Bibliaismeret I. – Ószövetség

I. Általános bevezetés I.1. A probléma felütése Ska, Jean-Louis, L'antico Testamento spiegato a chi ne sa poco o niente (Milano 32014) - Umberto Eco: Great Unread Books csoportja - sola scriptura - kettős probléma: antológikus olvasat + nyelvezet - a kurzus kettős célja Példa - Jerikó elfoglalása (Józs 6,16-19.20-21) - felmerülő problémák: stratégia, Józsue parancsa, archeológia - a nehézségek feloldása • trombita - korabeli ostrom-elbeszélések és ábrázolások (Bír 9,48-49: Szichem ostroma; 2Sám 12,27: Rabba ostroma) → nem valódi ostrom-elbeszélés

Izrael a maga üdvösségét Istenének kultuszában kereste → más elbeszélések, amelyek kiemelik a papok és a trombiták szerepét - kifejezetten későiek: pl. 2Krón 13,12-14; 20,28: Izrael a maga üdvösségét Istenének kultuszában kereste - liturgikus kontextus • nem egy csatával állunk szemben (MTörv 20,10-15 háborús törvénye), hanem a szakrális liturgikus világban vagyunk, ahol abszolút szabályok uralkodnak - Ígéret földje első városának meghódítása → a tér kiürítése • archeológia - etiológia: miért volt a város romos Izrael letelepedésekor - elbeszélés igazsága • Józs 6. nem történeti beszámoló • Istenbe és az ő kultuszába vetett hit • Izrael papságának legitimációja

- módszertani áttekintés - 3 elem • szakasz kritikus olvasata • a szöveg liturgikus célú • a történelmi és irodalmi kontextus → Jerikó lakosainak lemészárlása szimbolikus esemény, amely valamit elmond Izrael Istenének kultuszáról; nem pedig arról, hogy milyen módon kell bánni az idegen populációval Összefoglalva • jelenés terén a szentírási szövegek nem mindig közvetlenül elérhetők • kell egy bizonyos jártasság: bibliai világ és az ókori Kelet nyelvezetében, kultúrájában, mentalitásában • előkészület és megértést célzó erőfeszítés szükségeltetik

I.2. A Biblia szó etimológiája - görög eredetű szó; a latin közvetítésével került a magyarba to biblion (e. sz.); tá biblia (t. sz.) → biblia, -orum; → biblia, -ae (XIII. sz.) I.3. A Biblia fogalma A zsidók és keresztények által szentnek és Istentől sugalmazottnak tekintett könyvek gyűjteménye, amelyek a hit és az erkölcs mércéi - a Biblia egyéb elnevezései • kinyilatkoztatás • Szentírás I.4. A Biblia két fő része - a kinyilatkoztatás két fő szakasza - Ószövetség: Krisztus előtti időszak; Újszövetség: Kr. u. 50-120 - az Ó- és Újszövetség elvezés háttere • berít [héb.]; diathéké [gör.]; testamentum [lat.] • Jer 31,31köv.; 2Kor 3,14

Az ószövetségi kánon

III.1. A szentírási kánon fogalmának megközelítése - „Nemzeti könyvtár”: A Biblia egy olyan „könyvtár”, amely összegyűjti Izrael népének alapvető iratait. - a Biblia elsősorban irodalmi jellegű szövegeket takar • elbeszélések • prófétai könyvek • költemények, imák, rövid elbeszélések, egzisztenciális reflexiók → hasonlóak az ókori keleti, illetve a modern államok könyvtárai Alexandria: 700.000 Dúr-Sarukkín / Khorsabad: 12.000 III.2. A szentírási kánon fogalma - etimológia: qaneh (héb.); kanón (gör.) → „nád” / „nádszál” → átvitt értelemben: „példa” / „szabály” - fogalom (azonos a Bibliáéval): A zsidók és keresztények által szentnek és Istentől sugalmazottnak tekintett könyvek gyűjteménye, amelyek a hit és az erkölcs mércéi

Excursus I. Bibliai földrajz

Az Ószövetség földrajzi kerete

A „Palesztinaként” ismert terület elnevezései - Ciszjordánia, Transzjordánia - Kánaán, Kánaán földje - Izrael földje (1Sám 13,19) - keresztények: Szentföld, Ígéret földje - római Judaea elnevezés: • Kr. e. 63-tól a Jeruzsálem körzetében zömmel zsidók lakta övezet (egykori perzsa Jehud tartomány) • Kr. u. 6-ot követően a Cezárea székhelyű római provincia neve - Palesztina: a arám pǝlista’in görög formája (Hérodotosz) • eredetileg a tengerparti filiszteus településterület • Kr. u. 135-öt követően a rómaiak Cisz- és Transzjordániára együttesen alkalmazták (ez a mai elnevezés alapja)

Palesztina földrajzi egységei (a Jordántól nyugatra) I. Tengerparti síkság: Főníciai-síkság (Rosh-ha Niqra), Akkói-síkság [Kármel], Sáron-síkság, Filiszteus-síkság (Wadi-el-Arish: Egyiptom-patakja) II. Középső (nyugat-jordániai) hegyvidék: Hermon, Alsó- és Felső-Galilea, Jezreel-síkság, Kármel-hegy, Efraim (Szamária) hegyvidéke, Júda hegyvidéke, Júda pusztája, Sefela, Negev III. A Jordán völgye és az Araba: Hermon, Hule-tó, Genezáreti-tó, Holt-tenger, Araba, Eilati-öböl

