Korunk antropológiai és kulturális változásainak hatása társadalmunkra Farkas Péter Máriabesnyő 2016. november 10.

Válság – okok és tényezők Európa erkölcsi és intellektuális hanyatlása hiányzik az élet folyamatossága iránti alázat és a generációk közötti szolidaritás Anyagiakért való, mindenen túli versengés; általánosult szerzésvágy  ANTROPOLÓGIAI válság

Korunk antropológiai- és értékválságának főbb jelenségei Erkölcsi relativizmus: a természetes erkölcsi törvény és az objektív jó elutasítása Liberális szubjektivizmus: annak állítása, hogy a szabad választás önmagában értékes (a valamitől való szabadság egyoldalú hangsúlyozása, a valamire valóval szemben. Szabadság rend nélkül) Egocentrizmus: önérdekérvényesítés Utilitarizmus és funkcionalizmus: a tevékenység és a közösség hasznosság szerinti értékelése individualizmus

A házasságra, családra vonatkozó következményei mindennek A házastársi élet válsága (válás, együttélés. „alternatív- életközösségek” – azonos neműek párkapcsolata) A család fogalmának „átrendeződése”: nem a társadalom alapsejtje, ágyrajáró egy fedél alatt élők halmaza Gender-ideológia – csak kulturálisan determinált „választható” nem A termékenységi ráta viharos zuhanása: (2,1 helyett 1,2-1,3) a csonka vagy patchwork családban Szociáletikai nevelési krízis: fogyasztói szemléletű család, szeretetteljes légkör nélkül, visszaszoruló apaszereppel

A magyar társadalom helyzete A globalizált és individualista „fejlett” világon belül Magyarország is bajban van. Ennek négy alapvető okát vélelmezzük. 1. nemzet spirituális alapzatának Trianon óta megroppanása. 2. a népesedési potenciál vészjósló hanyatlása. 3. a testi-lelki egészség folyamatos romlását tartjuk. 4. a nemzedékek és egyének társadalmi rétegek közötti szolidaritás leépülése identitás- és lelkiismereti válság enyészik a társadalmi tőke az európai átlagnál kevesebb a gyerek több az alkoholista rövidebb az átlagéletkor rosszabb a közhangulat A túlpártosodott országra jellemző az éles szembenállás („szekértábormentalitás”)

Ifjúság helyzete fokozódó individualizmus növekvő kulturális szakadás erőteljes szegmentálódás magányos zárványlét kevesekre posztmodern értékvilág jellemző többséget illetően materiális fogyasztói logika szabadság, de bizonytalanság, cseppfolyós jövő

Legfontosabb társadalmi deficitek demográfiai válság lakosság kirívóan rossz egészségi állapota alacsony foglalkoztatás, magas inaktivitás tartós és nagymértékű szegénység fogyatékos emberek elfogadhatatlan életkörülményei cigányság helyzete életminőségbeli különbségek a város és falu, az ország fejlettebb és fejletlenebb régiói között tartós esélykülönbségek

A családot érintő ellentmondások Gyermekszerető, de gyermektelen társadalomban élünk Csökkenő házasságkötések- egy házasságbarát társadalomban Nagyvonalú, de kevésbé eredményes családtámogatási rendszer Munka és családi kötelezettségek összeegyeztethetetlensége

a nyugati világban, korunk kultúrájában a család jelentősége csökken, A 20. század második felében a család két, ellentétes irányú folyamat részese: a nyugati világban, korunk kultúrájában a család jelentősége csökken, az egyházban viszont növekszik. Lukács László nyomán

A család leértékelődése a társadalomban a/ A családkép átalakul: „pluralista családmodell” A család már nem az élet természetes alapegysége. Az 50 éve kezdődött folyamat 3 szakasza: 1. Hatvanas évektől: Több válás, kevesebb házasságkötés, egyszülős családok. Fogamzásgátló tabletták. A szexualitás függetlenül a házasságtól, a gyermeknemzéstől, a szeretettől. Lukács László nyomán

A család leértékelődése a társadalomban 2. Nyolcvanas évektől: Az egyneműek partnerkapcsolata – házasság? Embrió-kísérletek, mesterséges megtermékenyítés, a biogenetika fejlődése. 3. Az ezredfordulótól: gender-ideológia: a nemiség nem genetikai adottság, hanem szabad kulturális szerepvállalás. Lukács László nyomán

