3. Determinizmus és szabadság* *A témához jól használható Huoranszki Ferenc: Modern metafizika, Bp.: Osiris, 2001, VIII. fejezet. 3. Determinizmus és szabadság*

3.1. Fizikai világ és emberi cselekvés A világ kétféle eseményt tartalmaz: Természeti események – megértésükhöz az okok ismerete szükséges. Mi és miért történt? Pl. Napfogyatkozás. A természeti törvények és a kiinduló feltételek mondják meg, hogy mi és miért történt. Szándékos cselekedetek – megértésükhöz az indokok ismerete szükséges Mit tett és miért? Mit csinál? Verset ír, őgyeleg, várja a szerelmét. Miért csinálja? Pl. favágás. Mert azt szeretné, hogy meleg legyen; és mert azt hiszi, hogy hideg van, a fa ég a kályhában, és meleget ad. Hitek és vágyak vezetnek a cselekvés megértéséhez, a fizikai mozgás önmagában nem elég. Az ösztönös cselekvés nem szándékos, és fizikailag magyarázható. A miértre vonatkozó magyarázat általánosan* : Azért teszi, mert azt hiszi, hogy P körülmények állnak fenn, és azt szeretné, hogy V legyen, és továbbá azt hiszi, hogy V-t elérni P körülmények között a C cselekedet segítségével lehet. *Ez a cselekedetek racionális magyarázata.

3.2. Az emberi cselekvés megértésének modellje A cselekvés modellje: Hitek+vágyak* ( akarat* ) elhatározás, döntés  akarat  cselekvés A szabadság problémája szempontjából meg kell különböztetni a külső, illetve a belső feltételekre (= kényszerekre és lehetőségekre) vonatkozó szabadságot. Nem cselekedhetünk a fizikai feltételek ellenére. Továbbá értelmesen csak az adott körülmények között fizikailag lehetséges cselekvések végrehajtását akarhatjuk.** A cselekvési szabadság a fizikailag (és társadalmilag***) lehetséges cselekvéseket, azaz a külső körülmények által lehetővé tett cselekedeteket jelenti. Az, hogy nem cselekedhetünk a fizikai feltételek ellenére, nem jelenti a szabadságunk korlátozását a szokásos értelemben. A döntés és az akarat segítségével választunk a lehetséges cselekedetek közül. Az akarat közvetít a döntés és a cselekvés között; így magyarázzuk az akaratgyengeséget. Pl. diéta. De a szabadság problémája elvileg megfogalmazható az akarat fogalma**** nélkül is, csak a döntés vagy az elhatározás fogalma segítségével. Hagyományosan azonban az akaratszabadság problémájáról beszélnek. *Különböző nézőpontok vannak abban a tekintetben, hogy a vágy akarat-e, illetve hogy az akaratnak mi a szerepe a döntésben. Vannak, akik a vágyat és az akaratot élesen elválasztják, illetve olyanok, akik szerint a döntés kizárólag racionálisan értelmezhető és nincs lényegi szerepe benne az akaratnak. Szerintük, mint a sztoikusoknál, az akarat racionális, az ész ellenőrzése alatt áll. Mások szerint viszont a vágyak is akarások, és az elhatározáshoz is nélkülözhetetlen az akarat, amely képes azt lényegesen befolyásolni. Ezért itt a vágy kifejezés és az „akarat” első előfordulása zárójelben. (Ezek a megfontolások nem érintik az „akarat” második előfordulását!) **Néha ugyan vágyunk lehetetlen cselekedetekre is, de nem szoktunk ilyenek mellett dönteni, és nem szoktuk az ilyeneket akarni. Ha mégis, akkor nem erkölcsileg jónak vagy rossznak minősítjük ezeket, hanem értelmetlennek. (Ez persze feltételezi a racionalitás rögzített kritériumait, és azt, hogy ezeket értelmesen nem akarhatom megváltoztatni. E feltevések csak korlátozottan igazak.) *** Itt nem a konvenciók és a törvények kényszeréről van szó – ezek ellenére nyilván lehet cselekedni, és az morális értékelés tárgyát képezi --, hanem a társadalmilag lehetséges értelmes cselekedetekre utal. Pl. müezzinként nem hívhatom imára az igazhitűeket egy olyan országban, ahol nincsenek muszlimok. **** (Itt a cselekvési modellben az „akarat” második előfordulásáról van szó.) Az akarat azonosítása is nehéz, de különösen nehéz a szabad cselekvés értelmezése az akarat segítségével. (Lásd később.)

