A pátriárkai történetek - Ábrahám, Izsák, Jákob és József alakjának teológiai értelmezése A pusztai vándorlás A deuteronomisztikus történeti mű a.) Alkotórészei Józs, Bír, 1-2Sám, 1-2Kir [korábbi próféták] b.) Martin Noth elmélete - egyetlen szerző tudatosan felépített műve - gazdag, műfajilag sokszínű hagyományanyag, amit enged szóhoz jutni • hivatalos feljegyzések a királyság idejéből: listák, évkönyvek • irodalmi célzatú, novellisztikus történeti leírások: Dávid felemelkedésének története (1Sám 16-2Sám 8), Dávid trónutódlásának története (2Sám 9-20; 1Kir 1-2) • szájhagyományok: elbeszélések a bírákról, honfoglalásról, Illés és Elizeus ciklus - keletkezése: babiloni fogság - Kr. e. VI. sz. → utolsó ismert adat: Evil Merodak megkegyelmez Jojachinnak: Kr. e. 562 (2Kir 25,27)

c.) Célja - a honfoglalást megelőző időszaktól a babiloni fogságig egységes szellemben mutatja be Izrael történetét - a MTörv ide tartozik, mint teológiai bevezető (MTörv 1-3) d.) A Deuteronomisztikus Történeti Mű jellemzői - tartalmi egység - zárt kronologikus egység - a történelem értelmezésének egysége • MTörv szellemében elemzi Izrael történelmét • mércéje a szövetségi hűség • formája: egy-egy jelentős személyiség beszéde, ill. a szerző értelmez - fő hangsúly a fogságon és miértjén van - a remény üzenete közvetett (Dávid és Isten kapcsolata - Nátán jövendölés: 2Sám 7)

Izrael törzseinek megjelenése Palesztinában - megállapítások • Merneptah sztélé (Kr. e. 1219): Izrael nevű vidéki népcsoport léte Közép-Palesztinában • régészeti leletek: a Középső-hegyvidék új falukultúrája a Kr. e. XII. században • a fent említett településrendszer elhelyezkedése (Bír 1,19-20.27-36 ) • Izrael létrejötte több tényező egybeesésének köszönhető: a kánaánita népességen belüli szociológiai folyamatok, délről bevándorló nomád előizraelita csoportok (Jahve-hit és Exodus-élmény → nemzeti identitás) - a honfoglalás hosszabb időt , 200 év, vett igénybe (Kr. e. XIII. sz. és 998 [Jeruzsálem elfoglalása] közt) harci cselekmények és békés, szociológiai folyamatok együttese

A bírák kora (a Bír elbeszélései) Az izraelita törzsek küzdelmeit a letelepedés és az államalapítás közti időben a Bír elbeszéléseiből ismerjük. 1.) „Külpolitikai háttér” - az izraelitákon kívül még három népcsoport tartott igényt a területre. kánaánita városállamok; arámok és a velük rokon népcsoportok (a letelepültek: moabiták, ammoniták; félnomádok: amalekiták, midianiták); filiszteusok (egykori „tengeri népek”) - jóval fejlettebb kánaánita, ill. filiszteus haditechnika - két támadási hullám: Kr. XII. sz. (keletről); Kr. e. XI. sz. (filiszteusok) 2.) „Belpolitikai háttér” - a törzsek között inkább vallási mint politikai szövetség - katonai fellépés: elszigetelt akciók, alkalmi szövetségek - bírák: karizmatikus szabadítók (12-es szám - 12 törzs!) - keleten sikeresek, de a filiszteusokkal szemben tehetetlenek • Afek; Kr. e. 1060 → egész Palesztinát ellenőrzésük alá vonják

A királyság kora

Saul királysága: Kr. e. 1012-1004 Az izraelita királyság kezdetei: - különböző hagyományok -1Sám 11. fej.: • Náchás ammonita uralkodó megszállja Gileádot - Jábes Gileád ostroma • Saul (Benjamin törzse) bírói meghatalmazást kap, összehívja a törzseket és sikeresen felszabadítja a várost • Gilgalban királlyá kiáltják ki – Sámuel (bíra és próféta); a királyság két fontos eleme: Jahve jelölése (felkenés), nép választása Saul királyságának jellemzői: - nemzeti hadikirályság (Közép-Palesztina) - székhelye, szülővárosa, Gibea - hivatásos hadsereg → az amalekiták legyőzése, kezdeti sikerek a filiszteusokkal szemben - elveszti a filiszteusok elleni döntő ütközetet Gilboánál, ő és, egy kivételével mindegyik fia, elesik → Palesztina filiszteus fennhatóság alatt

