9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői Büky Béla: Az anyanyelvi képességek fejlettsége és továbbfejlesztése életkoronként (In: Büky Béla – Egyed András – Pléh Csaba: Nyelvi képességek – fogalomkincs – megértés. Tankönyvkiadó, 1984. 5–155. old.) Készítette: Héthy Mariann 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői VÁZLAT: A hangállomány továbbépülése Az első szavak, mondatok, szöveg A szupraszegmentális elemek A beszéd fejlesztése 1. tanácsok, tennivalók 2. a rossz beidegződések 3. a hangkapcsolatok, szóállomány, szókapcsolatok, mondatépítés 4. a beszélgetés V. A nem verbális jelzések 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

I. A hangállomány továbbépülése – 1. éves korra, vagy az életkor 5. negyedévére a magánhangzórendszer teljesen kiépül. - Ezzel szemben a mássalhangzórend-szer nem. (A nehezen ejthető hangokat a kisgyermek másokkal helyettesíti, vagy egyszerűen elhagyja.) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői A gyermek általában először a zárhangokat (pl.: p, b, t, d, k, g) sajátítja el, majd a réshangokat (f, v, s, sz, z, zs), végül az affrikátákat (zár-réshangokat) (c, cs). - Ám igen sok az egyéni fejlődési sajátosság is, pl. az r hang sok kisgyermeknél a legnehezebben ejthető hang, holott ez is a réshangok csoportjába tartozik. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

II. Az első szavak, mondatok, szöveg - Az első szó megjelenése ált. az 5. negyedévre tehető (pl.: mama, papa, baba) Általában amit legtöbbször hall a gyermek. Az első szerves mondat 15–24. hónap között tűnik fel. Először egyszavas mondatok, az ún. szómondatok. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői Az indoeurópai nyelvekben a létige, nálunk a névszói-igei állítmány a legelső, amit a kisgyermek megtanul felépíteni (pl.: a ház nagy, ez róka stb.) A ragok szerepe a következő, amit a kisgyermeknek igen gyorsan meg kell ismernie ahhoz, hogy önmagát ki tudja fejezni. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői A Lengyel Zsuzsa féle vázlat (1981) a ragok jelentkezési sorrendjére: 1.Tárgyrag: -t 2. Helyviszony: -ba/be (később -ban/ben) 3. Birtokjel: -é 4. Birtokos személyjel: -m (később -d, -e: tehát csak az egyes számúak) 5-6. Többesjel/részeshatározó: -k: -nak/nek 7. Helyviszony: -n 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői 8. Helyviszony: -ból 9. Helyviszony: -ra/re 10. Eszközhatározó: -val/vel 11. Helyviszony: -nál/nél 12. Helyviszony: -ról/ről 13. Helyviszony: -tól/től (Persze itt is megállapíthatjuk, hogy e fejlődésmenet sem 100%-os következetességgel érvényesül.) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői - A logikai képességek fejlődése valójában más ütemű, mint a szoros értelemben vett nyelvi fejlődés. - A logikai fejlődés jóval megelőzheti a nyelvi, beszédbeli fejlődést. A logikai és a nyelvi fejlődés szerencsés egybeesése tapasztalható a magyarban a tagadás fogalmának és kifejezésének tanulásánál. A tagadás és tiltás fogalma igen korán jelenik meg a kisgyermekeknél. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői A létige tagadására a magyarban külön ige szolgál: nincs. (Elrejtős játék: van autó – nincs autó) A megjelenés időrendjében: nem nincs sincs A tiltást hamarabb megtanulja a kisgyermek, mint a nemlét fogalmát. (Akaratának letörése, gátlása rossz élmény: – nem szabad, – ne csináld) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői A minősítések nyelvi jeleit saját viselkedése minősítése kapcsán tanulja meg. (jó-rossz fogalma) A melléknevek szerepe elenyésző (- néhány szín megnevezése, jellemzően nem tudatos használata - szép, csúnya, mint az elfogadás, és elutasítás kifejezése - még ritkábban állapot kifejezésére szolgáló melléknevek: álmos) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői A határozószók tanulását a szülők általában öntudatlanul is azzal segítik elő, hogy gyakran használják a szépen határozót. A számnevek nem jelentenek önálló névszói kategóriát a kisgyermekeknél. A névmások közül a mutató névmások játszanak igen fontos szerepet ebben az életkorban. (A tárgyak neveit pótolhatja, sok tárgy közül meghatározhat egyet, ezt gesztussal is sokszor kíséri) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői „Azt kérem!” 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői A gyermek nyelvében a főnevek után a második leggyakoribb szófaj az ige. A jelen idejű, kijelentő és felszólító módú, első és harmadik személyű igék a legelsők. (A gyermek sokszor beszél magáról harmadik személyben.) Az egyes szám második személyű formák általában a hangsúlyozott első személyű formák helyett állnak. Pl.: beleüls’ rá akarok ülni (a hintalóra) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői A kisgyermekeknél általában a tárgyas igeragozási alakok korábbiak az alanyi igeragozásúaknál. A felszólító mód csak inkább 2 éves kor körül használatos, ekkor is inkább csak egyes szám második személyben. A múlt idő csak a kijelentő és felszólító mód jelen idejű formáinak elsajátítása után jelenik meg, s ekkor is csak harmadik személyű formában. (Ez elment vadászni, ez meglőtte….) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői Időrend: Mondat értékű szó tőmondat bővített mondat (később) mellérendelő mondat (legkésőbb) alárendelő mondat (Meggyes Klára) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