3.3. A természettudományok emberképe Az ember fizikai (biológia) létező. Ezért a szándékos emberi cselekvés a természet rendjébe illő fizikai esemény is, amely az oksági rendbe is beleilleszkedik, okságilag is magyarázható. Pl. jelzek a pincérnek = felemeltem a kezem, összehúzódtak bizonyos izmok stb. A szándékos emberi cselekvés fenti megértési modellje egyes lépéseinek is megfeleltethető egy fizikai oksági lánc: az agy tevékenysége hozza létre (okozza) az elmeállapotokat, köztük az akaratot, amely idegi és biofizikai hatásokon keresztül létrehozza a cselekvést. Más szavakkal: az indokokat is fizikai (agyi) folyamatok hozzák létre, és az indokok fizikai folyamatokon keresztül váltják ki a cselekvést, amely maga is fizikailag leírható. Történetileg és a tudományos megközelítés számára ez a kép ihlette a determinizmus és a szabad akarat összeegyeztethetőségének problémáját*, de mint látni fogjuk semmi nem múlik azon, hogy ez a redukció megvalósítható-e. * Thomas Hobbes 1588-1679 angol filozófus.

3.4. Determinizmus A determinisztikus világ tézisének (azaz a röviden: a determinizmus) két megfogalmazása: A természeti törvényekre épülő megfogalmazás: A determinisztikus világ tézise azt mondja, hogy a világ állapota egy időpontban meghatározza a világ állapotát bármely jövőbeli időpontban. A világ egy teljes állapotleírásából és a természeti törvények összességéből logikailag következik a világ teljes állapotleírása bármely későbbi időpontban.* Az oksági meghatározottságra épülő megfogalmazás: A determinisztikus világban minden tény vagy esemény kauzálisan szükségszerű. Minden tény fennállásának, illetve minden esemény bekövetkezésének megvan az oka, ami azt szükségszerűen létrehozza. A kauzális szükségszerűség azt jelenti, hogy ha az ok bekövetkezik, akkor elkerülhetetlen, hogy az okozat is bekövetkezzék.** *A determinizmus nem előfeltételezi azt, hogy minden törvény visszavezethető a fizika törvényeire, azaz nem feltételezi a nomologikus redukciót. Ezért akkor is működhet, ha például a pszichológia törvényei nem vezethetők vissza a fizikai törvényekre, de léteznek determinisztikus pszichológiai törvények. De működhet a logosz, a sors vagy a gondviselés is a determinizmus szempontjából természeti törvényként. (vö. sztoikus világtörvény) A determinizmus fenti megfogalmazásához nem kell, hogy ismerjük a törvényeket, illetve hogy rendelkezzünk a világ egy teljes leírásával. Itt nem ismeretelméleti, hanem ontológiai tézisről van szó: milyen szerkezetű a világ, milyen alapvető tulajdonságokkal rendelkeznek a létezők. ** A két megfogalmazás ekvivalens, ha a természeti törvények oksági összefüggéseket fejeznek ki, valamint ha a szükségszerűség fogalmát megfelelően értelmezzük. Az okság és a szükségszerűség fogalma azonban nagyon problematikus, ezért talán világosabb az első megfogalmazás. (Nem mintha a természeti törvény fogalma problémamentes lenne.)