Az ókori közel Kelet „nemzetközi” úthálózata Az ókori Palesztina elsősorban földrajzi helyzete és úthálózata miatt volt fontos az ókori Kelet birodalmai számára. I. „Tenger útja” Egyiptom (Nílus delta), Gáza, Kármel-hegy, Megiddó, Hacor a.) É felé: Bekaa-völgy, Aleppó, Karkemis, Hárán, Ninive b.) ÉK felé: Damaszkusz, Babilon, Ur II. „Királyok útja” Damaszkus, Eilat, Tema, Arab-félsziget déli része

Excursus II. Izrael története

Bevezető megjegyzések az ókori Izrael történetéhez - II. Vatikáni zsinat, Dei Verbum: műfajok, vallásos történelemértelmezés. - Izrael történetének forrásai: • más ókori keleti népek írásos dokumentumai • Josephus Flavius • archeológia eredményei • Szentírás – megszorításokkal (szemléletmód, kronológia) Izrael és az ókori Kelet Egyiptom története az Újbirodalom korában (Kr. e. 1552-1085 - XVI-XI. sz.) - hikszoszok (hekau-haszut: puszták / idegen országok fejedelmei) - Kr. e. XVII. sz., Avarisz (Nílus delta) - III. Tuthmozisz (Kr. e.1490-1436) - 17 hadjárat Szíria Palesztinában - II. Ramszesz (Kr. e. 1290-1224) - kiterjedt építkezések - Merneptah (Kr. e. 1223-1211) - büntetőhadjárat Kánaánban - III. Ramszesz (Kr. e.1184-1153) - tengeri népek megtörése; filiszteusok

Szíria-Palesztina a Kr. e. III-II. évezredben Korai bronzkor (Kr. e. 3100-2000) - társadalmi, kulturális fellendülés - városok (pl. Hacor, Jerikó, Megiddó) - „kánaániták” megjelenése - városállamok Középbronzkor (Kr. e. 2000-1150) - az előző korszak vége pusztulás: amoriták (szemiták) megjelenése - Egyiptomi fennhatóság: Ciszjordánia, Fönícia, Szíria déli része - hikszoszok - Kr. e. XIV-XII. sz.: ÉK felől arám és velük rokon népek beáramlása • edomiták: a Holt-tenger déli csücske vonalától délre • moabiták: Holt-tengertől keletre • ammoniták: Moábtól északra • arámok: Szíria - Kr. e. XII. sz.: az ókori Kelet hatalmainak nyomása megszűnik Palesztinában → kialakulnak Izrael létrejöttének feltételei

Izrael előtörténete (törzsszövetség kora) A pátriárkák kora: Kr. e. XV-XIII. sz. - Izrael léte csak a Kr. e. XIII-XII. századtól tanúsítható → írott források, tárgyi emlékek - bibliai hagyomány: Izrael kialakulásában döntő jelentőségű személyek, események. • Izrael ősatyái, a pátriárkák: Ábrahám, Izsák, Jákob (Ter 12-35) • történeteik formája: népies elbeszélés → horizontjuk a nemzetség / nagycsalád (félnomádok) • Palesztina egy-egy tájegységéhez kötődtek → a kánaánita városállamokon kívül • Biblia hagyomány - Mezopotámia 1. Dél-Mezopotámia: „káldeus” Ur 2. Felső-Mezopotámia: Hárán → hasonló személy és helynevek, szokások [Nuzi szövegek; Kr. e. XV-XIV. sz.] • arám vagy amorita eredetűek lehettek - az ígéretek hordozói voltak: föld (Izrael), nemzet - későbbi Izrael léte - kinyilatkoztatás → monoteizmus

Kivonulás Egyiptomból; kinyilatkoztatás a Sínai-hegyen; vándorlás a pusztában - Izrael történetének meghatározó, hite szempontjából döntő jelentőségű eseménye - feltehetően a közép-palesztinai törzsek magjának tapasztalata → később összizraelita jelentőség (12 törzs később alakult ki) - a kivonulás - egyiptomi dokumentumok • Kr. e. II. évezred: nomádok élénk mozgása Dél-Palesztina és Egyiptom határán egyiptomi határőrség beszámolói: → kereskedelem, éhínség (sémi elemek Gósenben: Nílus delta K-i része) • II. Ramszesz a Nílus delta K-i részén újjáépíti a hikszoszok régi fővárosát Avariszt (vö. a Kiv 1,11 adatait) • egyiptomi szövegekben egy „hapiru” (*hpr →*hbr) nevű népcsoportot (a Kiv is hébereket említ → történetileg biztos állítás) Valószínűleg a kényszermunkára fogott nomádok menekülni próbáltak, majd az egyiptomi határőrség egyik alakulata (harci szekerekkel) üldözőbe vette őket (Szuezi-csatorna környéki tavak; Szirboni-tenger) → kilátástalan helyzetükből való szabadulást Jhwh szabadító tettének tulajdonították

