A bizalmi vagyonkezelés alkalmazása családjogi problémák kezelésére Dr A bizalmi vagyonkezelés alkalmazása családjogi problémák kezelésére Dr. habil. István Sándor, PhD egyetemi docens 29. KÖZÉP-EURÓPAI KÖZJEGYZŐI KOLLOKVIUM

A bizalmi vagyonkezelés eredete

Settlor Trustee Beneficiary „Én nem értem a maguk trust-ját” Otto von Gierke megjegyzése Maitland irányában legal title equitable title Kezelt vagyon Settlor Trustee Beneficiary

„. Az angol trust átvétele a. kontinentális polgári jogba „ Az angol trust átvétele a kontinentális polgári jogba vitathatatlanul a jog történetének egyik legérdekesebb eseménye”. (Ricardo J. Alfaro) Québec, 1879 Oroszország, 1992, 1995 Louisiana, 1902, 1938 Litvánia, 19994/2000 Japán, 1922 Grúzia, 2002 Kolumbia, 1923 Románia, 2009 Panama, 1925 San Marino, 2010 Mexikó, 1926, 1936 Cseh köztársaság 2012/2014 Liechtenstein, 1926 Magyarország (2013/2014) Puerto Rico, 1928 Bolívia, 1928 Chile, 1930 A Hágai Nemzetközi Magánjogi Peru, 1931 Egyezmény, 1985 Dél-Afrika, 1934 Luxemburg, 1993, 2003 DCFR, 2009 Franciaország, 2007

A trust kritériumai tágabb értelemben Vagyonelkülönítés, kedvezményezett (vagy cél) javára történik a vagyon kezelése, a vagyonkezelő tisztséget tölt be (fiduciárius jogviszony), ellenőrzési jog, harmadik személyekkel szembeni vindikációs jog (nyomon követés, tracing).

A magyar szabályozás jogszabályi háttére Ptk. 6:310 – 6:330. § a bizalmi vagyonkezelési szerződés, a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény, a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások pénzügyi biztosítékainak egyes szabályairól szóló 87/2014. (III. 20.) Kormányrendelet, 2017. évi LXI. törvény által hozott módosítások

Néhány lehetséges családjogi konfliktushelyzet A gyermek támogatása, védelme (kiskorú, fogyatékkal élő, szenvedélybeteg, tékozló). Valamelyik házastárs betegsége. A vagyon jogi sorsának meghatározása valamelyik házastárs halála esetére. Mozaikcsalád esete.

Tékozló gyermek védelme A kedvezményezettet meg kell védeni saját magától, a hitelezőitől. Spendthrift trust – protective trust: a kedvezményezett joga ne legyen elidegeníthető, a kedvezményezett ne szüntethesse meg a trustot, a kedvezményezett ne támadja meg a trustot.

Tékozlás elleni védelem Anglia: a Re Detmold [1889] 40 Ch D 585 ügyben egy házassági vagyonmegkötés (settlement) esetében a trustvagyon kifizetésnek az volt a feltétele, hogy a férj életében részesedhet abból, amíg nem válik fizetésképtelenné, vagy amíg a saját döntése, hibája vagy a jogszabály alapján a trustvagyon bevétele harmadik személy részére fizetendő. USA: Nichols v Eaton, 91 US 716 (1875) ügy. Egy végrendelet útján létesített trust esetében az örökhagyó azt a kitételt alkalmazta, hogy amennyiben valamelyik gyermeke el akarja idegeníteni a trustból származó jogát, vagy fizetésképtelenné válik, úgy a trustból származó jövedelmet a vagyonkezelő diszkrecionális jogkörében bármely harmadik személynek kifizetheti. Az örökhagyó egyik gyermeke fizetésképtelenné vált és a bíróság úgy döntött, hogy annak hitelezője nem jogosult a trust vagyonnal szemben követelést támasztani. Az ügyben az ítéletet meghozó Samuel F. Miler bíró – Eldon lordkancellár döntésétől eltérően – tehát kifejezetten lehetővé tette a kedvezményezetti jogok elidegenítésének kizárását.

A vagyonvédelmi trust 1.

