5. óra: Nyelvművelés és szociolingvisztika 2.

Egy kis ajánló Lanstyák István: Nyelvművelés, nyelvtervezés, nyelvmenedzselés 2009. http://ht.nytud.hu/download/Lanstyak_Istvan_Nyelvalakitas.pdf Nádasdy Ádám „összes”: http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking.html

Olvasmányok Nádasdy Ádám: Mi a baj a nyelvműveléssel? In: Népszabadság 2002. május 18. Sándor Klára: „A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája”. In: Replika, 2001 november: 241–259. Szunyogh Szabolcs: Van-e szükség nyelvművelésre? (Beszélgetés Sándor Klára főiskolai tanárral). Köznevelés, 57/14 (2001. április 6.): 7–9. + 1: Nádasdy Ádám: A hír igaz. Mnarancs 2008. 04. 03.

Mi a baj a nyelvműveléssel? Nádasdy példái: az angol változatai, a műveletlen nyelvhasználat, pl. kettős tagadás: I don’t see nothing a magyar esetében ez elutasító és szorongásos választ vált ki (pl. suksük – k kicsit félrevezető, nem csak művetlenek használják!), ami főleg nyelvszakosoknál furcsa Mindegyik esetben eredményes volt a kommunikáció, az adott csoport tagjai nem érzik deviánsnak ezeket az alakokat

Mi a baj a nyelvműveléssel? Az a baj vele, hogy Erkölcsi v. jellemhibának tünteti fel (kigúnyolja) más nyelvváltozatok olyan alakjait, amelyek eltérnek a normatív változattól (pedig ugye pont az ellenkezőjét várnánk: aki sok nyelvváltozatot valóban ismer, az nem gúnyolódik). Bármennyire is nem ez a szándék, bizonytalanságot, megbélyegzést váltanak ki a nyelvhasználókból (a legtöbben hisznek abban, hogy van egy ideális nyelv, melynek szabályai – a KRESZ analógiájára – akkor is érvényesek, ha valójában nem használjuk azokat).

Mi a baj a nyelvműveléssel? Mert abszolutizálja a helyesírást (holott a helytelenül írók is követnek egyfajta logikát, rendszerint a fonetikus elemzését: útpatka), ráadásul a normatív helyesírás is hol ezt követi (lélegzet), hol nem (magtár). Mások helyesírásán való gúnyolódás teljesen bevett dolog. Túl keveset tanít a nyelvről, ráadásul két szellemi áramlat keveredik benne (felvilágosodás: legyalulás, romantika: a különbözőségek óvása). PÉLDÁT TUDUNK RÁ? Pl. őrizzük meg az ikest, de irtsuk a suksüköt („persze”, mert az előbbi fentről terjedt, a másik lentről)

Mi a baj a nyelvműveléssel? Romantikus hevülettel ott védik a nyelvet, ahol nem kell (normatív változat), és ott nem, ahol kell (kisebbségi magyar nyelvhasználat – a kódváltást stigmatizálják). Az új, friss nyelvhasználati jelenségeket mind üldözi (l. felvilágosodás, vagy mégsem: egyszerűbb, ezért örülünk neki?), pl. jó állapotúbb (van még ilyen: rosszindulatúbb vs. rosszabb indulatú, szentéletűbb, jóhiszeműbb).

Mi a baj a nyelvműveléssel? Csúsztatnak, azt sugallják, hogy az új alakoknál korlátlanul hágják át a beszélők a szabályokat, holott mindig kiderül, hogy azokat az alakokat is szabályok működtetik (l. a sokévibb, holott csak az -ú/-ű végieknél jelent meg a szóvégi fokozás) KONKLÚZIÓ: nem a nyelvet kell művelni, hanem az emberek fejét. „A nyelvművelés ne fegyelmezés, ne gúnyos kiszerkesztés és kirekesztés legyen, hanem tanítás. Nagyon keveset tudnak az emberek a nyelvről, pedig nagyon sokat volna érdemes tudni róla.”

