A bioszféra

A biológiai szerveződés és gondolkodás szintjei Bioszféra (Gaia) Ökoszisztémák Fajok Populációk Egyedek Sejtek Gének

Az élet szerveződése A fajokat populációk, szaporodási közösségek alkotják, amelyek méretüket önszabályozással a rendelkezésre álló tápanyag- és energiaforráshoz igazít-ják. A különböző fajokhoz tartozó növények, állatok és mikroorganizmusok populációinak közösségét élőlénytársulásoknak (biocönózisok) nevezzük. Megkülönböztetünk természetes- (erdei, réti, vízparti, tavi, stb.), valamint kultúrbiocönózisokat. A biocönózisokban elsődleges producensként meghatározó szerepűk van az adott terület növénytársulásainak (fás- és fátlan társulások). A társulás élő rendszerként működik: szerves anyagot termelő zöld növényekkel, felhasználó (fogyasztó) állatvilággal és lebontó szervezetekkel. A társulások térben és időben struktúrálódnak (térbeli tagozódás: pl. az erdők szintjeinek - lombkorona-, cserje-, gyep-, moha-, zuzmó- és talajszintek - ki-alakulása, a fényviszonyok legjobb kihasználása érdekében. Az évszakok váltakozásával a növénytársulásokon belül az év egyes időszakaira jellemző növényegyüttesek jelennek meg.

Szukcesszió: társulások időbeli egymás utánisága A biocönózisok a klímazónáknak megfelelően övezetesen kialakult, hasonló társulásokat magukba foglaló nagy területekre kiterjedő biomokat építenek föl (pl. mérsékelt övi lombos erdők, mérsékelt övi füves puszták, trópusi esőerdők, szavannák, tajga, tundra). A szárazföldi biomok globális megoszlását az éghajlati tényezők közül első-sorban a hőmérséklet, a csapadék és a relatív páratartalom alakulása határozza meg. A biomok összessége alkotja a bioszférát, a biológiai szerveződés legmagasabb szintjét, valamennyi földi életközösség együttesét.

- termelő (producens) szervezetek: autotróf növények; Ökoszisztéma: az élettelen fizikai környezet és az élő szervezetek (növények, állatok, mikrobák) dinamikus kölcsönhatása (pl. erdők, mezők, mocsarak, települések, városok). Jellemző tulajdonságai: anyag (szén, nitrogén, oxigén, foszfor és a víz ciklusai), energia- és információ-tartalom alakulása. Egymásra ható alrendszerek: - élettelen anyagok (pl. víz, tápanyagok, CO2); - termelő (producens) szervezetek: autotróf növények; - a fogyasztó vagy raktározó (konzumens v. akkumulatív) szervezetek: közvetlenül (növényevő állatok) vagy közvetve (ragadozók) a termelő szervezetek által előállított szerves anyagokat fogyasztják; - a lebontó (reducens) szervezetek (baktériumok és gombák), melyek az elhalt szervezetek szerves vegyületeit szervetlenekké alakítják (mineralizálják). A rendszer jellemzőit és állapotváltozásait az ökológiai tényezők (pl. a környezet fizikai és kémiai hatásai: fény, víz, hő, tápanyagok, konkurenciaviszonyok, tolerancia) erősen befolyásolják.

Fajok száma: 3,6 – 100 millió (1,5-1,8 millió ismert) gombák: 1,6 millió (69.000) fonálférgek: több millió (15.000) hangyák: 20.000 (10.000) virágos növények: 300.000 (272.000) kétéltűek: 6.000 emlősök: 5.000; főemlősök: 275 Amazonas: 1 ha-on 425 fafaj, 10 ha-on 365 hangyafaj, 1 fán 43