A Balkán államai a XIX. század közepétől a XX. század elejéig Egyetemes és európai történelem II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2015/2016. tavaszi félév

I. A Balkán-félsziget a XIX. század elején I. Oszmán Birodalom meggyengülése: nemzeti mozgalmak felkelései a birodalom különböző pontjain és európai nagyhatalmak beavatkozása. 1812. Orosz-török béke megkötése Bukarestben: Dnyeszter és Prut közötti területek Oroszországhoz kerültek. Első szerb felkelés (1804-1812) kitörése George Karadjordjević vezetésével, majd Belgrádi Pasalik elfoglalását követően széleskörű autonómia követelése + önállóság kivívása. Szkupstina (népi gyülekezet) és kormányzótanács létrejötte, majd 1811-ben Karadjordjević szerbek örökletes vezérévé való kinyilvánítása.

I. A Balkán-félsziget a XIX. század elején II. 1813. Felkelés bukása és cári csapatok kivonulása a Belgrádi Pasalikból (ismét oszmán fennhatóság). 1815-1817. Második szerb felkelés Miloš Obrenović vezetésével (pasalik autonómiájának biztosítása és a belgrádi pasa csak a városokban és az erődökben állomásozó török katonaság felett gyakorolhatta a hatalmát). 1817. Milošt a szkupstina Szerbia örökletes fejedelmévé választotta. Drinápolyi béke: Szerbia autonómiájának tiszteletben tartása az Oszmán Birodalom részéről.

I. A Balkán-félsziget a XIX. század elején III. 1839-es alkotmány: Obrenović hatalmának korlátozása (hatalom megosztása a fejedelem és az államtanács között). Miloš alkotmányvédők általi megbuktatása, majd Aleksandar Karadjordjević (1842-1858) fejedelemmé választása. Görögország függetlensége: titkos társaságok megalapítása Odesszában és Athénban, majd görög hazafiak felkelése az égei-tengeri szigeteken és Görögországban. 1821. Alexandrosz Ypszlianti törökellenes felkelése, majd 1822-ben Görögország függetlenségének kikiáltása.

I. A Balkán-félsziget a XIX. század elején IV. 1827. Jóannész Antoniusz Kapodisztriasz államfő: görög erők összefogása. 1827. Londoni szerződés: Anglia, Franciaország és Oroszország kiállása a görög autonómia mellett, majd győzelem Navarinónál a török-egyiptomi flotta felett. 1829. Drinápolyi béke: Duna-deltavidéke orosz ellenőrzés alá került, de autonómia biztosítása Görögország számára. 1830. Angol-francia-orosz szerződés: független királyság megalapítását irányozta elő. 1832. I. Ottót (1844-1862) görög királlyá választották.

I. A Balkán-félsziget a XIX. század elején V. Moldva és Havasalföld: oszmán megszállás ellenére külön közigazgatás fennmaradása (saját fejedelmek). 1829. Drinápolyi béke: orosz megszállás mindkét fejedelemségben. Szervezeti Szabályzatok: államigazgatás korszerűsítése, de oszmán hatalomnak és orosz védnökségnek való alárendeltség. Nemesi földbirtokos réteg: földbirtokok további növelése és árutermelő gabonatermesztés folytatása. Alacsony mezőgazdasági termelékenység, elmaradottság, de gyorsan növekvő lakosság.

II. A krími háború I. Oroszország: keleti kérdés megoldása (Balkánon való előrenyomulás és tengerszorosok megszerzése). 1844 és 1853. Cári javaslat a tengerszorosok megszerzésére (angol elutasítás). Palesztinai szent helyek kérdésében kitört zavargások: szent helyek feletti felügyelet követelése a római és a görögkeleti egyház részéről. 1852. szent helyeket illetően katolikus egyház jogait növelő fermán kikényszerítése a török szultántól. 1853. június 2. Moldva és Havasalföld orosz megszállása (Mihail Gorcsakov tábornok).

