Felsőtárkányi Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény A Tavaszi Hadjárat Felsőtárkányi Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 7. Osztály „Ágyúöntők” csapat

Gábor Áron székely kisbirtokos, asztalos mester, magyar nemzeti hős, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc legendás ágyúöntője és tüzére.

A tavaszi hadjárat a főhadszíntéren 1849 A tavaszi hadjárat a főhadszíntéren 1849. április 2-ától május 21-éig tartott, melynek során a magyar honvédsereg óriási, ám nem teljes katonai sikert ért el. A terv a császári csapatok bekerítése és Komárom felmentése volt, a mellékhadszíntereken pedig Erdély felszabadítása és a Délvidék elfoglalása.

Előzmények A honvéd fősereg támadásához több mint egy hónapot kellett várni a kápolnai csata után, ugyanakkor szerencsére a császáriak sem indítottak komolyabb támadást a Tisza-vonal ellen. A március ugyan a fősereg támadása szempontjából elvesztegetett hónapnak tűnik, azonban a későbbiek szempontjából nagy jelentőséggel bírt a győztes második szolnoki és losonci ütközet.

Bem erdélyi hadjáratai Erdélyben a szép győzelmek és a súlyos vereségek csaknem hetente váltogatták egymást, mióta a lengyel származású Bem József lett az erdélyi magyar haderő főparancsnoka. Még decemberben felszabadította Észak-Erdélyt, helyreállította a kapcsolatot a Székelyfölddel,  Urban ezredest kiszorította Bukovinába, újoncozást kezdett, betört Erdélybe, és szétverte Riczkó Károly különítményét.

Bem és a tápióbicskei ütközet Bem József A tápióbicskei ütközet

A hadjárat első szakasza A magyar fősereg tehát az egy hónapos késedelem után támadásra indult. Két ütközetben is sikerült visszaszorítani a császáriakat, illetve Isaszegnél megverni őket. A hadtestek együttműködése nem mindig sikerült tökéletesre, a legjobban talán Isaszegnél hiányzott a VII. hadtest közbeavatkozása; csapataik bekerítése nem sikerült, a tápióbicskei ütközetet csak Damjanich beérkező csapatai döntötték el a magyar fél javára, valamint Isaszegnél a győzelem nagyon véresre sikerült.

Április 6-án a magyar csapatok a számukra kijelölt helyekre értek Április 6-án a magyar csapatok a számukra kijelölt helyekre értek. Isaszeg térségében kezdődtek összecsapások, melyekben Damjanich, Klapka és Aulich hadtestei vettek részt. A kezdetben támadó Klapka a fellépő túlerő miatt teljesen visszavonult, így magára hagyta a segítségére érkezett Damjanichot, aki azonban megtartotta állásait. A támadásba lendülő Damjanich jobb szárnya biztosítását Gáspár VII. hadtestétől várta, aki azonban nem értesült a fejleményekről, ezért – az eredeti haditervhez ragaszkodva – tétlenül várt. Ezt kihasználva Windisch-Grätz csapatai – Schlik hadosztályával együtt – oldalba támadták Damjanichot, aki így súlyos veszteségek árán visszavonulni kényszerült. A csata sorsa ekkor kétségessé vált. Isaszegi csata

A második ütközet A győztes isaszegi csata után a magyar hadvezetés ismét válaszút előtt állt: vagy szemből támad a fővárosba és környékére összevont császári hadakra, vagy ismét megpróbálja bekeríteni azt. Az arcból támadás azonban nem kecsegtetett túl sok sikerrel a császári csapatok ereje és a kedvezőbb terepadottságok miatt, ezen kívül Windisch-Grätz is a fővárost hitte a magyarok céljának. A bekerítés ugyanakkor hatékonyabbnak látszott, noha magában rejtette annak a veszélyét, hogy a Pest előtt hagyott csapatokat szétverik. A hadjárat második szakasza alatt a magyarok még az eddigieknél is impozánsabb eredményeket értek el: bevették a fővárost, felmentették Komáromot és az osztrák seregeket csaknem a nyugati országhatárra szorították vissza.

A komáromi csata Az első komáromi csatát, vagy komárom, szőnyi csatát Görgei és Kossuth egyértelműen a szabadságharc legfontosabb csatájának nevezte. Ez a csata döntötte el Magyarország sorsát, következményeképp hívták be a cári Oroszország hadseregét. A Görgei vezette magyar haderő 24 000 főből állt, míg az osztrák hadseregnek 30 000 katonája volt Schlik vezérlete alatt.

Budavár bevétele Buda vára már az 1686-os ostrom során sem számított modernnek, 1848-ra pedig végképp elavulttá vált. Nem voltak közvetlen megrohanást akadályozó védművei, rendes önálló vízellátása, és a környező magaslatokról be lehetett lőni a várba. Mindezen fogyatékosságok ellenére hozzáértő és elszánt védők kezében csak rendes ostrommal volt bevehető.

Déva és Gyulafehérvár ostroma A szabadságharc során két erdélyi erősség, a kicsiny dévai, és a jobban kiépített gyulafehérvári vár vett részt a harcokban, mindkettő császári oldalon. Déva védői kilátástalan helyzetük miatt megadták magukat, de Gyulafehérvár védői mindvégig kitartottak, és sikeresen működtek együtt az Avram Iancu vezette érchegységi román népfelkelőkkel. A Gyulafehérvárt ostromló magyar seregnek komoly problémát okozott, hogy nem volt megfelelő ostromtüzérségük, mivel a magyar ostromtüzérség java része ekkor Temesvár ostrománál használták; a valóban eredményes ostromot tehát csak Temesvár eleste után lehetett volna várni.

Összegzés A tavaszi hadjárat során a magyar fél mindegyik hadszíntéren létszámhátrányból képes volt megverni a császári hadakat, és az akaratát rá tudta kényszeríteni az ellenségre. A főhadszíntéren elért sikerekbe jelentősen belejátszott a magyar hadvezetés rugalmassága, és a különböző seregtestek többnyire jól összehangolt munkája.

Köszönjük a figyelmet!