Makroökonómia

Makroökonómiai alapfogalmak. A makrogazdasági célok és összefüggések. A makroökonómia alapkérdései: Mi határozza meg egy ország össztermelésének, összes jövedelmének nagyságát és növekedési ütemét? Mi határozza meg a foglalkoztatottságot? Mi okozza az inflációt? Milyen tényezők befolyásolják a fizetési mérleg alakulását? A makrogazdasági politika céljai: A jövedelem és a termelés magas szintje Magas szintű foglalkoztatottság Stabil inflációs ráta Külgazdasági kapcsolatok egyensúlya.

Makroökonómiai alapfogalmak. A makrogazdasági célok és összefüggések. Kibocsátás: ma a gazdasági siker legfőbb mércéje az országoknak az a képessége, hogy a gazdasági javak és szolgáltatások kibocsátásában magas szintet és gyors ütemű növekedést érjen el. Ennek legátfogóbb mérésre a Bruttó Hazai Termék (GDP: Gross Domestic Product) szolgál, mely az egy év alatt termelt összes jószág és szolgáltatás. Foglalkoztatottság és munkanélküliség: a kényszerű munkanélküliség tömegessé válása anyagi nehézségeket okoz a családoknak, de a gazdasági terhek mellé hamarosan felsorakoznak a súlyos pszichológiai, társadalmi és közegészségügyi következmények is.

Makroökonómiai alapfogalmak. A makrogazdasági célok és összefüggések. Árak és infláció: fő makroökonómiai cél az árstabilitásnak a szabadpiaci viszonyok közötti fenntartása. Az árstabilitás azt jelenti, hogy az árak sem nem emelkednek, sem nem esnek túl gyorsan. Külgazdasági politika: az adott nemzet külkapcsolataival függnek össze. Normális időkben az export és import egyensúlyban van és stabil valutaárfolyam a jellemző.

Makroökonómiai alapfogalmak. A makrogazdasági célok és összefüggések. A piacok: a makroökonómia olyan piacokkal foglalkozik, amelyeket az egyes részpiacok összesítésével nyerünk. Az alapvető piacok: árupiac: egy gazdaság összes végső felhasználásra kerülő árujának piaca. A fogyasztási javak és a beruházási javak piacát egyesíti. Az árupiacon az eladók a vállalatok és a külföld, a vásárlók a háztartások, az állam, a vállalatok és a külföld. A fogyasztói javak vásárlói elsősorban a háztartások, a beruházási javak vásárlói pedig a vállalatok. Az állam és a külföld egyaránt vásárolhat fogyasztási és beruházási célokat szolgáló javakat. munkapiac ahol az összes munkakereslet és kínálat találkozik. Az eladók a háztartások és a vásárlók a vállalatok és az állam. pénzpiac amely a pénz, kötvény és részvény kínálat és kereslet kölcsönhatásával jellemezhető.

A makrogazdasági folyamatokba való beavatkozás eszközei Az állam makrogazdasági politikai céljai elérése érdekében gazdaságpolitikai eszközöket mozgósíthat. A gazdasági eszközök a kormány közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt álló gazdasági változók. Ezek a következők lehetnek: költségvetési (fiskális -) politika és pénz - (monetáris -) politika

A makrogazdasági folyamatokba való beavatkozás eszközei Költségvetési (fiskális) politika: ide tartoznak az államháztartás (a központi költségvetés, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítási alapok) kiadásait és bevételeit szabályozó intézkedések. A költségvetési politika a kormánykiadásokból és az adóztatásból áll. A kormánykiadások befolyásolják a közfogyasztásnak a magánfogyasztáshoz viszonyított nagyságát. Az adóztatás levon a jövedelemből, és így csökkenti a magánkiadásokat, de kihat a beruházásra és a kibocsátásra is. A költségvetési politika kihat az összkiadásokra és ezáltal befolyásolja a tényleges reál GDP-t és az inflációt.

Elsődleges deficit és teljes deficit Eladósodás Az állam gazdasági beavatkozásának fiskális eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresletre) Ha a bevételek meghaladják a kiadásokat, akkor költségvetési többletről (szufficitről) beszélünk; ha a kiadások haladják meg a bevételeket, akkor költségvetési hiány (deficit) keletkezik. Elsődleges deficit és teljes deficit Eladósodás

A makrogazdasági folyamatokba való beavatkozás eszközei Pénzpolitika (monetáris) politika; ide tartozik a hazai pénzmennyiség és a gazdaságban érvényesülő kamatláb szabályozása. Ennek felelőse a jegybank, vagyis az ország központi bankja (Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank). A központi bank által működtetett monetáris politika meghatározza a pénzkínálatot. A pénzkínálat változásai felhajtják vagy lenyomják a kamatlábat, és befolyásolják a gépekre, az épületekre vagy hasonló tételekre fordított kiadásokat. A monetáris politika lényeges hatást gyakorol mind a tényleges, mind a potenciális GDP-re.