A család leértékelődése a társadalomban b/ A családot gyengítő egyéb folyamatok Okok és következmények: 1. Az emberi test tárggyá silányul, személytelen árucikk, divatáru 2. Individualizmus, egyéni érdekérvényesítés 3. Kizárólag a jelen pillanat fontos: „MOST érezd jól magad!” Lukács László nyomán

A család helye az egyházban: a kezdetek XIII. Leó: Arcanum divinae sapientiae (1880) XI. Piusz: Casti connubii (1931) Patriarkális: „a férfi a család fejedelme, az asszony rendelje alá magát”. A házasság: szerződés a férfi és a nő között. Legfőbb célja az utódnemzés. Lukács László nyomán

A család helye az egyházban: a kezdetek A fordulat: II. Vatikáni zsinat (1962-1965) Gaudium et spes konstitúció fejezete a családról. A család teológiájának alapjai: – egyenrangúak partnerkapcsolata – szövetség, Isten kegyelméből – elsődleges célja: szeretetközösség Lelkiségi mozgalmak, családpasztoráció. /patriarkális /szerződés /utódnemzés Lukács László nyomán

A család: a társadalom életadó alapsejtje. Ebben tapasztalja meg az ember a közösséget. Jézus is egy konkrét családba született, s abban élt. Az Egyház a Biblia fényében a családot az első és természetes közösségnek tekinti. Az ember a családban tanulja meg a szeretetet, az Úr hűségét! A család középkori 7 funkciója Gazdasági egység Státusz egység (identitást ad) Védelmi gondoskodási egység Szabadidiő egység Nevelési egység Reprodukciós egység Vallási egység

A keresztény emberkép: Krisztocentrikus, eszkatológikus és trinitárius Ma már ezt mind nem tudja betölteni, de minél teljesebben gyakorolja funkcióit, annál jobb! A keresztény család 4 feladata: Személyek közössége Az élet szolgálata Részesedés a társadalom fejlődésében Részt kap az Egyház küldetéséből – Prófétai feladat: evangelizált és evangelizáló; papi feladat: megszentelt és megszentel; királyi feladat: irányít és vezet (II. János Pál: Familiaris consortio) Az ember Subsistentia: önállóság (térben is lehatárolt létező) Existentia: önérdekérvényesítés (az ember cselekedeteivel önmagát formálja az időben) Transcendentia: felelősség önmaga, az embertársak és Isten felé A keresztény emberkép: Krisztocentrikus, eszkatológikus és trinitárius

A család az egyház tanításában A 19. század során a pápáknak szembe kellett néznie az elterjedő liberális eszmékkel. IX. Piusz pápa a Quanta cura enciklikához csatolt Syllabus jegyzékben, a házassággal kapcsolatban elítéli azt a nézetet, miszerint a „házassági és eljegyzési ügyek természetüknél fogva a polgári joghatósághoz tartoznak. XIII. Leó pápa 1880-ban tette közzé a házasságról szóló enciklikáját, melyet kezdő szavai szerint Arcanum Divinae Sapientiae címmel emlegetünk. A pápa tanítása szerint a házasság, főként a keresztények közötti házasság, kizárólag az Egyházra tartozik. Elítéli a polgári házasságot és a válást. Szemben áll a vallástól független, autonóm morál kialakulásával és a nők társadalmi egyenjogúságának előmozdításával. (Ez utóbbit a női hivatás féltése miatt teszi.) Az enciklika alapján a házasság természetes intézmény, de a keresztények számára egyúttal szentség, amelynek lényege az egység és a felbonthatatlanság. A házasság az emberi nem fennmaradásáért létezik, és, hogy a házastársakat boldoggá tegye. A házastársak egymás iránti szeretete egyszerre természetes és természetfölötti (divina caritas).

