Az együttműködés és a tudomány iskolája Felvezetés a MaTehet pszichológiai önképzőkörén Pléh Csaba vispleh@ceu.edu

Vázlat A tudós mint magányos harcos Mások szerepe a tudomány igazolásában: Boyle-tól Popperig A tudás szelekciós felfogásai: szelekciós torony Csoportok konstruktív szerepe: a lélektan példája. Szerepmegosztás és modern tudomány A CUDOS modell (Merton) A csoportok az iskolában: Együttműködő tanulás Versengés és együttműködés viszonya az emberképben

Két kutatói kép

Két kutatói kép Hősies egyén Egy egyén minden tud Konzervatívok ellen Kumulatív vagy hirtelen de egyéni Együttműködő csapat Megosztott tudás Társadalomba ágyazva Feladatmegosztás s verseny csapatokkal

Mások szerepe a tudományos igazolásban: A pozitív program Shapin Konszenzuális érvényesítés Az úriemberek tanúbizonysága

Mások szerepe a tudományos igazolásban: A negatív program Az ellenérdekeltek cáfoló szerepe Interiorizált cáfolat: A falszifikációs tudomány eszmény Karl Popper (1902-1994)

Én azonban csak akkor tekintek valamely rendszert tapasztalatinak, ha tapasztalatilag ellenőrizhető. Ezzel voltaképpen azt javaslom, hogy ne a verifikálhatóságot, hanem a falszifikálhatóságot tegyük a demarkáció kritériumává. Más szóval nem azt fogom egy tudományos rendszertől megkövetelni, hogy egyszer s mindenkorra pozitív értelemben kiválasztható legyen, hanem azt, hogy logikai formája tegye lehetővé a negatív kiválasztást tapasztalati ellenőrzések segítségével.: egy tapasztalati-tudományos rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tapasztalat megcáfolja. K. Popper: A tudományos kutatás logikája (Európa, 1997) 49-50. old.

Popper a tudás változásról Probléma Kísérleti elmélet Hibakiiktatás Végprobléma Kiértékelő vita

Dennett: szelekciós torony darwini, skinneri és popperi lények

Megfigyelő és beszámoló azonos A csoportok konstruktív szerepe: a lélektan példája. Szerepmegosztás és modern tudomány Megfigyelő és beszámoló azonos A megfigyelő külön válik, de saját bejárata van Nincs is belső élet Mégis van, de nincs saját bejárat

Wundt laboratóriumi a szerepmegosztásokkal

A CUDOS modell (Merton 1910-2003) Community Universality Disinterest Organized scepsis

A csoportok az iskolában: Együttműködő tanulás Az iskolai tudás nem csupán egyének versenye

Versengés és együttműködés viszonya az emberképben Kezdve az emberréválástól: együttműködés és becsapás a szelekció során Az európai eszmevilág: eltérő nézőpontok összevetése

Piaget (1896-1980) a kooperációról (kooperációban kötelezem magam) arra is, hogy az enyémtől eltérő vélemények végtelen sorába helyezkedem bele. A kooperáció így nem statikus egyensúlyban levő rendszer, mint a kényszer uralma. Ez egy mozgó egyensúly. A kötelezettségeim, melyek a kényszerrel szemben vannak, kínosak lehetnek, de tudom, hova vezetnek. Amilyen elkötelezettségekre a kooperáció puszta ténye által vállalkozom, azokról nem tudom, hova vezetnek. Ezek formálisak, és nem materiálisak. Így a kooperáció biztosítja a tény és eszmény megkülönböztetését, ami olyan fontos az értelem számára. A kooperáció arra kényszerít, hogy szünet nélkül figyelembe vegyük a tényállás mellett a felismert és rendszerezett igazságokat, egy olyan helyzetet, ami a vélemények és nézőpontok nagyobb egyezéséből áll.

Összefoglalva A tudás teremtése társas vállalkozás Ennek jelentősége megvan a bizonyosságban és a kritikában is A 21. századra mindenütt központivá válik Mindez összefügg az ember sajátosan versengő és együttműködő természetével