3.5. A szabadság problémája I. Általánosan fogalmazva a szabadság problémája: az az érzésünk/meggyőződésünk, hogy döntési szabadsággal rendelkezünk, ez hogyan egyeztethető össze a természeti események törvények által meghatározott (kauzális) rendjével*? * Mint látni fogjuk itt nem csak arról van szó, hogy nehéz belátni, hogyan lehetséges szabad döntés és cselekvés egy determinisztikus világban, hanem az sem feltétlenül egyszerűbb kérdés, hogyan lehetséges szabad cselekvés egy indeterminisztikus világban.

3.6. A szabadság problémája II. Ha a determinizmus igaz (azaz, ha a világ determinisztikus), akkor minden emberi döntést és cselekvést meghatároznak a természeti törvények a világ valamely korábbi állapota alapján. Ha minden emberi döntést és cselekvést meghatároznak a természeti törvények a világ valamely korábbi állapota alapján, akkor soha nem dönthetünk és tehetünk mást, mint amit döntünk és teszünk. Ha nem dönthetünk/tehetünk mást, mint amit döntünk/teszünk, akkor nem szabadon döntünk/cselekszünk (nem vagyunk szabad ágensek). Tehát ha a determinizmus igaz, akkor nem szabadon döntünk/cselekszünk.* Mivel felelősséggel csak a szabadon cselekvő tartozik a tettéért -- ha soha senki nem szabadon cselekszik, akkor soha senki nem felelős a cselekedeteiért.** Mivel erkölcsileg, és jogilag megítélni csak olyan cselekedeteket és cselekvőket lehet, ahol a cselekvő szabadon cselekszik, ezért ha soha senki nem cselekszik szabadon, akkor a morális és jogi értékelés elveszti értelmét, és az ezt megvalósító gyakorlat a jogosultságát.** * Vagyis ha a determinizmus igaz, akkor sem a döntés, sem a cselekvés nem szabad. ** Ezek a következmények testesítik meg az etikai nihilizmust.

3.7. Megoldási javaslatok a szab. problémájára Kompatibilizmus: a szabadság – megfelelő értelmezés mellett – összeegyeztethető a determinisztikus világ eszméjével. Inkompatibilizmus: a szabadság és a determinisztikus világ összeegyeztethetetlen. Vagy determinizmus, vagy szabadság, de a kettő együtt nem megy. Szigorú determinizmus: a világ determinisztikus és a szabad döntés és cselekvés illúzió. Libertariánusok: Alapvető tapasztalataink alapján elfogadjuk, hogy létezik szab. döntés és cselekvés, és ezért a világ nem lehet a fentiek szerint determinisztikus.* * Ezt később alapvetően pontosítani kell. Most csak a determinizmus versus szab. dilemmában való állásfoglalásukat jelzem.

3.8.1. A kompatibilizmus stratégiája Ha a 3.6. érvelés helyes, akkor a szab. és a determinizmus összeegyeztethetetlen. Ha összeakarjuk békíteni őket, akkor azt kell megmutatni, hogy az érvelés nem helytálló, azaz valamelyik premissza hamis. A kompatibilisták a 2. és/vagy a 3. állítást vonhatják csak kétségbe. Mindkét lehetőség a szabadság további értelmezését jelenti.

