Előadó: Drótos László egyesületi alelnök Nagy múltú iparvárosok és ipari tájak lehetősége az Európai Kulturális Utak programjában Ózdi Művelődési Intézmények Lajos Árpád Honismereti Körének  előadássorozatára 2009. január 26. Előadó: Drótos László egyesületi alelnök

Három téma köré csoportosítom mondandómat: I. Ózd és környéke, mint tipikus 19. – 20. századi jelentős Ipari-táj II. Az Európai Kulturális Utak létrehozásának célja és programjának, szervezeti felépítésének jellemzői III. Kínálkozó alkalom Ózd és környéke bekapcsolódására a Közép-európai Ipari Örökség Útja programjába

Georgius Agricola: „A bányászatról és a kohászatról” c. könyvéből Agricola válasza: „Először is, azok, akik a fémeket vádolják és lemondanak használatukról, nem látják, hogy voltaképpen magát az Istent vádolják és mondják bűnösnek, mert hiszen, szerintük, bizonyos dolgokat hiába és cél nélkül teremtett, tehát ő az ebből származó bajok előidézője. Ez a felfogás pedig istenfélő és józan férfiakhoz méltatlan. Másodszor: Az anyaföld a fémeket bizonyára nem azért rejti el, mert nem szeretné, hogy az emberek azokat kiássák, hanem azért, mert az előrelátó és bölcs természet minden dolog számára kijelölte a megfelelő helyet…..” „Ha a fémek az ember használatából eltűnnének, velük együtt tűnnének el az egészség megvédésének, a kultúránkhoz méltó életmód folytatásának lehetőségei is. Fémek hiányában az emberek csak legnyomorultabban és legmegalázottabban tengethetnék életüket a vadállatok között.” A középkori retrográd felfogás felett eljárt az idő. Azóta óriási mértékben fejődött a civilizáció. Ma a Nemzetközi Charta csak az elmúlt mintegy 200 évről a következőket rögzíti az ipari örökség fontosságáról: „A 18. század végén egy ugyanolyan alapvető változás kezdődött, mint amilyen a Kőkorszak és a Vaskor átmenete volt… Az ipari tevékenység céljára szolgáló építmények és szerkezetek, a bennük használt technológiák és eszközök, és az ezeknek helyet adó települések és tájak – társadalmi környezetükkel együtt – alapvetően fontosak számunkra a jelen és a jövő megismerése és megértése szempontjából. Tanulmányozni kell ezeket, történetüket oktatni kell, jelentésüket mindenki számára világossá kell tenni, és a legjellemzőbb példákat ki kell választani, meg kell védeni, és meg kell őrizni a ma és az elkövetkezendő idők céljára és hasznára.” Georgius Agricola: „A bányászatról és a kohászatról” c. könyvéből A gáncsoskodók többek között azt állítják: „a föld nem rejti el az ember szeme elől azokat a javakat, amelyek az emberi nemre hasznosak és szükségesek, hanem – mint jóságos és gondos anya – önmaga teríti bőkezűen az ember elé…… Ezzel szemben a föld mélyébe száműzte az ásványokat és ezeket nem is szabad onnan felszínre hozni.” „A fémek az embernek semmiféle hasznos termést nem hoznak, tehát nem is szabad kutatni utánuk. A lélekből és testből álló embernek nincsen szüksége a föld méhének ásványaira, mert a lélek legédesebb tápláléka a természet szemlélése, a legnemesebb művészetek és tudományok megismerése és az erények befogadása” „ De magukat a fémeket is szidalmazzák…… amelyek szerintük az emberi nem végzetes és gonosz megrontói.” Bevezető gondolat: Sokféle ideológiával, – köztük szélsőséges megközelítésekkel is – találkozunk mostanában az ipar, az ipari térségek egykori és jelenlegi szerepének megítélésében. Ez nem új keletű dolog, bár a magyar gyakorlatban mintha túlságosan elvetnénk a sulykot. A polémia lényege hasonlít az 500 évvel ezelőtti vitához, amelyről Agricola – egyebek között – a következőket írja: A mai, realitásokat valló tudósok a következőket állítják, és a fejlett országok a gyakorlatban ezt a nézetet követik: Igazából nem az 500 évvel ezelőtti vitaszellem és tartalom mai megjelenése a probléma, hanem az irreális nézetek által befolyásolt gyakorlat, amelynek eredményeként hazánk, – és különösen térségünk – a versenyképesség minden mutatójában lemarad az EU országok – egyébként is gyengélkedő – szintjéhez képest.

