Csoportos foglalkozások tapasztalatainak megvitatása Agressziókezelő és önismereti csoport Vezetők: dr. Potzner Irén nyugdíjas pártfogó Drienyovszki János pártfogó

A program megvalósulásának ideje: 2005. november 7. – december 21-ig, hetente 2 alkalom: 2 – 2 ½ teljes óra, összesen 18 alkalom. Finanszírozása: pályázati forrásból Helyszín: PSZJ OH. Foglalkoztató és Képzési központ, Jóvá tett hely: 1088 Bp. Szentkirályi u. 8. V. emelet. A résztvevők köre, létszáma és életkora: - A Fővárosi Főügyészség által vádelhalasztásos próbára bocsátott, kisebb súlyú bűncselekmények elkövetői és Budapest családsegítői, gyermekjóléti szolgálatai által küldött, a deviancia határát súroló serdülők. - akik 15 - 18 év között vannak, nem halmozottan deviánsak; - vegyes (fiúk, lányok) csoportot alkottak. 5 – 8 fő. Dokumentáció formája: részletes tematika, jelenléti ív, oklevél, igazolás.

A tréningen foglalkoztunk: - az agresszió sportban való feloldásával (karate); - a pártfogoltak önismeretének fejlesztésével; - a bizalom, az önbizalom és önmaguk határozott képviselésének lehetőségeivel; - a bennük rejlő agresszióval és annak kezelésével; - a különböző előítéletek feltérképezésével; - a hatékony kommunikáció kialakításával.

A kyokushin karate foglalkozásokról: A kyokushin karate tíz tanuló fokozatot ismer. Az első szint a tizedik kyu. Ennek az anyagával dolgoztunk. Ezen a szinten kell elsajátítani az edzőtermi viselkedés, a karate alapvető etikai szabályai megismerését. Ezt nevezi a testnevelői terminológia rendgyakorlatoknak. Az erőnléti gyakorlatok: fekvőtámaszból, felülésből és guggolásból álltak. Két állás, két kéz, két lábtechnika a törzsanyag, és később ezek kombinációja. Minden edzést rövid meditáció vezeti be, és zárja le.

Követelmények : Alkalmazkodás az egyszerű, de világos magatartási szabályokhoz. (Az edző megszólításának módja, az edzéseken való viselkedés, az egymással történő kommunikáció milyensége.) A foglalkozás elején meglévő fizikai állapotukhoz képest fejlődést kellett mutatniuk. A figyelem koncentrált ébrentartása, mind a figyelem terjedelmét mind tartósságát tekintve. Jó megfigyelés, bevésés, koordináció. Legyőzni az „én ezt nem tudom”, „béna vagyok”, stb. negatív attitűdöket, türelemmel, bizalommal lenni saját magához és a társakhoz.

Folyamat és értékelés: Az etikett megismerése először nevetést váltott ki belőlük, mindent furcsának találtak. A meditációk alatt az elején fegyelmezetlenek voltak. A 4.-5. foglalkozástól kezdve viszont elfogadták a szabályokat, sőt be is tartották azokat. Rájöttek, hogy az értelmes, világos szabályokat érdemes betartani, mert segíti a munkát, az így kialakult közegben jól tudnak dolgozni. Ettől fogva karatésként viselkedtek. Fekvőtámaszok alakulása: Előtte: 2, 18, 25, 15, 5 Utána: 20, 20, 39, 30, 20 A magyarázat egyszerűen az, hogy „felébredt” a testük, a szervezetük boldogság hormonnal jutalmazta az erőfeszítéseiket.

Az önismereti foglalkozásokról: A karate foglalkozásokon tapasztaltakra épült. Ahogy fejlődtek a fiatalok, úgy váltak motiváltabbakká, erősebbekké, erre épült az önismereti, agressziókezelési gyakorlatok sora. A kezdeti hallgatást – a karate megfegyelmezte őket! – felváltotta a beszélgetés, a hangos gondolkozás. Ezután következtek a bizalom erősítéséhez és az agresszió kezeléséhez tartozó egyszerűbb gyakorlatok. Lazításként csoportkohézió növelő játékokat is játszottunk. A 10. alkalommal elkezdtük a beszélgetést az agresszióról és hozzá kapcsoltam szituációs játékokat. Ez megmozgatta őket, behozta a személyes, családi érintettséget. Megnyíltak és beszélni tudtak az otthoni problémákról is.

A csoportfolyamat vége felé, a 13 A csoportfolyamat vége felé, a 13. alkalomtól a dramatikus játékokban is hozták már a szülő, nagyszülő – serdülő agressziós feszültségeit, durva történeteit. Az utolsó 2 alkalommal azt próbáltuk meg szerepjátékba fordítani, hogyan lehet az agressziót nem agresszióval viszonozni - náluk ugyanis ez a leggyakoribb válasz az őket ért agresszióra! -, hanem határozottan képviselni az álláspontjukat, megoldást keresni az adott problémára. A befejező foglalkozáson elmondták egymásnak, hogy milyen pozitív tulajdonságot láttak meg a másikban és elfogadták ugyanezt a többiektől is. Mi is értékeltük az eltelt idő eredményeit, sok pozitív, egyénre szabott visszajelzést adtunk. Ők is elmondták, hogy semmi jót nem vártak ettől a csoporttól, de ahogy előrehaladt az idő, úgy várták már, hogy jöhessenek, fejlődhessenek a karatéban, beszélhessenek a problémáikról és együtt játszhassanak.

Eredmények, konklúziók: Egymással és velünk szemben is feloldódtak, de tartották az elején megbeszélt kereteket. Nem voltak tiszteletlenek sem egymással, sem velünk szemben. A karate gyorsan megnyitotta az utat az önismereti csoportban a verbális és érzelmi szintű felismerésekhez. - Mind az ötüknél nyilvánvaló egyéni fejlődést tapasztaltunk. A kezdeti bizonytalan, szótlan, ellenálló fiatalokból a karatén keményen dolgozó, határaikat pozitívan feszegető, gondolataikat és érzéseiket kifejezni akaró, nyíltabb ember vált. Belátták és kifejezték: Érzik, hogy ezek az együttlétek mások és mást hoznak ki belőlük: kitartást, egymás iránti tiszteletet, megértést mások tettei iránt, azt, hogy a felnőttek is megérthetik őket, ha ők is tesznek ezért.

KÖSZÖNJÜK A FIGYELMET! Köszönjük a figyelmet!