II. A krími háború II. Török Birodalom: angol árucikkek felvevőpiaca + közel-keleti brit hatalmi érdekek biztosítéka volt. Török Birodalom szuverenitásának csorbítása és orosz befolyás növelése: sértette a brit hatalmi érdekeket. Franciaország: oroszellenesség, majd együttműködés az angolokkal a Török Birodalom megvédésére. Moldva és Havasalföld kiürítésére való felszólítás (Omer pasa), majd ennek elutasítása után török hadüzenet és támadás (Oltenica: török győzelem az oroszok felett + sikerek a kaukázusi frontokon, de 1853. november 30-án Szinope kikötőjében a török flotta veresége az oroszoktól.

II. A krími háború III. Szövetséges flotta Fekete-tengeren való megjelenése és az orosz hajóhad bezárkózása Szevasztopolba. Ausztria és Poroszország: fegyveres semlegesség. 1854. Dunai fejedelemségek kiürítésének elrendelése, Moldva és Havasalföld osztrák megszállása. 1854. szeptember 5-7. 21500 angol, 30333 francia és 7000 török katona behajózása a Krím-félszigetre. Fő cél: Szevasztopol elfoglalása volt (1854. október 17-én ostrom oroszok általi visszaverése, de október 25-én Balaklavánál, majd november 5-én Inkerman-nál aratott szövetséges győzelem).

II. A krími háború IV. Osztrák magatartás megváltozása: Szárd Királyság (Cavour: országegyesítés nagyhatalmi támogatással való elérése és csatlakozás a krími háborúhoz). III. Napóleon ígérete: olasz kérdés felvetése a krími háborút lezáró békekongresszuson. 1855. szeptember 5. Szevasztopol eleste. 1856. március 30-án párizsi békekötés: Duna-torkolatvidékének elvesztése, törökországi keresztények védnökségéről való lemondás, hadihajók tartásának megtiltása a Fekete-tengeren. Krími háború: cárizmus európai hegemóniájának vége.

III. Kelet-Európa a krími háború után. Románia megalakulása I. Párizsi béke: Török Birodalomhoz tartozó fejedelemségek autonómiájának biztosítása és orosz protektorátus megszüntetése. Egyszeri és rendkívüli országgyűlések összehívása: fejedelemségek állami életének kidolgozása. Moldvai és bukaresti országgyűlés: Alexandu Ion Cuza ezredes (1859-1866) fejedelemmé választása. Nagyhatalmak jegyzéke: külön-külön választás, de a megválasztandó személyről nem rendelkezett. 1861. december 23. Román fejedelemség létrejötte.

III. Kelet-Európa a krími háború után. Románia megalakulása II. Cuza (I. Sándor): ország modernizációja (1863-ban kolostori birtokok állami tulajdonba való vétele, 1864-ben román egyház függetlenítése a konstantinápolyi pátriárkától, agrártörvény mellett közoktatási törvény elfogadása és egyetem felállítása Iaşiban és Bukarestben). Hadsereg újjászervezése mellett igazságügy megreformálása (polgári büntetőtörvénykönyv bevezetése). De a reformokat ellenezték a bojárok, majd 1866. február 23-án lemondatták Cuzát és Károly fejedelem (Hohenzollern-Sigmaringen-család) került a Román Fejedelemség élére.

IV. Szerbia I. Krími háború alatt: autonómia a Török Birodalmon belül és semlegesség. Nagyszerb eszme megalapozója: Ilija Garašnin szerb miniszterelnök és külügyminiszter volt (valamennyi délszláv terület egyesítése és török kézen lévő délszláv területek felszabadítása + Habsburg Birodalom délszláv alattvalóinak felszabadítása). Aleksandar Karadjordjević fejedelem oligarchikus hatalma: növekvő ellenállás az értelmiség és az új burzsoázia részéről. 1858. Országgyűlés összehívása: Karadjordjević lemondatása és Miloš Obrenović szerb fejedelmi trónra való visszahívása.

