Szemléletváltás a pszichiátriai betegek szociális ellátása területén   Speciális terület: a pszichiátriai szociális munka

Előzmények – Történelmi áttekintés A pszichiátria múltja az emberiséggel egyidős: Az emberi társadalmak magukkal hordozták és hordozzák elme és lelki betegjeiket. Azonban önálló tudományként, foglalkozásként és intézményként rövid időre tekint vissza

Pszichiátria történetének két szakasza I, Önállósodás előtti évezredek Lényege: miként oldotta meg az adott társadalom a mentális betegségek problémáit Ókori görögök (Hippokratész) Egyiptomi gyógyítás (zene és szuggesztió) Indiai ás Kínai orvoslás (gyógy-szerek)

„Sötét” középkor és az elmebetegségek Vallási és egyházi szemlélet uralkodik Első kórházak megjelenése Elmebetegek sorsa tünetei típusától függött: Milyen érzékcsalódásai, téveszméi voltak (lsd.: boszorkányok, szent betegségek) DE: arabok-fejlett orvostudománya: az agy szerepének felismerése

Felvilágosodás történelmi levegője: Elmebetegekkel való bánásmód orvosi vonatkozásai kerülnek előtérbe A pszichiátria önálló orvosi diszciplinává szerveződik Ugyanakkor a deviáns viselkedés kezelésében a fő cél még a közösség védelme, a „mást” izolálják és kirekesztik, illetve megsemmisítik.

Az elmegyógyászat „rendészeti” vonulata A deviáns: vagy eretnek, vagy boszorkány, vagy szent ember. Aki problémás, az börtönbe kerül, vagy kezelőintézménybe: - átnevelés folyik, gyakran kínzással egyenértékű

Az elmegyógyászat vallási vonulata A deviancia, mint természetfölötti: ördögök, megszállás, isteni megnyilvánulás stb. babonák, néphitek keveredése alkot torz képet A vallás szabályoz, megvéd és gondoskodik „a sajátjairól” (lsd.: ispotályok, kórházak)

A lelki segítségnyújtás bármilyen formája, a korabeli pszichoterápia, csak vallási keretek között volt elérhető És mai napjainkig is kötődik az egyházi intézményekhez Komoly társadalmi és gazdasági háttérrel rendelkezik Magyarországon

II. Önálló pszichiátria kialakulása XIX szd eleje: mozgalom, amely az elmebetegekkel való emberi bánásmódot tűzte ki célul Középpontba kerül az emberi idegrendszer működése: genetika és környezet „harca” Kidolgozzák a pszichiátria közös terminológiáját, a pszichiátria „nyelvét”

Új módszerek terjednek: - hipnózis (Charcot) - pszichoanalízis (Freud) - viselkedés (behavior) lélektan (Watson) Létrejön a pszichiátriai intézmények önálló hálózata: a betegek az intézmények ellátásában és fenntartásában aktívan részt vesznek nyugtatók, altatók, fürdőkúrák jellemzők

Intézményesülés: a pszichiátria elmúlt 50 éve itthon Az elmeosztályokból KÓRHÁZAK alakulnak Az elmebetegek ideg-elmeosztályokon kerülnek elhelyezésre Szerepük passzív, a „hagyományos beteg szerep” kialakul Terápiás sokszínűség jön létre

Napjainkban: a pszichiátriai szolgáltatások átalakulása Társadalmi – politikai változások hatása Az elmeosztályok „súlyának” csökkenése az ellátásban Társadalmi előítéletek: Száll a kakukk… Finanszírozási gondok

EREDMÉNY a legtöbb fejlett országban kiépültek a nem kórházi bázisra támaszkodó pszichiátriai ellátás intézményei és szolgálatai. Például: - hatékony járóbeteg rendelő és gondozó, - nappali kórház, mobil szolgálat, - védett betegotthon, betegek klubja, illetve - a különböző önsegítő egyesületek (pl.: névtelen alkoholisták)

Ezen ellátó szolgálatok közel vannak a lakossághoz, a bajokat a keletkezési helyükön képesek orvosolni, prevencióban vesznek részt. Az átalakulásnak ezt a folyamatát nevezzük DEINSTITUCIONALIZÁCIÓNAK, azaz az ellátás módja a kevésbé intézményesedett formákra tevődött át. E szolgálatokat intermedier struktúráknak is nevezik, mivel az egyén és társadalom intézményei között átmenetet képeznek.

