Gazdaságpolitika 8. ea. Felemelkedést eredményező gazdaságpolitikák I. A szociális piacgazdaság

Miről van szó? Egyrészt egy közgazdasági, társadalompolitikai elméletről Másrészt egy egyes országok, elsősorban a II. világháború utáni Németország által alkalmazott konkrét gazdaságpolitikáról

A források Ordoliberalizmus Freiburgi iskola Személyek: Wilhelm Röpke (1899-1966) Alexander Rüstow (1885-1963) Walter Eucken (1891-1950) Alfred Müller-Armack (1901-1978) Ludwig Erhard (1897-1977)

Szellemi előzmény: 1930-as évek freiburgi kör Vezető alakja Walter Eucken (1891-1950), szabályozott piacgazdaságot hirdet: „A gazdaságpolitika alapelvei”, 1945-48 tudományos tanácsadó. A freiburgi egyetemen 1962-től Hayek követi, aki kezdettől munkatársa az Eucken által alapított Ordo évkönyvnek, ami ma is élő tradíció Németországban. Wilhelm Röpke (1899-1966) a nácizmus elől hollandiai emigrációba kényszerül, majd az isztambuli egyetemen tanít. A jelenkor társadalmi válsága c. könyve (1942) egy év múlva magyarul is megjelenik A harmadik út címen Alexander Rüstow (1885-1963) 1933-ban Svájcba emigrált, onnan került Isztambulba. Az ordoliberalizmus elnevezéssel akarja jelezni Euckennel együtt, hogy gazdasági felfogásuk mind a kollektivizmustól, mind a manchesteri kapitalizmustól különbözik. Kollektivizmus: értsd tervgazdálkodás, manchesteri kapitalizmus = kíméletlen piacgazdaság.

Ordoliberalizmus Tehát a kialakulásakor uralkodó kollektivista (fasiszta kommunista) nézetekkel és ugyanakkor a hagyományos laissez-faire vagy manchester-i liberalizmussal és a neoliberalizmussal is szemben áll

Ordoliberalizmus Ordo – ordnung: rend A rend a szabadság rendje, a piac rendje, a szabad verseny rendje Ez magától (szemben a klasszikus liberalizmus vagy a neoliberális gazdasági doktrína álláspontjával) nem jön létre, nem marad fenn Az állam, az állami gazdaság és társadalompolitika feladata ennek a rendnek a kialakítása, megőrzése

Ordoliberalizmus Az ordoliberálisok számára nem a szociális szempont volt az állami újraelosztás elsődleges indoka, vagy ha igen, akkor a szociális gondokat elsősorban vagyonjuttatással gondolták orvosolni. A “tulajdont mindenkinek”, a “dolgozók széles tömegeinek bevonása a tulajdonba” volt a szociális piacgazdaság elméletével összefonódott népi kapitalizmus gondolatának alapja. Egyik megfogalmazója és fő propagátora pedig Ludwig Erhard, gazdasági csúcsminiszter, majd kancellár volt (1962)

Ordoliberalizmus Röpke - Értékközpontú megközelítés: - középpontban a felelős, cselekvő egyén - humánum, a társadalom humanizálása (itt: tulajdon széles körű terítése!) - emberi, élhető léptékek - civil társadalom és részvétel - szubszidiaritási elv

Ordoliberalizmus - munka alapú társadalom - regionális sokféleség elismerése - hagyományok ápolása - magas kultúra, nemzeti hagyományok ápolása, együttélési készségek, kötelességtudat

Ordoliberalizmus Ezek előfeltételei a versenyelvű, teljesítmény központú társadalom működésének, létének Ahhoz, hogy az ilyen típusú társadalom működőképes legyen, egyáltalán létrejöhessen ezeket az előfeltételeket kívülről be kell vinni (a piacgazdaság hatásait tompító szociális háló szükséges – ugyanakkor a segélyekből élők társadalmát el kell kerülni)

Ordoliberalizmus Eucken – freiburgi iskola - ebben a modellben nem a társadalmi erők közötti alkuk, hanem a verseny a meghatározó - árstabilitás - kiegyensúlyozott államháztartás - stabilitás kultúrája Eltér a liberális gazdaságpolitikától, hiszen a piaci koordináció állami feladattá válik!