Tékozlás elleni védelem – hitelezői érdekek William Angus Drogo Montague (London, 1877. március 3. – Seaford, Sussex, 1947. február 9.) Manchester 9. hercege volt, aki 15 éves korában, 1892-ben vette át a hercegséget apjától, George Montagu-tól. William Montagu híres volt felelőtlen költekezéseiről és a hitelezői igények előli meneküléséről, amelynek okán bejárta a világot. Rendszeresen külföldön tartózkodott és gazdag emberekkel való ismeretségét használta fel kölcsönök felvételére megélhetéséhez, szerencsejáték szenvedélyének való hódolásához. A családi vagyon azonban idővel gyakorlatilag teljesen elapadt, édesanyja, Manchester hercegnője ezért egy tékozlás elleni trustot hozott létre fia, William Montague javára.

William Montagu személyes hitelezői követelést támasztottak a trust vagyonnal szemben. Az ügyben a kezelt vagyonból a kedvezményezett javára történő juttatás a vagyonkezelők kizárólagos jogkörében állt (discretionary trust). A bíróság arra nem utasíthatta a vagyonkezelőket, hogy a kedvezményezett hitelezői részére teljesítsenek juttatásokat. Azt azonban a bíróság kimondta, hogy amennyiben a kedvezményezett részére juttatásokat adnak a kezelt vagyonból, úgy azt mindaddig közvetlenül a hitelezők részére kell teljesíteni, amíg a kedvezményezett teljes tartozása kiegyenlítésre nem kerül. Erről az ügyről kapta a nevét, az ún. Hamilton-határozat (Hamilton order). A Hamilton-határozat szerinti szabályt erősítette meg a joggyakorlatban a Wilcox v Gentry ügyben hozott döntés is, majd ez a szabály került a Uniform Trust Code-ba 2001-ben.

Kiskorú, fogyatékkal élő gyermek védelme Pl. Thomas Jefferson trustot hozott létre lánya és unokái javára, mivel Thomas J. Randolph fizetésképtelen volt, így védve az örökséget veje hitelezőitől. A kiskorú gyermek kedvezményezett javára létesített vagyonkezelés előnye: folyamatos juttatások biztosítása, meghatározott feltétel, életkor elérése esetén a teljes vagyon kiadása, protector alkalmazása a kiskorú érdekeinek védelmében.

Házastárs betegsége esetén védelem A kezelt vagyonból meghatározott juttatások teljesítendők a házastárs betegsége esetére. Vö. házastársi tartás. Angol Trustee Act 1925, Sec. 33(1). Drescher v Drescher’s Estate (2007) NSSC 352. (Új-Skócia) ügy: Az örökhagyó trustot létesített a volt felesége javára élete végéig az Alzheimer kórja miatti kezelésére, míg a fennmaradó vagyont az Alzheimer Társaság kapta volna meg. Az örökhagyó egyetlen lányának végrendeletében hagyott jutattást, a trust vagyonból ő nem részesedett. A volt feleség a betegsége diagnózisa előtt meghatalmazást adott egy ügyvédnek a képviselete ellátására. Miután az örökhagyó lánya pert indított az ellátásának biztosítása érdekében a trusttal szemben, az ügyvéd megegyezett vele abban, hogy trust vagyon 40 %-át a volt feleség, 40 %-át a lány, míg 20 %-ot az Alzheimer Társaság kapjon meg.

A vagyon jogi sorsának meghatározása valamelyik házastárs halála esetére

Az amerikai egyesült államokbeli living trust esetében a vagyonrendelő életében a trust egyedüli kedvezményezettje és egyúttal vagyonkezelő vagy társvagyonkezelő is, illetve élete végéig az első számú kedvezményezett. Ez elsősorban a hagyatéki eljárás elkerülése érdekében alkalmazott jogi konstrukció, annak költséges és időigényes jellemzője miatt. A visszavonható living trust kifejezetten népszerűvé vált az Amerikai Egyesült Államokban, köszönhetően Norman F. Dacey bestsellerének. A living trust konstrukciója az UTC-be is beépítésre került, miszerint a vagyonrendelő rendelkezése hiányában a trust visszavonható. Ez a megközelítés teljes mértékben ellentétes az angol joggal, amely szerint a trust főszabály szerint visszavonhatatlan. Az Amerikai Egyesült Államokban, azokban a tagállamokban, amelyek nem fogadták el a UTC-t, pl. New York-ban a trust szintén nem visszavonható. A trust visszavonhatóságnak jelentősége nem csak a vagyonrendelő és a kedvezményezett viszonylatában bír jelentőséggel, hanem sokkal inkább a vagyonrendelő és az ő hitelezői közötti jogviszonyban, mivel visszavonható trust esetében a vagyonrendelő jogai a hitelezői számára elérhetők lesznek.