3.8.2. Kompatibilizmus 1: szab.=azt teszi, amit akar A komp. első változata (Hobbes) kétségbe vonja a 3.6./3. állítást: nem igaz, hogy a szabadság magában foglalja, hogy mást is tehetnénk, mint amit teszünk. A szabadság azt jelenti, hogy az ember azt teszi, amit akar, ez pedig nem mond ellent a determinizmusnak. Sőt feltételezi a determinizmust! Hiszen ekkor a cselekvés oka az, hogy azt akarta. Ha nem lenne determinizmus, az akarat nem tudná meghatározni a cselekvést. Az akarat/döntés és a cselekvés között véletlenszerű kapcsolat állna fenn. Ellenvetés: Ha a szabad cselekvés végrehajtásának előfeltétele, hogy az illető akarja azt végrehajtani, viszont ha az akarás maga olyan valami, amit a cselekvő nem akart (pl. idegi folyamatok által meghatározott), akkor a cselekedet nem szabad. Ha azt akarja, ami előre meg van határozva számára, és azt teszi, amit akar, akkor végül mégiscsak az történik, ami a természeti törvények által meghatározott, csak ezúttal az akarat közvetítésével -- ez nem szabadság. A szabadsághoz arra van szükség, hogy az akaratunkat is mi határozzuk meg.

3.8.3. Kompatibilizmus 2: a szab. a cselekvésekre értendő A fenti ellenvetés az akarat és az akarás fogalmának félreértésén nyugszik. Ha a szabadság azt jelenti, hogy azt tesszük, amit akarunk, és az akarást is cselekvésnek fogjuk fel, és megkívánjuk, hogy ez is szabad cselekvés legyen, akkor értelmetlen eredményre jutunk, és a szabad cselekvés végrehajthatatlan lesz. Ha ugyanis a szabad cselekvés végrehajtásának előfeltétele, hogy az illető akarja azt végrehajtani, akkor a szabad akaráshoz, az illetőnek akarnia kell az akarást. Majd akarnia kell az akarás akarását stb. Tehát ha a cselekvőnek az akarást is akarnia kell ahhoz, hogy szabad cselekedetet hajtson végre, akkor végtelen regresszushoz jutunk: A szabad cselekvés feltétele az akaratok végtelen sorozata. Vagyis ha az akarást is szabad cselekvésnek tekintjük, akkor zsákutcába jutunk. Következésképpen a szabadság fogalma csak cselekedetekre alkalmazható és az akarásra nem.

3.8.4. Kompatibilizmus 3: feltételes elemzés Ez a stratégia a 3.6./2. állítást tekinti hamisnak: a determinizmusból nem következik, hogy nem tehetünk mást, mint amit teszünk. Egy determinisztikus világban is dönthetnénk és cselekedhetnénk másként, mint ahogyan ténylegesen tesszük, ha másként akarnánk. Ezzel megmentve a morális felelősség!? Kritika: ha másként akarnám, akkor meg kellene sértenem a természeti törvényeket vagy meg kell változtatnom a múltat. Válasz: Az a képességem, hogy másként tehetnék (tehettem volna), konzisztens azzal, hogy nem gyakorlom ezt a képességet. Ha másként viselkedtem volna, akkor a múlt tényleg más lenne. De nem viselkedtem másként, így a múlt az, ami. Ez rámutat arra, milyen problematikus azt értelmezni, hogy „ha másként cselekednék”.

3.8.5. Kompatibilizmus 4: ok és indok különbsége A cselekedetek valóban fizikai események is, és mint ilyeneknek van oka és az illeszkednek az oksági láncba. Így a cselekedet mint fizikai esemény meghatározott, de ez a cselekvés értelmezése, és így szabadnak tekintése szempontjából érdektelen. Mert a cselekedet értelmezése (mit és miért tett) az indokok alapján történik. Az indokokat pedig az oksági lánc nem határozza meg. A cselekedet megértése és ezért morális megítélése az indokok, és nem az okok alapján történik. A determinizmus fizikailag meghatározza a cselekvést, de ez nem vezet morális nihilizmushoz. Ellenvetés: az indoknak oknak is kell lennie. Különben nem azért történt a cselekvés, mert azt akarta, hanem mert a fizikai körülmények azt idézték elő.