Kinyilatkoztatás a Sínai-hegyen (Sínai teofánia) Jahve szabadító Istenként nyilatkoztatja ki magát az izraelitáknak és szövetséget köt velük. → a bibliai hagyomány szerint ez a Jahve tisztelet kezdete Izraelben - előzménye Isten kinyilatkoztatja magát Mózesnek, a korai Izrael vezetőjének • Mózes neve egyiptomi név (vö.: Tuthmozisz) • kapcsolatban állt a midianitákal (ide menekül, felesége midianita nő), az ő területükön ismeri meg Jahvét, akinek a nevében indítja népét menekülésre • Isten neve: Jahve / יהוה/ Jhwh (szent tetragrammaton); rövid forma: יה [yah] (az ún. teofórikus nevekben, „Hallelujah” [„dícsérjétek az Urat!” ]) → „lehetetlen igealak”: múlt / jelen / jövő → a fogság után (Kr. e. 539-et követően) a szent nevet nem lehetet kiejteni - maszoréták: az ʼăḏonāy vagy az ʼĕlōhîm magánhangzóit kellett a Jhwh mássalhangzói alá pontozni a helyes kiejtés megjelölésére → kiejtési formáját az Ószövetség görög fordításából, a Septuagintából (LXX) tudjuk: ιαυε

Izrael honfoglalása, a letelepedés (a bírák kora) Időkeret: Kr. e. XIII. sz. második felétől kb. 1000-ig Források: Expressis verbis a Biblián kívül más források nem beszélnek Izrael honfoglalásáról I. Biblián kívüli adottságok a.) Egyiptomi dokumentumok • Merneptah sztélé (Kr. e. 1219; Théba): Izrael nevű vidéki jellegű népcsoport első említése Közép-Palesztinában • későbronzkori egyiptomi források: III. Tuthmózisz Palesztina listája, Amarna levelek b.) Régészeti leletek • Kr. e. XII. sz.: új településrendszer a Középső-hegyvidéken • Kr. e. XV-XII. századi arám vándorlás

Merneptah-sztélé; Kr. e. 1219 „Kánaán gonoszul ki van fosztva. Askalont elhurcolták, Gézert megragadták, Jenoámot nem létezővé tették, Izrael népe elpusztítva, nincs magja.” - a feliraton szereplő három város (Askalon, Gézer, Jenoám) a hieroglif írás város szimbólumával jelölték, Izrael neve mellett ugyanakkor nem városi jellegű népcsoportra utaló szimbólumokat találunk.

II. Bibliai adatok a.) Izrael ősei Palesztinába bevándorlók voltak → az arámokkal való rokonság emléke (MTörv 26,5) b.) A területet hódítással vették birtokba (2 hagyomány) • Józsue könyve; Második Törvénykönyv (1-3. fejezet): → teológiai esemény: a 12 törzs egyetlen hadivállalkozása, Józsue vezetésével, Transzjordániából kiindulva • Bírák könyve (1,19-20.27-36 ): → hosszadalmas küzdelem a területért: először a nem síksági városokat sikerült elfoglalni c.) A honfoglalás Dávid király uralkodása alatt (Kr. e. 1004-965) fejeződik be Jeruzsálem elfoglalásával Kr. e. 998-ban III. Konklúzió - kompozit népesség - kánánita népesség - ÉK felől érkező arám csoportok - délről érkező félnomád csoportok → honfoglalás: Békés szociológiai jellegű folyamatok; és harci cselekmények összessége.

A királyság kora

Saul: Kr.e. 1012-1004 - különböző hagyományok - Saul királyságának jellemzői

Dávid: Kr. e. 1004-965 - a királyság központja • Hebron • Kr. e. 998: elfoglalja Jeruzsálemet → hadászati / taktikai szempont → politikai szempont - külpolitika • Egyiptom és Mezopotámia gyengesége • hódítások: → Izrael kiterjedése: Egyiptomtól az Eufráteszig - ideális kiterjedés: ún. Nagy-Szíria! • békés kapcsolat: Fönícia, és a távolabbi arám területek városállamai - nem túl fejlett közigazgatás • elégedetlenség (közterhek)

Dávid-házának első profán említései: Tell-Dán felirat (Kr. e. IX. sz Dávid-házának első profán említései: Tell-Dán felirat (Kr. e. IX. sz. II. fele); Mesa felirat (Kr. e. IX. sz. közepe).

Salamon: Kr. e. 965-926 - dinasztikus trónutódlás - külpolitika: • újjászervezi a hadsereget • területi veszteségek; arámok • kihasználja országa földrajzi közvetítő szerepét → kereskedelem - jó kapcsolatok (dinasztikus házasságok): Egyiptom, Fönícia (Tírusz) - belpolitika • állam kiépítése: → közigazgatás, adminisztráció, közterhek (adók, robot) • urbanizáció • kulturális fellendülés

A királyság kettészakadása - Salamon halála Kr. e. 926 -Rechabeám, Jerobeám - megszűnik a peszonálunió; Salamon királysága két kis államra hullott szét: • Izrael (Észak) • Júda (Dél) - erőtlenségük már kezdetben megmutatkozott: Sesonk fáraó Kr. e. 922-921-es hadjáratának (célja Izrael kereskedelmi monopóliumának megtörése) egyik sem tudott ellenállni

