Napfényen a „rejtőzködő szavazók” Mérők klubja április 24.

Idézetek a választási kampányból „Hozzám számos esetben be szoktak telefonálni Kispestről vagy Kőbányáról és elmondják, hogy kérdezik őket, és hogy ez most tényleg közvélemény- kutatás, mit tudunk róla, mi kérdezzük, nem mi kérdezzük, satöbbi, satöbbi. Az emberek teljes mértékben elfordultak attól, hogy bármilyen kérdésben véleményt nyilvánítsanak, nagyon kis részük mondja azt, amit szerintem valójában gondol, egyszerűen azért, mert az emberek jelentős része azt mondja, hogy jobb félni, mint megijedni. Ezért szerintem a közvélemény- kutatási adatokat nagyon-nagyon óvatos fenntartásokkal kell kezelni.” „A kormány ezzel egyidőben... bár én nem tudom megítélni, hogy igaz-e vagy sem, előttem a Hann Bandi volt, aki mindenfajta számokat mutatott Önnek, hogy igazak-e ezek a számok vagy sem, fogalmam sincs. Hogy ilyen hangulatban ki mond igazat egy ismeretlen véleménykutatónak, hát ki tudja azt?”

A Mediánnál a szimulációs, tehát „titkos szavazásos” módszerrel 2013 novemberében 29 százalék volt azok aránya, akik nem neveztek meg pártot, a másik négy intézet (Ipsos, Nézőpont, Századvég, Tárki) átlagos száma ugyanekkor 40 százalék volt. Vagyis a Mediánnál található 11 százaléknyi olyan többlet, amely nagy valószínűséggel a „rejtőzködésből” adódik, vagyis abból, hogy a pártpreferenciát sokan magánügynek, „kényes” kérdésnek tartják. Ha igaz lenne, hogy az utóbbiak megfélemlített ellenzéki szavazók, akkor a Medián adataiban rendre legalább néhány százalékponttal szorosabbnak kellene lennie a kormánypárt – ellenzék versenynek, mint a többi intézet méréseiben.

A Fidesz és a baloldali ellenzék támogatottsága három intézet novemberi és decemberi felmérésében (a szavazókorú népesség százalékában)

A TÁRKI január-februári adatai* (az összes megkérdezett százalékában) Februárban a TÁRKI is a „borítékos” módszerrel kérdezte a választási szándékot. Az eredmény: látványosan csökkent a pártnélküli, „bizonytalan” szavazók aránya, de ebből nem a baloldali ellenzék profitált.

TÁRKI-közlemény március 6. Az utóbbi hetekben a sajtóban elterjedtek különböző számok arra vonatkozóan, hogy a közvélemény-kutatóknak hány embert kell megkeresniük ahhoz, hogy elegendő válaszadójuk legyen egy fős mintához. A Tárki tapasztalata szerint az elmúlt évtizedben valamelyest romlott a válaszadási arány, de ma is a megkérdezettek kb százaléka válaszol a kérdezőbiztosoknak. Ahhoz tehát, hogy 1000 embertől személyes megkérdezés során választ kapjunk, kb embert kell megkérdeznünk. A sajtóban ezzel kapcsolatban elterjedt, 5-10-szeres megkeresésre vonatkozó számok (ha egyáltalán igazak) vagy más intézettől, vagy a közvélemény-kutatást nem személyes, hanem telefonos megkérdezéssel bonyolító cégektől származhatnak. A TÁRKI számaihoz nagyon hasonlóak a Medián adatai is márciusában, a választás előtti utolsó felmérésben a Medián kérdezőbiztosainak 2013 kapcsolatfelvételre volt szükségük ahhoz, hogy elkészítsenek 1200 interjút. Az elzárkózás tehát 40 százalékos volt.

2013 március végén, a választás napja előtti utolsó felmérésében a Medián egy úgynevezett „láb az ajtórésben” villáminterjút alkalmazott, hogy azok szándékairól is megtudjon valamit, akik nem hajlandók a teljes interjúra. A válaszolási hajlandóság így alakult: sikeres kapcsolatfelvétel 2013 fő teljes interjú1200 fő60 % válaszol a „láb az ajtórésben” kérdőívre426 fő21 % egyáltalán nem válaszol387 fő19 %

Akkor csak egyet mondjon meg, Ön hogyan tervezi, két hét múlva a parlamenti választáson elmegy-e szavazni? – március vége, az elzárkózók százalékában

És hogyan tervezi: melyik pártra fog szavazni a listás szavazáson ? (a magukat „biztos” szavazónak mondó elzárkózók százalékában)

Az elzárkózás feltételezett okai (a kérdezőbiztosok megítélése alapján, százalék)