IV. Szerbia II. 1860. Mihály hatalomra kerülése: Szerbia teljes függetlenségének elérése. 1862. Török helyőrség kivonásának követelése (török válasz: tüzérségi támadás Belgrád ellen, majd a nagyhatalmak közbelépése, de a török függés továbbra is fennmaradt). 1867. Török kézen lévő szerb erődök átadása Szerbiának (névlegessé váló szultáni fennhatóság Szerbiában). 1868. június 10. Karadjordjević híveinek merénylete Mihály ellen.

IV. Szerbia III. Milán fejedelem helyett háromtagú régenstanács intézte az államügyeket (Jovan Ristić mint tanácstag). Cél: állam és társadalom megreformálása és modernizációja a polgári átalakulás elősegítése érdekében. Liberális Párt: Szerbia gazdasági életének újjászervezése (1873-as ipartörvény). Radikális Párt megalakulása (Svetozar Marković): parasztság helyzetének javítása. 1870-es évek: Szerbia önálló államisághoz jutott.

V. Görögország I. 1830. február 3-i londoni jegyzőkönyv: független Hellén Királyság létrejötte (angol-francia és orosz protektorátus), de erősödő orosz befolyás (görög egyház közigazgatási különválásának konstantinápolyi pátriárka általi engedélyezése). 1850-es évek: liberális polgári ellenzék megerősödése, majd 1862-ben felkelés az önkényuralom ellen és Otto von Wittelsbach lemondása. 1863-ban összeülő parlament új alkotmányt fogadott el (király jogainak korlátozása, általános választójog bevezetése, egykamarás parlament törvényhozói feladata és általános polgári szabadságjogok biztosítása).

V. Görögország II. Új görög kormány legfontosabb célja: „Nagy Eszme” megvalósítása volt. Görög határok kiterjesztése, míg minden a hellén királysághoz nem kerül. Cél: görög határok kiterjesztése az egész Balkánra, Kis-Ázsiára (Nagy-Görögország részei lesznek). Görög kultúrfölény megnyilvánulása. „Nagy Eszme” első sikere: angol beleegyezés mellett a Jón-szigetek Görögországhoz való csatolása.

VI. A bolgár nemzeti mozgalom I. XIX. század közepe: bolgár nemzeti mozgalom megszületése (oszmán fennhatóság, de az egyetlen törvényes nemzeti szervezetet az egyház jelentette). Bolgár nemzeti mozgalom: nemzeti egyház megteremtése (1840-től egyházi harc megindulása a görög nyelvű főpapság ellen). 1853-as krími háború: behozatali vámok leszállítása a Porta részéről a hadikiadások fedezésére felvett kölcsönök fejében. Georgi Rakovszki: Bulgária felszabadítása a Török Birodalommal szomszédos területeken szervezett, jól kiképzett hadsereg bolgár területekre való betörésével.

VI. A bolgár nemzeti mozgalom II. Partizáncsapatok szervezeti szabályzatának kidolgozása + egységek megszervezése (1867-ben két partizánegység betörése Romániából a bolgár területekre, de a lakosság nem támogatta az akciót). Mozgalom mérsékelt szárnya: szultán bolgár cárrá koronázása Tirnovóban, ennek fejében Bulgária önállóságot kapna a Török Birodalmon belül. 1870. Bolgár pravoszláv egyház (exarchátus) szervezetének létrejötte. Exarchátus: konstantinápolyi pátriárkától való függetlenség + joghatóság kiterjedése az összes bolgárok lakta területekre.

VI. A bolgár nemzeti mozgalom III. Görög egyházi és kulturális fennhatóság alól. 1870. április. Bolgár Központi Forradalmi Bizottság megalakulása Bukarestben (Vaszil Levszki és Ljuben Karavelov). Célok: lakosság felkelésre való felkészítése + „Szent és tiszta köztársaság” létrehozatala, amelyben minden balkáni nép egyenjogú szövetséges. 1873. Levszki elfogása és felakasztása Szófiában, majd Forradalmi Bizottság vezetésének átvétele Karavelov és Hriszto Botev részéről.

