Kommunikáció halálközelben - Rossz hír közlése Dr. Muszbek Katalin Magyar Hospice Alapítvány

Budapest Hospice House

A gyógyító folyamat résztvevői BETEG ORVOS

Beteg részére mit jelent az egészség elvesztése? Félelem, szorongás Szerepváltozások Veszteségek

F é l e l e m, s z o r o n g á s a betegségfolyamatban Félelem a haláltól, haldoklástól szenvedéstől, fájdalomtól kezelésektől, mellékhatásoktól kiszolgáltatottságtól izolációtól személyzetelenségtől

Szerepváltozás, veszteségek Elvesztése a fizikai és mentális képességeknek önbecsülésnek identitásnak női- ill. férfiszerepnek kapcsolatoknak őszinte kommunikációnak egzisztenckiális biztonságnak

A betegségre adott pszichés reakció kihívás - aktivitás, küzdelem támadás - düh, agresszió fenyegetettség - szorongás, félelem veszteség - depresszió Megbélyegzés - reménytelenség fatalizmus - sztoikus elfogadás elutasítás - tagadás, elfojtás

„De mit félnék ugyan, egy tű fokát sem ér életem s lelkem” Shakepeare: Hamlet

Orvos helyzete a gyógyító folyamatban Orvosképzés mindent tudni - objektív tudás mindenkit meggyógyítani - terápiás kudarc nem létezik mindenkit szeretni- pozitív érzések elvállalhatók - negatív érzések elfojtása

Idealizált orvos szerep Elvárások biztos tudás szakmai kompetencia gyakorlat objektivitás nyugodtság tolerancia Vágyaink gyógyítás hasznosság érzése megbecsültség érzése elégedettség érzése bizalom,elfogadottság „jó orvos” idea fenntartása

„Kizökkent az idő, - ó kárhozat, hogy én születtem helyretolni azt” Shakespeare: Hamlet

Realitás az orvos – beteg kapcsolatban Időnyomás – orvosok túlterheltsége Képzetlenek a nehéz beteggel való kommunikációban Félelem a beteg érzelmi reakciójától és annak kezelhetőségétől

Az orvos és a súlyos betegség A beteg az orvosban frusztráció érzetét kelti Nem tudja meggyógyítani a beteget Nem hasznos Omnipotencia sérül

Sérülékenység és szorongás a betegágy mindkét oldalán Súlyos, életet fenyegető betegség gyógyulás bizonytalan és milyen áron nő a szorongás, a félelem,kiszolgáltatott sérelem a betegség miatt Elégedetlenség ORVOS Az orvosudomány lehetőségi korlátoltak gyógyítás sikertelen elvárásoknak nem tud megfelelni tehetetlenség omnipotenca sérül Elkerülés

Frusztráció a betegágy mindkét oldalán

Shakespeare: Lear király „Hárítsuk inkább a bajt, mely remegtet, mintsem remegjünk az elhárítástól” Shakespeare: Lear király

Mit nevezünk rossz hírnek? Minden olyan hír ami a beteg szempontjából negatívan hat jelen állapotára és a jövőjére Krónikus, súlyos betegség diagnózisa, a betegség kiújulása Súlyos mellékhatásokkal járó kezelések Nagy költséggel járó kezelés

Törvényi háttér Magyarországon Egészségügyi törvény, 1997: A páciensnek joga van minden információhoz a diagnózissal, prognózissal, kezelési lehetőségekkel kapcsolatban Az orvosnak kötelessége megosztani ezeket az információkat a beteg igényének megfelelően A beteg visszautasíthatja az információt A beteg családtagjai csak a beteg beleegyezésével kaphatnak információt

Miért közöljük egyáltalán a rossz híreket? Felmérések szerint a betegek 50-80%-a igényli az őszinte és teljes informálást Partneri viszony segíti a döntéshozatalt (korábbi paternalista modellel szemben) Összhangolhatja a beteg döntéseit szándékaival, értékeivel

Szükséges a jó kommunikáció rossz hír esetén is: A közlésünk módja befolyásolja: Milyen mértékben működik együtt a kezeléssel Hogyan látja a jövőjét Életminősége, lelki egészsége hogyan alakul Megérti-e és képes-e alkalmazkodni hozzá Bízhat-e az orvosában

A beteg elvárása a tájékoztatásban Legyen ideje a kérdéseit feltenni Legyenek érthetőek számára az orvos által használt szakkifejezések Az orvos legyen jó szakember, őszinte, figyeljen

A betegtájékoztatás / rossz hír közlésének lépései Megfelelő előkészítés, helyzet, idő Mérjük fel, hogy a beteg mennyit ért meg a betegségéből Mérjük fel, hogy a beteg mennyit szeretne tudni A betegtájékoztatás lépései

A betegtájékoztatás / rossz hír közlésének lépései Adjunk időt a betegnek, hogy kifejezhesse érzéseit, aggodalmait Figyeljünk a beteg reakcióira Beszéljünk a beteggel a jövőről Foglaljuk össze az elhangzottakat

1.Megfelelő előkészítés,helyzet, idő Nyugodt, zavartalan környezet biztosítása A beteg döntsön, hogy jelen legyen-e más is a beszélgetésen Üljünk le, ezzel is jelezve, hogy van időnk (szemmagasság) Engedjük,hogy a beteg reagálhasson, hagyjunk erre időt