3.8.6. Kompatibilizmus és a szabadság tapasztalata Önreflexió: A fentiekben azt láttuk, hogy fogalmi szinten mit jelent a kompatibilizmus, és az egyes kompatibilista stratégiákat azon az alapon kritizáltuk, hogy milyen fogalmunk van a szabadságról, illetve mit várunk el ahhoz, hogy szabadnak tekintsük döntéseinket/cselekedeteinket.* De vegyük észre, hogy a determinizmus problémája, ahogyan azt 3.5. és 3.6.-ban megfogalmaztuk nem abból adódott, hogy valamilyen értelemben szabadnak szeretnénk gondolni magunkat, és ez nem fér össze a determinisztikus világ feltevésével, hanem elsősorban abból, hogy úgy érezzük/tapasztaljuk hogy esetenként szabadon döntünk/cselekszünk, és ez a tapasztalat nem fér össze a determinisztikus világ hipotézisével. Összebékíthető-e a determinisztikus világra vonatkozó meggyőződés a szab. tapasztalatával? (és nem a szab. általunk kívánatosnak tartott fogalmával.) *Itt a fogalmi elemzés (analízis) módszerét alkalmaztuk.

3.8.7. A szabadág érzete/élménye/tapasztalata* Induljunk ki a szabad (szabadnak érzett) választás eseteiből! Példa: testi mozgás, felemelem a kezem. Példa: döntés az esti programról, vagy iskolaválasztás. Ezek a szabad döntés és cselekvés mintaesetei. Mit tapasztalunk ilyenkor?** A szabad választás tapasztalatának három összetevője: Több általunk lehetségesnek és valamilyen szempontból érdekesnek, kívánatosnak tekintett alternatíva van. (Nem tapasztalunk semmit, ami a szóba jöhető alternatívák számát egyre csökkentené, ideértve az általunk előre megadott feltételeket is.) Az ember úgy érzi, hogy képes egyiket vagy másikat választani, és az egyik kiválasztása éppen e képesség gyakorlásának eredménye, ezen múlik. Tudatában van a választásnak, és nincs tudatában más tényezőnek, ami őt az adott kiválasztására késztetné. Az ebben a tapasztalatban megjelenő szabadság magában foglalja a szabadság 1,2,3,7,8,9 értelmezését. (Lásd1.6. és 1.7. diákat!) A szabadság ilyen tapasztalata a kompatibilizmus álláspontjának megfelelően valóban összefér a determinizmussal. Semmi nincs a szab. ilyen tapasztalatában, ami ellentmondana a kompatibilizmusnak! (Jóllehet a szab.-ra vonatkozó elvárásaink ellentmondanak a kompatibilizmusnak.) *Itt nincs lehetőség a pontosításra. Ezzel jelzem, hogy többféleképpen lehet értelmezni azt az élményt, amit itt szabad választásként írok le. ** Itt a filozófia egy másik módszerét, a fenomenológiai elemzés módszerét alkalmazzuk.

3.9.1. Szigorú determinizmus Kiinduló tézise, hogy a 3.6. érvelés helytálló (érvényes, azaz a premisszák igazsága szükségszerűen maga után vonja a konklúzió igazságát, és igazak a premisszák), és a szabadság csak illúzió. Mi úgy érezzük, hogy szabadon döntünk és cselekszünk, de valójában előre meghatározott az, amit teszünk. A szab. tapasztalata puszta illúzió, ami abból adódik, hogy nem vagyunk tudatában a tényleges okoknak, és ezért azt hisszük, hogy mi vagyunk a cselekedeteink okai. A szigorú determinizmus azt állítja, hogy mi nem tudunk másként cselekedni, mint ahogyan cselekszünk (nincs választási szab.) Nem mi határozzuk meg, mit teszünk (nincs autonómia) A természeti törvények kényszerítik ki, amit teszünk. (nincs függetlenségünk, totális függés) Mindez jól látszik 3.6. érvelés átfogalmazásából: ha a determinizmus igaz, akkor a természeti törvények és a világ állapota mielőtt megszülettem, meghatározza a világ minden állapotát és így minden akarásomat és cselekedetemet életem során.

