Egy év Szádváron Ismerkedés a várheggyel Készítette: Tokár László Készült 2013-ban

Bevezető •Aki látta Szádvárat eltudja képzelni a hegyet a sziklákkal és a romos falakkal, mégis felvetődött bennem, hogy nem ártana megismerni mi történik a várban egy év folyamán? Hátha így is betekintést nyerhetünk a régmúltba, mivel szembesültek eleink, mivel szolgált a természet, hogyan látta el őket nem csak védelemmel, de éltető javakkal is. •Ha havonta felmegyünk és követjük a változásokat, milyen lehetőségek vannak? Hogyan alkalmazkodik a természet az évszakok múlásához? Van-e valami amire így rácsodálkozhatunk? •Már tudjuk, hogy a várat képtelenség lett volna felépíteni, ha nincs egy különleges természeti környezet, építésre alkalmas anyagok közelsége, jól védhető hely termőföld, és klíma, ami ellátja a várat is kiszolgáló lakosságot. •Az ott élő állatok is mutathatják, hogyan szerezhették be elődeink a napi betevőt, amikor még nem volt TESCO.

Október •Annak apropóján hogy ebben a hónapban voltak a XV. Vármentő Napok, máris adódik a lehetőség, hogy az ott szerzett élmények adják az alapját ennek a beszámolónak, anélkül, hogy külön elutazzunk a helyszínre. •Szerencsére útitársként magammal cipelt mobil telefonom is kéznél volt, és néha megörökítettem a látottakat. Hála a verőfényes időnek, kedvező volt a kitűzött munkához, sajnos a buja növényzet is kitett magáért így volt miért kimenni a várba. •Feladatunk a vár külső falainak tisztítása volt, hogy ezáltal láthatóvá tegyük, az álló vagy éppen már leomlott falszakaszokat, hogy a szakemberek felmérhessék a vár állapotát, és tervezhető legyen az épített környezet védelme, vagy megújítása. •Ezt a műveletet a helyi zsargon sarjazásként említi, mivel a tavasszal a növények kisarjadnak, ami ősszel újra munkát ad a csapatnak. •A vármentőnek pedig, hogy szinte kitapogatva a zegzugokat megismerjen mindent.

Megérkezés •A Holló Vendégház udvara. •Sajnos a képrögzítés nem adja vissza a reggeli frissességet, sem az ablakpárkányra kicsapódott párát, ami a hűvös reggel ajándéka volt.. •Szedelőzködés és irány a vár!

A várhegy is megmutatja magát •A Szalamandra házig gépkocsival mentem. Az erdei sorompótól máris mozgásra lettem figyelmes. Előbb a földön keresztezte az utat egy mókus, majd a fákon tért vissza a másik oldalra, miközben a vékony ágak éppen csak megtartották súlyát. •Nem messze a sorompótól jobbra egy kápolna maradványai vannak, amit a helyiek kegyelettel ápolnak. •Az erdőbe érve az első változás, a nagymennyiségű lehullott lomb, ami szinte eltünteti az ösvényt, ami a várba vezet,. Az idegent ezután csak a jelzések vezetik. •Sok a kidőlt fa, és akad amelyik kiszáradt, de még lábon áll. Ha az idő elég szeles, erre is figyelni kell, nehogy pórul járjunk, amikor kidől! •Az idén kevés volt a gomba, és most is csak a fák törzsén élősködőket lehetett látni. •A tölgy már elhullajtotta a termését, a vadak is ezért járnak a hegyre mostanában. •Az útról kicsit letérve szarvas nyomaira lehetett bukkanni, majd a tisztásoknál láthatók a csapások is amerre nap mint nap eljárnak. •A vad gyümölcsök már lehullottak, csak itt-ott van még néhány a fákon mutatóban.

Közeledés a várhoz Ezért érdemes volt feljönni, a lombhullás napról-napra többet mutat a várból.

Munka a falakon •A déli falon kezdjük a munkát, széthúzódunk, hogy mindenki hozzá férjen, és egymásra is tudjunk vigyázni. •Nagyon kell vigyázni a kötőanyagát vesztett falrészekkel. •Szerencsére nem volt baj!

Építész a gáton! •Illetve a kiomláson! •Az építészünk iránymutatása alapján végezzük a munkát. Ezen a hatalmas kiomláson megállni is nehéz nem még dolgozni. •A szabály az szabály a fal síkjától három méter sávot is le kell tisztítani.

•Itt panoráma a fizetőeszköz. •Különösen ilyen tájon, amikor minden más színben pompázik! •A falakat már nem takarják el a lombok, csak a fák törzse!

Élet a várban •Bár az állatok nem láthatók itt sem, érezni lehet a közelségüket. •Friss alom, vagy néhány károgás, vagy elhullajtott toll jelzi ők itt laknak. •A lehullott gyümölcsöt az állatok mind eltakarították, sőt néha egymást is, ezt az Új bástya tövében talált tollak igazolják. •Délután az egyik bástya oldalán fiatal gyík napozott, a Porkoláb fal mellett varjú károgott. •Á, amúgy vármentőket is láttam nagy tálak mellett pecsenyét sütögetni, és roskadozó asztaloknál szorgoskodó asszonyokat, farkas éhes társaságot, amint középkori lakomát rendez, - bár úgy tudom a burgonya még a vár fénykorában legfeljebb díszcserje lehetett, de ez itt most a fő menü volt! •A természetjárók valósággal ellepték a hegytetőt.. Hol pedig kicsik zsibongásától röppentek fel a madarak! •Délután négy óra után az emberek elvonulnak, és átveszik a várat a vadak ők eddig észrevétlenek voltak.

Meglepetések a déli falnál •Több bástyánál is igen meglepő felfedezést tettünk, bár ez csak annak jelentett újdonságot aki először várment.! •A látogatókat a vár több pontján is tábla figyelmezteti ezekre a veszélyekre. A déli bástyák épen maradt falaiban lőrések láthatók, ami mögött elég terjedelmes üregek találhatók, azok felől az idő elpusztította a támasztékot, így az omlás, és balesetveszély fokozott, amikor a látogatók fölötte járkálnak.

Egy lőrés •Belülről,

…. és kívülről. Az ember szeme szinte megpihen, az előtérben megmentett falszakaszon. Ezért dolgozunk, hogy mindenütt legalább így nézzen ki a vár!

A falak méretükkel elképesztenek! Ezek a vár belsejéből alig látszanak, de még a hegy lábától is alig!

A takaros rend igazi ékessége a várnak. Kedves látogató vigyázz rá Te is!

Reméljük az építési munkák is folytatódnak, hogy a munkák eredménye meglegyen, hogy utódaink is rácsodálkozhassanak erre a vadregényes, fenséges vidékre!

Lassan mindennel elkészülünk és össze szedjük a szerszámokat. Mielőtt elindulnák lefelé, még egy kivágott mogyorófa ágat magamhoz veszek, amivel mint túrázó szeretnék visszatérni novemberben.