Dávid királysága: Kr. E. 1004-965 Dávid életútja - Júda törzse, Betlehem, Izáj 8. gyermeke - Saul hivatásos hadserege: zsoldos, fegyverhordozó, vezér – kiváló harcos → nagy népszerűség a nép és a hadsereg körében, amely Sault féltékennyé teszi • a király bosszúja elől Ákishoz, Gát uralkodójához menekül és a szolgálatába áll (Ciklag helységet adományozzák neki [Negev vidéke]) - Kr. e. 1004-ben, Saul halála után embereivel Hebronba vonul, itt királlyá kenik Júda felett • Júda: történelme során először önálló állam (földrajzi elkülönülés) • Közép-Palesztina törzsei: Saul életben maradt fiát, Isbaalt kenik királlyá Abner, a hadsereg vezére segítségével → Izrael → Izrael elnevezés két értelme: a.) 12 törzsből álló szövetség; b.) északi zsidó királyság Júda nélkül - Kr. e. 1003: Isbaal merénylet áldozata lett → Hebronban észak felett is királlyá kenik → 12 törzsből álló monarchia, Izrael (perszonálunió; Kr. e. 1003-926) - A filiszteusok veszélyeztetve látják fennhatóságukat Palesztina felett • támadás indítanak – Dávid két hadjáratban megtöri erejüket • véglegesen elveszítik Palesztina feletti uralmukat – viszont népileg nem olvadnak be (!)

A dávidi királyság - a királyság központja • Kr. e. 1004-998: Hebron • Kr. e. 998: elfoglalja Jeruzsálemet (kánaánita városállam: Jebúz -jebuziták) → hadászati, taktikai szempont → politikai szempont - külpolitika • Egyiptom és Mezopotámia gyengesége • hódítások: Edom, Moáb, Ammon, a szomszédos arám városállamok (pl. Damaszkusz is) → Izrael kiterjedése: Egyiptomtól az Eufráteszig (ideális kiterjedés: ún. Nagy-Szíria!) • szoros, békés kapcsolat: Fönícia, és a távolabbi arám területek városállamai (Hamat) - nem túl fejlett közigazgatás • közterhek: kánaániták, meghódított területek, talán az északiak • elégedetlenség – két sikertelen lázadás az északi törzsek támogatásával: Absalom, Seba (Benjamin törzse)

Salamon uralma: Kr. e. 965-926 - dinasztikus trónutódlás – Júdában Kr. e. 587-ig Dávid utóda a trónon (északon elégedetlenség) - külpolitika: • újjászervezi a hadsereget, de nem hódít; inkább területi veszteségek: Edom egy része, Damaszkusz • gyengülő befolyás az arámokra • kihasználja országa földrajzi közvetítő szerepét → kereskedelem - jó kapcsolatok (dinasztikus házasságok): Egyiptom, Fönícia (Tírusz) - belpolitika • állam kiépítése – adminisztráció • a közigazgatás átszervezése északon: 12 körzetre osztja a 10 törzs területét – ezek élén felügyelők • közterhek: adók és robot – kánaániták és az északiak

- urbanizáció • újjáépíti Megiddót és Hacort – több várost megerősít • kiépíti a Vörös-tenger mellett Eilat kikötőjét (Ecjón-Geber) • Jeruzsálem kiépítése: a város északi irányú bővítése, királyi palota, templom - kulturális felvirágzás • államszervezet kiépítése → művelt, írástudó réteg → igény a régi, Izrael kezdeteiről szóló, hagyományok rögzítésére • irodalmi művek születése: Jahvista forrás (J: Izrael kezdetei), Dávid felemelkedésének és trónutódlásának története - gyenge pontok • az adminisztráció és az építkezések hatalmas közterhet róttak a lakosságra (elsősorban északon) • az északi területek közigazgatási átrendezése (törzsi önállóság elvesztése) → északon sikertelen lázadás: Jerobeám (Salamon egyik tisztviselője) – Egyiptomba menekül → halála után ezek a feszültségek országa kettészakadásához vezettek

A királyság kettészakadása - Salamon halála: Kr. e. 926: fia Rechabeám követi a trónon • Dél (Júda): elfogadják • Észak: ragaszkodnak a királyválasztás jogához – elfogadnak az új király cserébe a közterhek enyhítéséért - Rechabeám elutasítja őket → északon hazahívják az Egyiptomba menekült Jerobeámot és megteszik uralkodónak → ezzel megszűnt a peszonálunió: Salamon királysága két kis államra hullott szét: Izrael (Észak); Júda (Dél) - erőtlenségük már kezdetben megmutatkozott: Sesonk fáraó Kr. e. 922-921-es hadjáratának (célja Izrael kereskedelmi monopóliumának megtörése) egyik sem tudott ellenállni

Júda és Izrael királyságai Júda (Dél) - 2 törzs: Júda és Simeon (ez utóbbi később beolvadt) - főváros: Jeruzsálem - Kr. e. 926-587 között áll fenn (Nebukadnezár újbabiloni uralkodó büntetőhadjárata) - dinasztikus trónutódlás: végig Dávid utódai ülnek a trónján → viszonylagos politikai stabilitást eredményez - vidéki jellegű, északi szomszédjánál vallási szempontból jelentősebb Izrael (Észak) - 10 közép- és észak-palesztinai törzs - főváros: Szichem, majd Szamaria - Kr. e. 926-722 között áll fenn (Szalmanasszár asszír uralkodó büntetőhadjárata) - ragaszkodnak a királyválasztáshoz; két kisebb dinasztia: Omri (Kr. e. 882-845); Jehu (Kr. e. 845-747) → politikai instabilitás (hatalmi harcok) - városiasabb, népesség és gazdaság szempontjából sokkal jelentősebb Júdánál - vallási függetlenedés Júdától → két királyi szentély: Bétel, Dán A két ország viszonya az első 50 évben nem volt békés (az Omri-dinasztiáig): igényt tartottak egymás területére (észak katonailag erősebb).