I. Ózd és környéke mint tipikusan 19. – 20. századi jelentős Ipari-táj A város és környéke a bányászatra és az iparra alapított gazdasági fejlődése sikertörténetnek számított egészen a 20. század negyedik negyedének közel a végéig. Az itt megtalálható természeti, őstörténeti és néprajzi értékeket meghatározó módon gazdagították az Ipari Forradalom e helyen megjelent első hazai „újszülöttei”: a gyáripar, a nagyüzemi termelés kultúrtörténeti emlékei. Ózd és környéke az ország meghatározó térségévé vált: Az ózdi gyárról készült rajz 1847 után Az ózdi gyár látképe 1864-ből

– Az 1847-ben megépült ózdi vasgyár az akkori hazai ipar-fejlesztés egyik úttörőjének számított. Az első igazi ipari nagyüzem volt a megyében is. Termékeivel először a hazai vasút építéshez és bányászat acél- igényének kielégítéséhez kapcsolódott, majd az építőipar acél-alap-anyaga termelésére, illetve a szerkezeti acélok gyártására szakosodott. Integrált acélgyártást, jelentős technikai kultúrát valósítottak meg ebben a 14 000 főt foglalkoztató nagyüzemben. A hazai acél-alapanyag mintegy ⅓-át itt állították elő, amellyel a belföldi igények kielégítésén túl, jelentős export piacra is termeltek a múlt század 80-as éveiig.

– Ózdról nőtt ki, és 1864-ben megkezdte termelését a Borsodnádasdi Lemezgyár, amely szintén a kor legkorszerűbb acélgyártási eljárását valósította meg a maga termékprofilján belül. – Mindez nem jött volna létre az e térségben található gazdag barnaszén-telepek nélkül, amelyre először 1814-ben Farkaslyuk környékén nyitottak bányát. Majd egymás után üzembe léptek a Center, Karu-, majd a Bánszállás-környéki, a járdánházai, a vajácsi, az arlói tárnák. Bővítették az 1940-es évektől művelt borsod-nádasdi bányákat. Később jelentős bányatelep alakult ki Farkaslyukban, Somsályon és Királdon.

A malomipar emlékei (Mercsei-, Putnoki-, Csokvaományi, Vass-malom); Az ipari emlékek között kell megemlíteni a környékbeli egyéb fontos üzemeket, ezek még megmaradt tárgyi szellemi örökségét. Pld.: A malomipar emlékei (Mercsei-, Putnoki-, Csokvaományi, Vass-malom); A téglagyártás emléke (Serényfalvai Téglagyár) A közlekedés emlékei (Ózd-, Bánréve-, Putnok- vasútállomás) A különféle kismesterségek öröksége Az ózdi vasútállomás (1906) Sajómercse, Czímer-malom (eredetileg az 1600-as években épült) Serényfalvai téglagyár (19. sz. vége)

A szakmai kultúrához méltó magas általános műveltsége, kulturális igénye alakult ki az itt élő embereknek. Ezek megmutatkoznak a város egykor magas színvonalú építészeti, kulturális és művészi örökségében, hagyományaiban: Kohász és hengerész szobra (Kisfaludi Stróbl Zsigmond) Farkaslyuki bányászszobor (Kucs Béla) Gyári uszoda (1905) Gyártelepi iskola (1896) Tiszti lakás (1913-1915) Gyárigazgatói lakás (1906) Kőalja út 26. sz. ház (Műemlék-jellegű, 1902) Nagyiroda (1895) Tiszti Kaszinó (1884)

– Szakmatörténeti ismereteimből és számos személyes tapasztalataim alapján is a legszebb emlékekkel állíthatom, hogy itt mindig is: Dolgos, kreatív, szakmailag felkészült, kulturális téren igényes lakosság élt. Az itteni, főleg műszaki értelmiség az ország egyik leginnovatívabb közössége volt. Ózd és környéke polgárai, főleg a bányászok és kohászok híresek voltak az emberi szolidaritásról, a szakma és egymás megbecsüléséről, a hazaszeretetükről, áldozatvállalási készségükről. Rombauer Tivadar ózdi gyáralapító Volny József borsodnádasdi gyáralapító

Nem véletlen, hogy 1910 körül Magyarország gazdasági térképe a következőképpen alakult:

LÁTOGATÓK SZÁMA A MINI-PARKOKBAN: Mini-Europe, Brüsszelben Sardegna in Miniatura, Barumini, Olaszország „Bekonscot” modell falu Miniatűr Park (Klein-Erzgebirge) Németország Minimundus (ausztriai park) 1958-ban kezdték kicsiben, amely mára óriásivá fejlődött. Jelenleg 170 kiállított modell van a Parkban, amelyet eddig 15 millióan láttak. Magánvállalkozásként működik, de a profitot átutalják egy gyermek-alapítványnak. Mindezt nem nosztalgikus dicsekvésként kell megemlíteni, hanem annak bizonyítására, hogy itt olyan kulturális hagyomány, ipari örökség szunnyad, (porlad) ma, amelynek egyediségét, gazdagságát – mint azt a külföldi példák is mutatják – jobban is kilehetne használni. – Nyugati példák azt mutatják, hogy az ipari örökségnek a kulturális turizmusban, és az oktatásban, képzésben találnak megfelelő helyet. Az osztrák élménybányák példája: A mini-parkok adatai: Esseni és Ruhr-vidéki példa:

– Hazánkban általánossá lett a hasznosítás, az értékek védelme helyett a felelőtlen pusztítás, amihez többnyire jogi kereteket is találnak az érintettek.