Amennyiben jól működik: A gyógykezelés kisebb költséggel jár Emberközelibb Kevéssé stigmatizáló Hatékonysága megfelelő A kezelésbe bevonja a beteg családját és tágabb környezetét is: KÖZÖSSÉGI PSZICHIÁTRIÁT jelentve.

FELMERÜLŐ KÉRDÉSEK: Hol a határ normális és (elme)beteg között? Mitől függ a normális/egészséges kritériuma (egyén és társadalom)? Mitől lesz valaki pszichiátriai beteg? Gyakori vagy ritka jelenség a társadalomban? Van-e gyógyulás?

A DEVIANCIA Áttekintés röviden A társadalmat normarendszerek irányítják. Ahhoz, hogy a társadalom működőképes legyen, normákra van szükség. A társadalom tagjainak követnie kell bizonyos viselkedési szabályokat. A társadalomban sokféle norma érvényesül egymás mellett:

Jogi normák (be nem tartását az állam szankcionálja) Valláserkölcsi normák (halál utáni büntetés) Erkölcsi / etikai normák (be nem tartását a közösség megvetéssel bünteti) Szokások, illemszabályok, divatszabályok (megszegését erősebb-gyengébb helytelenítés követi) Deviáns (normaszegő) magatartás: Az adott társadalomban elfogadott normáktól eltérő viselkedés Konform (normakövető) magatartás: A társadalmi normáktól nem eltérő , az elfogadott viselkedési szabályokat betartó viselkedés

A normákkal kapcsolatos négy fontos megállapítás: 1. Adott társadalomban, ellentmondásban lehetnek a normák (pl. vallási vagy etnikai csoportok által elfogadott normák) 2. A normák változnak a társadalmak történeti fejlődése során (pl. homoszexualitás erkölcsi megítélése) 3. A különböző társadalmakban nagyon eltérő normákat fogadnak el az egyes cselekmények megítélésénél. (pl. vérbosszú – néhol elfogadják, máshol büntetik.) 4. Nem biztos, hogy egy társadalomban elfogadott norma előnyös (pl. tehenek levágásának tilalma a hindu vallásban.)

A deviáns viselkedés fajtái bűnözés öngyilkosság alkoholizmus kábítószer-fogyasztás nem organikus eredetű mentális betegségek prostitúció

A deviáns viselkedések közös sajátosságai mindegyik mögött megfigyelhető a társadalom válsága a kultúra, az értékek és normák válsága, pusztulása, vagy ezek elbizonytalanodása (dezorganizáció); a viselkedészavarok pedig ennek a tünetei, jelzései Különböző elméletek születtek ennek magyarázatára elméletek, melyek makrotársadalmi szinten keresik ennek okát (társadalmi anómia) elméletek, melyek mikrotársadalmi szinten ( az egyén, a család és más elsődleges csoportok szintjén keresik az okot)

1. Anómia (anómiás állapot) Emil Durkheim magyarázata a társadalmi normák meggyengülésének az állapota – gyors társadalmi, gazdasági változások hatására felerősödik. világos viselkedési szabályok hiánya a gyors, a nagy megrázkódtatással járó társadalmi változások akut feszültség-helyzeteket teremtenek, s növelik a szocializációs zavarok gyakoriságát (devianciákat)

2. Robert K. Merton szerint valamely társadalomban akkor beszélünk anómiáról, ha a társadalom által elfogadott és kívánatosnak tartott értékeket, célokat a társadalom tagjainak egy része nem képes megengedett eszközökkel elérni. Merton 1980-ban az alkalmazkodást 5 logikailag lehetséges módon ábrázolta.

(+)= elfogadás (-)= elutasítás (+/-)= elutasítás és új célokkal, eszközökkel való helyettesítés Kulturális célok Megengedett eszközök I. Konformitás + + II. Újítás + - III. Ritualizmus - + IV. Visszahúzódás - - V. Lázadás +/- +/-

Négyféle kiút Újítás (vagyon elleni bűnöző) Ritualizmus (merev hagyománytisztelet) Visszahúz r. (drog, alkohol, elmebetegség) Lázadás (se a cél, se az eszköz nem megfelelő)