A család az egyház tanításában 1917-ben jelent meg az Egyház törvénykönyve, a Codex Iuris Cononici. A kódex beszél a házasság céljairól: az elsődleges cél az utódok nemzése és felnevelése, a másodlagos cél pedig a rosszra hajló természetük orvoslása. A kódex részletezi a házasság akadályokat, és hangsúlyozza, hogy a jogvédelem mindig a házasság érvényessége mellett szól, az esetleges érvénytelenséget bizonyítani kell. 1930-ban jelent meg XI. Piusz házassággal kapcsolatos enciklikája, Casti Connubii kezdőszavakkal. A pápa tanítása szerint a házasság javai: a gyermek, a hűség (vagyis a házasság egysége) és a szentségi jelleg. Az enciklika kitér az abortusz tilalmára. A hitvesi hűség elleni támadásként foglalja össze a már akkor felbukkanó szabadosságot, valamint a női emancipáció helytelen értelmezését. A szentség elleni támadásként elítéli a polgári házasságot, a válást, valamint a válást elősegítő polgári törvényeket. Veszélyesnek tartja a vegyes házasságot. A keresztény házasság magújításban elsősorban a mély vallásosságra figyelmeztet, utal a kegyelmi vonatkozásokra, de felhívja a figyelmet az Egyház iránti engedelmességre. XII. Piusz pápa nem fogalmazott meg enciklikát, de 1951-es, olasz szülészekhez intézett beszédében leszögezi újonnan, hogy a házasság elsődleges célja az utódok nemzése és felnevelése, a születésszabályozás hagyományos tanításához pedig hozzáfűzi, hogy néha szükség van heroikus magatartásra, de Isten nem parancsol lehetetlent.

A II. Vatikáni Zsinat és az utána következő kornak tanítása a házasságról A zsinat Gaudium et spes kezdetű konstitúciójában már a „bensőséges háztartási élet- és szeretetközösség…a Teremtő műve”, amelyet „Krisztus Urunk bőségesen megáldott,…amely az isteni szeretet forrásából eredt, s Krisztus és egyháza egyesülésének mintájára jött létre.” A nők szerepével kapcsolatban már nem rangkülönbségről, hanem inkább a szerepek (illetve hivatások) különbözőségéről beszél, s azt hangsúlyozza, hogy az anya „otthonának élhessen…, de úgy, hogy az asszon jogos társadalmi felemelkedése is biztosítva legyen.” 1968-ban VI. Pál kiadta a Humanae Vitae kezdetű enciklikáját, mely a születésszabályozás kérdéséről foglalta össze a katolikus álláspontot. A dokumentum hangsúlyozza a házastársi szeretet fontosságát és a szülői felelősséget. A családtervezés megengedett eszközének azonban csak a női ciklus termékeny és terméketlen periódusaihoz való alkalmazkodást tartja megengedhetőnek, a fogamzásgátlást azonban nem.

II. János Pál megnyilatkozásai Az 1981-ben megjelent Familiaris Consortio kezdetű apostoli buzdítás nem új tudományos nézeteket közöl, vagy hagy jóvá, nem új erkölcsi doktrínát ad. Inkább összefoglaló jellegű szintézis, egy évszázad útkeresésének az eredménye. A dokumentum a házasság témájában a teljességre törekszik, nagyon sok problémára, feladatra kitér. Maximálisan figyelembe veszi a kort, amiben élünk. Nem pusztán tanít, hanem lelki olvasmányul is szolgál. A körlevél a mai helyzet bemutatását követően megfogalmazza a házasság teológiáját, azaz Isten tervét a családról és a házasságról, majd rámutat a házassággal kapcsolatos erkölcsi kérdésekre, a keresztény család feladataira, végül a családdal kapcsolatos lelkipásztori feladatokat tárgyalja. II: János Pál pápa az 1990-es években levelek útján fordult a családokhoz és a családtagokhoz. „Kopogtatok az otthonotok ajtaján, mert találkozni szeretnék veletek” – írta. A szentatya 1994-ben, a családok évében levéllel fordult a családokhoz. Szintén 1994- ben karácsonyi levelet írt a gyermekeknek. 1995-ben levelet fogalmazott meg a nőknek, a IV. Pekingi Világkonferenciájuk alkalmából. 1999-ben pedig levelet írt az öregeknek. Írásaiban vallja: „A család az Egyház útja.” II. János Pál irányításával, 1982-ben tette Vatikán közzé a Charta a család jogairól című dokumentumot. 1992-ben pedig megjelent a Katolikus Egyház Katekizmusa, mely a dogmatikai és erkölcstani tudnivalókat foglalja össze. 1999-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közreadta A boldogabb családokért körlevelet.

Ferenc pápa: Evangelii gaudium apostoli buzdítás 2013. november 24. Ferenc pápa: Mitis Index Dominus vultus bulla 2015. április 11. Rendkívüli Püspöki Szinódus jelentése Relatio Synodi 2014.