A déli királyság, Júda, története a babiloni fogságig (Kr. e. 587-ig) Jozija (Kr. e. 639-609) - külpolitikai változás: • Kr. VIII. sz. közepe - VII. sz. közepe: Asszíria évszázada - Asszurbannipál • hanyatlás: Egyiptom önállósul, médek , Babilon (Nabupolasszár, Kr. e. 626 - megalakul az Újbabiloni Birodalom), először Ninive (Kr. e. 612), majd Hárán esik el (Kr. e. 609) - Kr. e. 630 függetleníti országát, területi gyarapodás - Kr. e. 622: átfogó vallási reform: 1) templom megtisztítása, (2) kultuszcentralizáció, (3) szövetség megújítása (törvénykönyv megtalálása a templom restaurálásakor : mai MTörv magja)

- uralmának vége - az ókori Kelet új hatalmi viszonyai • Kr. e. 609: Megiddónál csatát veszt II. Nechó fáraóval szemben - meghal • Kr. e. 608: II. Nechó Háránból visszatérve leteszi legnagyobb fiát Joacházt, és testvérét, Jojachimot teszi meg uralkodóvá Júda történetének utolsó periódusa (Kr. e. 608-587[585]) - Jojakim (Kr. e. 608-598) - először Egyiptom, majd, Kr. e. 605-től, Babilon vazallusa (Nebukadnezár: Kr. e. 605-562) • Kr. e. 598; felmondja a hűbéresi viszonyt → babiloni ostrom, a város ostroma alatt meghal - fia, Jojakin, lesz király: feladja a várost, deportálás, őt magát Babilonba hurcolják - Cidkija (Jozija 3. fia, Mattanja; Kr. e. 598-587) - jó szándékú de gyenge kezű • felmondja a hűbéresi viszonyt → Kr. e. 587: sikeres babiloni ostrom: Jeruzsálemet és a templomot lerombolják, deportálás, Cidkiját elhurcolják - Gedalja (Kr. e. 587-585) - kormányzó, Micpa székhellyel, merénylet áldozata A babiloni fogság időszaka (Kr. e. 587-539 [Kűrosz fellépése]) - deportálások és azok jellege (Kr. e. 597, 587, 582), Palesztina helyzete - diaszpórák: Egyiptom (Jeremiás), Mezopotámia

A „későbbi próféták”

A prófétizmus Izraelben - a prófétizmus vallástörténetileg • „írópróféták”; ószövetségi prófétizmus; Biblián kívüli prófétizmus (Zakkur-sztélé: arám) - etimológia: pró-fétész; nabi (vö. nabu) - a prófétizmus jelensége • habitus, sajátos viselkedés • sajátos hivatal • személyes meghívás - a prófétizmus 3 korszaka Izraelben • korai (Kr. e. IX.-VIII. sz.) • klasszikus (Kr.e. VIII. sz.-538) • fogság utáni - eszkatológia - prófétai igehirdetés: üdvösség és ítélethirdetés → a jelenre hatni → örököse az apokaliptika (apo-kalüptó; Dán) - fogalomtisztázás: korábbi/későbbi, író/nem író, nagy/kis próféták - prófétai iskolák (áthagyományozás; pszeudonimitás)

Izajás könyve Ezekiel könyve - egy könyv három próféta → „Isten, aki megszabadít” • Proto-Izajás (Kr. e. VIII. sz. 2. fele): Iz 1-39. fej. • Deutero-Izajás (Kr. e. 550-539): Iz 40-55. fej. • Trito-Izajás (Kr. VI. sz. 2. fele): Iz 56-66. fej. - Deutero-Izajás - „aktuálpolitikai értelmezés” • „tételes monoteizmus” • az Úr Szenvedő Szolgájáról szóló 4 ének (Ebed-Jhwh dalok): * Iz 42,1-9; 49,1-6; 50,4-11; 52,13-53,12 * értelmezési módjai: kollektív, individuális, korporatív Ezekiel könyve - fogság időszaka (Kr. e. 598-571 [Tírusz eleste]) - a próféta személye: pap, Tel-Abib - Jeruzsálem eleste igehirdetésének fordulópontja (Kr. e. 587) • prófétai szolgálat (élete, őrálló) • „új szív” és „új lélek”: Ez 36,24-28 • a halottak feltámasztása: Ez 37,1-14 Rózsa H., A Genesis könyve I. (Budapest 2002).