3. Többtényezős deviancia-elmélet A deviáns viselkedésformához a következő tényezők szükségesek: a gyermekkori szocializáció zavarai felnőttkori feszültségek (családi élettel, munkával kapcsolatos feszültségek, kielégítetlen ambíciók) a környezetnek a deviáns viselkedésre vonatkozó felfogása (egyértelmű normák, társadalmi kontroll, a deviáns viselkedéshez való hozzáférés) a deviánssá minősítés (a környezet reakciói a deviáns magatartásra)

4. Minősítési elmélet Minősítési címkézés (labelling) A deviáns viselkedés újfajta szociológiai elmélete (1960) Nem magán a viselkedésen, hanem a társadalomnak , valamint egyes erre kijelölt intézményeknek (rendőrségnek, bíróságnak, pszichiátriai intézményeknek stb.) a válaszreakcióján múlik, hogy valamilyen viselkedés vagy személy deviánsnak minősül-e (pl. az elmebeteget nem annyira a viselkedése különbözteti meg a társadalom többi tagjától, mint inkább az , hogy a pszichiáterek elmebetegnek minősítik.)

Bizonyos mennyiségű devianciával együtt kell élnünk a társadalomban Ezt a minőséget nevezte GOFFMAN (1963) stigmának (megbélyegzésnek). Akire rásütötték a stigmát az nem tud tőle szabadulni, sőt idővel maga is azonosul vele, azaz elmebetegnek tekinti magát. makrotársadalmi szinten a devianciákat társadalmi jelenségként kezeljük, az egyén szempontjából pedig viselkedési formának, magatartásnak tartjuk. Bizonyos mennyiségű devianciával együtt kell élnünk a társadalomban

Pszichiátriai Epidemiológia Az epidemiológia sajátos vizsgálati módszertan, amely a betegségek tér- és időbeli elterjedésének, valamint a kialakulásukat és lefolyásukat meghatározó tényezők elemzésére alkalmas.

Eredményeinek felhasználási területe Mindennapi medicina Egészségügyi döntéshozók szintje Betegbiztosítók Klinikai kutatások

Rövid történet A „HŐSKOR”: minden résztvevő saját szájíze szerint diagnosztizált, ezért eltérő adatok és eltérő fogalmi bázis alapján érvényességük erősen megkérdőjelezhető A JELEN: Diagnosztikus rendszerek standardja DSM-IV és BNO-10 (diagnosztizálás)

Pszichiátriai betegségek természetes alakulásának jellemzői BETEGSÉGKEZDET KÓRLEFOLYÁS KIMENETEL

I. BETEGSÉGKEZDET Bár a kórosság a pathológiai folyamatok megindulásához kötődik A megbetegedéshez vezető folyamat már korábban elindulhat, de ennek bejóslása nehéz. EZÉRT: Javasolják, az ún.: Bevezető tünet és Figyelmeztető tünet fogalmát

Továbbá: Fontos a betegségek GYAKORISÁGA TIPUSAI: 1, Az első előfordulás gyakorisága 2, Új betegek gyakorisága 3, Prevalencia, azaz a betegséggyakoriság

II. LEFOLYÁS A betegség megjelenését követő változásokat a JAVULÁS és SÚLYOSBODÁS kifejezésekkel jellemezzük. Javulás: a tünetek erőssége és száma meredeken csökken, a beteg KOMPENZÁLT állapotú Visszaesés: amikor gyógyulás után a személy a diagnosztikus kritériumok alapján ismét betegnek tartható.

III. KIMENETEL A betegség folyamatának következményeit nevezzük kimenetelnek, melyet 3 tényező jellemez: 1, Betegséghalmozódás - Társbetegségek 2, Funkcionális zavarok 3, Halálozás

Funkcionális zavar, halálozás A funkcionalitást a mindennapos feladatok megoldásának képességeként értelmezzük. A pszichiátriai betegségek gyakran együttjárnak a képességek átmeneti vagy tartós csökkenésével, az életminőség romlásával. TÉNY: A pszichiátriai betegek körében magasabb a halálozási arány. Lehetséges OKOK: - társadalmi, gazdasági körülmények és stressz - Egészségtudatos magatartás hiánya

Társbetegségek - Komorbiditás Lakossági felmérésekben a betegséghalmozódás kb.: 50%-os gyakoriságot mutat Az együtt fellépő társbetegségek kezelésének eredményessége kisebb, erre nem mindegyik terápiás módszer alkalmas A komorbiditási mutatók magasak, sok a visszaesés…

Pszichoszociális rehabilitáció Hazánkban a betegséggel való együttélés, a beteg embernek és hozzátartozóinak életminőségi problémája szinte megoldatlan. Az idült betegek többsége nálunk jóval korábban hal meg, mint a fejlettebb országokban. Ebből nyilvánvaló a megküzdő stratégiák elégtelensége, sokak számára pedig a pszichoszociális rehabilitáció elérhetetlensége.