Restriktív (szűkítő) monetáris politika csökkenti a pénzmennyiséget. Az állam gazdasági beavatkozásának monetáris eszközei és hatásuk a nemzetgazdaságra (az összkeresetre) Expanzív (bővítő) monetáris politikáról beszélünk, ha a jegybank bővíti a normális pénzkínálatot; Restriktív (szűkítő) monetáris politika csökkenti a pénzmennyiséget.

A makroszintű körforgás ÁLLAM TV W VÁLLALAT TRV SV TRH SA TH G TŐKEPIAC HÁZTARTÁS SH Y I ÁRUPIAC SK C X IM KÜLFÖLD áru- és pénzmozgás pénzmozgás

A makrogazdaság alapegyenletei: Az árupiac alapegyenlete: Y=C+I+G+X-IM A tőkepiac alapegyenlete: I=SÁ+SH+SV+SK.

Az Y értelmezése: Y = C + I + G + X - IM ha Y = GDP, akkor I: bruttó beruházás, SV tartalmazza az amortizációt! ha Y = NDP, akkor I: nettó beruházás, amortizáció nincs SV-ben (Y-ban sem!)

A szereplők alapegyenletei: A háztartás egyenlete: W+TRh=C+Th+Sh. A vállalaté: Y+TRv=W+Tv+Sv. Az államé: Th+Tv=TRh+TRv+G+Sá. A külföldé: IM=X+Sk.

A MAKROGAZDASÁG TELJESÍTMÉNYÉNEK MÉRÉSE

A nemzetközi összehasonlítások alapja: Nemzeti Számlák Rendszere (System of National Accounts, SNA) → SNA-mutatók Kiindulópont: Bruttó kibocsátás (Gross Output), GO: Egy országban, adott időszak alatt előállított termékek és szolgáltatások összértéke Meghatározása: az összes termelő- és szolgáltató szervezet összes értékesítése és készletváltozása piaci (fogyasztói) árakon vagy tényezőköltségen számolva; nem piaci szolgáltatások (pl. közoktatás, honvédelem stb.) esetén a ráfordítások összege

A bruttó kibocsátás nem alkalmas a tényleges teljesítmény mérésére, mert „halmozódásokat” tartalmaz (egyes értékeket többszörösen számít fel) Folyó termelő felhasználás: valamely tevékenység során felhasznált, ugyanakkor korábban megtermelt javak értéke (pl. kenyérgyártás – liszt; autógyártás – alkatrészek) A halmozódás kiszűrése: Bruttó kibocsátás – folyó termelő felhasználás = Bruttó hazai termék(Gross Domestic product, GDP)

Amortizáció: valamely tevékenység során igénybevett fizikai tőkejavak (gépek, berendezések, épületek stb.) adott időszakra elszámolt értékcsökkenése Bruttó mutatók – amortizáció = nettó mutatók: GDP – amortizáció=NDP

A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik A bruttó hazai termék: A bruttó hazai termék (GDP) az egy országban egy év alatt megtermelt termékek és szolgáltatások összes értéke. A GDP mérhető, mint : Az egyes ágazatokban megtermelt hozzáadott értékek összege. A gazdaságban keletkezett különböző fajta tényezőjövedelmek összege. A végső javakra irányuló kiadások összege.

A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik 1. Egy termelési folyamatban keletkező hozzáadott érték a megtermelt javak és a termelő fogyasztás értékének a különbsége. Hozzáadott érték = összes termelés – Folyó termelő felhasználás A GDP egyenlő az egyes ágazatokban keletkező hozzáadott értékek összegével. A GDP minden megtermelt jószág értékét csak egyszer tartalmazza. GDP = Σ hozzáadott érték

A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik pl.: Üzem Termék Értékesítés [eFt/t] Hozzáadott érték Bánya Szén 10.000,- Vegyi feldolgozó Vegyi alapanyagok 12.500,- 2.500,- Műtrágya előállító Műtrágya 18.750,- 6.250,- Keres-kedelem Kiszerelés, értékesítés 31.250,- ÖSSZESEN:

A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik 2. A GDP, mint a gazdaságban keletkezett munka és tőkejövedelem összege: A GDP az országban a termelés során keletkezett tényezőjövedelmek: a kifizetett munkabérek, kamatok bérleti díjak, és a vállalatoknál maradó profitok összege. A hozzáadott érték, vagyis a megtermelt javak és a termelő fogyasztás értékének különbsége mutatja az egyes termelési folyamatokban termelődő tényezőjövedelmet. A GDP-t úgy is kiszámíthatjuk, mint a gazdaságban keletkező tényezőjövedelmek összegét.

3. A GDP mint a kiadások összege: A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik 3. A GDP mint a kiadások összege: A GDP-t mérhetjük, mint a hazai termelésű javakra irányuló kiadások értékét (C+IB +G+X-IM). A GDP-be számító kiadások: a fogyasztás, a bruttó beruházás, a kormányzati vásárlás, az export és az import különbsége.