Júda és Izrael királyságai Júda (Dél) - 2 törzs: Júda és Simeon (ez utóbbi később beolvadt) - főváros: Jeruzsálem - Kr. e. 926-587 (Nebukadnezár újbabiloni uralkodó büntetőhadjárata) - dinasztikus trónutódlás: végig Dávid utódai ülnek a trónján → viszonylagos politikai stabilitást eredményez - vidéki jellegű, északi szomszédjánál vallási szempontból jelentősebb Izrael (Észak) - 10 közép- és észak-palesztinai törzs - főváros: Szichem, majd Szamaria - Kr. e. 926-722 (Szalmanasszár asszír uralkodó büntetőhadjárata) - ragaszkodnak a királyválasztáshoz; → két kisebb dinasztia (Omri, Jehu) politikai instabilitás (hatalmi harcok) - városiasabb, népesség és gazdaság szempontjából sokkal jelentősebb Júdánál - vallási függetlenedés Júdától → két királyi szentély: Bétel, Dán

A déli királyság, Júda, története a babiloni fogságig (Kr. e. 587-ig) a.) Hiszkija (Kr. e. 725-697) - Izrael pusztulása után a zsidó történelem Júdában folytatódott • Izraelből menekültek - hozták az északi hagyományokat) • asszír hegemónia - két sikertelen asszírellenes lázadások: • Kr. e. 705 [701] (Szancherib) → büntetés: adó, Júda területének egy része a filiszteusoké lesz - Biblia: „jó király” - vallási reform b.) Manassze - aláveti magát az asszíroknak c.) Jozija (Kr. e. 639-609) - külpolitikai változás: • Kr. VIII. sz. közepe - VII. sz. közepe: Asszíria • Kr. e. 626 - megalakul az Újbabiloni Birodalom; • Hárán: Kr. e. 609; Karkemis: Kr. e. 605 - függetleníti országát, területi gyarapodás - átfogó vallási reform - uralmának vége - az ókori Kelet új hatalmi viszonyai - Megiddó (Kr. e. 609)

d.) Júda történetének utolsó periódusa - Jojakim: •(Kr. e. 608-598) - először Egyiptom, majd Babilon vazallusa (Nebukadnezár: Kr. e. 605-562) • Kr. e. 598; felmondja a hűbéresi viszonyt → babiloni ostrom, a város ostroma alatt meghal - fia, Jojakin lesz a király: feladja a várost, deportálás, őt magát Babilonba hurcolják - Cidkija (Jozija 3. fia, Mattanja; Kr. e. 598-587) - jó szándékú de gyenge kezű • felmondja a hűbéresi viszonyt → Kr. e. 587: sikeres babiloni ostrom: Jeruzsálemet és a templomot lerombolják, deportálás, Cidkiját elhurcolják

e.) A babiloni fogság időszaka: Kr. e. 587-539 [Kűrosz fellépése] - deportálások és azok jellege (Kr. e. 597, 587, 582) - Palesztina helyzete - diaszpórák: Egyiptom (Jeremiás), Mezopotámia f.) A perzsa időszak: Kr. e. 539-333 - Kr. e. V. sz.: Ezdrás, Nehemiás d.) Hellenista időszak: Kr. e. 333-63 - Kr. e. 167-134 - Makkabeus szabadságharc

Izrael nemzeti könyvtárának eredete - „Júda királyainak krónikái/évkönyvei”; „Izrael királyainak krónikái/évkönyvei” - Eszter könyve (görög): Achasvéros (Xerxész) perzsa uralkodó királyi könyvtára - 2Mak (Kr. e. I. sz.): Nehemiás alapította könyvtár; Júdás Makkabeus gyűjteménye Legfontosabb szempont: a könyvek iránti érdeklődés → fontos információk közlésének módja a könyv/írás (pl.: Jeremiás próféta: Jer 29,1) Miért akart Izrael népe könyvtárat létrehozni? - az ókori Közel-Keleten létező könyvtárak mintájára → Izrael a nagy civilizációkkal azonos fajsúlyú kultúrával bír - másik ok: a következő pont

Mózes törvényének könyve, Izrael identitásának sarokpontja - Izrael mozgalmas történelme, geopolitikai helyzete (Tenger útja: „hadiösvény”) - 3 alapvető esemény → törés a nép politikai, gazdasági és vallási életében Kr. e. 722 Kr. e. 701 (2Kir 18,14) Kr. e. 598 és 587 → államiság és a kultusz megszűnte, deportálások - Kr. e. 539 (Kürosz rendelete) → fokozatos visszatelepülés • újjáépítés, helyreállítás • konfliktusok a helyben maradt és az idegen lakossággal

- Ezdrás és Nehemiás reformja legitimációra szorult: „Mózes törvényének könyve” Ezdrás (Kr. e. V. sz.) Ezd 7,14: Mezopotámiából „az ő Urának törvényével a kezében” tér vissza Neh 8,1: a nép előtt felolvassa „Mózes törvényének a könyvét, amit az Úr Izraelnek adott” Jozija (Kr. e. 639-609) reformja 2Kir 22: alapja egy törvénykönyv 2Kir 23,21: a Jozija által elrendelt Húsvét aszerint zajlott le, ami a „szövetség könyvében meg van írva” (hasonló a Neh 8,14-15: sátoros ünnep) Dávid 1Kir 2,3: azt tanácsolja fiának, Salamonnak, hogy minden tettét a „Mózes törvényében írottaknak” megfelelően rendezze Józsue Józs 1,7-8: Mózes törvényének megfelelően kell cselekednie Józs 8,32.34-35: Ebal hegyén (Efraim hegyvidéke) kőre írja Mózes törvényét, majd az egész nép előtt kihirdeti Mózes Kiv 24,3-9: miután az Istentől a Sínai-hegyen átvette a törvényt egy „könyvbe” írta azt, és felolvasta az egész nép előtt - a törvény fensőbbrendűsége: minden döntés és tett viszonyítási pontja