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája Milroy: „Abban a korban, amikor a faj, a bőrszín, a vallás vagy a nem alapján történő hátrányos megkülönböztetés nyilvánosan nem fogadható el, a nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája az emberek nyelvhasználata alapján történő diszkrimináció.”

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája Mi a jelenség oka? A nem nyelvészek nagyon keveset tudnak a nyelvről. <12 év nyelvtanoktatás után!> A nem nyelvészek attitűdje értékelő. A nem nyelvészek zöméé objektív. Horger (1926: 6): „Némelyek szerint a nyelvművelés is feladata volna a nyelvtudománynak, vagyis az, hogy bírálja a nyelveket és igyekezzék egyes, a nyelvtörténet folyamán kifejlődött sajátságaikat a nyelvhelyesség, a szépség, a célszerűség, vagy a logika szempontjai szerint megjavítani. ... Ezt a feladatot azonban a nyelvészek túlnyomó nagy többsége nem tartja a nyelvtudomány körébe tartozónak, s ezért határozottan elutasítja magától.”

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája Az előíró szemléletet kapják meg az iskolában, a leíró helyett, mivel annak nagy a tekintélye <vö. internetes nyelvhasználat: utolsó érv mindig: helyesírás, szóhasználat>. Sajátos analógiákkal érvelnek a nyelvművelők az előíró szemlélet érvényessége mellett: kertész, folyószabályozó, orvos (nem objektív tudós). „Aki a nyelvi folyamatokat szeretné befolyásolni, annak a nyelv rendszeréről, működéséről és változásának természetéről kell kiterjedt ismeretekkel rendelkeznie. Csakhogy ezt kizárólag leíró szemlélettel lehet megszerezni” <Miért vannak mégis nyelvész nyelvművelők? Két ok: ez ma idehaza jó életpálya, egyszerű publikálni; romantikus viszonyulások jelenségekhez (vö. hasonszőrű történészek, biológusok, pszichológusok)>

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája Miért nem akar a nem nyelvművelő nyelvész preskriptív lenni? Túl keveset tudunk a nyelvekről, nyelvhasználatról. Nem tartja feladatának: a nyelvész leír és magyaráz. A nyelvváltozatok egyenértékűek – minek tervezni? A nyelvváltozatok identitásjelzők (és nem IQ-jelzők) – ezek nem irthatók ki következmények nélkül.

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája Túl komplexek a nyelvi jelenségek, így megváltoztatásuk soktényezős folyamat lenne. („tudása alapján tisztában van vele, ha nem a kuruzslás szintjén akar javaslatokat tenni, akkor olyan mennyiségű dinamikusan változó tényező mozgását és egymásrahatását kell előre látnia, hogy az szinte lehetetlenné teszi a tervezést.”) A nyelvtörvények nem a priori törvények, hanem tapasztalati törvények. <vö. Nádasdy: KRESZ>

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája A nyelvi törvényszerűségek nem mesterségesek – a nyelvművelői „szabályok” igen.

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája Miért nem sikerült a nyelvész és nem nyelvész szakadékot eddig áthidalni (mint más tudományokban)? elefántcsonttorony Akik nem ott élnek, azt tapasztalják, a nem nyelvészeket alig lehet meggyőzni arról, hogy más nyelvváltozata nem rosszabb („intuitív nyelvészet”, a nyelvészet objektív tudományként való megközelítése ritka): „ritkán jut eszébe, hogy az atomfizikussal akkor sem vitatkozna magfizikáról, ha ő maga is atomokból van” Rossz nyelvtanórák: csak nyelvtantanítás zajlik (szófajtan, mondattan), ok: a magyar helyesíráshoz magas fokú nyelvtantudás kell; elavult ismeretek

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája mi hiányzik a nyelvtanórákról? Pl. nyelvtörténet, pragmatika, beszélt nyelvi kutatások, antropológiai nyelvészet, társalgás elemzés (100 évvel el van maradva az oktatás: „beszédtöltelékek”, álszabályok megadása) Az iskolai oktatás alapozza meg a nyelvművelés tekintélyét.

