Ezért az úthálózat kiépítése egyike volt a fejlesztési prioritásoknak. Kiépítették a gyorsúthálózatot, amelynek része volt az A2-es, az A42-es és az A40-es autópályák. Ez a tengely képezi a Ruhr-vidék gerincét. Kiépült továbbá az észak-déli tengelyt összekötő autóutak hálózata is.

Újraiparosítás Már 1970-től meghatározta a struktúrapolitikát az újraiparosítás gondolata, Az energiaipar (Atomenergia) megtelepedése, valamint a régi iparágak változásának dinamikus kompetenciakészsége. 1969-ben kettéválik a szénipar és a vasipar és az újonnan alapított Ruhrkohle AG (RAG) a feldolgozóipar, a modern vasipari ágazatok irányába nyit. 2003-ban a konszern már piacvezető a kémiai, elektromos- és energetikai ipar területén is.

Szellemi/intellektuális mobilitás Újraiparosítás csak akkor lehetséges, ha nagyszámú, magasan képzett értelmiséget, és legelsősorban műszaki értelmiséget tudnak képezni Ezért még 1965-ben megnyitották a Ruhr-Egyetemet Bochumban, ezt követte sorra a többi egyetem Dortmund, Essen, Duisburg, Hagen, Witte/Herdecke és még ennél sokkal több főiskola

A Ruhr-vidék egyetemei

Modell-régió A Ruhr Metropol 2030-ra a globális ki-hívásokra adott fenntartható megoldások modell - régiójává válik. Világszinten exportőre lesz azoknak a műszaki termékeknek és infrastrukturális fejlesztéseknek, amelyek a Ruhr-vidék saját fejlődését is egyben generálják. Ezeknek a fejlesztéseknek a bázisa az innováció és a piaci siker.

Szerkezetváltás az innováción keresztül 20.Század Szén + Acél + Transzport 21.Század Energiaipar + Alapanyag + Logisztika

Energia-Alapanyag-Logisztika Acél-és Fémipar Vegyipar Energiaipar Autógyártás, Gépipar Elektronikai ipar Mindezek alapja: -Infrastruktúra, úthálózat (közút, vasút, légiút) -Egyetemek, főiskolák, kutatóintézetek -Egészségipar -Kreatív, attraktív városok

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!