Izrael nemzeti könyvtárának nagy könyvespolcai „Izrael nemzeti könyvtára” / héber Biblia vs. keresztény Biblia 1. Hiányzik a héber Bibliából: deuterokanonikus könyvek (protestánsok: apokrifek) - Ószövetség görög fordításának (Szeptuaginta/Hetvenes fordítás/LXX) többlete • Tób, Jud, 1-2Mak, Bölcs, Sir, Bár • Eszt és Dán görög nyelvű kiegészítései 2. Nem azonos a könyvek elrendezése (Tóra, Nebiim, Ketubim = Tenak) - héber Biblia: 24 könyv → három könyvcsoport Törvény → mag - csúcspont: Ter, Kiv, Lev, Szám, MTörv Próféták → a Törvény kommentárjai - „korábbi próféták”: Józs, Bír, 1-2Sám, 1-2Kir (történeti könyvek) - „későbbi próféták” „nagy próféták”: Iz, Jer, Ez „kis próféták”: Óz, Jo, Ám, Abd, Jón, Mik, Náh, Hab, Szof, Agg, Zak, Mal Írások → a Törvényről szóló elmélkedések Zsolt; Péld, Jób 5 tekercs: Rut, Én, Préd, Siralm, Eszt Dán, Ezd, Neh, 1-2Krón → protestánsok: 39 könyv (tartalmilag megegyezik a héber Bibliával csak más a csoportosítás - szétválaszt könyveket)

- a keresztény (katolikus Biblia): 45 könyv (lehet 44 és 46 is; Bár, Siralm, Jer) 3 könyvcsoport: a könyvek sorrendje a görög nyelvű Hetvenes fordítást vagy Szent Jeromos ókori latin fordítását a Vulgatát követi Történeti könyvek • Ter-től az 1-2Mak-ig egyetlen narratív fonál: teremtés / bukás → Újszövetség • csúcspont a végén, az újszövetségben: a Krisztus esemény Bölcsességi könyvek → meditatív szünet a prófétai irodalom előtt Jób, Zsolt, Péld, Préd, Én, Bölcs, Sir Prófétai könyvek „nagy próféták”: Iz, Jer (+ Siralm, Bár [vö. Jer 36,4.32]), Ez, Dán „kis próféták”: Óz, Jo, Ám, Abd, Jón, Mik, Náh, Hab, Szof, Agg, Zak, Mal - a próféták látnokok, akik megjövendölik a Messiás (Krisztus) eljöttét A keresztény Ószövetség lezárása - Vulgata Malakiás könyve (Mal 3,23-24): „Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet” → Keresztelő Szent János (vö. Lk 1,17; Mt 17,10-13), az Ószövetség utolsó nagy prófétája, aki megnyitja a kaput a Messiás előtt (Mt 11,11-15; Lk 16,16)

Fontosabb kánonnal kapcsolatos kifejezések - protokanonikus (katolikus) → kánoni könyv (protestáns) - deuterokanonikus (katolikus) → apokrif (protestáns) - apokrif (katolikus) → pszeudoepigrafa (protestáns)

Tóra: Törvény, Mózes öt könyve, Pentateuchusz

Általános megjegyzések a.) Kánoni helye - az Ószövetség (TM, LXX) 5, egymással összefüggő könyvvel kezdődik - elbeszélések: időbeli sorrendben a világ teremtésétől Mózes haláláig b.) Elnevezése - Tóra („tanítás”, „tan”, „törvény”) - életrend - Mózes 5 könyve (hagyományos mózesi szerzőség) - Pentateuchusz (Tertullianus; Kr. e. II. sz.) • penta + teukhé = „öt tekercs” – öt tekercsből álló könyv • egységes műként keletkezett – gyakorlati okokból osztották öt részre (bár a tartalommal is kapcsolatos ez a szétbontás) c.) Az egyes könyvek elnevezése - a zsidók a kezdő főnévi vagy igei formával jelölik a könyveket (pl. Teremtés könyve: bərêšît = „kezdetben”) - a görög fordítás elnevezései valamit kifejeznek a tartalomból – ezeket vették át latin közvetítésével az európai nyelvek: Teremtés könyve (Genesis), Kivonulás könyve (Exodus), Leviták könyve (Leviticus), Számok könyve (Numeri), Második Törvénykönyv (Deuteronomium)