Ferenc pápa: Evangelii Gaudium II. fejezet II. A közösségi elköteleződés válságban 1. A jelen világ néhány kihívása 66. A család – mint minden közösség és társadalmi kapcsolat – mély kulturális válságon megy keresztül. A család esetében a kapcsolatok törékenysége különösen súlyossá válik, mert a társadalom alapvető sejtjéről van szó; a család az a hely, ahol meg lehet tanulni a különbözőségben való együttélést, a másokhoz tartozást, és ahol a szülők átadják a hitet gyermekeiknek. A házasságot egyre inkább csupán az érzelmi elégedettség egyik formájának tekintik, mely tetszés szerint bármi mással helyettesíthető és módosítható. Ezzel szemben a házasság társadalomnak nyújtott szolgálata felülmúlja az érzelmesség és a párra tartozó szükségletek szintjét. Ahogyan a francia püspökök tanítják: a házasság „lényege szerint nem a szerelem mulandó érzéséből születik, hanem a jegyesek vállalt elkötelezettségének mélységéből, akik elfogadják, hogy teljes életközösségre lépnek”.

Római Dokumentumok XLVI A Püspöki Szinódus zárójelentése Ferenc pápának „A család hivatása és küldetése az Egyházban és a mai világban” témakörben (Záróokmány 2015. október 4-25.) I. rész I. fejezet: A család és az antropológiai-kulturális környezet 5. Az individualizmus mérhetetlenül megnövekedett, de a családi kötelékek szilárdsága tartja továbbra is életben a világot. 6. A keresztény hit erős és élő valóság. Azonban hat a szekularizáció, a globalizáció és a kereszténységgel ellenséges fanatizmus is. 7. Az identitásvesztés, az elköteleződéstől való félelem, a szexuális szabadosság, s a fogyasztói társadalom miatt csökken a házasságkötések, a gyermekvállalások száma és növekszik a válásoké – antropológiai változás. 8. A mai modern kultúra bár a szabadságnak új tereit nyitotta meg, de a média és a fogyasztói kultúra rombolja a család antropológiai alapját. A genderizmus elszakítja a biológiai identitásból a nemiséget. Férfi és nő nemi identitása megrendül. Így férfi és nő nem gazdagíthatják egymást Isten képmásaként. 9. Társadalmi konfliktusok is fenyegető tényezők: fegyveres konfliktusok, erőforrások kimerülése, elvándorlási folyamatok. A család törékeny, de a szeretet szempontjából mindig növekedhet. 11-16. A családra ható gazdasági-társadalmi környezet: munkahelyi mobilitás, migráció, katasztrófák, szociális kirekesztés, szegénység, ökológiai válság, illetve a magány és a bizonytalanság. 17-29. Család – inklúzió és társadalom: a keresztény család egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladata a nemzedékek közötti kötelék őrzése a hitnek és az élet alapvető értékeinek átadása érdekében. Különleges gondoskodást igénylő helyzetek és személyek: - özvegy állapot; - utolsó életszakasz és gyász; - nem házas személyek; - elvándorlók, menekültek, üldözöttek; - gyermekek (elhanyagolásuk, szexuális kihasználásuk, utcagyerekek) - nők (kizsákmányolásuk, test elleni erőszak, abortusz, kikényszerített sterilizáció) - férfiak – legyenek jelen a család életében. Szeressék úgy feleségeiket, mint Krisztus egyházát - fiatalok – higgyenek a családok és a házasságok értékeiben

Ferenc pápa: Amoris laetitia II. fejezet: A családok valósága (31-57.) Az antropológiai és kulturális változások az embereket érzelmi és családi életükben a társadalmi struktúrák sokkal kevésbé támogatják. A birtoklás és az élvezet mérhetetlenül individualista kultúrája által keltett feszültségek türelmetlenséget és erőszakot szülnek a családokon belül. A félreértelmezett szabadság miatt félnek a magánytól, de ugyanakkor az elköteleződéstől és a kizárólagosságtól. A Szentatya úgy véli, hogy nem a tekintély erejével és az aktuális bajok szónoki kárhoztatása nem megoldás: alázatosnak és realistának kell lennünk. Nem idealizált és elvont teológiai eszményeket kell adnunk. Neveljük a lelkiismeretet, s ne helyettesítsük – ez a hivatásunk. A házasságot dinamikus növekedési és megvalósulási útként kell bemutatnunk. Hálásnak kell lennünk, hogy a családok nagyobb része becsüli a tartós családi kapcsolatokat és tiszteletet biztosít a másiknak. Sokan nagyra becsülik a kegyelem erejét, melyet a szentségi kiengesztelődésben és az Eucharisztiában tapasztalnak. A maradandó elköteleződés hiánya, a nárcizmus, a helytelenül értelmezett autonómia gátja a tartós kapcsolatoknak. A mai kultúra, a házasságot és családot leértékelő ideológiák hatására növekszik a pusztán együttélés. Tanúságtételekre van szükség, ami megérinti a fiatalokat. Egyszerre hat világunkban a túlnépesedés, míg a fejlett országokban a népességcsökkenés (abortusz negatív hatásai is!). Népesedési válság lesz.