3.9.2.A szigorú determinizmus etikai következményei 3.6. szerint: Etikai nihilizmus. Racionálisan igazolhatatlan morális és jogi gyakorlat. Vagyis az ilyen gyakorlat irracionális. A morálnak és a jognak csak instrumentális* szerepe marad. A hagyományos emberkép tarthatatlan. Az emberi önbecsülésünk és méltóságunk irracionális. Ellenvetés a szigorú determinizmussal szemben: Így nem akarunk élni, Lehetetlen így élni. Csak az utóbbi utal a korábbiakhoz hasonló típusú fogalmi-logikai -- azaz filozófiai -- problémára. *azaz csak eszköznek tekinthető

3.10.1. A libertariánus álláspont 1: az ágens mint ok* Kiinduló tézise, hogy a 3.6. érvelés helytálló (érvényes, azaz a premisszák igazsága szükségszerűen maga után vonja a konklúzió igazságát és igazak a premisszák), de a szabadság alapvető belső élmény(!!), a moralitás pedig az emberi lét feltétele, azért a világ nem lehet olyan módon determinisztikus, mint azt az érvelés feltételezi. Ki kell emelni, hogy nem elegendő a természettudományos emberképbe (3.3.) egyszerűen a természeti determinizmus helyett indeterminizmust helyettesíteni. Így az sem lenne biztosított, hogy tényleg azt tesszük, amit akarunk. A cselekvőnek kell okként működnie a cselekedet létrejöttében, különben éppúgy nem gyakorolnánk ellenőrzést a viselkedésünk fölött, mint a determinizmus esetén.** * Ezt a libertariánus álláspontot ágens általi okozásnak (agent-causation) is szokás nevezni. **Itt a szabadságfogalom egy kiterjesztésével találkozunk. Eddig a szabadakarat-vitában a szabadság azt jelentett, hogy a cselekvő azt tesz, amit akar. tehetne mást is, mint amit tesz. Mindkettő azt jelenti, hogy a cselekvő szabadon választ a fizikailag (és társadalmilag) lehetséges cselekvési alternatívák közül. (Lásd 3.2.) Most új szempontként az merül föl, hogy a cselekvő nem csak választ, hanem oka is a cselekedetének, illetve a választásának.

3.10.2. Ellenvetés a cselekvő általi okozással szemben Furcsa oksági láncokat tételez fel ez az álláspont a cselekedetek esetén. A cselekedetek oksági lánca a „semmiből” a cselekvővel indul, amely maga nem okozat csak ok. Továbbá okozatként „a semmiből” cselekedetet eredményez. A természeti események oksági lánca tehát fut a szokásos módon, a cselekvőnél azonban megszakad, majd a cselekedet után a „semmiből” ismét újraindul.* A cselekvő ugyanakkor fizikai létező is, a cselekedet ugyanakkor természeti esemény is, de mégsem áll egyik sem oksági kapcsolatban megelőző eseményekkel, illetve más létezőkkel. A fenti két megjegyzés azt mutatja, hogy teljesen érthetetlen az oksági láncok ilyen rendszere, és ezért az okság ilyen felfogása, és ezért végül az is, hogy a cselekvő a cselekedet oka. Vagyis a cselekedet független okaként és ugyanakkor a világ részeként felfogott cselekvő fogalma önellentmondás. Hogyan működhetnek így akár determinisztikus, akár indeterminisztikus természeti törvények? Ha nem tudjuk a törvényeket értelmezni, akkor hogyan lehet értelmezni a természeti eseményeket? Az egész természet elveszti érthetőségét. De ha a világ értelmetlen, akkor a szabadság sem lehet értelmes. * Példa: elkezd esni, és kinyitom az ernyőt.