A közösségi pszichiátria és a pszichoszociális rehabilitáció átfogó megvalósulása esetén: A betegek számára a közösségben, lakóhelyükhöz közel biztosítja a lehető legtöbb pszichiátriai és rehabilitációs szolgáltatást és alapvető célja a közösségi integráció fenntartása ill. elérése

A gondozás és rehabilitáció során a lehető legnagyobb mértékben támaszkodik a közösségi erőforrásokra és a természetes segítőkre (pl. hozzátartozók), akiknek a rendszerszemléletű családgondozás elveinek megfelelően -szintén támogatást nyújt a betegség okozta problémák és más stresszhelyzetek kezelésében A közösségi alapú ellátás hozzájárul az intézményes ellátás okozta hátrányok leküzdéséhez és a pszichiátriai rehabilitáció hatékonyságának fokozásához

Magába foglalja: A hozzátartozók bevonásával végzett házi gondozást, házi ápolást, akár az intenzív ellátást jelentő házi hospitalizációt, a 24 órás elérhetőséget, a betegek nyomon követését. DE: A közösségi pszichiátriai gondozás elsősorban a krónikus pszichiátriai betegségben szenvedőket célozza meg, akik folyamatos gondozást igényelnek, és működése különbözik a szakrendeléstől

A Pszichiátriai gondozó szorosan együtt dolgozik a háziorvossal és más szolgáltatókkal, a munkatársai mobilisak és a terápiás és rehabilitációs igények szerint kapcsolatba lépnek más segítőkkel akikkel a team-munka elvei szerint együtt dolgoznak. Munkája során célja a tartós intézeti elhelyezés megelőzése és a természetes segítők bevonása a gondozásba.

Munkája színterei: - Akut és krónikus nappali kórházak - Nappali klubok - Védett lakhatási lehetőségek - 24 órás mobilis krízis szolgálat és krízis-fektető - Munkarehabilitációs szolgáltatások - Háziorvosi és szakorvosi konzultációs szolgálat

A közösségi pszichiátria szolgáltatásai tehát abban döntően különböznek a jelenlegi ellátástól, hogy nem a kórházból a közösségbe való fokozatos átmenetet kívánják biztosítani (amelyben az adott, pl. átmeneti intézményben történő rehabilitáció nagy hangsúlyt kap), hanem a gondozás és rehabilitáció minden lehetséges formáját a közösségi keretek között, a közösség integrált tagjaként, a beteg otthonában, vagy annak közelében kívánják biztosítani a betegek számára.

Rehabilitáció „lelki oldala” A rehabilitáció pszichológiai folyamatainak ismerete segítheti a szakembereket abban, hogy minél hamarabb felismerjék: A súlyos idült betegséggel való megküzdés a gyógyítótól, a betegtől és hozzátartozóitól azonos személyiségfunkciókat követel.

Az emberközpontú rehabilitáció fő céljai közé tartozik a rászorulók minél kedvezőbb testi, érzelmi és szociális alkalmazkodásának egyénre szabott módon való segítése. Időtartamát tekintve a rehabilitáció a betegség bekövetkeztétől a személy élete végéig tart. A megfelelő rehabilitációval az érintetteknek el kell érniük, meg kell tudni tartaniuk a lehető legteljesebb testi, lelki, szociális, képzési/foglalkozási teljesítőképességüket, maximális függetlenségüket, optimális életminőségüket.

