A babiloni fogság

1. A fogság politikai szempontból: katasztrófa 586-ban a Babiloni Birodalom legyőzte és elfoglalta Júdát, ami a zsidók számára teljes politikai kudarcot jelentett: (• Az északi királyság ekkor már közel másfél évszázada megszűnt.)

Lerombolják Jeruzsálemet – és benne a Templomot is. A lakosságot – pontosabban a politikai-vallási elitet Babilonba hurcolják. (A népesség egy része Júdában maradt – ám vezetők és védelem nélkül.)

2. A fogság vallási következménye: válság A politikai kudarcoknak vallási vetületük is volt: elveszett az „Ígéret Földje”; elpusztult Jeruzsálem, az „Isten Városa”; lerombolták a Templomot, „Isten Lakóhelyét”; „eltűnt” a király, pedig Isten azt is ígérte, hogy „Dávid háza örökké fennmarad”. (Vö. Siral 2, 1-10.) Ezek a politikai és – egyben – vallási jellegű kiábrándító tapasztalatok vallási válságot is eredményeztek: Kérdésessé vált Isten mindenek felett álló hatalma – illetve ereje a többi istenéhez képest.

3. A diaszpórák kialakulása: a vallásgyakorlás új formái A „fogság” időszakban három különböző helyen élt jelentősebb izraelita közösség: Júdában (a kisbirtokos és föld nélküli rétegek, akiket nem hurcoltak el); Babilonban (az odaköltöztetett politikai-vallási elit, akik egy tömbben, relatíve jó körülmények között élhettek); Egyiptomban (a babiloni uralom elől ide menekülők, akik aztán „beilleszkedtek” az egyiptomi társadalomba).

Jeruzsálem és a Templom lerombolásával a kultusz is megszűnt. Ez, illetve a diaszpórák kialakulása a vallás megélésének új formáit, módjait is eredményezték: Ekkor jelentek meg a zsinagógák („közösségek”), ahol áldozatot már nem mutattak be, hanem a „szóbeli istentisztelet” különböző formáit végezték.

Kialakult az ún. „családi liturgia”: Családi – és nem társadalmi – szokások váltak az Istenhez tartozás jeleivé (pl. ekkor kapott nagy jelentőséget a „körülmetélés”). Családi körben kezdtek el megtartani olyan ünnepeket, amelyeket addig közösen ünnepeltek (ekkor alakultak ki többek közt a szombat és a húsvét családi szokásai).

4. A fogság korának teológiai fejleményei és értékelése Erre a korra tehető az ún. „papi írás” megjelenése, amely két új elemmel – „hangsúllyal” – gazdagította Izrael hitét: Isten nemcsak a Templomban, nemcsak az áldozatbemutatáskor van jelen, hanem a közösségben – elsősorban az ünneplő közösségben – is (vö. Kiv 29, 43-46.). Az isteni ígéretek „hordozója” a Tóra: ha Izrael visszatér a Tórához, és megtartja a Törvényt, akkor az ígéretek is újra teljesülnek (MTörv 4, 25-31.). A korabeli emberek összességében Isten büntetéseként értelmezték a „babiloni fogságot”, ám úgy vélték: ha a nép bűnbánatot tart és megtartja Isten parancsait, Isten is „visszatér a Templomba” (Ez 37, 1-14.; 43, 1-9.).