II. Az Európai Kulturális Utak létrehozásának célja és programjának, szervezeti felépítésének jellemzői 1. A fő cél: a nagyközönség számára minél inkább láthatóvá váljék – térbeli és időbeli utazások segítségével – miként alkotja a különböző európai országok öröksége a közös kultúrkincset; a Kulturális Utak demonstrálják az Európa Tanács alapelveit: emberi jogok, kulturális demokrácia, európai kulturális sokszínűség és identitás, párbeszéd és együttműködés országhatárokon át.

A tartalmi elemek tekintetében (kiemelt tevékenységi területek) 2. Konkrét 5 feladat: A tartalmi elemek tekintetében (kiemelt tevékenységi területek) Felöleli tehát ez a program mindazokat a területeket, amelyek fontosak számunkra a mérnök- és orvostudományok örökségének megőrzése és hasznosítása szempontjából. EZ EGY ÚJ NAGY LEHETŐSÉG! 3) Kulturális és oktatási csereprogramok európai fiatalok számára 5) Kulturális turizmus és a fenntartható kulturális fejlődés 1) Kutatási és fejlesztési együttműködés 4) A kortárs kulturális és művészeti gyakorlat 2) Az európai örökség, történelem és emlékek felkarolása

3. Az eddig létrejött kulturális utakról, jelenlegi hálózatok: Szám Az út neve 1 Santiago de Compostelába vezető zarándokút 18 Népszerű fesztiválok és szokások 2 Via Francigena zarándokút 19 Élő művészet és európai identitás 3 A vidéki élet útjai 20 Föníciai út 4 Selyem és textil utak 21 Cigányok útja 5 Barokk utak 22 A humanizmus útja 6 A szerzetesrendek hatásának útjai 23 Wenzel és Vauban út 7 Kelta utak 24 Al-Andalúz öröksége út 8 Mozart út 25 Az északi fény útja 9 Schikhardt út 26 Az európai felfedezések városának útja 10 Viking utak 27 Via Regia 11 A Hanza városok útja 28 Román művészet európai útja 12 Parkok és kertek útjai 29 Via Carolingia 13 Kasztiliai nyelv terjedésének útja 30 Közép-európai vaskultúra útja 14 Szent Márton útja 31 Don Quixote 15 Zsidó örökség útja 32 Vándorlások örökségének útja 16 A cluny mozgalom európai helyszínei 33 Szent Mihály útja 17 Olaj-fák útja 34 Vaskultúra útja a Pireneusokban

4. A mi kapcsolatunk kezdete és új javaslatunk Az Európai Vaskultúra Útja és annak magyarországi szakasza:

Az oklevél, amely elismeri a Közép-európai Vaskultúra Útját

5. Az új Egyesületről

Vass Tibor tanulmányai, könyvei III. Kínálkozó alkalom Ózd és környéke bekapcsolódására a Közép-európai Ipari Örökség Útja programjába Valójában a bekapcsolódás első lépéseit sikeresen megtette a város, hála néhány itteni agilis szakember áldozatos, többnyire önkéntes munkájának. Pld: 1. A nagy múltú városok közül itt Ózdon végezték el a legkiterjedtebben az ipari műemlékvédelem előkészületeit; Ebben a térségben több szakmatörténeti könyv, kiadvány látott napvilágot Önálló fejlesztési koncepció készült az ipari örökség hasznosításának lehetőségére A Város képviselői minden lehetséges kapcsolatépítési alkalmat megragadnak. (A Dunai Vasmű egykori példájára, itt ma is megszervezik a művész alkotótábort.)

A következőkre is talán lehetne még több figyelmet fordítani: A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakembereivel közösen kidolgozott anyagokból mit lehetne hasznosítani? A megyére kidolgozott Megvalósíthatósági tanulmányból mit lehetne átültetni Ózdra? A Makett Gyárváros programjából mit lehetne itt megvalósítani? Hogyan épülhet be az ipari örökség az itt készülő turisztikai desztináció menedzsment programjába? A határ-menti létet miként lehetne még jobban hasznosítani a Felvidék ipartörténeti kulturális értékei védelmére? Közös pályázatok lehetőségeit kellene áttekintenünk (pld.: Múzeumok oktatási-képzési szerepének erősítése.) Kiemelt megemlékezések rendezése a város ipartörténeti múltjáról, jelentős évfordulókról (Műemléki-, Múzeumi-, stb. napok.)

Ózd város tehát még mindig potenciálisan egy nagyreményű város, az ipari múlt kulturális örökségének védelme és hasznosíthatósági lehetősége szempontjából, amely kínálkozó sajátos adottság nehézségei leküzdésére. Mindezekhez felajánlom a Városnak a Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület segítő közreműködését.

KÖSZÖNÖM ÉRDEKLŐDÉSÜKET!