Ferenc pápa: Amoris laetitia II. fejezet: A családok valósága (31-57.) folytatás Hat a szekularizáció, a pornográfia, a test áruvá válása, a helytelen szocializáció. Bizonyos országokban sok gyermek születik házasságon kívül, újraházasodottak családi közegében növekednek gyermekek (mozaik családok, egyszülős családok) . Szörnyű a gyermekek szexuális kizsákmányolása, a szervezett bűnözés, növekszik az utcagyerekek száma. Drámai és pusztító a migráció a családok szétesésére. Nemzetközi emberkereskedők használják ki a migránsokat. A végletes szegénységben a családok tönkremennek. Gyermekeket prostitúcióra kényszerítenek, dúl a szervkereskedelem. Ugyanakkor elfogadhatatlan a keresztények üldözése a Közel-Keleten. Nagy hendikep sújtja a fogyatékkal élő személyek családjait. A rájuk fordított figyelem a Lélek ereje. Veszély az elmagányosodó öregség. Súlyos fenyegetés az eutanázia és az asszisztált öngyilkosság. A családok többsége azonban megbecsüli az időseket, szeretettel veszi őket körül és áldásnak tekinti őket. Külön is említ néhány kihívást: a drogfüggőséget, az alkoholizmust, játékfüggőség, a családon belüli (háztartáson belüli) erőszak, többnejűség, apa nélkül felnövő gyermekek. Az élettársi kapcsolat és az azonos neműek párkapcsolata nem tekinthető egyenlőnek a házassággal. Sokat kell még tenni a nők egyenjogúságáért (illetve bizonyos kultúrákban megcsonkítják a nőket, létezik a béranyaság). Vannak a feminizmusnak olyan formái, melyeket nem lehet elfogadni. A genderizmus rombolja a család antropológiai alapját. A biológiai és a társadalmi-kulturális nemiség nem szétválasztható. Mi teremtmények vagyunk. Ne akarjuk helyettesíteni a Teremtőt! Hálát ad a Szentatya, hogy sok család szeretetben és hitben él. A házasság és a család nagy értékei segítik a kreatív, megtartó hitet.

Imádság a Szent Családhoz Jézus, Mária és József, bennetek szemléljük az igaz szeretet ragyogását, nagy bizalommal rátok bízzuk magunkat. Názáreti Szent Család, tedd a mi családjainkat is a közösség helyeivé és az imádság cönákulumaivá, az evangélium hiteles iskoláivá, és kicsiny család-egyházakká. Názáreti Szent Család, a mi családjainkban soha ne kerüljön sor erőszakosságra, elzárkózásra és megoszlásra, és ha valaki megsebesült vagy megbotránkozott, azonnal nyerjen vigasztalást és gyógyulást. Názáreti Szent Család, add, hogy mindannyiunkban tudatosodjék a család szent és sérthetetlen jellege, és Isten terve szerinti szépsége. Jézus, Mária és József! Hallgassatok meg minket, És fogadjátok el könyörgésünket! Ámen.

Család – Egyház összegzően Az egyház egyik legdrágább kincse a család, de talán leginkább veszélyeztetett értéke is. A családegyház: feltáratlan szentségi forrás, amelynek választ kellene kínálnia korunk erkölcsi és antropológiai pusztulására. Ferenc pápa: rendkívüli szinódus a házasság és a család égető kérdéseiről. A család a pasztoráció szíve, kiemelt gondoskodásra szorul – akárcsak a többi lelkipásztor. Lukács László nyomán

Köszönöm a figyelmet!