Az 5 mózesi könyv megközelítése a.) Szerkezete nagy vonalakban - Ter 1-11. fej.: Az univerzum eredete - Ter 12. fej - [Kiv; Lev; Szám] MTörv 34.fej.: Izrael eredete • Ter 12-50. fej.: A pátriárkák • Kiv / Lev / Szám / MTörv: Mózes műve b.) Az 5 könyv megértésének analógiája - a modern államok alkotmánya • hogyan született a nemzet és alkotmánya (történeti keretben jogi szövegek) c.) Izraelita „személyi igazolványa” - azonos: leszármazás, történelem, jog → alkotmány, mely ebből a 3 szempontból magyarázza Izrael létrejöttét → funkciója: a nemzettudat és a hovatartozás érzésének megformálása Kiindulópont: eredet: Izrael Istene = az univerzumot teremtő Istennel 1.) Izrael felmenői a pátriárkák - a vérségi kötelék (Ábrahám, Izsák, Jákob, illetve Jákob 12 fia [12 izraelita törzs ősatyja] egyikének leszármazottjai) 2.) Azonos történeti hagyomány: Izraelt a kivonulás népének tagjai alkotják 3.) Közös törvénykezés - jogforrás Isten, Mózes csak közvetítő • polgári jog • szakrális jog

A pátriárkák teológiai szerepe Ábrahám - ősatya, népnév (Júda - Jehud), szent város (Jeruzsálem - Hebron) - Izrael hitének alapja - Izrael egzisztenciájának paradigmája → Ábrahám Izrael számára az azonosulás alakja Izsák - a földhöz való jog (Ter 26,2-5) Jákob - a babiloni fogságból való visszatérés reménye József - a róla szóló elbeszélés eltérő jellegű - diaszpórában élő zsidók mintája

A kivonulás és „Izrael függetlenségi nyilatkozata” a.) Izrael alapító tapasztalata - Izrael száma per excellence: „a történet” - Izrael közösségként lép elő - történelem (kollektív tapasztalat) + kultikus vonatkozás → szimbolikus jelentőség: Izrael szabadnak született → Isten teremtő hatalma: csapások és a sás-tengeri csoda b.) A pusztai vándorlás és a hosszú várakozás próbája - 40 év a pusztában - csodák - zúgolódás - aranyborjú c.) Polgári és szakrális jog d.) Miért kell egy törvényt a pusztában kihirdetni - normatív idő és hely - Izrael jogi archívuma

Mózes a próféta a.) Mózes személye - ősiség (= a monarchiánál régebbi) - a hagyományban ismert személy, akiről történetileg szinte semmit sem tudunk • egyiptomi név: „valaki fia” / „valakitől született” • idegen feleség • kapcsolat a midianitákkal • az ígéret földjén kívül hal meg b.) Mózes nem király, hanem a legnagyobb próféta - meghívástörténet (Kiv 3,1-4,18) - halála utáni kommentár (MTörv 34,10) - Izraelben a szabadulás a prófétákon keresztül érkezik → „prófétai történelem”

A kezdetek története - a „mi” Istenünk az univerzum megteremtője

a.) Az univerzum eredete három lépésben - a világ és az ember első lépései (Ter 1-5. fej.) - az univerzum első nagy „krízise”: a vízözön (Ter 6-9. fej.) - az emberiség története a vízözöntől Ábrahámig (Ter 10-11. fej.) b.) Kulturális versengés - Ter 1. fej. (Hatnapos teremtéstörténet): Izrael ↔ Babilon - Ter 2-3. fej. (Éden-elbeszélés): száműzöttek ↔ otthon maradottak • tradicionális palesztinai elemek • „made in Israel”-teremtéstörténet c.) A két teremtéstörténet eltérő kulturális háttere - Ter 1. fej.: mezopotámiai kultúra ismerete: asztronómia - Ter 2-3.fej.: palesztinai parasztcsaládok mentalitása aggodalmai → ezek elemei • Istenkép • Érdeklődés • Szemlélet d.) Kulturális versengés nyomai a Ter 1-11. fej. másik három elbeszélésében

A vízözön (Ter 6-9. fej.) - Gilgames eposz - Athrahazisz mítosz - bibliai elbeszélés monoteista és nemzetiesített: •Noé személye: igazságosság [Ez] • szövetséggel zárul

Káin és Ábel (Ter 4.. fej.) - újra feldolgozás - bibliai elbeszélés • mesterségek és az emberi egzisztencia típusai • a bűn: természetének mélyebb megértése, elhatalmasodása

A bábeli torony története (Ter 11,1-9)

e.) Nemzetségtáblák - „babiloni királylisták” - korábban a babiloni fogságban élő papi szerzők Az öt könyvre való felosztás - „technikai okok” - könyvek bevezetései és lezárásai • Ter 1-11. fej. • Ter 12-50. fej. • Kiv-MTörv - sajátosan alkalmazza a korabeli mítoszokat: küzdelem az őskáosz ellen, teremtés, intronizáció, mennyei palota - Mózes törvénye • MTörv 34,10 • „hordozható haza” (Heinrich Heine)

Próféták

A „próféta” kifejezés etimológiája - pro + fétész (gör.) A történeti könyvek - „korábbi próféták”: Józs; Bír; 1-2Sám; 1-2Kir a.) Narratív fonál - honfoglalás, küzdelem a hazáért, monarchia (Szamaria, majd Jeruzsálem eleste), babiloni fogság - szerző: dél (Júda), igen kritikus a monarchiával szemben b.) Az elnevezés „korábbi próféták” - próféták szerepe - Mózes (MTörv 34,10), Józsue (Sir 46,1), „Isten küldötte” (Bír 2,1-5), Sámuel (1-2Sám; 1Sám 3,20), [1-2Kir] - Jeremiás - „az ellenzék keserű győzelme” - Jézus Sirák fia könyve - „Atyák dicsérete” (gyakran párosít: uralkodó + próféta) → értelmezési kerethez ad segítséget • Nátán és Dávid • Illés és Elizeus • Izajás és Hiszkija • Jeremiás és Jozija • Ezekiel, Zerubábel és Józsue főpap (fogság után) - 2Kir 17,13-15: a monarchia bukásának erkölcsi okai voltak - Martin Noth elmélete: Deuteronomisztikus Történeti Mű