III. A szupraszegmentális elemek Az ún. szupraszegmentális elemek, a hangerő, a hangszínezet, a hangmagasság, tartam elsajátítása igen korai. A gyermek a tónusból sok mindent kikövetkeztet. A hangmagasság uralkodó hangfekvése a középfekvés. Jellemzője a kemény hangindítás, a szótagon belüli statikus, legfeljebb enyhén ereszkedő dallamgörbe. A legnagyobb változatosság az utolsó szótag dallammintájában figyelhető meg. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői A kérdésfeltevés még nem jellemző, de az akusztikai jellemzői már megvannak. (Előfordul az emelkedő dallamú felszólító mondat is.) A játékkategóriához sorolható megnyilatkozások hangterjedelme általában jóval nagyobb, mint a közlési kategóriákhoz sorolhatóké. (Egy szótagon belül is nagy a dallammozgás, a szótagok között pedig expresszív. E nagy akusztikai változatosságban a gagyogás továbbélését láthatjuk.) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői - Az 1–3 éves gyermek egyik jellegzetessége, hogy beszéde a referenciális (tájékoztató jellegű) megnyilatkozás mellett számos konatív, azaz felszólító megnyilatkozást is tartalmaz. (Ezek jellemzői még kidolgozatlanok, hibásak, de céljuk egyértelmű.) - A kisgyermekkori szöveg kategóriái: a) emotív, azaz érzelemnyílvánító (gyakori) b) fatikus, azaz kapcsolatteremtő c) poétikai (versecske, esztétikus szövegrész ismétlése) A metanyelvi (magasabb, logikai) funkció szinte teljesen hiányzik. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