Ordoliberalizmus produktív és innovatív önfoglalkoztatás Családi és közép vállalkozások Ezek a szociálpolitika leghatékonyabb elemei, egyúttal az emberi alkotó készség és a vállalkozóvá válás iskolái – szemben az állami hivatalokkal, az állami túlszabályozással

Ordoliberalizmus Jól látható, hogy az elmélet nem szektorsemleges: Egyértelműen a személyes magántulajdon pártján áll, szemben a különféle személyektől elidegenedett, közösségi, szervezeti, állami tulajdoni formákkal

Hayek, mint előzmény A gazdasági és a társadalmi/politikai szabadság egymást kölcsönösen feltételezik Cáfolja az emberi tervezés és előrelátás korlátlanságába, a műszaki újítások végtelen megvalósíthatóságába és a természet leigázhatóságába vetett, valláspótlékszerű hitet

Hayek, mint előzmény - komplexitás, a létszférák elkülönülése csak gondolatban létezik - bizonytalanság - fejlődés: a meglévő elemekből előre elvileg sem látható módon kombinálódva létrejövő áttörések - vagyis: reménytelen a társadalom tervezése

Hayek, mint előzmény Nem lehetséges a gyakorlatban társadalomszervezés alapjává tenni „a bölcsőtől a sírig tartó” biztonság vágyát Következésképp a szociális állam csak kiegészítője és nem alkotója a szabad gazdaságnak és társadalomnak Ezért az állam feladata nem lehet a gazdaság „társadalmasítása”, az emberi viszonyok piaci jellegének kiirtása (dekommodifikáció)

Hayek, mint előzmény Ehelyett: az állam feladata a verseny tisztaságának és az információs és gazdasági önrendelkezés feltételeinek a biztosítása - Vagyis: önkorlátozó államhatalom szükséges

Szociális piacgazdaság Az elnevezés Alfred Müller-Armacktól származik, aki kölni közgazdász professzor, majd gazdasági államtitkár volt. “A szociális piacgazdaság alapeszméje abban áll, hogy a piac szabadságának gondolata összefonódik a szociális kiegyenlítődés eszméjével. A versenygazdaság bázisán a magánkezdeményezést összekötjük a szociális haladással, amit éppen a piacgazdálkodás eredményei biztosíthatnak”. Felismerte, hogy a piaci folyamatoknak lehetnek kedvezőtlen következményei: a monopóliumok kialakulása és az indokolatlan jövedelem-egyenlőtlenségek.

Szociális piacgazdaság Az állami szerepvállalás két szükséges funkciója: egyrészt - a konkurencia intézményes garantálása, - másrészt “azok megadóztatása, akiknek jövedelmét magasnak tartják, és kedvezmények nyújtása azoknak, akiknek vagyonát növelni akarják”. (Müller-Armack, 1966) 1947 ahleni program: a Rajna-vidéki CDU alkotta meg, keresztényszocializmust hirdetett, a vállalkozási szabadság elismerése mellett a nehézipar államosítása, erőteljes állami irányítás, viszont nem akarta az egész gazdaságot államosítani.

A gyakorlati végrehajtás Konrad Adenauer – az NSZK első kancellárja, 1949-től egészen 1963-ig Ludwig Erhard – végig ő a gazdasági miniszter, 1957-től már alkancellár is, majd 1963 és 1967 között kancellár A gazdaságpolitikai fordulat kidolgozásában Erhard támaszkodott a Gazdasági Tanács mellett működő Tudományos Tanácsra (Wissenschaftlicher Beirat), amelynek munkájában részt vett a többi között Müller-Armack, Eucken, Böhm és a freiburgi iskola több más tagja is.

A német szociális piacgazdaság II vh. után Németország vesztes, jóvátételt fizető, felosztott ország, melynek szuverenitása sem teljes Ráadásul a korábbi intézmények, szervezetek sem működhetnek változatlanul Választások először csak 1948-ban Ebben a helyzetben az első győztes a kereszténydemokrata CDU

A német szociális piacgazdaság 1948 valutareform: - bevezetik a DM-et - eltörlik az 1936 óta fennálló magántulajdonosi viszonyok melletti sajátos német „tervgazdálkodást” - felszámolják a hatósági árak és központi elosztási előírások 90%-át - megszűntetik a központi bérszabályozást - majd 50-es években liberalizálják a külkereskedelmet is

A német szociális piacgazdaság Mindez a gazdaság egészének radikális liberalizálását jelenti - ez szembe megy a meggyötört lakosság elvárásaival - ellentétes a győztes európai és részben az észak- amerikai országok gyakorlatával és elvárásaival - gyakorlatilag a korszellemmel szemben kialakított gazdaságpolitika, mai szóhasználattal gyakorlatilag sokkterápia