Living trust

A living trust korlátjai, a kötelesrész Anglia: family maintenance system USA: végrendelkezési szabadság Civiljogi jogrendszerek: érvényesül a kötelesrész

A Pulitzer trust Eredeti nevén Pulitzer József (Makó, 1847. április 10. – Charleston, Dél-Karolina, 1911. október 29.) az újságírás és a lapkiadás emblematikus személyisége volt. A neves újságíró és népszerű lapokat kiadó vállalatok (Press Publishing Co. és Pulitzer Publishing) tulajdonosa végrendeletével trustba helyezte el a vagyonát. A kezelt vagyon része volt a New York World, a Sunday World, az Evening World és a St. Louis Post Dispatch napilapok kiadási jogaival rendelkező két részvénytársaság részvényei is. Pulitzer a végrendeletében kifejezetten megtiltotta a vagyonkezelőknek a New York World és ahhoz kapcsolódó vasárnapi és esti kiadású napilapok kiadásával rendelkező Press Publising Co. részvényeinek eladását. Pulitzer halála után 1931-ben azonban a napilapok kiadása veszteséges lett és a kiadóvállalat súlyos pénzügyi gondokkal küszködött. A vagyonkezelők a trust gazdaságos működésének fenntartása érdekében szerették volna eladni a kiadót működtető részvénytársaság részvényeit, függetlenül Pulitzer eredeti szándékától. A New York-i bíróság végül ítéletében felhatalmazta a vagyonkezelőket a részvények értékesítésére. Az ítélet indokolása szerint a neves újságírónak az volt a fő célja, hogy gyermekei és unokái részére megfelelő megélhetést biztosítson. Egy ilyen nagy tudással és üzleti érzékkel rendelkező embernek nem állhatott szándékában puszta hiúságból olyan lapokat megjelentetni, amelyet a személyéhez kötnek és azok végül csődbe mennek, ami az ő nevének kedvezőtlen színben történő feltüntetésével járna. In re Pulitzer Estate, 249 NYS 87 (Sur Ct 1931).

Saunders v Vautier ügy Richard Wright örökhagyó a Kelet-indiai Társaságban meglévő részvényeire vonatkozóan a vagyonkezelőnek azt hagyta meg, hogy a részvények jövedelmét halmozza fel addig, míg unokaöccse Daniel Wright Vautier el nem éri a 25. életévét, amikor a részvények annak hozamával együtt kiadandók részére. Vautier a nagykorúságának elérését követően (akkor még a 21. életév volt) azonnal követelte a részvények és azok hozamainak kiadását. A vagyonkezelő ellenezte ezt, de első fokon a bírósági titkár, másodfokon a lordkancellár kötelezte őt a kiadásra. Lord Langdale bírósági titkár arra alapította döntését, hogy ha egy örökség átadása meghatározott vagyon felhalmozódásáig vagy időtartam elérésig elhalasztásra kerül, akkor az örökös, ha korlátlan és visszavonhatatlan érdekeltsége áll fenn az örökségre, nem köteles kivárni a meghatározott időtartamot, hanem akkortól kérheti igénye kielégítését, amint cselekvőképességgel rendelkezik. A fő kérdés az volt, hogy Vautier jogát (érdekeltségét, interest-jét) ráruházták (vested) a vagyonrendeléskor vagy az csak feltételes (contingent) volt a 25. életéve eléréséig. Mivel a vagyonrendelés szerint Vautier a 25. életéve elérésekor meg kellett, hogy kapja azt minden további feltételtől függetlenül, illetve ezt megelőző halála esetén a végrendeleti végrehajtója kapta volna meg, ezért véglegesnek minősült a kedvezményezett joga. A feltétel nélküli jog felett a kedvezményezett jogosult rendelkezni, így megalapozott az igénye a kezelt vagyon megszerzésére.

Claflin v Claflin 1889-ben a Massachusetts-i legfelsőbb bíróságon a Claflin v Claflin ügyben, ami a mai napig irányadó. Az örökhagyó Wilbur Claflin a vagyonát feleségére és két fiára hagyta egyenlő arányban, azzal a megkötéssel, hogy az egyik fiú, Adalbert 21. életévének betöltésekor 10 ezer USD-t, 25. életévének elérésekor további 10 ezer USD-t és 30 éves korában a fennmaradó összeget kapja meg. Adalbert 21. életévének elérésekor a teljes összeget követelte, azonban a bíróság fenntartotta az örökhagyó által meghatározott feltételeket és kimondta, hogy az örökhagyó joga a vagyonáról rendelkezni, olyan megkötésekkel, amelyeket a jogszerűség keretein belül jónak lát, és az akaratát végre kell hajtani, ha nem ütközi a tételes jogba vagy a közrendbe. Az eseti döntésben lefektetett szabályt, interpretatio a contrario alkalmazásával megfordították a későbbi joggyakorlatban, és a vagyon idő előtti kiadásához két feltételt állapítottak meg a bíróságok. Egyrészt valamennyi kedvezményezett hozzájárulása szükséges a megszüntetéshez, másrészt az idő előtti megszüntetés nem járhat a vagyonrendelő által meghatározott lényeges cél sérelmével.