VII. A keleti kérdés az 1870-es évek végén I. 1875 nyara: törökellenes felkelés Hercegovinában (feudális szolgáltatások eltörlése, adórendszer megváltoztatása, vallásgyakorlás szabadsága + hivatalnoki önkényeskedés felszámolása). 1876. Felkelés átterjedt a Balkán keleti területeire is (bolgár forradalmi bizottságok által kirobbantott felkelés, majd török beavatkozás és mészárlás) Szerbia és Montenegró hadüzenete a Portának, majd 1876 őszén gyors vereség a törököktől. 1877. Orosz ígéret, hogy a Monarchia semlegessége fejében nem terjeszti ki az orosz-török háborúban a hadműveletek a Balkán nyugati felére.

VII. A keleti kérdés az 1870-es évek végén II. 1877. áprilisa: orosz hadüzenet a Portának, majd török ellenállás megtörése és Sipka-szoros megszállása (november 28. Plevna eleste, majd orosz erők előretörése egészen Konstantinápolyig). 1878. január 19. Orosz-török fegyverszünet, majd béketárgyalások. 1878. február 19. San Stefanó-i béke: Bulgária, Románia, Macedónia, Szerbia és Montenegró függetlensége, Bosznia és Hercegovina önkormányzatot kapott+ Besszarábia déli része és a kaukázusi területek oroszoké.

VII. A keleti kérdés az 1870-es évek végén III. Bolgár Fejedelemség: Fekete-tengertől az Ohridi-tóig, a Dunától az Égei-tengerig terjedt (160 ezer km2 terület és autonómia, de a gyakorlatban orosz befolyás érvényesült). Oroszország pozíciójának megerősödése elleni angol és osztrák-magyar tiltakozás. Nemzetközi konferencia a béke rendelkezéseinek felülvizsgálatára (franciák és németek is támogatták). 1878. június 13. és július 13. Berlini kongresszus: Szerbia, Románia és Montenegró függetlenségének jóváhagyása, Porta által oroszoknak fizetendő hadisarc fizetésének megerősítése, Dél-Besszarábia oroszokhoz való csatolása.

VII. A keleti kérdés az 1870-es évek végén IV. Bosznia-Hercegovina autonómiájának megszüntetése (Monarchia katonai megszállása alá helyezte). Nagy-Bulgária szétdarabolása: Bolgár Fejedelemség csak a Balkán-hegység és a Duna közötti területeket foglalta magában (Balkántól délre élő bolgárok Kelet-Rumélia tartományhoz kerültek, keresztény kormányzóval és szultáni fennhatóság mellett, míg Macedóniát a Török Birodalomba olvasztották). Orosz megszállás a Bolgár Fejedelemségben: időtartamát 2 év helyett 9 hónapra csökkentették. Anglia: kaukázusi török birtokok védnöksége fejében megkapta Ciprust.

VII. A keleti kérdés az 1870-es évek végén V. Albán nemzeti mozgalom megalakulása: muzulmán albánok 1878. július 1-jén létrehozták a Prizreni Ligát. Liga követelése: Török Birodalomhoz való tartozás és reformok (nemzeti terület egyesítése, négy vilajetből álló albán területeknek önkormányzat követelése, a közigazgatásban pedig albán nyelvhasználat biztosítása). Nemzeti helyett vallási megfontolások és szultán iránti hűség. De Albán Ligát a nagyhatalmak nyomására a Porta kénytelen volt leverni (1879-ben feloszlatták).

