II. Rákóczi Ferenc „Ha helyénvaló az alattvaló alázata a király jelenlétében, hogyne volna az a teremtménynek az ő teremtője színe előtt.” (II. Rákóczi Ferenc)
Születése II. Rákóczi Ferenc 1676 március 27-én született az észak-magyarországi Borsiban. Édesanyja: a munkácsi vár hős védője, a dúsgazdag családból származó Zrínyi Ilona. Édesapja a már gyermekként Erdély fejedelmévé választott, de fiatalon elhunyt I. Rákóczi Ferenc volt.
Kisgyermekkor Az egymillió-kétszázezer hold nagyságú birtok és számos kastély örökösének számító kisfiút sokan csak „kis úr”-nak szólították. Ezüstkádban fürösztötték és a legdrágább ruhákban járatták. Rangjához illő neveltetéséről a családtagok és felkészült tanítók gondoskodtak. Épphogy betöltötte a tizenkettedik életévét, mikor nővérével együtt elválasztották édesanyjától, akit soha többé nem láthatott viszont.
Ifjúkor Az édesanyjától örökre megfosztott Ferencet egy csehországi kisvárosba, Neuhausba szállították, hogy az ott lévő jezsuita atyák a bécsi udvar szellemében, hűséges alattvalóvá neveljék. Miután befejezte tanulmányait, Csehországból Bécsbe, nővéréhez költözött. Megnyílt számára a világ. Szenvedélyes kártyajátékos lett, s az éjszakai élet is vonzotta. Színház, kártya, szerencsejáték, evészetek és ivászatok váltották egymást. A tizenhat éves fiatalembert így egyre jobban behálózták a világ hívságos dolgai.
Házasság és nászút Bécsben felajánlották az ifjú Rákóczinak Sarolta Amália, hesseni hercegnő kezét. Rákóczi maga is hajlott a rangjához illő házasságra, így tizennyolc évesen feleségül vette a számára addig teljesen ismeretlen leányt. Két gyermekük született József és György. Az esküvői ceremóniát követően feleségével és kisebb kísérettel együtt hazaindult Magyarországra. Az ifjú Rákóczi azonban Magyarországon is folytatta Bécsben megszokott világias életét…
A jobbágyok nyomora A főúri szórakozások közepette azonban felnyílt a szeme a birtokain élő parasztok nyomorúságos életére is.
A szabadságharc Bár Rákóczi sok erkölcsi erényt tanúsított a szabadságharc idején, és a győzelem érdekében mindent megtett amit emberileg tehetett, Vallomásaiban mégis kritikusan emlékszik vissza régi önmagára.
Emigrációban A szabadságharc bukását követően emigrációba vonult. A Párizs környéki kastélyok és a főúri paloták váltak a bujdosó fejedelem ideiglenes otthonává. Válogatott férfiak és asszonyok társaságában töltötte mindennapjait, s a száműzöttek sanyarú sorsát nem igazán ismerte…
megtérés Az édes semmittevés, a céltalan szórakozások, a nőkkel való kacérkodások lelki csömört váltottak ki a bujdosó fejedelemből, és komolyan kezdett gondolkodni az élet végső kérdéseiről, saját magáról, addigi tetteiről. Egyre többet olvasta a Szentírást, s részt vett a királynak tartott prédikációkon is. Érezte, ahogy az Úr szava lelke mélyéig hatol és megítéli őt…
A megváltozott élet Megtisztult lelkiismerete arra sarkallta, hogy hagyjon fel a világias szórakozásokkal és a semmittevő időtöltéssel. Nem akart már a világ sodrában élni, csupán Isten akaratának engedelmeskedni.
Rákóczi által Rodostóban faragott szék Rövid ideig Lengyelországban majd Franciaországban élt. 1717-ben került Törökországba, Rodostóba. Itt élt kevés kísérőivel 1735-ben bekövetkezett haláláig. Hamvait 1906-ban a Kassai dómban helyezték örök nyugalomba.
Készítette: Sipos Anita Köszönöm a figyelmet!! Készítette: Sipos Anita