Gondolatim gondolatidról Madách Imre részére
Megértem töprengésed… Már sok mindent megtapasztaltam… Megértem töprengésed… Lelkem szenved… Múzsa, Szerelem, Boldogság, Igazság hiányában „Hisz a sánta poéta még keservesebb mint Mátyás régi temploma.” Voltam én szerelmes Láttam már sok mindent Írtam hazánknak verset, amikor még megérdemelte Életünk egy zúduló tömeg Mindenki „átmegy” a másikon Ha igazat mondasz kicsúfolnak, ha hazudsz elfogadnak Az élet és maga az eszme is egy jelentéktelen szó
Felhagytam a küzdelemmel… Vigaszként… Teljesen beteltem mindennel, az elvárásokkal Már senki se várjon verset, mi eleget tesz a kívánságoknak Írnék hazánkról, de már bánt ez a modor Már nem leszek tanuló csak tanító A lét nem hiábavaló, népünket vezeted Ahogy tapasztalatod gyarapszik, hibáid csekélynek látszanak Olvasóid mindig is lesznek
A költészet kegyes hazugság! Szándékozom… Ez szabály, poéta vagy, hát hazudj! Valótlanból, valótlant írj A megvezetés szebbé tesz mindent A történelem tanulságait sem árt kiszínezni Megosztani gondolatim Új múzsát találni Maradandót alkotni az utókornak !VERSET ÍRNI!
Őszinteségét köszönve: