Közösségi vívmányok. Az Európai Unió jogrendszere Készítette: Domonkos Endre EU-közösségi politikák

I. A közösségi jog sajátosságai I. Ami az EK-t, jelenleg az Uniót a hagyományos nemzetközi szervezetektől megkülönbözteti, az egyedülálló intézményi struktúrája és jogrendszere. A Közösség a kormányoktól elkülönült, önállóan működő közösségi intézményrendszerrel bír. Közösségi jog: szabályai olyan jogrendet alkotnak, amely különbözik mind a nemzetközi jogtól, mind a tagállamok belső jogrendjétől (saját források + intézmények és eljárások a jogalkotás, a jogértelmezés és a végrehajtás területén). A közösségi jog – szűkebb értelemben - olyan szabályokat jelenít meg, amelyek jogilag kötelezőek.

I. A közösségi jog sajátosságai II. „Acquis communautaire” („közösségi vívmányok”): magába foglal minden elvet, egyezményt, szabályt, nyilatkozatot, véleményt, célkitűzést és gyakorlatot, amely az EU-ra vonatkozik, függetlenül attól, hogy jogilag kötelező, vagy sem. „Közösségi vívmányoknak” tekinti az EU az alapító szerződéseket, az arra épülő valamennyi további jogforrást és a működési rendszer teljes mechanizmusát. A közösségi jog részben az integráció tárgya, részben eszköze. Integráció joganyagának elemzése: összetett kérdés.

II. A Közösség nemzetközi jogalanyisága EK: sajátos integrációs szervezet. Az alapító szerződések az EK-t, jogi személyiséggel ruházták fel. Jogképességgel nem a Közösség intézményei, hanem maga a Közösség rendelkezik. A Közösség szupranacionális jellegű intézményei és joganyaga a közösségi jog alapvetően első pilléréhez tartozó területeket szolgálja. Az Európai Unió, mint nemzetközi jogalany rendelkezhet a nemzetközi jog valamennyi eszközével.

III. A közösségi jog, mint a nemzetközi jog sajátos területe Európa-jog: nemzetközi jog sajátos jogterülete. Közösségi jog – tartalmi szempontból – az EU tagállamainak közös belső joga és nem államok közötti jog. Összehasonlítás alapja: a szabályozás tárgya, a jogalanyok köre, a jogalkotók, a jogforrások és normák hatályba léptetése. Nemzetközi jog alanyai által alkotott jogforrások típusai: nemzetközi szerződések vagy nemzetközi szokásjog. Különbség az elsődleges (alapító szerződések) és másodlagos jogforrások (közösségi intézmények hozzák) között. Közösségi jog és tagállamok jogrendszerének összekapcsolása.

IV. A közösségi jog hatálya A közösségi jog érvényesülése szempontjából fontos a jog, időbeli, területi és személyi hatályának értelmezése is. Közösségi jog időbeli hatálya: Közösségi jog területi hatálya: Személyi hatály: A közösségi joganyag a vállalatok: a jogi személyek tevékenységét is szabályozza. Az egységes belső piacot szabályozó anyagi jogi szabályok, például „a letelepedés joga” a vállalatok alapítására és működésére is kiterjed.

V. Elsődleges jogforrások A Közösség egyedi, strukturált jogrendszert hozott létre. Elsődleges jogforrások: nemzetközi közjogi szerződések. A szerződések teremtik meg a további jogalkotás jogalapját, jelölik ki a jogalkotás célját, rendelkeznek a jogalkotási eljárás rendjéről. Az elsődleges jogforrások közé sorolható az alapító szerződések és módosításai, az ehhez kapcsolódó szerződések, nyilatkozatok, jegyzőkönyvek, mellékletek, valamint a csatlakozási szerződések is.

VI. Másodlagos (származtatott) jogforrások A Közösség intézményeinek jogalkotó hatalma van (másodlagos jogforrások A másodlagos joganyag jellemzői: tartalmaz ún. „standard” és „nem standard” szabályokat, a „standard” szabályokon belül kötelező és nem kötelező jogi eszközöket különböztethetünk meg. A „nem standard” szabályok a „soft law” keretébe tartoznak. Az alapító szerződés nem állította fel a jogszabályok hierarchiáját. A jogalkotás jellege és a jogi eszközök köre eltérő a második és a harmadik pillérben. Túlzottan magas a jogi eszközök száma.

VII. Kötelező jogforrások I. A standard jogforrások közül kötelező: a rendelet, az irányelv és a határozat. Nem kötelező: az ajánlás és a vélemény. Rendelet: általános hatállyal bír, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Általános hatály: Minden részletében kötelező: Közvetlenül alkalmazandók: Rendeletet alkothat a Tanács, a Tanács a Parlamenttel közösen, a Bizottság és az Európai Központi Bank.

VII. Kötelező jogforrások II. Irányelv: Irányelv átvételénél három követelményt kell figyelembe venni: 1.) A megalkotott jogszabálynak hűen kell tükröznie az irányelv tartalmát; 2.) A nemzeti hatóságoknak be kell tartaniuk az irányelvben a végrehajtásra meghatározott időtartamokat; 3.) Átvétel lehető legmegfelelőbb formáját és módszereit kell választaniuk. Az irányelv nem a jogegységesítés, hanem a jogharmonizáció eszköze. Határozat: Határozatot hozhat a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank. Elfogadó intézmény elnöke írja alá.

VIII. Nem kötelező jogforrások Az ajánlások és vélemények nem jogi normák. DE: tartalmát a nemzeti bíróságoknak figyelembe kell venni a perek lefolytatásakor, ha a közösségi joggal kapcsolatos ügyben járnak el. A jogforrások hierarchiája a Lisszaboni Szerződés alapján: jogalkotási jogi aktusok, nem jogalkotási jogi aktusok. A jogalkotási jogi aktusok körébe tartoznak: rendeletek, irányelvek, határozatok. Nem jogalkotási aktusok: két típus: „felhatalmazáson alapuló” jogi aktusok és „végrehajtási” jogi aktusok.

IX. Általános jogelvek I. Közösségi jog jellegéből származtatott általános elvek. Európai Bíróság: felelős az általános alapelvek közösségi jogba való bevezetéséért. A jogi alapelvek csoportosítása: a közösségi jog jellegéből származtatott általános alapelvek, több állam jogrendjére jellemző általános alapelvek, alapvető emberi jogok, eljárási jogok. Egyenlőség, a képviseleti demokrácia, a részvételi demokrácia, a szolidaritás, a szubszidiaritás és az arányosság elve.

IX. Általános jogelvek II. Képviseleti demokrácia elve: Részvételi demokrácia: Polgári kezdeményezés: legalább egy millió, több tagállamból származó állampolgár kezdeményezheti. Szolidaritás elve: Szubszidiaritás elve: Arányosság elve:

IX. Általános jogelvek III. Több állam jogrendjére jellemző általános alapelvek például: a jogbiztonság, illetve jóhiszeműség elve. Jogbiztonság elve: Jóhiszeműség: Az emberi jogok közé sorolható például a tulajdonhoz való jog, a magánélethez való jog, a vállalkozás joga, a megfelelő jogi eljáráshoz való jog. Az EGK szerződés az alapvető emberi jogokat nem tartalmazta. A Lisszaboni Szerződéshez kapcsolt Alapvető Jogok Chartája.

X. Harmadik országokkal kötött szerződések Közösségi jogforrások közé sorolhatjuk a Közösség harmadik (integráción kívüli) országokkal kötött szerződéseit, illetve azokat a szerződéseket, amelyeknek a Közösség is részese. Jogalapja: a Közösség jogi személyisége és nemzetközi szerződéskötési képessége. Vegyes megállapodások megkötésére akkor kerül sor, amikor a nemzetközi megállapodás tartalma teljesen kívül esik a közösség hatáskörén, vagy azért mert a Közösség azt még nem gyakorolta, vagy azért mert a tárgykör nem tartozik a szerződés célkitűzései közé. DE tagállami megfontolás is meghúzódhat mögötte. A nemzetközi megállapodások rendelkezései a hatálybalépés időpontjától kezdve a közösségi jog integráns részét képezik.

XI. Az Európai Bíróság esetjoga, jogértelmezési gyakorlata A közösségi jog a kontinentális és a bírói jogfejlesztés keveréke. A kontinentális jogrendszer a jogalkotói jog (törvényhozó) kizárólagosságán alapul. Az EK jogrendszerének fejlődésében fontos szerepet töltenek be az Európai Bíróság ítéletei, a Bíróság közösségi joggal kapcsolatos állásfoglalásai, véleménye, illetve az általa alkalmazott jogi alapelvek. Közösségi jog tagállamok jogrendszerével szembeni elsőbbsége, a normák közvetlen hatálya, a kölcsönös elismerés elve, illetve az egyenértékűség elve.

XII. A közösségi jog és a nemzeti jogrendszerek kapcsolata I. A közösségi jog érvényesülésének, végrehajtásának feltétele, hogy a közösségi joganyag beépüljön a tagállamok nemzeti jogrendszerébe, a tagállamok, a jogalkotás és jogalkalmazás során figyelembe vegyék a közösségi elveket, normákat. A Közösség és a nemzeti jogrendszerek kapcsolatát három elv teremti meg: 1. a közösségi jognak a tagállamok jogrendszeriben érvényesülő közvetlen hatálya, 2. közvetlen alkalmazhatósága, 3. valamint a közösségi jognak a tagállamok jogrendszerével szembeni elsőbbsége. Közvetlen hatály elve.

XII. A közösségi jog és a nemzeti jogrendszerek kapcsolata II. A közösségi jogszabályok jelentős része tehát közvetlenül hatályba lép a tagállamokban. Közvetlen hatály két dimenziója: („vertikális közvetlen hatály”), („horizontális közvetlen hatály). Elsőbbség elve: Előfoglalás elve:

XIII. A jogharmonizáció tartalma, típusai I. A közösségi jog és a nemzeti joganyag összehangolása a csatlakozás feltétele. A jogharmonizáció nemcsak az EU extenzív, hanem az intenzív fejlődési szakaszaiban is szükséges. A jogharmonizáció nem jelent jogegyesítést, azaz nem egyforma jog létrehozására irányul. A jogharmonizációt az alapító szerződés intézményesítette. A jogharmonizációs tevékenység célhoz, funkcióhoz kötött. Az elmúlt időszakban a jogharmonizáció intenzívebbé és dinamikusabbá vált.

XIII. A jogharmonizáció tartalma, típusai II. A jogharmonizáció fő eszköze kezdettől fogva az irányelv. Jogharmonizációs technikák és módszerek típusai: Totális jogharmonizáció: Opcionális jogharmonizáció: A tagállamok esetenként deregulációval is eleget tehetnek jogharmonizációs kötelezettségeiknek. Cassis de Dijon” ügy: jogharmonizáció összekapcsolása a nemzeti előírások kölcsönös elismerésével és a szabványosítással.

XIII. A jogharmonizáció tartalma, típusai III. A Bíróság megfogalmazta a kölcsönös elismerés és az egyenértékűség elvét. A kölcsönös elismerés elve a gyakorlatban új „jogharmonizációs technikává” vált az EK jogában. Az egyenértékűség elve: A jogharmonizáció egyik problémája, hogy a tagállamok sokszor késlekednek az irányelvek átvételével. A Maastrichti Szerződés óta a jogharmonizációs kötelezettségek kikényszerítése a közösségi jog közvetlen hatálya mellett, az irányelvek közvetlen alkalmazhatóságára (azaz a közösségi jog közvetett hatályára) vonatkozó hivatkozással történik.

XIII. A jogharmonizáció tartalma, típusai IV. Ez utóbbi fogalmának, tartalmának tisztázásában, a jogharmonizációs kötelezettségszegések miatt állami kártérítési felelősség kialakításában is komoly szerep jutott az Európai Bíróságnak. „Frankovich ügy”: Az Európai Bíróság álláspontja széles körben ragadja meg a tagállamok kötelezettségsértéseit. A tagállami kötelezettség megszegése nemcsak a Közösség irányában alapozza meg a tagállam felelősségét, hanem a magánszemélyek irányában is.

XIV. A hatáskörök meghatározása a Lisszaboni Szerződés alapján I. A Maastrichti Szerződés óta az EK új jogharmonizációs filozófiája a szubszidaritás. A Szerződés öt kategóriába sorolja az Unió hatásköreinek területeit: kizárólagos hatáskörök: a tagállamokkal megosztott hatáskörök: gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák összehangolása, közös kül- és biztonságpolitika, a támogató, összehangoló és kiegészítő intézkedések területei:

XIV. A hatáskörök meghatározása a Lisszaboni Szerződés alapján II. Azokon a területeken, ahol a Szerződések kizárólagos hatáskört ruháznak az Unióra, kizárólag az Unió alkothat és fogadhat el kötelező jogi aktust. Ha egy meghatározott területen a Szerződések a tagállamokkal megosztott hatáskört ruháznak át az Unióra: mind az Unió, mind a tagállamok elfogadhatnak kötelező jogszabályokat. Az Unión belül a tagállamok összehangolják gazdaságpolitikájukat. Ahol az Unió hatáskörrel rendelkezik a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedések végrehajtására, ott a döntés a tagállamok kezében marad.

Köszönöm a figyelmet!