Az Imperium Romanum- ot megelőző itáliai kultúrák - Röpdolgozat - Különös tekintettel az etruszk nép művészetére

Figyelem! A „Ø” (zéró morféma) jellel megjelölt diakockák képei nem képezik a számonkérés részét, azok csak az emlékanyag szélesebb körű bemutatásának, illetve a szemléletességnek a kedvéért szerepelnek itt. Ugyanakkor! Az ilyen diakockákon szereplő ismereteket (tárgytípusok, és azok elkészítési technikái, ábrázolásbeli jellegzetességei) tudni kell. A régészeti lelőhelyről nevezett emlék hosszú idegen nevét szintén nem kell megjegyezni, csak a város nevét leírni, és azt, hogy mi a tárgy maga. Ugyanígy, az adott emlékek leírásánál a hozzávetőleges datálás, időbeli elhelyezés sem maradhat le!

A görög kolonizáció korszaka a Mediterráneumban (a Földközi- ten-ger partvidéke) a Kr. e. VIII század elejére teljesedik ki, amikor az euboiai görög kereskedelmi flotta eléri a Nápolyi öblöt. Az itáliai- félszigeten népeknek és kultúráknak nagy olvasztótégelye alakul ki, Észak- Itáliában az umber és a venét, az olasz csizma közép-ső részén az etruszk nép veti meg a lábát. Latium a latinusokról nyeri a nevét, akiknek később majd Róma alapítása köszönhető. Délen és a szigeteken a legkülönfélébb eredetű bevándorolt népek kultúrái rétegződnek egymásra, ezek közül a szicíliai elymusoké és a szardíniai szárdoké emelkedik ki. A legkülönlegesebb művészetet mindezek közül kétségkívül az etruszkok produkálják. Az etruszk szívós nép. Hozzáférhetetlen nyelvükben elszigetelten, ős- régi szokásaikkal és hiedelemvilágukkal teljesen egyedül állnak az itáliai népek között. A bronzkor végétől kezdve (Kr. e. XII. szd) egészen a virágzó városaik korán, és (IX. szd, vas- réz- és ezüsttartalmú ólom-lelőhelyek birtoklása) a Kr. e. 700- as éveken át (a görög telepesek megérkezése) egészen az 500- as évekig felnyúlóan dominálnak a félszigeten. Legfontosabb városaik Cerveteri, Tarquinia és Veii voltak.

Itália a Kr. e. VI. században Itália a Kr. e. VI. században. A pontozott vonal jelöli az etruszkok területi fennhatóságának legnagyobb kiterjedését. Északon a venét, a csizma középső részén az umber népek játszottak fontos szerepet, ezen népneveket ma a tartományok nevei őrzik (Veneto Velence központtal és Umbria Perugia központtal) A 3 etruszk városunk: 1-Veii; 2- Cerveteri; 3- Tarquinia 3  1 2 

Este, Benvenuti- szitula, venét import, Kr.e. 600 k. Ø A szitulának nevezett elegyítőedény (bor és víz keverésére és eltartására szolgált) itt az orientalizáló (keletről érkezett) motívumokat hordoz – különféle állatokat és buja vegetációt. A szitula edénytípus az első európai műtárgynak is tekinthető, mert ezeket a bronzalkalmatosságokat kifejezetten díszítésre is szánták.

Cerveteri, Regolini- Galassi sír, oroszlános aranyfibula, etruszk, orientalizáló időszak, Kr.e. 7.század közepe A fibula díszes övcsat, amely ez esetben domborítással készült, a készítő mester a lemez hátoldalát kalapálva alakítja ki a mintázatot. Az oroszlán motívuma keleti kultúrákból származik, feltűnik Mykénében is.

Cerveteri, Banditaccia nekropolisz, etruszk sírkamra belseje, Kr. e. 4 Cerveteri, Banditaccia nekropolisz, etruszk sírkamra belseje, Kr.e. 4.-3.század A tartópilléreken hétköznapi használati tárgyak domborművei. Ez a fajta realizmus egyedülálló, az ókorban, A nekropolisz /’a halottak városa’/ csoportos temetkezési helyszín, jellemzően és általánosan a föld alá épített járatrendszer (a ‘kata kümbé’, az ókeresztény korszak rejtett földalatti temetkezési központjai, a katakombák ezen etruszk elv mentén épülnek majd ki), lépcsőaknákkal, összekötő járatokkal a sírkamrák közt. A halotti kultusz kiemelt fontosságú az etruszk kultúrában.

Tarquinia, a nekropolisz sírkamráit rejtő halmok képe Tarquinia, a nekropolisz sírkamráit rejtő halmok képe. Hasonlít a népvándorláskor halomsír- temetkezéseinek helyszíneire, annyi különbséggel, hogy itt az egyes sírok aljzata nagyméretű kváderkövekkel van körberakva. Ø

Tarquinia, az egyik sír külső képe, jól látszanak a nagy, szabályosan faragott kváderkövek, melyek megakadályozzák az eróziót Ø

Tarquinia, Tomba degli Auguri, ‘a Jósok sírja’, etruszk Kr.e. 530.k. A sírkamrákat igen élénk színű falképekkel ékítették, a természet világa és az egyes rituálék ábrázolásai álltak a középpontban. Az egymás elé helyezett lábakon látszik, hogy még mindig valamelyes hatással van a legnagyobb testfelületek ábrázolásának törvénye.