A rehabilitációs feladatok megvalósításához szükség van: a szakértelem mellett motiváltságra, nyíltságra, figyelemre, empátiára és közös felelősségvállalásra rugalmasságra,kreativitásra,folyamatos, pozitív irányú személyiségfejlődésre

A tapasztalatok szerint a terápiás/ rehabilitációs team tagjai közül a klinikai szakpszichológusok azok, akik gyakran vezető szerepet vállalnak az egyénre szabott rehabilitáció megszervezésében és kivitelezésében

A rehabilitációs intézmények pszichológiai légköre A kutatások és a tapasztalatok szerint az „érzelmi klímának” gyakran nagyobb szerepe van a rehabilitáció sikerességében, mint az alkalmazott módszernek vagy a módszert alkalmazó szakember tudásának,személyiségének

Egészségügyi intézmények pszichológiai légkörének fő jellemzői: • kényes egyensúly, • folytonos, túlterhelő érzelmi jelenségek, •a  veszélyeztető ingerekre adott reakciók a betegek, hozzátartozóik és a személyzet részéről

Az adott rehabilitációs intézmény érzelmi klímájának csak a felszíne tudatos és látható, valójában a tudattalan lelki elemek összhatásaként alakul ki. Ezért nem mindegy, hogy milyen vezetéssel, kik dolgoznak együtt, mennyire ismerik és becsülik egymás munkáját és felelősségét, hogyan kommunikálnak egymással, a rehabilitálandó személyekkel és hozzátartozóikkal

A rehabilitációban résztvevő beteg fő lelki problémái • az elvesztett egészség, a korábbi önmagának és lehetőségeinek elvesztése miatt érzett gyász, • a düh, a bűntudat érzelmi feldolgozásának nehézségei, • az úgynevezett lelki regresszió kialakulása, • nehezen kontrollálható halálfélelem, • megtört önbizalom, • testkép-, önképváltozás, • érzelmi okok miatt bekövetkező intell.gátlás, • fantomérzésekkel való küzdelem,

• ambivalens érzések önmaga, hozzátartozói és a kezelőszemélyzet iránt, • szexuális nehézségek, problémák, • lehetséges, leggyakoribb kóros reakciók: túlérzékenység, hipochondria, 'mindent, vagy semmit' gondolkodás, csodavárás, fluktuáló jellegű, részleges realitás és kontrollvesztés, funkcionális deperszonalizáció,és pszichoszomatikus reakciók.

A rehabilitációban résztvevő szakemberek problémái „A vizsgálatok szerint az orvosok, a nővérek és a gyógyító team többi tagja közül sokan (a vizsgált személyek 30-80%-a) érzelmileg és intellektuálisan kiégettek, jórészt diagnosztizálatlan és kezeletlen pszichiátriai, pszichológiai és pszichoszomatikus tünetekkel küzdenek.” (2005)

Burn-out – KIÉGÉS: Azokat az embereket sorolják a legveszélyeztetettebb csoportba, akik viszonylag hosszú időn át emberekre irányuló, állandó koncentrálást és érzelmi igénybevételt követelő munkát végeznek, és munkájuk során kevésbé számíthatnak látványos, gyors sikerélményekre.

A kiégés az érdeklődés elvesztését jelenti azok iránt az emberek iránt, akikkel az ember dolgozik. Olyan fajta fizikai és érzelmi kimerülés, aminek következtében a szakember nem érez többé szimpátiát, sajnálatot vagy megbecsülést a kliensei vagy páciensei iránt

„Tipikus csalódási folyamat” figyelhető meg, melynek szakaszai: Lelkesedés Stagnálás Frusztráltság Apátia Tünetei: Pszichés tünetek Fiziológiai tünetek Magatartásbeli tünetek Szociális magatartás Problematikus viselkedésformák

KÉRDÉS tehát: Ön hol tart? Képes a pszichoszociális rehabilitációra? Képes, persze csak ha kell, segítséget kérni saját maga számára? Ki segíti a segítőket?

Valamint a teljesség igénye nélkül, miért nehéz ez a szakma: A szociális munkás tiszteletben tartja minden ember méltóságát, értékét, jogait, céljait és szándékait Munkája során a segítségnyújtás a döntő, és csak ennek részeként, az együttműködés érdekében végez kontroll tevékenységet –különös tekintettel - az együttműködésre kötelezett kliensekre.

A szociális munkában összeférhetetlen a szociális munkás és a kliens közötti rokoni, baráti, közvetlen munkatársi, szerelmi, üzleti (haszonszerzésen alapuló) kapcsolat. A kliens megválaszthatja a szociális munkást…. A szociális munkás nem használhatja fel a segítő folyamatot pártpolitikai célok vagy a vallási meggyőződés befolyásolása érdekében. A fentieket lsd.: A SZOCIÁLIS MUNKA ETIKAI KÓDEXE

KÖSZÖNÖM FIGYELMÜKET