A „korábbi próféták” egyes könyvei Józsue könyve - Józs 1,7-8 [1,5] → Józsue Izrael ideálja: a Törvény skrupulus megtartója - Józs 8,30-35: Ebal hegyén emelt oltár → a Törvény „intronizációja” - Józs 23,6 + 24,26-27 Józsue időszaka: Izrael történelmének aranykora. Bírák könyve - korszakváltás; Józs 24,29-31 - Bír 2,8-10 - Bír 2,11-23 - vallási, erkölcsi szempontok - tágabb értelműek → elfogadni más magatartásformákat, más politikai irányvonalat, más szociális és gazdasági célokat Sámuel 1. és 2. könyve - szekuláris: kevésbé teológus vagy moralizáló • Sámuel születése (1Sám 1,20) • kritika a monarchia felett: 1Sám 8,11-18 (vö. 9,8-15) • jó és rossz királyok - Dávid király példája (↔ 2Sám 11-12) - dilemma: monarchia vagy prófétizmus

A Királyok 1. és 2. könyve - kulcsszöveg: 1Kir 2,1-4 → a Törvény megtartása a dinasztia fennmaradásának garanciája → a Törvény a királyok tetteinek a mércéje - „Jerobeám bűne”, a „magaslatok”, „alternatív szentélyek” (Dán, Bétel) → Jozija király vallási reformja Bemutatja, hogy következik be Izrael és Júda a próféták által előre megjövendölt összeomlása.

A tényleges prófétai hagyomány - „későbbi próféták” 1. A próféták mint „írók” a.) A „klasszikus prófétizmus” jelensége - Kr. e. VIII. századtól a babiloni fogságig (Kr. e. VI. sz.) - személyes meghívás - sajátos tanítás: a feltételekhez kötött üdvösség - átfogó jellegű tevékenység b.) A próféták szerepük az ókori Izraelben - szűk, befolyásos réteg tagjai - adott történeti pillanatban formálták a közösségi tudatot (korszak írói, „újságírói”, „főszerkesztői”, véleményformálói) • „korábbi próféták” (Józs-2Kir) → múlt • „későbbi próféták” (Iz-Mal) → jelen / aktualitások → politika + vallás, gazdaság, szociális kérdések Ózeás: vallási problémák Ámosz: szociális igazságosság Izajás, Jeremiás: az uralkodó és a vezető réteg politikája Deutero-Izajás (Iz 40-55. fej.): kora nemzetközi helyzete Ezekiel: a Jeruzsálem Kr. e. 586-os elestével kialakult helyzet

egyéb próféták - sajátos körülményekkel összefüggésben lépnek fel Joel: természeti csapások Náhum: Asszíria bukása Abdiás: Jeruzsálem Kr. e. 586-os bukása Habakuk : a Júdát és Jeruzsálemet fenyegető Újbabiloni Birodalom Aggeus, Zakariás, Malakiás: a babiloni fogság utáni helyzet - a próféták a közélet aktív szereplői - politikusok és véleményformálók - többnyire a gazdag arisztokrácia tagjai Izajás és Jeremiás - rendszeresen konzultáltak az uralkodóval és vezetőkkel Ámosz: nagybirtokos (Tekoa, Júda) Jeremiás (Anatot) és Ezekiel (Jeruzsálem): papok Mikeás: nagybirtokos (Móreset-Gát, Júda)

2. Az „írópróféták” és az asszír, illetve az újbabiloni invázió - Ámosz (II. Jerobeám uralkodása: Kr. e. 787-747) - III. Tiglatpilezer - Ózeás és Izajás A próféciák és az asszír invázió közötti összefüggés - nemzeti érzés fellángolása - a próféták felhívják a figyelmet a helyzet törékenységére - a kortársak nem veszik a figyelmeztetést Ám 9,10 Jer 23,17 Iz 1,3 - hasonló Jer 8,7 → az intelligencia hiánya, képtelenség a történelmi helyzet pontos felismerésére, és ebből fakadóan az adott helyzetre való megfelelő válasz hiánya - lehetséges politikai válaszok: elszigetelődés vagy behódolás - Iz 8,6-8; Iz 30,15-17 „Ha nem hisztek nem maradtok meg” (Iz 7,9) - Jer 2,13; 2,18 Jeremiás először az idegen szövetségek ellen; később babilonpárti →Jeremiás reálpolitikus - fogság után: új világ építése: Aggeus, Zakariás, Malakiás