A Barton ügy Az angol és az amerikai szabály kollíziójának esete is felmerült 2002-ben. Sir Derek Harold Richard Barton (Gravesend, 1918. szeptember 8. – College Station, 1998. március 16.) Nobel-díjas brit szerves kémikus trustokban helyezte el a vagyonát. Az egyik trustjában életjáradékot biztosított az első házasságából származó fiának, William Bartonnak, amelynek hatályba lépését a fia 65. életévének betöltéséhez vagy esetleges megvakulásához kötötte, míg a fennmaradó vagyont a Royal Society of Chemistry-re hagyta. A vagyonkezelők Derek Barton harmadik felesége, Judit Cobbot amerikai állampolgár és egy ügyvéd voltak. Sir Derek Barton 1998-ban halt meg Texasban. Ezt követően a fia és a Royal Society of Chemistry megállapodtak abban, hogy közösen kérik a trust módosítását, ami alapján a vagyonhoz azonnal hozzájutottak volna. Sir Barton özvegye ellenezte a módosítást, arra hivatkozva, hogy ez az elhunyt szándékával ellentétes lenne. Az ügyet az angol High Court Chancery Division-ja tárgyalta, akinek abban kellett dönteni, hogy a Saunders v Vautier szabály alkalmazható-e. Amennyiben a texasi jog alapján bírálták volna el a trust létesítő okiratát, úgy annak módosítására a Claflin-doktrína alapján csak akkor lett volna lehetőség, ha ez nem ütközött volna a vagyonrendelő által meghatározott lényeges célba, aminek a valószínűsége a jelen ügyben csekély volt. Ha a Saunders v Vautier szabály alapján bírálják el az ügyet, úgy egyértelmű, hogy a kedvezményezettek összessége kérheti a trust létesítő okiratának módosítását és a vagyon kiadását részükre. Az ügy érdekessége, hogy ebben az időben már hatályban volt a Hágai Egyezmény Angliában, és ez volt első ügy, amelyben az Egyezmény implementálását követően kellett döntést hozni. Lady Barton hiába hivatkozott arra, hogy Sir Barton utolsó lakóhelye és tartózkodási helye Texasban volt, mivel a trust egyik rendelkezése úgy szólt, hogy a létesítő okiratban foglaltakat az angol jog alapján kell érvényre juttatni. Ebből eredően Lawrence Collins bíró a Saunder v Vautier elv alkalmazásával helyt adott a trust módosításának és a vagyon kiadását rendelte el a kedvezményezettek részére.

Hurley v Moody A lényeges cél tekintetében irányadó a Hurley v Moody National Bank of Galveston ügyben hozott döntés. Mathilde Hurley ötven-ötven ezer US dollárt hagyott gyermekeire, Paulette Hiltonra és James Hurley-re, míg a fennmaradó vagyonát trustban helyezte el, melynek kedvezményezettje Paulette fia, Nathan volt. A vagyonkezelő arra kapott felhatalmazást, hogy annyit juttasson a kezelt vagyon bevételeiből Nathan-nak, amennyi a tanulmányainak finanszírozásához szükséges. A létesítő okirat szerint a trust megszűnésére akkor került volna sor, ha Nathan eléri a 35. életévét, vagy ha a vagyonkezelő azt állapítja meg, hogy Nathan befejezte a tanulmányait. A trust megszűnésekor a kezelt vagyon Paulette-et és James-t illette meg. Nathan 18 éves volt, amikor nagymamája meghalt, majd egy évvel később beiratkozott a főiskolára, azonban nem sokkal később otthagyta azt és bejelentette a vagyonkezelőnek, hogy nem kíván tovább tanulni. Később Nathan meggondolta magát és beiratkozott egy másik főiskolára. Időközben James kérte a vagyonkezelőtől a trust megszüntetését, arra hivatkozva, hogy Nathan befejezte a tanulmányait. A vagyonkezelő a bíróságtól kért állásfoglalást, aki azt a véleményét fogalmazta meg, hogy Nathan nem fejezte be a tanulmányait, csak szünetet tartott abban. A fellebbviteli bíróság helyben hagyta az ítéletet, mivel a vagyonrendelő lényeges célja még nem valósult meg.

