Az ÚJ Magyarország Vidékfejlesztési Program fenntarthatósági összefüggései Gyulai Iván előadása az ECOVAST Egyesület December 20-i Kerek-asztal beszélgetésén
UMVFP és fenntartható vidékfejlődés Nincs fenntartható vidéki társadalom egy nem fenntartható társadalomban, vagy világban. Nincs fenntartható vidékfejlődés egy polarizálódó városi-vidék struktúrában A vidék problémáit nem egy vidékfejlesztési programmal, hanem az összes programmal együtt lehet kezelni A vidékfejlődés nem elválasztható a világban, Európában, hazánkban zajló strukturális változásoktól Ez a változás a városiasodás felé halad
Mi a hajtóereje a strukturális változásnak A végső hajtóerő a társadalom értékrendje: az anyagi jólét Ezért a legtöbb ember fő célja a pénzszerzés Pénz legkönnyebben a nagy piacokon szerezhető, ahol sok fogyasztó van Ezért az emberek, árúk és szolgáltatások a nagy piacok felé áramlanak Egyre több ember él városban, egyre kevesebb vidéken
Milyen következményei vannak a struktúraváltásnak Egyre több ember él városokban, nő a piac, javulnak a növekedési potenciálok, romlanak az életminőség nem anyagi összetevői, romlik a környezet állapota, magas a biztonsági kockázat
A struktúraváltás vidéki következményei Egyre kevesebb ember él vidéken, csökken az ellátás hatékonysága, a vásárlóerő, a városi piac nem a vidéki termékekre épül, ezért zsugorodik a helyi piac, csökkennek a jövedelemtermelés esélyei. Még több ember vándorol el, amely kontraszelektálja a vidéki népességet. Az idősek, hátrányos helyzetűek, képzetlenek, szegények maradnak. Csökken a vidék fejlődési potenciálja
A struktúra társadalmi következményei A területi polarizáció mellett a társadalom gazdagokra és szegényekre, képzettekre és képzetlenekre tagozódik. Kevés tőketulajdonos, sok bérmunkás, magas kiszolgáltatottság
A struktúra környezeti következményei Nő a városok ökológiai lábnyoma, egyre nagyobb területről kell beszerezni az energiát, élelmet, stb., illetve koncentrálódnak a környezeti kibocsátások A növekedési igényeket fokozott szállítással lehet kielégíteni, amihez növekvő infrastruktúra, erőforrás-felhasználás, környezeti terhelés párosul A város környezeti terheit vidékre exportálja (erőművek, bányák, gyárak, mezőgazdaság, szállítási infrastruktúra, hulladék, rekreáció)
Hogyan részesül a vidéki periféria a fejlesztések hasznaiból? Nincs helyi projekttervezési és irányítási kapacitás (külső meghatározottság) Nincs helyi vállalkozói kapacitás (tender) Nincs helyi tőke, abszorpciós kapacitás (kölcsön) Nincsenek helyi építőanyagok Nincs szakképzett munkaerő A nem termelő infrastruktúrák beruházását részben, a működtetést, fenntartást helyben kell megfizetni A fejlesztési pénzek és helyi jövedelmek visszatérülnek a nagy piacok irányába
Miért nem szolgálja az UMVFP a fenntartható társadalmat? Mert a fenntarthatóság nem ismer szektorokat Pl. a mezőgazdaság sorsa nem a mezőn dől el, hanem az agrobiznisz egészében, az pedig a fogyasztók manipulásán keresztül meghatározott. Pl. hogyan határozza meg a városi struktúra az agrobizniszt? A fogyasztást a kínálat és kereslet határozza meg A keresletet a fogyasztói tudat, értékválasztás, életmód befolyásolja Az ellátást a keresleten kívül befolyásolják a városi struktúra adta lehetőségek (nagy ellátó központok, hosszú élettartamú termékek, amely befolyásolja a fogyasztók egészségét A fogyasztás befolyásolja a mezőgazdasági termelést és technológiát Mindez meghatározza a környezet állapotát, s emberek egészségét
Miért nem szolgálja az UMVFP a fenntartható társadalmat? Mert nem a problémák okaira, hanem jelenségekre válaszol (Amíg az okok fennállnak, addig a problémák bővített módon termelődnek újra) Mert a program nem hivatott arra, hogy a problémák alapvető okait megválaszolja Mert a vidék problémája nem kezelhető egységesen (városi vonzáskörzetek és perifériák) Mert azokkal a kérdésekkel foglalkozik amelyekre pénzt adnak, s nem a probléma egészével
Miért nem szolgálja az UMVFP a fenntartható társadalmat? Mert időbeli aszinkron áll fenn a „humán erőforrás” fejlesztés eredménye és a fejlesztések humán erőforrás igénye között Mert a versenyképtelent nem lehet versenyképessé tenni, ha közben más is versenyez
Miért nem szolgálja az UMVFP a fenntartható társadalmat? Mert nem elemzi alaposan néhány javaslat hosszú távú következményeit, pl.: Biomassza Támogatáson alapuló jó gazdálkodási gyakorlat Területhasználati kettősség (extenzív – intenzív)
Miért nem szolgálja az UMVFP a fenntartható társadalmat? Mert nem veszi számba az agrobiznisz egészének környezeti vonatkozásait Az agrokémiai és energiafelhasználás környezeti, társadalmi vonzatait Talajművelés ÜVHG kibocsátása A terület-felhasználást és izolációt
Miért nem szolgálja az UMVFP a fenntartható társadalmat? Mert néhány javaslat nem kivitelezhető a szabályozók megváltoztatása nélkül kézművesség versenyképessége Vidéken élők hozzáférésnek javítása a szolgáltatásokhoz, kultúrához, stb. (kereslet függő)
Miért nem szolgálja az UMVFP a fenntartható társadalmat? Mert néhány alapvető kérdés hiányzik belőle A hazai genetikai sokszínűségre alapozott termékszerkezet előmozdítása A városi fogyasztói tudat alakítása Helyi piacok kedvezményezése Társadalmi együttélés újratanulása a környezettel és egymással
A vidék problémájának fenntarthatósági megközelítése Meg kell változtatni a város-vidék struktúrát Rekonstruálni kell a helyi piacokat Limitálni kell a jelenlegi energia és nyersanyag fogyasztást A jelenlegi termelői és fogyasztói struktúra egészét egy kevésbé anyag és energia intenzív struktúra felé kell elmozdítani Értéket kell adni a természeti erőforrásoknak, ezáltal meg kell szüntetni az externáliák társadalmi áthárítását, amelytől az élőmunka és gépi munka versenyképessége helyreáll. Az innovációkat a fenntartható erőforrás-használat felé kell irányítani A technikai változások nem működnek a társadalom értékválasztásának, erkölcsének változása nélkül, amit pénzzel tettünk tönkre, azt nem lehet pénzzel helyrehozni.
Az új fogyasztási mintázat jellemzői Identitás a helyi termelőkkel, termékekkel, a helyi választása Bizalom Az egészséges, magas minőségű termék választása A minőség elsőbbsége a mennyiséggel szemben A termelők és fogyasztók közvetlen kooperációi Az informálódás joga Az ökoszociális szempontok megfontolása a választásnál