IV. A beszéd fejlesztése Tanácsok, tennivalók - A legfontosabb tennivaló az, hogy a hangok a magyar nyelv szabályainak megfelelően vésődjenek, idegződjenek be. - Első feladat annak megállapítása, hogy mely hangok a kevéssé kidolgozottak, bizonytalanok. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői Ismételtessük vele ezeket a hangokat, akár úgy, hogy egy olyan meseszöveget állítunk össze, melyben ezek a nehezen ejtett hangok gyakran szerepelnek. Kisgyermekek csoportos beszédjavításánál figyelembe kell venni, hogy az individuális anyanyelvfejlesztésnek ebben a korban sokkalta nagyobb jelentősége van, mint a későbbiekben, amikor a beszéd gyakorlottabbá válik. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői Beszédpedagógiai céllal összeállított szövegekben oda kell figyelni arra, hogy a tanulandó hangzók egyenletesen forduljanak elő. A hangritkaságok (Pl.: pr -betűkapcsolat) gyakoroltatása többet árt, mint használ. 2. A rossz beidegződés Nagy veszély, mert a korrigálás hosszú ideig eltart! a) beszédhibák: - ritmuszavar (pl.: dadogás) - pöszeség (pl.: raccsolás) b) a hangadás zavarai (ezek javítása orvos feladata) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői 3. A hangkapcsolatok, szóállomány, szókapcsolatok, mondatépítés A hangkapcsolatokat főleg szótestbe ágyazva gyakoroltathatjuk. A szóállomány fejlesztésében az egyik legfontosabb az anyanyelvi rétegen belüli dajkanyelvi-gyermeknyelvi szókészlet. (pl.: alukál, pancsizik, dádá, lábikó stb.) Ezeket a szavakat nem a gyerekek találják ki, a felnőttek adják a szájukba. Erre szükség van, mert e szókészleten keresztül tudja a kisgyermek az anyanyelv szavait lassan memorizálni. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői A kisgyermek maga is gyárt önálló, senki által nem használt szavakat. Ezt a folyamatot nem szabad megakadályozni, de mindig meg kell adni az egyéni szavak anyanyelvi megfelelőjét. Így egy bizonyos „bilingvizmus” (kétnyelvűség) áll elő, ami egy áthidaló szerepű, egészséges állapot. Mondatépítés szempontjából a gyermek ebben a korban még abban a fejlődési szakaszban van, amikor nehezen fogadja el, hogy a rendszerűség alól lehetnek kivételek (pl.: én, de engem, hó, de havas) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői A beszélgetés A szupraszegmentális tényezőket nem kell tanítani az e korú gyermekeknek. (Ezek folytonos jelek, amelyek a diszkrét jeleknél gyorsabban rögzülnek az emlékezetben.) A gyermek mintegy ösztönösen érzi, milyen hangerővel kell beszélnie, miként kell hangsúlyoznia, milyen hangszínt kell használnia. ( A kisgyermek hallásának fejlesztése igen fontos.) Amikor a gyermek maga kezdeményezi a beszédet, a másik félre vagy saját magára való hatás a leggyakoribb cél. („Ugye jó lesz ha a piros kockát teszem ide? Azaz: Önbátorítási nyelvi funkció.) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői Ebben a korban nagy jelentősége van a proxemikai mozzanatoknak. A kisgyermekek között a beszélgetés csak bizonyos feltételek fennforgása esetén indul meg. (Pl.: ha a gyakorlati cselekvés koordinálódása a partnerek között megtörtént.) Az udvariassági üres beszéd még nem ismert e korúaknál. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

V. A nem verbális jelzések - A felnőtt gesztusai, testtartási, proxemikai (személyek között betartott távolság) magatartásai annyira más természetűek, hogy a gyermeknek nem ezek utánzására, hanem saját ilyen jellegű jelzéseire kell hagyatkoznia. (Nem csak a szellemi, hanem az izomrendszer egészen más természete is akadály a felnőttek teljes utánzásában. Ennek ellenére a gyermek saját gesztusai, mozdulatai, arcjátéka is gyakran jelzés értékű. Ez igen spontán. Ezek a gesztuális tevékenységek jelentőségükben eltörpülnek a hangos beszéd tanulásának szerepe mellett.) 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői

9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői FONTOS! Nem helyes az a nézet, mely szerint a kisgyermek által történő nyelvelsajátítás a nyelvi elemek passzív utánzásával megy végbe. Valójában a gyermek a nyelvi fejlődés során mintegy újraalkotja anyanyelve nyelvtanát. 9. tétel: Az 1–3 éves gyermek beszédtevékenységének jellemzői