A jogvesztő záradék A kedvezményezettel szemben jogvesztést lehet alkalmazni, ha meg akarja támadni a trust rendelkezéseit (forfeiture, non-contest, vagy in terrorem clause), valamint az ellen is lehet védelmet alkalmazni, hogy a kedvezményezett megszüntesse a trustot, ezáltal a vagyonrendelő céljait meghiúsítsa. Ezekben a kérdésekben elvi ellentét áll fenn az észak-amerikai és az angol szabályok között. Az Amerikai Egyesült Államok szabályozása szerint a vagyonrendelő szándéka élvez elsőbbséget, szemben a kedvezményezett elvárásaival. Ezzel szemben az angol és a nemzetközösségi, valamint számos nemzetközi trust létesítését lehetővé tevő jogrendszer szerint a kedvezményezettnek van joga elsősorban a trust vagyonra, így azt jogosult idő előtt is megkapni, mivel ő a végső tulajdonos (beneficial owner).

A családtagok jövőjének irányítása, elvi döntések A Blathwayt v Baron Cawley ügyben érvényesnek minősítette a bíróság azt a kikötést, amely szerint az örökhagyó azt a feltételt támasztotta, hogy amelyik kedvezményezett római katolikus vallású lesz, az elveszíti a juttatáshoz való jogát. Lord Wilberforce ítélete szerint a végrendelet érvénytelenítése azzal az alapvető szabadságjognak a csökkentésével járna, amely szilárdan gyökerezik az angol jogban, nevezetesen a szabad végrendelkezési jog. Ugyanakkor azt a kikötést, amely szerint a kedvezményezett elveszíti a jogát a juttatásokra, ha római katolikus vallásúval köt házasságot, a Chancery Division már megváltoztatta a családi béke megőrzése érdekében. Re Remnant’s Settlement Trust [1969] 1 Ch 100.

A vagyonkezelő magáncég A vagyonkezelő magáncég (private trust company, PTC, vagy más néven “dedicated trust company”, illetve “family trust company”). Ez egy olyan gazdasági társaság, amit kifejezetten azzal a céllal hoznak létre, hogy vagyonkezelőként eljárva egy vagy több személy, vagy egy család, vagy másként kapcsolatban lévő személyek vagyonát kezelje, és ne általános üzleti tevékenységként a nagyközönség számára nyújtson szolgáltatást. Ez kifejezetten alkalmazott nagy kockázattal járó vagyon esetében, amikor a hivatásos vagyonkezelő nem feltétlenül vállalná el annak kezelését, pl. műtárgyak, repülők, hajók, ingatlanok, spekulatív befektetések és gazdasági társaságok ellenőrzése. A vagyonrendelő ilyen esetben jelentős jogosítványokat tud fenntartani magának azzal, hogy a vagyonkezelő magáncég igazgatója lesz. Ez egy “méretre készült vagyonkezelő” (“made-to-measure trustee”), de a fiduciárius kötelezettsége ugyanúgy alakul, mint egyéb esetekben.

A vagyonkezelő magáncég, folyt. A vagyonkezelő magáncég jó lehetőséget biztosít arra, hogy a családtagok és tanácsadók részt vegyenek a vagyon mindennapos kezelésében, protektor helyett a vagyonkezelő társaság igazgatóságának tagjai lehetnek. Az adott joghatóság alatt, amely hivatásos vagyonkezelőt is előír a vagyonkezelő magáncég működtetése során, a hivatásos vagyonkezelő korlátozhatja a felelősségét és szerepe a bejegyzett ügyök (“registered agent”) funkciójára csökken. Egyúttal holding társaságként is funkcionálhat és az alárendelt társaság működését irányíthatja, mintegy családi irodaként (family office) fejtheti ki a tevékenységét a csoport számára. A konstrukció tovább bővíthető, így pl szerepelhet benne egy adományozó trust (“grantor trust”) a jövedelemadó megfizetése céljából, ezen kívül lehetőség van külön testületet is létrehozni a diszkrecionális jogkör gyakorlására, ami dönt a kedvezményezettek részére történő juttatásokról, illetve a vagyon működtetése érdekében akár egyfajta igazgatóság is lehet.

