A felvilágosodás kora

Felvilágosodás A felvilágosodás fogalma: A 17-18. sz. legjelentősebb eszmeáramlata Angliában indult és Franciaországban teljesedett ki ez a „korszellem” lényege: minden változik→fejlődik + a szabadság eszménye képviselői: akik a polgári átalakulás hívei voltak, a felvilágosítás, az ész (ráció) révén kívánták meg-változtatni a világot. Felléptek a régi értékekkel szemben, támadták az egyházat és hatalmát.

Előzmények: a fennálló rend kritikája (pl. az abszolutizmus korszerűsítésének igénye) természettudományos felfedezések → megváltoztatták a világról vallott hagyományos elképzeléseket: Kopernikusz – heliocentrikus világkép; Galilei – a csillagok mozgásáról; Kepler – a bolygók pályájának törvényszerűségei; Newton – a tömegvonzás elve: mechanikus fizikai világkép megteremtője: leírható matematikai módszerekkel a világ bármely testének mozgása, s meghatározható az őt ért erőhatások ismeretében, hogy hova kerül. (Ez nem ateizmus, hatással lesz a deista felfogás kialakulására)

Az empirizmus és az indukció Roger Bacon» empirizmus alapja: a megismerés legfőbb eszköze a tapasztalás, a kísérlet. Ezekből helyesen következtetve juthatunk közelebb a természet megismeréséhez. módszere az empirizmus: ismereteink forrása a tapasztalat → az érzékelés, módszere az indukció: az egyes adatokból a tudományos általánosításig jut el.

Az észelvűség (racionalizmus): a dedukció Descartes: „Cogito ergo sum: Gondolkodom, tehát vagyok” gondolatmenete: „Az érzékszervek éppúgy becsaphatnak minket, mint az, aki egy geometriai példát hamisan old meg, rászed az álom is, ezért arra gondoltam, hogy mindaz, ami tudatomba behatol, csak illúzió. Csakhogy amikor azt gondoltam, hogy minden hamis, akkor nekem magamnak léteznem kellett, így mondhattam ki ezt az igazságot: gondolkodom, tehát vagyok.” eljárás a racionalizmus, azaz az értelmet tekinti ismereteink végső forrásának. módszere a dedukció: az általánostól jut el az egyes, az egyedi megismeréséig. Az általánosból jut el a konkrétig.

Hobbes: „a hatalom forrása az emberi közösség” „Az ember természeti állapota folyamatos harc: mindenki háborúja mindenki ellen. Ezt a háborút az emberi önzés magyarázza: mindenki élni akar, mindenki élvezni akarja a javakat, és megpróbálja elragadni mások elől. Ezért a legtermészetesebb állapot az állandó és folyamatos háborúskodás.” „Az emberek harc helyett békét óhajtanak, ebből az óhajtásból születik a társadalmi szerződés: az emberek saját biztonságuk, nyugalmuk érdekében szerződnek az uralkodóval: ők alávetik magukat a parancsoknak, az uralkodó pedig megvédelmezi őket, és emberhez méltó életet biztosít nekik.”

Locke társadalmi szerződés: az emberi közösség és az uralkodásra kijelölt személy között létrejött megállapodás → a közösség lemondott természetes jogainak egy részéről, cserébe az uralkodó vállalta a konfliktusok megoldását, a hatalom intézményeinek megszervezését → a szerződés felbontható, ha az uralkodó megszegi Képviseleti elven való kormányzás a legjobb: a hatalmi ágak szétválasztásával (Két értekezés a kormányzatról, 1689) → II. Jakab elűzését próbálta igazolni

Franciaország 18. század: belső feszültségek, válság → az abszolutizmus és az egyház bírálata színtere: szalonok, szabadkőműves páholyok cél: a problémák okainak feltárása („megvilágítás” → felvilágosítás → felvilágosodás) elvárás: az ész, a tudomány segítségével → erős állam megteremtése; → gazdaság, kultúra megújulása; → vallási türelem; → egyéni boldogság

Szabadkőművesek titkos társaságok; jelszavak: egyenlőség, testvériség, szabadság; cél: az emberiség erkölcsi és szellemi felemelése, rászorulók támogatása elnevezés: középkori kőfaragó céhekről

Montesquieu „A törvények szelleméről” című művében hangsúlyozza a hatalmai ágak elválasztásának szükségességét: Bírói Törvényhozói Végrehajtói

„Európában a föld természetes tagozódása több közepes terjedelmű állam kialakulásához vezetett, s ezekben a törvények uralma nem összeegyeztethetetlen az állami rend fenntartásával. Ellenkezőleg, a törvények uralma itt annyira kedvezően hat, hogy nélkülük romlásba jutna az állam, és más államok zsákmányává válna.” (A törvények szelleméről) példaképe: alkotmányos monarchia (angol minta)

VOLTAIRE

Voltaire Candide és egyéb művei: a feudális viszonyok és a katolikus egyház ellen lép fel, maró gúnnyal teli írásaiban. véleménye szerint az emberek világát az ÉSZnek kell irányítani. Maga deista volt. követeli a vallásos toleranciát, s hajlandó tettekkel is támogatni az üldözötteket. jellemző a korra, hogy egyszer a királlyal beszélget, majd napok múlva istentelenség vádja elől kell menekülnie. jelképes birtoka, Ferney is, ami a francia-svájci határon terült el, s ezért könnyen kivonhatta magát a francia jogszolgálat alól.

Rousseau

Rousseau 1755: Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és okairól: Feltételez egy ideális kort, mikor még nem volt magántulajdon és az ezzel együtt járó vagyoni egyenlőtlenség. 1762: Társadalmi szerződés: Ennek elmúltával szükségszerűen el kellett következnie a társadalmi szerződésnek, de mivel ez a néptől származik, ezért kimondja a népfelség elvét, mely államelképzelésének lényege: a társadalmi szerződés felbontható, ha alkalmatlan, zsarnok király uralkodik a nép felett.

Rousseau: „A társadalmi szerződésről” Népszuverenitás: a nép közvetlen hatalma → elutasította a képviseleti rendszert

Enciklopédia → a felvilágosodás nagy összefoglaló munkája szerkesztők: Diderot, D’Alembert szerzők: a kor francia gondolkodói 1751 – 1772: 28 kötet 1776 – 1780: 7 kötet Szócikkek: természettudomány; gazdaságtudomány; irodalom, művészet (Montesquieu, Rousseau)