(Bedekovics Péter: London) Az én Angliám „Léleksebző sápatag, hatalmas üveghegyek. Némán mindet átkozom. De meglelem szüntelen, orcád rejtett kincseit, s ismét Rádcsodálkozom!” (Bedekovics Péter: London)

Mielőtt Angliába értünk volna, egy kis kitérővel felfedeztük Brüsszel városát. A főtér megtekintése életre szóló élmény volt számunkra. Lenyűgözött minket magas, patinás házaival. A céhpaloták épületeinek gazdag díszítése felidézi az emberekben építésüknek korát, bizonyítékul szolgál a város gazdagságára. Bizonyára ideális munkahelyek voltak a mesterek számára.

Az angol királynő kedvenc rezidenciájának, a windsori kastélynak megtekintése volt az egyik legnagyobb élmény. Gyönyörű bútorok, szebbnél szebb festmények és szobák… igazi királyi kastély. Minket teljesen elvarázsolt az a pompa, az a királyi elegancia, ami ezekből a szobákból, étkezőkből, szalonokból árad. Ha lett volna rá lehetőségünk, akár az egész napot itt töltöttük volna, hogy még tovább gyönyörködhessünk a királynő kastélyának civilek számára is látogatható részében.

Azért választottam ezt a képet, mert lenyűgöz Anglia nyitottsága, kulturális befogadóképessége. Érdekes tapasztalat volt, hogy annyi világhírű, nagy múzeum látogatható ingyenesen. Ugyancsak jó volt azt látni, hogy nem csak egy szűk réteget érdekelnek ezek, hanem tömegek látogatják őket minden nap. E szobor kivitelezése és elhelyezése mindnyájunknak tetszett. 

Ez a kép angliai kirándulásunk legjobb napján készült Ez a kép angliai kirándulásunk legjobb napján készült. Aznap voltunk Madame Tussaud Panoptikumában, megnéztük a British Múzeumot. Délután volt alkalmunk sétálni a világ egyik leghíresebb utcáján, az Oxford Streeten. Itt mutatkozott meg igazán London etnikai sokszínűsége. Sok magyar emberrel is találkoztunk. A nap végén átmentünk a Temze túlpartjára, hogy a London Eye-ról is megcsodáljuk a várost. Ez tökéletes befejezése volt a napnak, mivel volt szerencsénk látni London fényeit naplemente után.

Amikor megérkeztünk Párizsba, sütött a nap Amikor megérkeztünk Párizsba, sütött a nap. Ennyi elég volt ahhoz, hogy az előző napok egyhangúan szürke időjárása után mindenki felviduljon- ha csak egy kicsit is. Aztán megérkeztünk az Eiffel-torony lábához, ahol már reggel 9-kor hatalmas sorok kígyóztak. A torony második szintjén ilyen és ehhez hasonló lakatokat találhattunk. Alexey és Christina körülbelül két és fél évvel előttünk csodálták a kilátást. Egyszerűen lélegzetelállító volt lenézni Párizsra. A legfelső szinten már vacogtunk a hidegtől, de akkor is mosolyogva néztük az alattunk elterülő város zavarba ejtő gyönyörűségét.

Készítők: Balogh Dorottya Bíbok Brigitta Bimbó Nóra Kovács László Masir Bence Lázár Kincső Pusztay Botond Oskolás Éda Váradi Dóra Varga József Zemplényi Réka