VIII. A Balkán államai a XIX. század végén és a XX. század elején VIII. A Balkán államai a XIX. század végén és a XX. század elején. Románia 1877. május 9. Román képviselőház deklarálta Románia függetlenségét (Károly fejedelem királlyá koronázása és Román Királyság megalakítása). Gyors gazdasági növekedés és iparfejlesztés külföldi tőke bevonásával (iparpártoló törvények elfogadása, majd 1885-ben a Monarchiával kötött kedvezőtlen kereskedelmi szerződés felmondása). 1880. Román Nemzeti Bank felállítása. 1907. február 15. Észak-moldvai parasztfelkelés. Külpolitika: osztrák és német barátság (Románia csatlakozása a Hármas Szövetséghez 1883-ban).

IX. Szerbia I. 1882. Szerb Királyság megalakulása: ipar és kereskedelem fejlődése és városi lakosság számának megkétszereződése 1866 és 1884 között. Iparfejlődés törvényekkel való támogatása (1898), vasútépítés és folyamhajózás szerepe. 1883. Szerb Nemzeti Bank megalapítása (kerületi takarékpénztárak + egyéb hitelintézetek jöttek létre). Az Osztrák-Magyar-Monarchiába irányult a szerb kivitel 86,5%-a (de osztrák-magyar tőke részvétele a szerbiai vasútépítkezésekben, a bányászatban és a bankok alapításában).

IX. Szerbia II. Monarchia és Szerbia együttműködésének politikai alapja: szerbek lemondtak Boszniáról + novipazari szandzsákról, cserébe Macedónia megszerzéséhez ígért segítségért. 1885. Bulgária és Kelet-Rumélia egyesülése: szerb érdekek megsértése, Milan Obrenović háborúja Bulgária ellen, de szerb vereség. 1889. Milan lemondása, a trónt fia Sándor foglalta el, de 1903. június 24-én meggyilkolták. Petar Karadjordjević került a trónra: önkényuralom vége és választások tartása (radikálisok hatalomra kerülése).

IX. Szerbia III. XX. század eleje: nagyszerb mozgalom megerősödése (Narodna Odbrana nevű társadalmi szervezet mellett 1911-ben Egyesülés vagy Halál nevű titkos szervezet megalakítása). Egyesülés vagy Halál szervezet: délszláv államok erőszakos eszközökkel egy államba való egyesítése Szerbia vezetésével. Szerb kormány: Narodna Odbrana kulturális egyesületté nyilvánítása. Kiéleződő ellentétek a Monarchia és Szerbia között a két évig tartó vámháború és az 1908-as annexiós válság, majd az 1912-es Balkán-háborúk miatt.

X. Görögország I. Berlini kongresszus: Görögországhoz került vissza Thesszália és Epeirosz egy része + Kréta autonómiájának elismerte a Porta. „Nagy Eszme”: az ország elmaradottságáért és a szegénységéért a törökök és a környező balkáni népek felelősek (a görög, amely fejlett kultúrája miatt a balkáni népek feletti uralomra és a Görög Birodalom megteremtésére hivatott). 1896. Krétai felkelés a törökök ellen (szigetországhoz való csatlakozás), majd háború Görögország és Törökország között, mely görög vereséggel ért véget.

X. Görögország II. 1897. december 4. konstantinápolyi békeszerződés: súlyos háborús kártérítés fizetése + Kréta a Török Birodalom autonóm területévé alakult. Kölcsönfelvétel a vesztes háború miatt, majd 1898-ban Anglia és Franciaország Görögországot nemzetközi gazdasági és pénzügyi ellenőrzés alá vonta. Gyors kapitalista fejlődés (kereskedelmi hajózás szerepének fontossága). 1875-től görög parlament befolyásának növekedése: kormánynak a parlamenti többségre kellett támaszkodnia.

X. Görögország III. 1905. Újabb felkelés tört ki Krétán (vezetője Elefteriosz Venizelosz, aki bejelentette Kréta csatlakozását Görögországhoz). Venizelosz és a krétai képviselők görög parlamentbe való bejutása, de a kormány elutasította a csatlakozást és nem ismerte el a krétai képviselők mandátumát. 1909. augusztus 15. Katonai puccs kitörése Athén melletti Goudiban. 1911. Új alkotmány lépett életbe (állampolgárok liberális szabadságjogainak elismerése, hadsereg korszerűsítése, új jövedelemadó bevezetése).

