a hét verse Lady Macbeth halála moses franciska ajánlja 11.B Hideg van, fázom, Saját házamban bolyongok. Nincs nappalom, sem éjjelem, Csak járom a vár szobáit szüntelen. Koronám le-lecsúszik fejemről, Borzos hajamba ősz szál vegyül. Kimerít az állandó éjszakázás, A szüntelen uralkodás. Én voltam az akarat, Mely férjemet a trónra juttatta. Követtem őt jóban, rosszban, De most megakadtam. Csak sírok egész nap, És életerőm apad, Vad folyam, mely most minden gáton átönt, És megállíthatatlan a vízözön. Gyorsan rohan a tengerbe, Mely méregtől habzik zölden. A vegyszer akármily bugyog. Alvadt vért el nem mos. A vér csak tapad a parthoz. És a tenger immár vörösen táncol. A tűzfolyam alatt a méreg habzik, De alatta gyermeteg alak látszik. Kicsiny, szőke fiú, felbukkan, Mintha csak én lennék az anyja, Ki megszülte, de most életét veszi. De nem én szültem, aki ott látszik. De életét én vettem el mégis. És ő vére keveri a tenger vizét. Hirtelen felcsap a láng. És e láng lett a koronám. Tűzből kovácsolt, vaskorona, Mely egyre az arcomba csusszan. Miközben bozont hajam őszre vált. Felfut a méreg poharam alján. Erőm már nem időm elérni. Meghalok, nem lesz erőm bevenni… Részlet Shakespeare Macbeth című darabjából Wootsch Benedek átirata trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse trefort a hét verse