Reformkori színjátszások

A magyar színjátszás rövid története A felvilágosodás korát megelőzően a 18.sz-ban hazánkban hivatalos színjátszás nem létezett, ezért a drámaírás is elmaradott volt: a színi előadásokat műkedvelők és diákok adták elő. A 16. században léteztek liturgikus drámák (betlehemezés, Passió), melyek párbeszédes szövegek voltak. A 17. században latin és magyar nyelvű iskoladrámák maradtak fenn, melyet a katolikus szerzetes tanárok és református iskolamesterek írták diákjai számára, akik elő is adták. Műfajuk a moralitás (=erkölcsnemesítő dráma) és az allegória (megszemélyesített tulajdonságok beszélgetése). A reformáció elején a hitvitázó drámák (=dialógus formában írt vitairatok) terjedtek el.

Mária Terézia idején már német nyelvű színjátszás kezdődött, majd később is jóval fejlettebb volt a magyarokénál, ami részben azzal is magyarázható, hogy a magyar lakosság többsége német nyelvű volt. A magyar színészeknek nem volt állandó színházuk. Nagy nehézséget okozott a pénz hiánya is. A magyar színjátszás és a drámairodalom fellendítésére Bessenyei György színházi programot készített: írt drámai műveket, tragédiát és sikeres vígjátékot (A filozófus, 1777). Csokonai is alkotott komédiákat, melyeket diákjaival adatott elő. Az első színtársulat 1790-ben Budán alakult meg Kelemen László vezetésével. Főleg Pesten lakó diákok látogatták a színházat, de a Martinovics-féle mozgalom leleplezése után a társulat 1796-ban feloszlott.

A második magyar színésztársaság, neves színészekkel, 1807-15-ig játszott a fővárosban. Hetenként kétszer játszottak kevés számú közönségnek, de minden alkalommal új darabot kellett előadniuk. A bemutatott darabot részben német színházaktól kölcsönözték. A műveket a színészek, a pesti egyetemi ifjúság (jogászhallgatók) maguk fordították át. 1815-ben a magyar színészetnek vidéki városok (Kassa, Miskolc, Kolozsvár, Székesfehérvár) adtak otthont. 1819-ben meglepő sikerrel adták elő Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon c. színművét. 1837-ben megnyílt a Nemzeti Színház Budapesten, így a magyar színészet a fővárosban végleges otthonra talált.

Katona József: Bánk bán (1880-as évek)

Már ekkor is fontos volt a ruha: A kicsit szegényesebb:

A kicsit szebb ruhák:

Volt amit ők készítettek:

1850-ben, júniusra Szombathelyen elkészült a város és a megye összefogásával állított színkör, nyári faszínház a Rumi utcai Holczheim-ház udvarán (a mai Mátyás király utca 18-20. sz. alatti telken).

A Nemzeti Színház régen: Készítette: Géresi Nikolett 8.b