A nemzetgazdasági kibocsátás számbavételének módszerei, mutatószámai és problémáik A nettó hazai termék: A GDP-ből levonva az állóeszközök értékcsökkenését (amortizációt) kapjuk meg a nettó hazai terméket, az NDP-t. NDP = GDP - amortizáció NDP = (C + In + G + EX – IM) - amortizáció (In= nettó beruházások értéke)

A számbavétel kérdései A háztartások által termelt termékek (pl. kertben termelt zöldségek) beszámítanak a GDP-be, de a háztartásokban végzett szolgáltatások (pl. ebédfőzés) nem. A GDP nem tartalmazza: az illegális, tiltott gazdasági tevékenységet (pl. kábítószer előállítása), a legális, de az adócsalás szándéka miatt rejtett tevékenységet (fekete gazdaság), az informális, nem vállalati keretek között folytatott tevékenységet is (pl.: közmunka). A javakat elsősorban saját piaci árukon, vagy egy hasonló jószág piaci árán értékeljük. Ha egy jószágnak nincsen piaci megfelelője (pl. oktatási, egészségügyi, közbiztonsági, honvédelmi szolgáltatások, stb.), akkor azt költségáron értékeljük.

A nemzeti mutatók A GDP és az NDP a nemzeti számlarendszer termelési mutatói: az ország területén megtermelt összterméket mérik. A megtermelt hazai jövedelem nem feltétlenül egyezik meg a hazai gazdasági szereplők által felhasználható jövedelemmel. A bruttó nemzeti jövedelem (GNI) egy nemzet gazdasági szereplői által, adott időszakban realizált összes elsődleges (bruttó) jövedelem és az amortizáció összege GNI = GDP + beáramló tényezőjövedelmek - kiáramló tényezőjövedelmek Nettó nemzeti termék (NNI – Nettó National Income) NDP + beáramló tényezőjövedelmek - kiáramló tényezőjövedelmek

A nemzeti rendelkezésre álló mutatók Ha figyelembe vesszük a segélyek, adományok és egyéb juttatások nemzetközi áramlását, akkor újabb jövedelmi mutatószámhoz jutunk. A közvetlen ellenszolgáltatás nélkül áramló jövedelmeket transzfereknek nevezzük. Bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem: a nemzetközi transzferekkel korrigált nemzeti jövedelem mutató (GNDI): GNDI = GNI + beáramló transzferek - kiáramló transzferek A GNDI-nek is van nettó párja a nettó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (NNDI).

Nemzeti Hazai mutatók Nemzeti mutatók GO Rendelkezésre álló Bruttó GDP SNA legfőbb mutatói Halmozódás szintje Hazai mutatók Nemzeti mutatók GO teljes kibocsátás Nemzeti Rendelkezésre álló Bruttó GDP bruttó hazai termék GNI bruttó nemzeti jövedelem GNDI rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelem Nettó NDP nettó hazai termék NNI nettó nemzeti jövedelem NNDI rendelkezésre álló nettó nemzeti jövedelem

SNA legfőbb mutatóinak kiszámítása GDP = GO- Termelő fogyasztás NDP = GDP- Amortizáció GNI = GDP + külföldről kapott jövedelem-külföldre utalt jövedelem NNI = GNI – Amortizáció NNI = NDP + külföldről kapott elsődleges jövedelem-külföldre utalt elsődleges jövedelem GNDI = GNI+ külföldről kapott transzferek-külföldre utalt transzferek NNDI = GNDI-Amortizáció

A gazdasági növekedés mérése A reál-GDP százalékos változása az előző év azonos időszakához képest A végtermékek (és végső szolgáltatások) természetes mértékegységben kifejezett nagyságának %-os változása Meghatározása a gyakorlatban: GDP-deflátor a gyakorlatban: 1- az inflációs ráta

A gazdasági növekedés üteme Magyarországon, 1990-2006 (%) Forrás: IMF

Kísérletek a gazdasági jólét mérésére Az emberi fejlődés indexe (HDI): A HDI-t az ENSZ munkacsoportja dolgozta ki, az emberi jólét jellemzésére. A HDI figyelembe veszi: a születéskor várható átlagos élettartamot; a népesség átlagos iskolázottsági szintjét; az egy főre jutó nemzeti jövedelmet. A három adat egyenlő súllyal esik latba a 0-1-ig terjedő HDI indexszám meghatározásakor.

Kísérletek a gazdasági jólét mérésére A fenntartható gazdasági jólét indexe (ISEW) és a valódi fejlődés mutatója (GPI): Mindkét mutatószám a fogyasztásból indul ki. A fogyasztás mennyisége azonban csak 3 fontos megszorítással szolgálhat a jólét mércéjeként: Fenntartható fogyasztásnak kell lennie, azaz nem mehet a jövőbeni fogyasztás rovására. Nem alkot gazdasági jólétet a gazdasági vagy társadalmi rendszer okozta károk enyhítését, vagy megelőzését szolgáló fogyasztás (pl. riasztóberendezés beszereltetése egy lakásba a pénzben kifejezett fogyasztást emeli, de a jólét nem nő). A jövedelemelosztás egyenlőtlenségének fokozódása változatlan összfogyasztás mellett a gazdasági jólét csökkenését eredményezi.