3. A próféták a nemzeti szolidaritás védelmezői - szegények, idegenek, özvegyek, árvák - ókori Kelet királyteológiáinak része (Zsolt 72[72], 12-14) - Izajás (1,23) és Jeremiás (Jer 22,1-5) → a téma a prófétáknál is egy kicsit propaganda-jellegű - jólétben élő réteg tagjai - látják a népet fenyegető veszély súlyát ↓ keresik a megoldást: mindenki szolidaritása az új helyzetben → a jog és az igazságosság területén a próféták konzervatívak - főleg a tulajdon állt figyelmük középpontjában (Iz 5,8-10) - Nábot szőlője: 1Kir 21 - a magántulajdonról alkotott két felfogás konfliktusa • Ácháb (király): a föld piacképes, áruba bocsátható • Nábot (a szőlő tulajdonosa): a föld kollektív, nemzedékeken átívelő tulajdon

4. A próféták könyvcsoportjának létrejötte Izrael nemzeti könyvtárán belül - Izajás, Jeremiás, Ezekiel: utalások a próféciák lejegyzéséről Iz 8,16 - tanítványi kör - Izajás könyvének 3 része I. Proto-Izajás: Iz 1-39. fej. (Kr. e. VIII. sz. 2. fele) II. Deutero-Izajás: Iz 40-55. fej. (Kr. e. 550-539) III. Trito-Izajás: Iz 56-66. fej. (Kr. VI. sz. második fele) Jer 36. fejezet - Báruk: Jeremiás titkára - könyvtekercs készítése, melyet felolvasnak: a nép, a vezetők és a király előtt → a prófétai szó hordozója ezután a tekercs, mely átveszi a próféta szerepét ↓ váltás: Jeremiás (Jer 1,9) → Ezekiel (Ez 2,9-3,2) Miért maradtak meg a prófétai írások, miért nem tűntek el? - Izrael hitének és nemzeti önazonosságának megtartása - magas irodalmi színvonala: Izajás, Ámosz, Ozeás, Mikeás, Jeremiás - egyes prófétai személyiségek sikere; pl. Ezekiel

Az Írások könyvcsoportja 1. A bölcsességi könyvek - 5 rokon könyv az Ószövetségen belül: Péld, Jób, Préd, Bölcs*, Sir* - Izrael bölcsességi hagyománya • hasonló: a.) Egyiptom, Mezopotámia, Görögország b.) déli és keleti bölcsesség (edomiták, arabok) + kánaániták • ókori keleti bölcsességi hagyomány a.) nem alkot fogalmi, filozófiai rendszert b.) gyakorlati jellegű: A világ, és annak rendjének megfigyelése, ezáltal a cselekvés helyes normáinak felismerése és az annak megfelelő élet. • Izrael bölcsességi hagyománya 1. A „bölcs” főnév → hivatásbeli jártasság. 2. Monoteizmus. 3. A fogság időszaka, mint választóvíz az izraeli bölcsességi hagyományban. alapvető forma: mašal - Izrael bölcseinek karaktere

- a bölcsességi irodalom könyvei • Példabeszédek könyve (Péld) A „példabeszéd” fogalma → közmondás; Péld 30,18-19. • Jób könyve a.) Jób története. b.) Jób mintája → a görög mitológiában Prométeusz alakja → Jób dilemmája: Jób 23,1-17 c.) A történet két fontos szempontja: 1. Isten válaszol 2. A teremtés leírása az ókori mitológia sajátos nyelvezetén d.) Az Ószövetség itt egyik pontja, ahol az a legmesszebbre jut. • Prédikátor könyve → az „izraeli Diogenész” • Jézus Sirák fia könyve → a konformista bölcsesség • Bölcsesség könyve → a Kivonulás könyvének hellenista újraolvasása

2. „Izrael nemzeti könyvtárának” utolsó polcai - A Zsoltárok könyve, Izrael énekei • „zsoltár”; „psalmos”; „psalmus” = mizmór („zenei kísérettel előadott ének”) → könyv elnevezése: tәhillim („himnuszok”) • 150 énekből álló gyűjtemény 1, zsoltár - „boldog mondás” 2. zsoltár - a Messiás → szerkezeti felosztás - 5 „könyv” 1-41. zsoltár 42-72. zsoltár 73-89. zsoltár 90-106. zsoltár 107-150. zsoltár („Nagy doxológia”) • a zsoltárok feliratai → név (Dávid, „Aszaf fiai”, „Korach fiai”); műfaj; történelmi körülmények • a hit érzelmeinek és pillanatainak kifejezése → kérő, hálaadó, himnuszok, királyságzsoltárok → egyéb csoport: történeti (Jahve királyságának zsoltárai), liturgiák, prófétai intés, bölcsességi / didaktikus szövegek • tanítás: Isten, szenvedés és igazságosság

3. Izrael történetének néhány kiegészítése - 1-2Krón; Ezd; Neh → Krónikás Történeti Mű → fogság utáni körülmények → Izrael mint kultuszközösség: templom, kultusz, legitimáció, Dávid személye - 1-2Mak → Izrael történetének ellenálló hősei 4. Dániel könyve és az „apokaliptika” - fogalom: apo + kalüpszisz - műfaj • a végidőbeli események leírása, melynek célja, hogy a jelenben erőt adjon • jelképek: színek, számok, alakok 7. fej.: az ég felhőin eljövő Emberfia → Alapvetően történelemteológiát akar adni: hellenista periódus, közvetlenül a Makkabeus felkelés előtti üldözés (Kr. e. 167).