Tragédia „Némethesen” Rendezték: Glóger Károly Ferku Szilveszter Léhán Bianka Balogh Bernadett
Németh Antal (1903-1968) Avagy: A Doktor Németh mint rendező, és mint színházigazgató rengeteget újított. Korszerűbb színpadot, új technikai megoldásokat, színpad elrendezést, fénybeállításokat, és a színházon belül összes, a számára korszerűtlennek tűnő dolgot megreformálta, hozzávetőlegesen mindezt úgy, hogy ezek az újítások mind a színház javára váljanak. Rengeteg rendezés köthető a nevéhez, mint a Csongor és Tünde, a Tragédia, Hamlet, és még sok más sikeres rendezés. A Kritikus Kiváló újító A technika ördöge És a rendezőzseni Nevéhez kötődik az 1937-es Tragédia rendezés(kiemelve a sok más rendezés közül) ami közkedvelt, sikeres rendezésként leginkább technikai újításaival, állt be a többi nagy tragédiarendezés sorába.
A tragédia koncepciója Németh Antal rendezésében egyes képek színei összehangolódtak a jelenet hangulatával, valamint vizuális kapcsolatot is sikerült teremtenie a színek között. Felhasználja a technika adta lehetőségeket: megafon, vetítés, modern világítás, zenekar, hangeffektusok. Érdekesség, hogy a londoni színt Németh nem idejében játszatja, hanem 1912-re teszi. Ezt érzékeltette a képek fátyolfüggönyön kavargó álomködökből való kibontakozásával, valamint eltűnésével, melynek megvalósításában Millos Aurél koreográfus segített.
Ádám alakítása Az 1937-es Tragédia rendezésen Ádám szerepében Lehotay Árpád játszott. A kritikusok és a nézők visszajelzése alapján Lehotay Árpád nagyon jól hozta Ádám karakterét. A darab után mindenki elismerését fejezte ki mind a rendező, mind a színészek felé, és Lehotay Árpádnak is külön gratuláltak az alakításért. Németh Antal Ádámja kicsit elütött a korábbi rendezések Ádámjaitól, de a közönség tetszését elnyerte ez az újító elgondolás, és sikeres lett, úgy, mint általában Németh összes újítása.
Éva alakítása A tragédiában Éva szerepét Tőkés Anna kapta meg. A színésznő 1903. március 1-jén született Marosvásárhelyen. Kossuth-díjas, kiváló színésznő, mely a drámairodalom szinte valamennyi hősnőjét megformálta. Kárpáti Aurél elmondása szerint a színésznőre lehet építeni, gyöngéd, egységes és kifejező jellem. Tőkés Anna a tragédiában megtestesítette a támogató Évát és vele együtt a szépséget és reményt. 1925-ben szerződött a Nemzeti Színházhoz, melynek haláláig tagja volt.
Egyiptomban kavargó vetített képek jelzik, hogy Ádám már álmodik Egyiptomban kavargó vetített képek jelzik, hogy Ádám már álmodik. Lucifer frontális pozitúrában áll, mereven, a falfestmények ábrázolása szerint. Az idő múlásáról szavait vetített homokréteg illusztrálja, ellepve az egész csarnokot, majd megjelenik a múmia. A Paradicsomból kiűzött emberpár számára „nyájasabb istent idéz a zord öregnél: a Földnek Szellemét, kit ismer „Az égi karból szép, szerény fiú”, ehelyett a lángok, dörgés közepette „rém” jelenik meg, s most már „elrészletezve vízben, fellegekben, ligetben, mindenütt” jelen lesz. Ez a folyamatosság, jelenlévőség a mindig elhaló s újraszülető, a „száz alakban újólag feléledő” természetre, s benne az emberre is utal Lucifer gyönyörű monológjában, ez biztosítja az embert, hogy nem kell semmit újra kezdenie; tapasztalata, tudása évmilliókra lesz majd tulajdona. Ez elég biztatás lehet az embernek a „cinikus”, gonosz, stb. Lucifertől. Ezután kép vége következik, az álom, a jövő, mely súlyos harcokkal, olykor csüggedéssel teli, de Lucifer ad egy kicsiny sugárt: s ez a remény. „Lucifer lenn áll a mélyben homályosan. Mikor beszélni kezd, hideg, kemény zöldeslila fénye felerősödik. Tartása, arca bukott angyalé. Nagyított mása az első emberpár elsápadásának.” „Olyan előadást akarok, amely egyrészt korszerű folytatása a Paulay teremtette hagyományoknak, másrészt vizuálisan értelmezi, kommentálja a drámai költemény mélyebb értelmét.” Németh sokat változtatott a darabon, így Luciferen is. Egyes részeket ki is hagyott az eredeti műből. Rengeteg kritikát, szemrehányást kapott. Németh Antal
A Halál – És máris halott. Mind a heten így, miniatűr pantomimikus jelenet keretében lettek a haláléi. És ekkor fortissimo zenére diadalmi táncot táncol a Halál a szakadatlanul forgó színpadon, végig a londoni vásáron, hullák és hullahegyek közt, míg meg nem pillantja az egyetlen élőt, a fátyolba burkolózott Évát, akiről szavai végén éles, fehér fény tépi le az utolsó leplet, hogy ott álljon diadalmas meztelenségében a Halált is legyõzõ örök Asszony. A kisleánytól a Halál veszi meg utolsó ibolyacsokrát, három pénzdarab csendül tányérkáján és elmondja: „Kis ibolyáim mind elkeltek, Majd újak síromon teremnek.”
A rendezés jelentősége Nem a 1937-es darab rendezője volt az első, aki megpróbálkozott a Tragédiával, és megrendezte azt. Több sikeres rendezés is született az övé előtt, de az ő rendezése is maximálisan megállta a helyét a többi nagy Tragédiarendezés között. Az ő elképzelései újítónak számítottak a többihez képest. Fejlettebb, és korszerűbb technikával dolgozott, a színészek ruházatára, és a színpad elrendezésre nézve is újításokat vezetett be. A rendező merész elképzeléseit vállalva újított a darabon, az olyan nagy Tragédia rendezők rendezése alapján, mint például Paulay Ede. Az ő rendezéseikben a számára korszerűtlennek vélt elemek modernizálásával egy teljesen új, teljesen korszerű, és roppant közkedvelt, a későbbiekben is sokat játszott darabot állított össze, amit 1937 október 31-én visz színpadra a rendező. A rendezés a legnagyobbak egyikének számít, és igazi áttörésnek a többi Tragédiarendezés mellett. A rendező Németh Antal volt.