A Monitor A legfontosabb kimeneti eszköz a monitor. A monitoron megjelenő képek képpontokból (pixel) állnak. A jelenleg még a legelterjedtebb a katódsugárcsöves (CRT) monitor.Az áruk alacsony. Nagy a színmélységük, gyors a képfrissítésük. Erősen károsíthatják a szemet!!!!! Az ún.VGA monitorok 640 pixelt tartalmaznak vízszintesen és 480-at függőlegesen. Az SVGA monitorok 800*600 v.1024 *768 képpontot tartalmaznak. A monitor két üzemmódban működhet: karakteres: a képernyőt 80 vízszintes karakterre és 25 függőleges karakterre osztja fel. grafikus: pixelekből építi fel a kívánt képet. A monitorok főbb paraméterei: képátló: A monitor egyik ellentétes sarkától a másikig terjedő távolság, col-ban (2,54 cm) mérik. fényerő: A monitor fényességét jellemzi. maximális felbontás megjeleníthető színek száma

A monitorok másik típusa folyadékkristályos (LCD) technológiával működik. Első változataikat hordozható számítógépeken - laptopokon, notebookokon - alkalmazták, de ma már számtalan asztali típus is létezik. Előnyük a vékonyságukból adódó kis helyigény és az alacsony energiafelhasználás, hátrányuk a kötött képfelbontás és a magasabb ár. Nem villódznak, nem sugároznak, ezért nem szükséges védőszemüveg használata! Hátrány még, hogy ha nem szemből nézzük őket, akkor a kép kevésbé élvezhető. Ma már léteznek háromdimenziós LCD monitorok is, a jobb és bal szembe érkező fénysugarak sztereó képpárt alkotnak (SHARP) Az LCD technika továbbfejlesztésével megjelentek az úgynevezett TFT technológiával készült kijelzők. Előnyük az LCD monitorokkal szemben, hogy a katódsugárcsöves monitorokhoz hasonló jó képminőséget garantálnak. Grafikus alkalmazások futtatására, mozgóképek szerkesztésére az LCD helyett TFT kijelzőt érdemes választani.

Nyomtatók: A mátrixnyomtató az írógép továbbfejlesztett változata. Minőségi nyomtatást nem tudunk vele végezni, de üzemeltetése olcsó. Nagyon zajos. A karakter kirajzolása több lépésben jön létre. A papír és a nyomtatófej között egy festékszalag mozog, az apró tűk a megfelelő pillanatban ráütnek a szalagra, amely hozzányomódik a papírhoz, és nyomot hagy rajta. A 9 vagy 24 tűt elektromágnesek mozgatják, igen gyorsan. A nyomtatás sebessége 8-120 karakter/másodperc. Lassú!Nemcsak karakterek, hanem rajzok nyomtatására is alkalmas, de a felbontása gyenge.

A tintasugaras nyomtató színes tintapatronokat használ. Az írófej kis fúvókákat tartalmaz tuk helyett. Nincs szükség festékszalagra, hiszen a festéket a fúvókák lövik a papírra. A nyomtatás felbontását az egységnyi felületre jutó pontok számával adjuk meg, egysége dpi (dot per inch, 200-700dpi). Többnyire négy vagy több különböző színű festéket használnak (ciánkék, bíborvörös, sárga és fekete). A nyomtatás sebességét lap/percben mérik (2-6 lap/perc). A sebesség megfelelő. Igen jó minőségű színes képek is nyomtathatók, így alkalmas fotónyomtatásra is. Elfogadhatóan halk. Hátránya: - a nyomtatott oldal víz hatására elmosódik - közepes vagy magas nyomtatási költség

Lézeres nyomtató: A lézernyomtatóban speciális, fényérzékeny anyaggal (általában szelénnel) bevont és elektromosan feltöltött henger található. Ezen egy lézersugárral jelölik meg a nem fehér pontokat: ahol a lézer a hengerhez ér, ott a henger ellentétesen lesz töltött a henger többi részéhez képest. Amikor pedig a henger a festékrésszel érintkezik, akkor az ellentétesen töltött részekre festék tapad. A papírra a festék a hengerről kerül: ráég, amikor áthalad a 200 °C-os hengerpár között. A színes lézernyomatóban lényegében négy közönséges lézernyomtató mechanikája épül egybe, és az egyetlen szelénhengerükre a világoskék (cián), lila (bíbor), sárga és fekete festékhengerekről egymás után kerülnek fel a színek. A négy színnel való átfestéshez a lézersugárnak négyszer kell végig futnia a szelénhengeren. Előnye: kiváló nyomtatási kép - nagy sebességű nyomtatás (6-12 lap/perc) Hátránya: - üzemeltetése viszonylag drága - drága festék - drága a nyomtató

A színes nyomtatás A fehér fény az alapszínekbõl állítható össze. Az összeállítás szerint beszélhetünk összegzõ (additív), és kivonó (szubtraktív) színkeverésrõl. Az additív színkeverés alapszínei: a vörös (Red), a zöld (Green), és a kék (Blue). RGB kódok! Ezek aktív fényforrások, összegük a fehér fényt eredményezi. Ezekbõl a színekbõl minden színt ki lehet keverni. Ezt a színkeverést alkalmazzák a monitoroknál. A szubtraktív színkeverés alapszínei: a ciánkék (Cyan), a bíbor (Magenta), és a sárga (Yellow) ehhez teszik még a feketét is. CMYK Ezekkel a színekkel szintén minden színt elõ lehet állítani. Ezek a passzív szinek, a színes nyomtatás alapszínei.