3.10.3. A libertariánus álláspont 2: indeterminizmus A cselekvő általi okozás koncepciója két dolgot akart megoldani egyszerre. 1, A döntéseinket és a cselekedeteinket nem kényszeríti ránk a fizikai világ. (kényszerektől való mentesség) 2, Mi magunk hozzuk létre őket. * (saját magunk határozzuk meg, autonómia) Az autonómia eszköze volt az, hogy mi okozzuk az akarást és a cselekedetet, a kényszerektől való mentesség eszköze pedig az, hogy megszakad a természeti világ oksági rendje. Válasszuk ezt a két lépést szét, és az autonómiát ne oksági viszonyként értelmezzük! Az autonómiát fogjuk fel úgy, hogy mi határozzuk meg a cselekedeteink indokát, de nem az okát. Úgyis az előbbi a meghatározó a cselekedetek értelmezésében. A kényszerektől való mentesség biztosítható, ha feltesszük, hogy a világ indeterminisztikus. De mit jelent az, hogy a világ indeterminisztikus. Ha ez azt jelenti, hogy minden esemény mindenféle meghatározottságtól mentes, akkor megint értelmetlenségre jutunk, ráadásul elemi tapasztalatainknak mond ellent. * Az 1.6. dia 7. és/vagy 8. pontjában szereplő szabadság fogalom negatív és pozitív oldalát egyszerre akarta megvalósítani. Az indeterminizmus arra épül, hogy a negatív és a pozitív fogalmi tartalmat két különböző „eszközzel” valósítjuk meg.

3.10.4. Indeterminisztikus világ Az indeterminisztikus világ értelmezhető úgy, hogy a világ állapota és a természeti törvények nem határozzák meg logikailag a világ későbbi állapotát, csak kizárnak bizonyos állapotokat hátrahagyva az eldöntetlen lehetőségek skáláját. Probléma, hogy továbbra is érthetetlen, hogy a lehetséges természeti események közül miért pont az valósul meg, ami megvalósul.* Ellenvetés: továbbra is megoldatlan, hogy az indoknak nem kell-e okként is működnie ahhoz, hogy a szabad cselekvés fogalma alkalmazható legyen. (lásd 3.8.5.) Továbbá, hogyan értelmezhető az indeterminisztikus okként működő indok? Illetve, ha az indok determinisztikus okként működik, akkor hogyan és miért van itt kivétel a természet rendje alól? Végül is a probléma a szabad akarat leírása szintjén nem abban áll, hogy a világ determinisztikus vagy indeterminisztikus, hanem csak abban, hogy a cselekvő (a lélek, az akarat stb.) a világ része, vagy valami attól független. Pontosabban egy speciális értelemben függetlennek kell lennie a természeti világtól annak, ami cselekszik és szabad, hogy a világ ne kényszerítse; és ugyanakkor össze is kell vele függnie, amennyiben a a világgal kölcsönhatásban áll. ** A probléma a motivációs szinten (ti. hogy milyen szabadságot szeretnénk magunknak) pedig úgy tűnik az egymást kölcsönösen kizáró törekvéseinkben áll. Egyfelől mi szeretnénk irányítani saját magunkat, másfelől szeretnénk irányítani a környezetünket. Az előbbi függetlenséget ez pedig meghatározatlanságot feltételez az utóbbi azonban erőteljes kölcsönhatást ez pedig tovább meghatározottságot kíván. A dilemma az, hogy irányíthatjuk magunkat, vagy a környezetünket, de nem mindkettőt egyszerre? *Vö. a kvantummechanika interpretációjának problémája. **A determinisztikus világ híve számára ez a probléma úgy jelentkezik, hogy ha a cselekvő okozza az akaratot, illetve az akarat okozza a cselekvést, akkor a cselekvő és az akarat, hogyan lehetnek okságilag függetlenek a világtól. Az indeterminisztikus világ híve számára pedig úgy, hogy ha a cselekvő és az akarat okságilag kellően független (nem egyértelműen meghatározott), akkor a cselekvő hogyan tudja egyértelműen meghatározni az akaratot, és az akarat a cselekvést.