XI. Bulgária 1879. Alkotmányozó parlament deklarálta Bulgária új alkotmányát (általános választójog és miniszteri felelősség elve). A Bolgár fejedelemség élén Battenberg Sándor állt, de 1886. augusztus 21-én oroszbarát tisztek katonai puccsal lemondásra kényszerítették. Coburg Ferdinánd fejedelem: amnesztia az emigránsok számára, Oroszországgal való viszony rendezése + pravoszláv vallásra való áttérés 1896-ban. 1908. szeptember 22. Bulgária függetlenségének kikiáltása (külpolitika irányítása az uralkodóé volt, aki hozzálátott egy törökellenes szövetség kialakításához).

XII. A Balkán Szövetség kialakulása és a Balkán-háborúk I. Berlini kongresszus: Szerbia, Románia és Montenegró függetlenségének elismerése, de jelentős balkáni területek maradtak a Török Birodalom kezén. Macedónia: minden balkáni állam bejelentette rá az igényét + kiterjedt propagandatevékenység folytatása. 1893. Belső Macedón Forradalmi Szervezet megalakulása Thesszalonikében: Macedónia felszabadítása és autonóm állammá történő alakítása. 1894. Legfelső Macedón Bizottság megalakítása Szófiában (bulgáriai macedón emigránsok): Macedónia Bulgáriához való csatolása.

XII. A Balkán Szövetség kialakulása és a Balkán-háborúk II. Török Birodalom visszaszorítása a balkáni népek által lakott területekről: balkáni országok együttműködése (1902. március 13-án szerb-bolgár szövetségi szerződés és szerb-bolgár katonai egyezmény, majd bolgár-görög és szerb-montenegrói szerződés aláírása). 1912 nyara: feszült viszony a Balkán Szövetség államai és Törökország között. Oroszország és Monarchia: balkáni status quo fenntartása. De 1912. október 9. Montenegró megtámadta Törökországot.

XII. A Balkán Szövetség kialakulása és a Balkán-háborúk III. 1912. október 17. Szerbia, Bulgária, majd Görögország hadba lépése Törökország ellen (első Balkán-háború). 1913. május 30. Londoni békeszerződés: Török Birodalom a Midia-Enosz vonalra szorult vissza. De sem a görögök, sem a szerbek nem voltak hajlandóak kiüríteni az általuk megszállt macedón területeket, amelyeket Bulgáriának juttattak. 1913. június 29. Bulgária támadása volt szövetségesei ellen. De román hadművelet (cél: Dél-Dobrudzsa bekebelezése), majd török offenzíva a bolgárok ellen és bolgár vereség (második balkáni háború).

XII. A Balkán Szövetség kialakulása és a Balkán-háborúk IV. 1913. augusztus 10. Bukaresti béke: Macedóniát a szerbek, Dél-Macedóniát, Szalonikit és Trákia nyugat részét a görögök kapták meg. Kelet-Trákia egy része Drinápollyal együtt visszakerült a Török Birodalomhoz. A második Balkán-háború következményei: 1. Bulgária hódításai mellett régi területeit is elvesztette. 2. Egységes Balkán-blokk helyett két csoport alakult: Szerbia, Görögország és Románia (antantbarát) + Bulgária és Törökország (központi hatalmak felé közeledés).

XIII. Felhasznált irodalom Salamon Konrád: Világtörténet, Akadémiai Kiadó, 2006, pp. 812-814, pp. 833-840, pp. 846-848, pp. 937-943. Térképjegyzék: Történelem Klub.In: http://www.tortenelemklub.com/terkepek/vilagterkepek

Köszönöm a figyelmet!