Tarquinia, Tomba dei Leopardi, ‘Leopárdos sír’ Kr. e. 5 Tarquinia, Tomba dei Leopardi, ‘Leopárdos sír’ Kr. e. 5. század első fele A zene, a tánc rituális fontossága! (mely már a legrégebbi kykladikus kultúrákban is kardinális)

A legtitokzatosabb szobortípus, amit az etruszk művészet valaha produkált: „az est árnyai” nevet adta a XIX. századi romantika- korabeli etruszkológia (az etruszk nép kultúráját és történetét kuta-tó tudomány) ezeknek a fogadalmi szobroknak. Nem ismert, hogy milyen alkalomból készítették, milyen funkciója lehetett a rítusban. A pengevékonyságúra nyújtott alak, amin az arc és a nemi jelleg épp hogy jelezve van, valami kozmikus magányosságba burkolózik. Ez a fajta absztrakció a korszakban teljesen egyedüli, csak valami túlvilági, sámánisztikus képzet kifejezője lehet. Nyugtalanító, hogy az alaknak semmi kapcsolata sincs a külvilággal; gondoljunk itt a görög templomok, vagy csak a pergamoni nagy Zeusz- oltár plasztikus, lendületes mozgású szobraira, amik élénken kapcsolódnak egymáshoz és a valóság térbeliségéhez.

Veii, Portonaccio szentély, festett terrakotta antefix, medúza és gorgófej, Kr.e. 6. század vége Az antefix a templom tetőzetén a cserepeket rögzítő záróelem, tükörfordításban >ellentartó<. A gorgófej a görög mitológiából származik, és a reneszánsz művészetben is megtalálható lesz, Perselus történetében. Ø

Cerveteri, Banditaccia nekropoliszából házaspár szarkofágja Kr. e. 6 Cerveteri, Banditaccia nekropoliszából házaspár szarkofágja Kr.e. 6. század vége A házaspár időtlen, eszményített portréja nagyon archaikus jelleget mutat (maga az arcábrázolás) Ma a Louvre- ban látható.

Tarquinia, Oltara della Regina, ‘A Királyné Oltárának’ szárnyas lovai– hellenizmus- kori alkotás Kr. e. IV. század A szárnyas ló, a Pegazus a görög mitológia csodás lénye, Héliosz napisten fia, Bellerophón lovagolja meg őket.

Veii, etruszk Apolló- szobor, színes terrakotta, Kr. e. VI. szdvég

Cerveteri, oroszlános szarkofág terrakottából, Kr.e. VI. század közepe Ø

A Todi Mars, umber öntőmester készítette bronzszobor, Kr.e. IV. század. eleje A készítés technikája az ún. viaszveszejtéses bronzöntés, amellyel a pozitív és negatív öntőforma közé viasz kerül, hogy aztán átadja a helyét az olvadt fémnek. A hadisten itt a görög hopliták vagy a későbbi római légiósok könnyű vértezetét viseli

Capitoliumi farkas, etruszk bronzszobor, az ikrekkel való kiegészítés a reneszánszban történik. Kr.e. V. szd. Ø

Cerveteri attikai amfóra, az olajbogyó- szüret jelenete, etruszk sírból, Kr.e. VI.század vége Ø

Az urnatartó kasokban portrészobrok sora  Róma, A Domitilla- katakomba columbarium- a, az etruszk földalatti nekropoliszok mintájára épült a Kr.u. 250- es években. Ø

Ø Róma, földalatti nekropolisz urnatemető- csarnoka XIX.  Fölül: a római Priscilla- katakomba középső, félköríves záródású terme Róma, földalatti nekropolisz urnatemető- csarnoka XIX.  századi rekonstrukciós rézmetszeten Ø

A Kiméra!

A bordázat, a hasi erek, a láb inainak befeszülése páratlan realisztikus mintázásról tanúskodik

Szembeszökő a kontraszt az oroszlánfej támadó vonása és a kecskefej fájdalmas beletörődése közt

Még a reneszánsz korában is tartja magát a mítikus hiedelem, hogy a kiméra felbukkanása után rövidesen valamely természeti csapás, katasztrófa történik- földrengés, szökőár, stb. A Kiméra vagy Chimaera bronz szobra 1553- ban került elő a földből Arezzo falainál. Etruszk mester alkotta. A fenevad részint oroszlán, részint kecske, farka pedig kígyó, de a véknya a hátsó lábainál a kutya jellegét hordozza. Eredetileg (a mítosz szerint) a Pegazus hátán lovagló Bellerophónra acsarog. Előrefeszíti a bal mellső mancsát, jobb hátsója megrezdül, törzse a nekirugaszkodás erejében összerándul. Sebzett farának realisztikus ábrázolása, akár Lysippos Ökölvívójának realizmusa. A dúvad szilajon tomboló energiája döbbenetes ellentétet alkot a kecskefej fájdalmas beletörődésével.

oktatási segédanyagából származik. Szerkesztette: Vasuta Zsolt A felhasznált képanyag egy része a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Művészettörténet Tanszékének oktatási segédanyagából származik. A jogtulajdonos dr. Jankovits Katalin és dr. Bencze Ágnes. Hang- Szín- Tér Művészeti Szakközépiskola Bodajk, 2016.