AZ EURÓPAI SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGEK ÜZEMI TANÁCSI POLITIKÁJA, A SZAKSZERVEZETEK ÉS EURÓPAI ÜZEMI TANÁCSOK, ÜZEMI TANÁCSOK ÉS MÁS, RÉSZVÉTELI JOGOKAT GYAKORLÓ INTÉZMÉNYEK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS Reinhard Reibsch EMCEF egykori főtitkára

 1. Miért van szükség EÜT-ra?  2. Az európai üzemi tanácsokhoz vezető hosszú út  3. A szakszervezetek szerepe az EÜT-n belül  4. Az irányelv legutóbbi átdolgozása és más nyitott kérdések

 Az európai egységesülési folyamat kezdetén, 1952-ben, illetve 1957-ben a hat alapító tagállam között más témák álltak a középpontban  Az egységes belső piac létrehozásával 1992-ben az egységesülési folyamat új minőségi szintre lépett  Az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó egységes normák és szabványok, a belső határok megszűnése és az adminisztratív ügyek harmonizálása jelentette a legfontosabb célokat  Az akkori EK reményei szerint mindezek főként versenyképességi előnyt és további innovációt jelentettek számára a többi gazdasági térséggel szemben

 A belső piac szociális dimenzióját célzó megegyezés, Jacques Delors, az Európai Bizottság akkori elnökének erőfeszítései ellenére, nem volt lehetséges  Különösen a brit kormány ellenezte az európai szociális politikát  A tagállamok többsége a korábbi álláspontja mellett maradt: gazdasági siker esetén jut néhány morzsa a szociális ügyeknek is  Végül megmaradt a „szociális párbeszéd“, mint a ez európai szociális politika és a tagállamok közötti nem kötelező koordináció eszköze

 A 90-es évek kezdete óta számos vállalat a belső piac igényei szerint kezdte kialakítani stratégiáját és szerkezetét: 320 millió lakos és 12 tagállam  A vállalatoknak kevés érdeke fűződött a határokon átnyúló szociális szabályozásokhoz vagy a munkavállalói képviseletek bevonásához  Másrészt a szociális standardok közötti különbségek megalapozták a termelő helyek kiválasztásával kapcsolatos döntéseket  Nemcsak a munkaidő hosszát, a szabadnapok számát vagy a jövedelmeket hasonlították össze, hanem a felmondás elleni védelmet vagy a társadalombiztosítási rendszerek járulékait is

 Már a 70-es években születtek javaslatok az európai szintű érdekképviselet megteremtésére – egyik példa erre a Vredeling-irányelv  Akkoriban a „több demokrácia“ jelentette a hátteret  A javaslatok a kormányok és a gazdasági élet szereplőinek ellenállásán, és a társadalmi szervezetek európai szintű hiánya miatt buktak meg

 Az ESzSz 1973-ban került megalapításra – addig két különböző európai szövetség létezett  A szakszervezetek eltérő koncepciókat vitattak meg – nem mindenki támogatott egy egységes európai szakszervezetet és nem mindenki vett benne részt  A legtöbb ágazati szövetség 1973 után alakult meg – a legutolsók a 80-as évek végén

 1988-ban megalakult az Európai Vegyipari Szakszervezeti Szövetség, EFCG  Az EGK tagállamai közül az ICF-ben képviselt tagok egy koordinációs bizottsággal rendelkeztek, amelynek vezetését az IG Chemie látta el  Az alapítás során létrejött egy titkárság a „sokszínűségen“ alapuló kapcsolat tartására  „A fontos kérdésekben“ elvárták a tagszervezetek aktív részvételét  A közös témákra és politikára irányuló megegyezési folyamat csak az EFCG megalakulása után kezdődött el

 Az egységesülési folyamat iparpolitikai szempontjai elvezettek az európai ipari szövetségek megalakulásáhozIndustrielle  A szociális témák nem szerepeltek a tervek között, többek között a nemzeti szociális rendszerek különbségei miatt  Különösen az Európán kívüli vállalatok ellenállása akadályozta ágazati szinten a szociális kérdésekre kiterjedő tárgyalási mandátumot  UNICE – ma Business Europe – volt hosszú idén keresztül a munkáltatói oldal legfontosabb intézménye és szócsöve

 Az ESzEsz EGB megalakulása óta a szakszervezetek rendszeresen megfogalmazzák az egységesülési folyamat szociális dimenziójára irányuló követelést  Számos ágazatban és vállalat esetében a tevékenységek határokon átnyúló témákká fejlődtek: a munkaidő és a termelés áthelyezése jelentették a kezdetet  Az EU-bizottsággal szemben rendszeresen megfogalmazódott a határokon átnyúló érdekképviselet törvényi szintű szabályozásának követelése  A 90-es évek elején végül benyújtásra került az EÜT-ról szóló irányelv tervezete

 Az irányelvet 2 éven belül be kell emelni a tagállamok jogrendjébe  A tájékoztatás és a konzultáció a legfontosabb feladatok – nem a részvétel  Az EÜT-ok tárgyalásos úton elért megállapodások révén jöttek létre a vállalatoknál – törvény szabályozta az eljárást és a minimális standardokat  Kudarc esetén a minimális előírások érvényesültek  A mandátumok számát, az ülések gyakoriságát rendkívül eltérő módon szabályozták a megállapodásokban