A német szociális piacgazdaság Hogy milyen ellenállást kellett leküzdeni, azt mutatja, hogy a valutareform és a hozzá kapcsolódó intézkedések bevezetése után: - 5 hónap alatt kétszer is bizalmatlansági indítványt terjesztettek be Erhard ellen - a szakszervezetek árellenőrzést és gazdasági szükségállapot bevezetését követelték - 48 novemberére általános sztrájkot hirdettek meg

A német szociális piacgazdaság Ez a gazdaságpolitika nem az állami beavatkozás erősítésével: - nem államosításokkal - nem tervezéssel - nem részletekbe menő szabályozással kíván kilábalni, hanem ellentétes dolgokkal:

A német szociális piacgazdaság Középpontjában a szabad és önmagának is felelős ember áll Szociális alatt nem elsősorban az újraelosztást érti ehelyett: „segíts magadon, s Isten is megsegít” (protestáns etika) Alapelve: annyi teret adni a szabad piacgazdaságnak, amennyit lehet és annyi teret az állami beavatkozásnak, amennyi feltétlen szükséges

A német szociális piacgazdaság Gazdaságpolitikai fő céljai: Pénz értékének stabilitása A fizetési mérleg egyensúlya A lehető legmagasabb foglalkoztatás

A német szociális piacgazdaság A sokkterápia eredményei: 48 júniusától az év végéig 50%-kal nőtt az ipari termelés! Összességében a háborúban vesztes és ennek eredményeként sokkal mélyebben visszaeső és ezért a negyvenes évek második felében a fejlett nyugat-európai országok többségénél fejletlenebb, szegényebb Nyugat-Németország a hatvanas évek közepére (alig egy – másfél évtized alatt) Európa legvirágzóbb, legstabilabb, legfejlettebb országává vált, megelőzve Angliát, Franciaországot, Olaszországot….

A szociális piacgazdaság jellemzői A gazdaság mint alrendszer önállósága relatív, társadalomba ágyazottan kell vizsgálni, az erkölcsi értékrendtől nem függetleníthető A piaci rendszer, a verseny fenntartása az állam szabályozását igényli (ordoliberalizmus) Az állami beavatkozásnak, ha végképp szükséges, piackonformnak kell lennie Az árstabilitás elsődlegessége A piaci mechanizmus szociális korrekciója rászorultsági alapon történik A társadalom szerveződési elve a szubszidiaritás = decentralizálás elve, + kisegítés elve.

Az állam gazdasági szerepe Az igen fejlett és kodifikált jogrendszer a bizonytalanságot csökkenti és megteremti az igen stabil üzleti környezetet. (Mindez Amerikában a hagyományos közjog hatókörében, míg japánban az erős közigazgatási adminisztráció hatókörében van) A politikai gazdaságtan német rendszerének a középpontjában a központi bank a Bundesbank áll, mely alapvetően bizalmi kérdés, hiszen sokáig sikerült kézben tartania az inflációt, védelmeznie a márkát. A kormányzat jelentős összegeket költ a kutatás-fejlesztésre

Vállalatirányítási rendszer és üzleti gyakorlat Kiemelkedő szerepük a nagy befolyásos szervezeteknek van, mint pl. a Német Iparszövetség, A Német Ipar és Kereskedelemkamara, ezek nemzeti szinten képviselik az üzleti élet érdekeit; Kifejezetten erős a munkásképviselet A német piaci szerkezetben meghatározó szerepet az ún. Mittelstandok játszanak; Ezek a legjelentősebb exportőrök és különlegesen erős pozíciókkal rendelkeznek a félkésztermékek gyártásában. Vagyis az 50-es években Németországban is kialakult a neokorporatív rendszerekre jellemző intézményi struktúra és az ehhez illeszkedő trs.-i gyakorlat

A német szociális piacgazdaság A német gazdasági siker második elemét azok az állami vállalatok jelentik, amelyek részvényeivel a tőzsdén szabadon lehet kereskedni; A német vállalatirányítás egyik alapvonása mindig is a pénzügyi élet és az ipar integrációja volt; bár kevés a hasonlóság a japán keiretsuval, de valahol ezek a szövetségek jelentik a stabilitást Az iparfinanszírozás döntően banki hitelekből történik, és sokkal kevesebb a jelentősége a részvényeknek, vagy egyéb kereskedelmi és vállalti értékpapíroknak. Annak ellenére, hogy a vállalati szférát a nagyfokú zártság jellemzi a német gazdaság nyitott és ezt a kodifikált jogrendszer teszi liberálissá