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája Kevés a jó népszerűsítő könyv <Nádasdy: Ízlések és szabályok, Prédikál és szónokol, D. Mátai: Nyelvünk élete>, műsor (Szósz?!:)) Következmények: nyelvi bizonytalanság, mások nyelvi diszkriminációja Gettó-érv: jó, de akkor is tanuljon meg sztenderdül! Tudáshiány: az anyanyelvváltozat és a későbbi nyelvváltozatok elsajátításának különbségei Jog vagy kötelesség? Hozzáadó oktatás

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája Nyelvi diszkriminációs okok: a nyelvművelés tévtanai Beágyazott értékítéletek: butaság = az általam tartottól eltérő nyelvváltozat használata („még beszélni sem tud rendesen”, vö. munkahely: „ha így beszél, a munkához sem ért”) – tévesen összekapcsolnak két dolgot: a beszéd sajátosságainak az ember jellemével és szellemi képességeivel való összefüggése Öngerjesztő jelleg (mindenhonnan ez látszik) Rossz oktatás (nem tudják, hogy az anyanyelvváltozat nem változtatható meg tetszés szerint)

A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája Magyar nemzettudat és nyelv: a nép lelki alkatával összefüggő nyelv – de ez a romantika korában a magyar nyelv minden területre történő kiterjesztését jelentette (magyarul kellett beszélni, nem „helyesen magyarul”) Európai kulturális hagyomány: az írott nyelv a tökéletes nyelv (a „logikus, gazdaságos, tiszta és esztétikus” latin) Karteziánus felfogás: a nyelv megjavítható gondolatközlő gép Platonisztikus felfogás: a nyelvnek van helyes (eszményi) és romlott formája A hatalmon lévő csoport elvárása nyelvének elsajátítása Kiút: ha nekem van saját nyelvem, másnak is.

Van-e szükség nyelvművelésre? FELADAT: érveljünk a nyelvművelés mellett és ellen párban! „Sándor Klárát arról kérdeztük: miért sérti emberi jogainkat, ha valaki arra próbál rávenni bennünket, hogy helyesen beszéljünk magyarul?” Miért kellene kivenni a nyelvművelést a tananyagból? Hiszen nyelvművelés = a szép magyar beszéd védelme! V: mi az a szép magyar beszéd? Melyik nyelvváltozata? Mi ellen kellene védeni a nyelvet?

Van-e szükség nyelvművelésre? Mi a nyelvművelés? - A NyKk. szerint a nyelv életébe való tudatos beavatkozás a jobb kommunikáció, beszéd érdekében. (Ez baj?) Megvalósíthatatlan. <Mit kell megjavítani azon, ami nem rossz?> Miért jogsérelem valakit a sztenderdre megtanítani? – Mert meghagyja a gettókat. Mert mítoszokon alapul. Mert a beszélt nyelvet nem ismerik.

Van-e szükség nyelvművelésre? Az irodalmi nyelv alkalmasabb a kommunikációra, mint a tájnyelv. – Nem az. Tekintélye társadalmi alapú, nem nyelvi. Sőt utóbbi szempontból szabálytalanabb, mint a tájnyelvek. És akkor hogy értsék meg magukat a beszélők (pl. a németek)? – Lehet egységes változat, csak a helyén kezelendő. Jog legyen megtanulni, ne kötelező.

Van-e szükség nyelvművelésre? Hol a határ nyelvi hiba és az eltérő nyelvhasználat között? – Ne keverjük, nem a hibás alakokat fogadjuk el, hanem a nemsztenderd alakokat nem tartjuk hibásnak. Nyelvi hiba ≠ nyelvhelyességi hiba Plusz nem mindegy, ki javít ki: a nagyi vagy a tanár. Kognitíve és szociokulturálisan is elsődleges a vernakuláris (mélyen beépült) <vö. anyanyelvként v. idegen nyelvként megtanult nyelv>.

Van-e szükség nyelvművelésre?

Nádasdy: A hír igaz Mit tart Nádasdy helyeshető nyelvművelésnek?