Befektetések II. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Hol tartunk… Pénzügyi viselkedéstan Heurisztikus torzítások Hozzáférési heurisztikák Reprezentativitás Túlzott magabiztosság Konzervativizmus Nem egyértelmű helyzetek kerülése Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Hol tartunk… Preferenciák megfordulása Két (játék) lehetőség van: H játék: Nagy valószínűséggel nyerhetünk relatíve kis összeget. L játék: Kis valószínűséggel nyerhetünk relatíve nagy összeget. Melyikben venne inkább részt, ha csak az egyiket választhatná? A legtöbb válaszadó a H játékot választotta. Árazzák be az egyes játékokat. (Konkrétan adják meg azt a legkisebb összeget, amelyért hajlandóak volnának eladni a játékban való részvételi lehetőségét.) A résztvevők többsége magasabb árat határozott meg, hogy lemondjon az L játékról. Az eredmények alapján a résztvevők 71%-a választotta H-játékot, míg 97%-uk árazta (értékelte) magasabbra L-játékot. A preferenciák megfordulásának okát keressük. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Hol tartunk… Az ilyen játékokról való lemondás során az árazás a kifizetés mértékével erősen korrelált, míg a játékok közt történő választás során a választás és a nyerési esélyek közt mért korreláció volt magasabb. Három lehetséges magyarázat merült fel: a tranzitivitás megsértése; a folyamat-invariancia (az L túlértékelése vagy H alulértékelése); Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Intranzitivitás? 83 A preferenciák megfordulása automatikusan eredményezi a preferencia reláció intranzitivitását vagy a folyamat-invariancia feltételezését cáfolja, de lehet, hogy mindkettőt. A folyamatinvariancia feltételezése: a döntéshozó számára akkor és csak akkor közömbös egy választás során, hogy B játékban vesz részt, vagy X pénzösszeget kap ha a B játék pénzügyi egyenértékese egyenlő X-szel, azaz ha CB=X. Tehát, ha a folyamat-invariancia fennáll, akkor a preferencia megfordulás a következő intranzitív mintát eredményez a preferenciákban: A két egyenlőtlenség (preferálás) a preferencia megfordulásból ered, míg a két egyenlőség (közömbösség) a folyamat-invarianciát jelzi. A folyamat invarianciát általában magától értetődőnek tekintjük, a szerzők többsége a preferencia megfordulást az intranzitivitással magyarázza, és néhányan kifejezetten olyan modellre tettek javaslatot, amely a „nemtranzitív” választási folyamatokat írják le. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Vagy nincs folyamat-invariancia? 83 A preferenciák megfordulása nem jelent feltétlenül ciklikus döntését is. Sőt, ez akár konzisztens is lehet a tranzitivitással, ha a folyamat-invariancia nem áll fenn. A preferenciák megfordulásának standard mintáját két fajta eltérés eredményezheti választás és az árazás között, ezek a következőképp néznek ki. H-át preferáljuk, de L lehetőségről való lemondás árát magasabbra értékeljük: azaz túlértékeljük L-et, vagy alulértékeljük H-át. L túlértékelése azt jelenti, hogy a döntéshozó a játék rezervációs árát preferálja a játékkal szemben, ha egy másik alkalommal azt a lehetőséget ajánlanánk fel neki, hogy válasszon az ár vagy a játék között, azaz: CL  L H alulértékelése azt jelenti, hogy a döntéshozó a játékot preferálja annak értékével szemben egy olyan játékban, ahol e két lehetőség közül választhat, azaz: H  CH Az alul- és túlértékelés csupán az eltérés irányát azonosítja az érték és a játék között. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Harmadik magyarázat a preferencia megfordulására 83 Ez bevonja a kifizetési sémát is, azaz hogy meghatározzuk a pénzügyi egyenértékest, a rezervációs árat. Ahhoz, hogy rávegyék a kísérlet alanyait a körültekintő és „igazmondó” reakciókra sok kutató egy speciális kifizetési sémát alkalmazott, amelyet BDM sémának nevezünk (Becker, DeGroot és Marschak, 1964 ). A BDM séma a következőkre épít: Miután a megkérdezett meghatároz egy árat a játékból való kiszállásra, egy „ajánlatot” generálunk véletlenszerűen. Az alany megkapja az ajánlatot, ha az meghaladja az általa meghatározott értéket, viszont lejátsszák a játékot, ha az ajánlat értéke alacsonyabb, mint a meghatározott érték. Az alany által meghatározott érték így valójában csak arra szolgál, hogy eldöntsük, hogy játszik-e vagy megkapja a pénzt, és nem határoz meg értéket. Ha elfogadjuk, hogy a játékban résztvevő alany várható hasznosságmaximalizáló, akkor ez a folyamat, ez a séma ösztönzően hat: a döntéshozónak semmiféle késztetése nincs arra, hogy eltérjen saját aktuális pénzügyi egyenértékesétől a válaszadás során. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Három versengő magyarázat 84 Most már három lehetséges magyarázatunk is van a preferenciák megfordulására: a tranzitivitás; a folyamat invariancia; vagy a függetlenség megsértése. Ahhoz, hogy megadjuk, hogy a három versengő magyarázat közül melyik a helyes két problémát kell megoldanunk. Első lépésben egy olyan kísérletet kell terveznünk, amelyben meg tudjuk különböztetni egymástól a tranzitivitás, a folyamat invariancia, és a függetlenség megsértésének hatását. Szükségünk van egy kompatibilis ösztönző kifizetési sémára, amelyik nem a várakozási alapelvre épül, hiszen ezt is túl sokszor sértik meg a döntéshozók. Orosz roulette. Lehetőségünk van megvásárolni a lehetőségét egy golyó tárból történő kivételének. Ugyanannyit fizetnénk akkor ha a golyók számát négyről háromra vagy egyről nullára csökkentenék? A legtöbb ember azt mondja, hogy többet fizetne azért, hogy a halál valószínűségét 1/6-ról nullára csökkentse, mint azért, hogy 4/6-ról 3/6-ra. Ez a válasz nem kompatibilis a várakozások alapelvével, hiszen az 1/6-ról nullára való kockázatcsökkentés nem lehet értékesebb, mint 4/6-ról 3/6-ra…. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

El kéne dönteni a valós okot 84 Tversky, Slovic és Kahneman (1990) kísérlete Cél hogy elválasszák az intranzitivitást és a folyamat-invarianciát. Az eredeti kísérletet, ahol H és L játékok voltak kiegészítették egy X pénzösszeggel, amelyet összevethettek a két játékkal. A résztvevők a trió minden lehetséges párjára { H, L, X } preferenciáikat adtak meg. Ezen felül a játékosok CL és CH pénzügyi egyenértékeseket, rezervációs árakat is megadtak mindkét játékhoz kapcsolódóan. A standard preferencia megfordulás mintáira koncentrálva, amelyben az előre specifikált X pénzösszeg a CL és CH értékek közé esett, amelyeket a válaszadók adtak meg (azaz H  L és CL>X>CH), Így eldönthető, hogy a preferencia megfordulás minek köszönhető: az intranzitivátsnak, az L túlértékelésének a H alulértékelésének, vagy az utóbbi kettőnek együtt. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Példa H  L és CL>X>CH 84 Ha az alany azt állítja, hogy L-et preferálja X-el szemben (L  X) és X-et preferálja H-val szemben (X  H), akkor az ő preferenciái nem tranzitívek, hiszen figyelmünket az olyan esetekre koncentráljuk, amelyekben H-át preferálja L-el szemben (H  L). Más esetben, ha az alany felülértékeli L játékot és a válaszainak mintája szerint X-et preferálja L-el szemben (X  L) és (X  H). Ez a válaszadó olyan árat adott meg L játékra, ami nagyobb, mint X, de amikor választhatott X pénzösszeg és L játék között, akkor az X-et választotta. Ez a mintázat tranzitív, de a preferencia megfordult. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Kísérlet eredménye 85 Azt tapasztalták, hogy kísérlet az általános preferencia megfordulás arányát hozta (40 és 50% között van), de csak 10%-a következett be intranzitivitás miatt, a maradék 90% a folyamat invariancia megsértéséből eredt. A válaszok túlnyomó többségében, az esetek 2/3-ában a preferencia megfordulás valódi oka L játék túlértékeléséből adódott. Azaz nem az intranzitivitás a preferencia megfordulás legfőbb okozója, hanem a folyamat-invariancia. Konkrétabban Az intranzitivitás önmagában csak meglehetősen kis részben felelős a preferenciák megfordulásáért. A kifizetési sémák alig hatnak a preferencia megfordulásra, azaz nem a várható hasznosság elmélet megsértése okozza. A preferenciák megfordulását legnagyobb részben a folyamat invariancia megsértése okozza, konkrétan L játék túlértékelése, ami azt a minimum árat jelentette, amelyet az L játékhoz kapcsoltak. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Ez az eredmény viszont új kérdést vet fel 86 Vajon az emberek miért értékelik túl az alacsony valószínűségű magas kifizetést ígérő játékokat? Miért van az, hogy emberek akik azt mondják, hogy a biztos 10 dollárt jobban preferálják, mint a 40 dollárt 1/3-ad eséllyel, ez utóbbi lehetőséghez 10 dollárnál magasabb pénzügyi egyenértékest rendelnek. A fenti az intuíciónak ellentmondó eredmények talán az általános kompatibilitási elvnek köszönhetők, stimulus-válasz koncepció, a kompatibilitás a perceptuális és motoros teljesítmény méréséhez kapcsolódó kutatások során merült fel. ami úgy tűnik igen nagy fontossággal bír az emberi ítéletalkotásban, döntéshozatalban, választásokban. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Kompatibilitás koncepciója 86 Slovic, Griffin, és Tversky (1990 ) kiterjesztette ezt a koncepciót, azt állítják, hogy a stimulus jellemzőjének a súlya a döntéskor, választáskor erősíthető, ha az kompatibilis a válaszok skálájával. A skála kompatibilitási hipotézis alapja kétrétegű: Ha a stimulus és a válasz nem illeszkedik, akkor további mentális feldolgozásra van szükség, ahhoz, hogy az alany illessze a két dolgot. Ez növeli a döntéshez kapcsolódó „erőfeszítést” és komolyan torzított, hibás eredményekhez vezethet vagy csökkentheti a stimulus hatását. A válasz módja általában a stimulushoz illeszkedik, azaz mentálisan ahhoz kompatibilis formát keresünk. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Slovic, Griffin, és Tversky kísérleti illusztrációja 86 Az alanyok két „adag” információt kaptak 12-12 nagyvállalatról a BWeek Top 100-ból: a cégek 1986-os piaci értékét (milliárd dollárban) és a cég toplistás helyezését (a 100-ban elfoglalt helyét) az 1987-es nyeresége alapján. Az alanyok egyik felét arra kérték, hogy tippeljék meg a cégek 1987-es piaci értékét (milliárd dollárban), míg a másik felét arra, hogy tippeljék meg a cégek toplistás helyezését az 1987-es általuk becsült piaci érték alapján. Azaz minden alanynak volt egy olyan ismert változója, amelynek mértékegysége (pénzérték vagy helyezés) megegyezett a tippelt (előrejelzett) változó mértékegységével és volt egy olyan ami más mérési skálát alkalmazott. Ahogyan az a kompatibilitásból következik, az alanyok a döntésben (tippben) nagyobb súlyt rendeltek az ismert változónak, amely mértékegysége megegyezett az előrejelzendő, tippelendő változó mértékegységével. Ennek következtében az 1986-os piaci érték relatív súlya kétszer akkora volt azoknál, kiknek az értéket kellett megadniuk, azokhoz képest, mint akiknek a toplistás helyezést. Ez a hatás igen sok „megfordulást” eredményezett ami abban nyilvánult meg, hogy egy adott társaságot a listán egy másik elé soroltak, míg a piaci érték becsléskor pont az ellenkezőjét becsülték. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Lehet, hogy megvan a megoldás… 87 Mivel a játék pénzügyi egyenértékesét dollárban kellett kifejezni, a kompatibilitás azt sugallja, hogy a kifizetések, amelyeket valamilyen egység összegeként fejezünk ki nagyobb súlyt fog képviselni a játékok árazásánál, mint a játékok közti választásnál. Továbbá mivel L játék kifizetései jóval magasabbak, mint a H játéké, a kompatibilitás hipotézise (vagy akár mondhatnánk, hogy torzítása) azt sugallja, hogy L játékot túlértékeljük. Azaz végső soron a kompatibilitás hipotézise nagyrészt megmagyarázza preferenciák megfordulását, azaz, hogy az emberek miért értékelik túl az alacsony valószínűségű, magas kifizetést ígérő játékokat. Amikor a H-L játéknál pénzügyi kimenetek helyett „egy hetes ingyen mozi jegy”, vagy „kétszemélyes vacsora” szerepelt érték helyett, a preferenciák megfordulásának gyakorisága majdnem 50%-kal csökkent. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

És itt még nem is volt kockázat 87 A kompatibilitás jól magyarázza a preferenciák megfordulását játék párok esetén, de a magyarázatban egyáltalán nem érzékelhető a kockázat jelenléte. Sőt ez a hipotézis azt is jelenti, hogy ugyanezzel az ellentmondással (választás vs. árazás) találkozunk kockázatmentes lehetőségek esetén vagy akár a halasztott fizetéseknél, ahol megjelenik a pénz. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Nézzük akkor… 87 Jelöljön (X, T) egy olyan kilátást, amelyben X mennyiségű (pénz) dollár kifizetésének ajánlata szerepel mostantól számított T év múlva. Vegyünk egy hosszútávú kilátást, amit jelöljön L (2500 dollár, 5 év múlva) és egy rövidtávút, amit jelöljön S (1600 dollár, 1½ év múlva). Tegyük fel, hogy az alany választ L és S között; majd beárazza mindkét kilátást, amiért már elcserélné a halasztott fizetés ígéretét. A kompatibilitás hipotézise szerint a pénzügyi mennyiség komponense X sokkal inkább esik a latba az árazásnál, mint a választásnál. Ennek következtében az alanyok preferenciájának meg kellene fordulnia, méghozzá úgy, hogy a rövidtávú lehetőséget preferálják a hosszútávúval szemben választás esetén, a hosszútávúhoz kapcsolódó „csereérték”, rezervációs érték a magasabb azaz: S  L és CL>CS. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Tversky, Slovic és Kahneman (1990) 87 Nagymintás próbában nagyjából megegyező jelenértékű S és L lehetőségekkel végezték el a kísérletet. A résztvevők lehetőség-párok közül választottak, és az egyes lehetőségeket külön-külön beárazták. Az alanyok az előrejelezhető preferencia mintákat mutatták. Összességében a résztvevők 74%-a a rövidtávú lehetőséget preferálta a hosszútávúval szemben, míg a 75%-uk adott meg magasabb értéket a hosszútávú lehetőségnél, mint a rövidtávúnál. A preferencia változást mutatók aránya meghaladta az 50%-ot. A nem előrejelzett preferencia megfordulások aránya kevesebb, mint 10% volt. Más elemzések, amelyeket kockázatos helyzetekre végeztek hasonlóan azt mutatták, hogy a preferenciák megfordulásának legfőbb forrása a hosszútávú lehetőség felülértékelése, túlárazása, ami egyértelműen a kompatibilitásból ered. Azaz nem a tranzitivitás hatása mindez. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Visszatérve a közlekedési problémára 88 A közlekedési programban az emberi élet sokkal magasabbra értékelt változó a direkt választás esetén. Amikor választani kellet a két alternatíva között a túlnyomó többség a több életet megmentő, de drága alternatívát választotta, mikor pedig az volt a kérés, hogy árazza be a két alternatívát, akkor a sorrend alapján a másikat preferálták. Hershey és Schoemaker (1985) Arra kérték a kísérletben résztvevőket, hogy biztos egyenértékeseket adjanak meg egyes játékokhoz, mint pl. 50%-os valószínűséggel 100 dollár. Tegyük fel, hogy az alany 40 dollárt mond. Később ugyanezt az embert arra kérik, hogy adjon meg egy olyan valószínűséget, amely mellett 100 dollár pont ugyanannyira vonzó, mint 40 dollár biztosan. Ha a folyamatinvariancia fennáll, akkor az alany 0,5-t vagy 50%-ot kellene mondania. A résztvevők többsége nem reprodukálta ezt a valószínűséget, az eltérés szignifikáns. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Preferenciák megfordulása összegzés 88-89 Az elmúlt három-négy évtizedben megannyi tanulmány feltárta a preferencia megfordulását, de az okokra csak az 1990-es években derült fény. Már értjük, hogy a választás és az árazás közti különbség a kompatibilitás hipotézisén alapulva okozza a megfordulást. Milyen hatással lesz a preferenciák megfordulása a közgazdaságtanra, a pénzügyekre és a döntéselméletre? Ez a jelenség, erősen támadja azt a feltételezést, amely szerint a döntéshozó fix, állandó preferenciákkal, preferencia rendszerrel és preferált sorrendekkel rendelkezik. A közgazdasági modellek jelentős része viszont annak ellenére épül e feltételezésre, hogy valaki is megbízhatóan igazolta volna. Ha A lehetőség magasabbra árazott, mint B, akkor mindezek alapján már nem feltételezhetjük, hogy egy direkt összehasonlításban, vagy választásban A-t preferálják majd B-vel szemben. A bizonyítékok azt mutatják, hogy különböző kérdésfeltételi formulák megváltoztathatják az egyes jellemzők relatív súlyát, ami végül eltérő preferencia sorrendhez vezet. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Kerettől való függés 89 A választások közgazdaságtanát is megkérdőjelezzük, hiszen ha az emberek tökéletesen informáltak, akkor, mint egy könyvben, csak megkeresnék, hogy mit preferálnak, és a helyzetekre ennek megfelelően válaszolnának: azt a cselekvést, lehetőséget választanák, amelyik a leginkább preferált, és pont ennek megfelelően magas árat volnának hajlandóak fizetni érte. A folyamat-invariancia alapelve úgy tűnik két feltétel mellett állnak fenn: Ha az embereknek van előre meghatározott preferenciája: pl. foci- opera. Ez a preferencia mindig elő fog jönni, akár választani, akár árazni kell. Ha nincs előre meghatározott preferencia, de van formulája, amibe behelyettesít. Pl. Nem tudjuk azonnal megmondani, hogy mennyi 7(8+9), de van algoritmusunk, amivel ki tudjuk számítani és teljesen mindegy a sorrend. Az eredmények, azt mutatják, hogy ezek a feltételek nem állnak fenn. Az emberek nem rendelkeznek előre meghatározott preferenciákkal egy sor esetben, sőt inkább azt kéne mondanunk, hogy a legtöbb váratlan lehetőséggel kapcsolatban nincs előre definiált preferenciánk. Sőt a preferenciákat a döntéshozatal, választás, során alkotják meg. A kontextus, a forma, a keret, a döntéshozás, választás vagy ítéletalkotás folyamata alapvetően befolyásolja a preferenciát, ahogy a reakciókból látjuk. Dr. Ormos Mihály, Befektetések

Máképp fogalmazva Egyszerűbben: 89 Egyszerűbben: a viselkedés valószínűleg szituációról-szituációra változik, szemben azzal amit feltételezni szoktunk: hogy azonosak. Például eltérő aukciós módszereket alkalmazva, amelyek elméletileg megegyeznek egymással elképzelhető, hogy más eredményt hoznak. Legalábbis akkor, ha az aukciós módszerek, folyamatok önmagukban hatást gyakorolnak az ajánlattételi viselkedésre. Mindezek után csak azt mondhatjuk, hogy a preferenciák kontextusfüggő, konstruktív folyamatok, amelyek állandóan változó folyamatok eredményeként alakul ki. Dr. Ormos Mihály, Befektetések