2. Mérjük fel azt, hogy a beteg mennyit ért meg a betegségéből Célunk az, hogy kiderüljön, hogy a beteg hogyan látja saját betegségét (ez nem mindig felel meg a valóságnak) Lehetőségünk nyílik arra, hogy A téves információkat kijavítsuk A közlendőket ahhoz igazítsuk, amennyit a beteg tud/ért A beteg által használt szavakkal közöljük a hírt

3. Mérjük fel azt, hogy a beteg mennyit szeretne tudni Kérdezzük meg, hogy mit szeretne tudni (diagnózis, kezelések, prognózis, stb) Soha ne adjunk több információt annál, mint amennyit a beteg kapni szeretne Ajánljuk fel a betegnek, hogy mondhat nemet is. A betegnek joga van a teljes informáltsághoz, de visszautasíthatja

4. Tájékoztatás lépései Az információt kisebb lépésekben közöljük, ellenőrizve, hogy a beteg tud-e követni minket. Ismételjünk. A beteg kérdéseire egyszerű kifejezésekkel feleljünk, kerüljük a szakzsargont Reális reményt kínáljunk fel Hívjuk fel a figyelmet a nem-orvosi segítség (pl. pszichológus) lehetőségére

Derítsük ki azt, hogy a beteg hogyan értelmezi a diagnózist 5. Adjunk időt a betegnek arra, hogy kifejezhesse érzéseit, aggodalmait Derítsük ki azt, hogy a beteg hogyan értelmezi a diagnózist Engedjük a beteget ventillálni

6. Figyeljünk a beteg reakcióira… Készüljünk fel arra, hogy a beteget sokkolhatja a hír, sírhat, nem hiszi el, dühös, (intenzív érzésekre számítsunk) Figyeljünk a beteg nonverbális jelzéseire is,

6. …és a saját reakcióinkra Figyeljünk arra, hogy saját nonverbális jelzéseink lehetőleg összhangban legyenek a verbálisakkal Ne erőltessük a betegre az igazságot, ha ő a betegséget nem tartja végzetesnek Ne kezdjünk hosszas magyarázatokba, ha a beteg csak egyszerű kérdést tett fel

7. Beszéljünk a beteggel a jövőről A jövőre vonatkozó tervet lépésenként dolgozzuk ki Pontosan mondjuk meg a betegnek, hogy mikor találkozunk újra és akkor mi fog történni Közöljük a beteggel azt, hogy más orvos véleményét is kikérheti

8. Foglaljuk össze az elhangzottakat Ismételjük el a legfontosabb információkat Hasznos lehet az írásba foglalt információ Általában szükség van későbbi beszélgetésekre a jobb megértés és a jobb együttműködés miatt

8. A jó orvos – beteg kapcsolat Lehetőség: Reális remények fenntartására Negatív gondolatok pozitív átformálására Bizalom megtartására

Negativ gondolatok pozitív átformálása Haszontalan vagyok… Mostanában mindig veszekszünk… Jobb lenne, ha meghalnék… A gondolatok pozitív átformálása (a beteg és nem a terapeuta által) Gyenge vagyok, de mindig elfelejtem, hogy alkalmazkodnom kell a betegségemhez Sokat vitatkozunk, mert mindnyájan nagyon feszültek vagyunk A betegségem nem gyógyítható, de még értékes hónapjaim lehetnek…

Negativ gondolatok pozitív átformálása Negatív gondolatok Az életem értelmetlen… A családom nem törődik velem… Már kertészkedni sem tudok… A gondolatok pozitív átformálása (a beteg és nem a terapeuta által) Megváltozott az életem, de még vannak dolgok amit élvezhetek… Sokszor kívánom, hogy a család törődjön többet velem, de amikor túl körülvesznek, zavar a sok hűhó Bűntudatom van, hogy nem segítek otthon, de mindig elfelejtem, hogy milyen beteg vagyok…

Ajánlott irodalom IPOS online tananyag www.hospicehaz.hu www. Ipos-society.org Anxiety and adjustment disorders are the most common psychological symptoms in cancer patients. The diagnosis of the disease represents a life threat, it means insufferable symptoms and treatment, signficant changes in their way of life and painful losses. Anxiety and adjustment disorders are, as mentioned, the most common psychological symptoms that should be recognized and treated as early as possible. A compound treatment with psychopharmacological amd psychological techniques is likely to reduce distress and improve the quality of life. One of the objectives of this webcast lecture is help cancer patients receive the psychological support they need. Thank you. 37

Irodalom You, J.J., Fowler, R.A., Heyland, D.K., Canadian Researchers at the End of Life Network (2013) Just ask: discussing goals of care with patients in hospital with serious illness, Canadian Medical Journal, CMAJ 2013. DOI:10.1503 /cmaj.121274 Clayton, J.M., Hancock, K.M., Butow, P.N., Tattersall M. H.N., Currow, D.C. (2007) Clinical practice guidelines for communicating prognosis and en-of-life issues with adults int he advanced stages of a life-limiting illness and their caregivers, The Medical Journal of Australia, 186(12): 76-108

Köszönöm a figyelmet