 A kezdetekben a vállalatok kevéssé támogatták az EÜT-ok létrehozását – néhány szabályozás megpróbált ez ellen hatni  Az irányelv átvétele határidejének lejárta előtt megszülettek a megállapodások, amelyekre törvényi szintű szabályozások vonatkoztak  Számos megállapodás megkötésére került sor ebben az időszakban – néhány esetben a gyakorlat kedvezőbb volt, mint a megállapodás szövege

“MAJDNEM NULLÁRÓL TÖBB MINT 800-RA Source: EWC database of ETUI-REHS, 2007

 A szakszervezetek képviselőik számra vállalati találkozókat szerveztek, és így reagáltak nemzeti és európai szinten az egységes belső piac kihívásaira  Számos találkozó informális szinten fontos szerepet játszott az EÜT-k létrehozásában  Mindez 1996 vagy még 1994 előtt fontos előfeltétele volt az első EÜT megállapodások megkötésének  Az ilyen jellegű kezdeményezések száma korlátozott volt

 Az irányelv nem számolt a szakszervezetekkel, mint az EÜT-k részével, de nem is zárta ki őket  Egy„szakértő“ részvétele lehetséges volt – számos megállapodás tartalmazta a szakszervezetek részvételét  A megállapodások tárgyalása következtében az EÜT-at erőteljesen befolyásolják az egyes nemzeti szociális rendszerek, és a származási országok szakszervezeti tapasztalatai

 A szakszervezetek üzemi, ágazati vagy nemzeti szinten szerveződnek  A tárgyalási mandátumokra vonatkozó kompetenciák ugyanígy rendkívül eltérőek  A törvényekkel szabályozott érdekképviseletek fontos szerepet játszanak az EÜT-k számára – a szakszervezetek ebben a vonatkozásban nem kerülnek megemlítésre  A „származási országok“ jelentős befolyást gyakorolnak az EÜT-k munkájára

 A szakszervezetek részvétele az EÜT-ban jóformán magától értetődő Franciaországban, Olaszországban, a skandináv államokban és Németországban  Habár a részvétel számos esetben „belső“ ülésre korlátozódik  Európán kívüli és brit vállalatoknál az EÜT-k vonatkozásában gyakran nem a lehetőségek, hanem a korlátozások állnak a középpontban – a szakszervezetek ritkán kerülnek előtérbe

 Számos 13. cikkely alá tartozó megállapodás „egyik napról a másikra“ került megkötésre – a szakszervezeteket gyakran csak utólag tájékoztatták  A szakszervezetek részvétele a tárgyalásokon nem szerepelt kifejezetten a folyamatban – gyakran az üzemek kezdeményezték a tárgyalásokat  Más témákon alapuló szisztematikus eljárás viszonylag ritka volt  A legtöbb nemzeti szakszervezet egyetértett az Európai Ipari Szövetségeken keresztül megvalósuló támogatással

 Legkésőbb az irányelv elfogadását követően a legtöbb Európai Ipari Szövetség saját tevékenységeket kezdett kialakítani az EÜT-k irányába  Valamennyi Európai Iparai Szövetség bizottságokat hozott létre az EÜT munka koordinálására  Az EU-bizottság költségvetésének hasznosítása az EÜT-k munkájának támogatására egy további fontos téma volt  A legtöbb nemzeti tagszervezet támogatta az Európai Ipari Szövetségek munkáját, mert azok kiegészítették saját kezdeményezéseiket

 A kezdetektől fogva fontos kérdés volt az EÜT-k számára kialakított „minimális standardok“  A irányelv megvalósítását követően is lehetséges volt a minimális követelményektől elmaradó megállapodások megkötése  A feltételeket tartalmazó katalógus és a rendszeres információcsere segítséget jelent az EÜT-k munkájának szakszervezeti támogatásában és magasabb szintre emelésében  Mindez saját rendezvények, projektek és emberi erőforrások révén kapott támogatást

 Az évi irányelv tartalmazza az irányelv felülvizsgálatát és adott esetben módosítását  1998 óta az EU-bizottság részéről több meghallgatásra is sor került: a munkáltatók nem látták szükségesnek a módosítást, a szakszervezetek viszont igen  2009-ben végül bekövetkezett az „átdolgozás“, amely egy még bonyolultabb jogalkotási eljárást került el  A szakszervezetek eltérő módon értékelték az eredményeket

 A „tájékoztatás és a konzultáció“ gyakran vitatott meghatározásával, az időszerűség, valamint az EÜT munkamódszerével kapcsolatban sikerült némi előrelépést elérni  A vállalatok által foglalkoztatott munkavállalók minimiális létszámának 1000-ről 500 főre történő csökkentését nem sikerült elérni  A szakszervezetek részvételét első alkalommal definiálták – ezzel összefüggésben is voltak további szakszervezeti követelések

 Olyan időkben, amikor korántsem látjuk még a ban kezdődött pénzügyi válság végét, minden korábbiaknál nagyobb szükség van a határokon átnyúló együttműködésre és a szakszervezetek bevonására  Ezzel szemben az áll, hogy „házon belül“ jelentős mértékben megszaporodtak a problémák és a tárgyalások, és az emberi és pénzügyi lehetőségek ezzel egyidőben egyre korlátozottabbakká váltak  A szakszervezeteknek ismételten dönteniük kell tevékenységük súlypontjairól – az EÜT-nak a jövőben nagyobb jelentőséget kell kapniuk