A célra rendelt trust

Magáncélra rendelt trust A magáncélú (private purpose, non-charitable purpose) trust elfogadhatóságára az angol és walesi bírósági gyakorlat két fő esetkört ismer el. Az egyik az állatok gondozására, a másik pedig a síremlékek, szobrok, emlékművek fenntartására irányul. Természetesen ezekben az esetekben nem általánosságban, hanem konkrét állatokról és síremlékekről van szó, egyébként a trust jótékonysági célúnak minősülne. A problémát az eredményezi, hogy ilyen esetekben nincs konkrét kedvezményezett, vagyis a trust szabályainak betartása érdekében nincs biztosítva a felperesi legitimáció. Emiatt a bírósági gyakorlatban számos kritikát kapott a magáncélú trust érvényességének kivételes elismerése. 1952-ben Roxburgh bíró ítéletében hangsúlyozta, hogy az ilyen trust „ellentmondásos és kivételes”, és úgy kell az ilyen trustot tekinteni, mint hozzájárulást az emberi gyengeséghez és szentimentalizmushoz. A fellebbviteli bíróság titkára, Lord Everhsed szintén erre a következtetésre jutott, hasonlóan mint Harman bíró, aki az állatok és síremlékek javára létrehozott trustot „aggasztó”, „visszás” és „aberrált” jelzőkkel illette és felvetette ezek érvényességének újragondolását.

A Shaw trust George Bernard Shaw (Dublin, 1856. július 26. – Ayot St Lawrence, Hertfordshire, 1950. november 2.), a kiváló, irodalmi Nobel-díjjal is elismert író végrendeletében a vagyonát arra a célra hagyta, hogy egy új angol ábécét állítsanak össze, amely legalább 40 betűből áll és ebből minimum 14 magánhangzót tartalmaz. Ezen túlmenően előírta, hogy valamely korábbi művét írják át az új ábécére, majd ezt tegyék közzé oly módon, hogy egymás mellett párhuzamosan legyen olvasható a mű eredeti és az átírt szövege. Ezt a kiadását pedig szerette volna, ha a könyvtárakban elhelyezik, meggyőzve ez által a kormányzatot és a közvéleményt az új ábécé bevezetésének előnyeiről. Shaw halálakor nem számított gazdag embernek, de utána, a Pygmalion című művének átdolgozása, a My Fair Lady hatalmas sikernek bizonyult a Broadway-en 1956-ban, amelynek jogdíja jelentősen megnövelte az író hagyatékát. Alapvetően ez játszott közre abban, hogy örökösei pert indítottak és kérték annak megállapítását, hogy a Shaw végrendeletében létesített trust kikötései érvénytelenek. A perben azt vizsgálták, hogy a trust létesítése megfelel-e az angol esetjogban kimunkált elvnek, miszerint van-e kedvezményezettje. A trust fő célja az volt, hogy a helyesírást egyszerűbbé és kiszámíthatóbbá tegye, Shaw maga nem határozta meg az új ábécé egyéb jellemzőit, arról a vagyonkezelő diszkrecionális jogkörében dönthetett. Mivel a Shaw által megjelölt célt a bíróság magáncélnak minősítette, amely alapján konkrét emberek érdekei nem határozhatók meg, ezért az általa rendelt trustot érvénytelennek találta. Shaw vagyonának egy csekélyebb részét, az örökösökkel megegyezve, az ábécé megalkotására lehetett fordítani oly módon, hogy a British Museum, az Ír Nemzeti Galéria és a Royal Academy of Dramatic Art részére egyenlő arányban juttatták, míg örökösei a vagyon jelentősebb részéhez jutottak hozzá.

A Helmsley trust Leona Mindy Roberts Helmsley nagyvállalkozó volt, aki kb. 4 milliárd US dollár értékű vagyonának túlnyomó többségét egy trustba helyezte el, amelynek célja a kutyák javára történő felhasználás volt. Emellett kedvenc kutyája, Trouble gondozására 12 milliót hagyott hátra. Négy unokája közül kettő részére truston keresztül juttatott 5-5 millió US dollárt azzal a feltétellel, hogy minden évben kötelesek nagyapjuk sírját meglátogatni. A további két unokája semmit sem kapott. Az ilyen idioszinkratikus vagyonmegkötések mind a korlátlan végrendeleti szabadság, mind a vagyonmegkötés ellen felhozott érvek egyik alátámasztója.

A magáncélra rendelt trust

Köszönöm a megtisztelő figyelmet! sandor.istvan@ajk.elte.hu