ERDÉLY

Erdély (románul Transilvania) a Kárpát-medence keleti részén, a mai Románia területén fekszik. A történelmi Erdély vagy Belső-Erdély ennek a nagyobb területnek a középső-keleti („Király-hágón túli”) részét jelenti, amely az egykori Magyar Királyságon belül bizonyos önállósággal rendelkezett. Belső-Erdély keleti felén található a Székelyföld történelmi tájegysége. Itt a legnagyobb ma a magyarok aránya Románián belül. Hivatalos nyelv a román

Jelenkori Erdély Történelmi Erdély Terület 103.000 km2 57.000 km2 Népesség 7.700.000 4.200.000 Magyarság 2.000.000 1.500.000

Történelem A magyarok 895-ös honfoglalásukkor a Kárpát-medencében találtak egy magyar nyelvet beszélő népet, ők a székelyek, akik ma Erdély keleti részén élnek. A magyarok fokozatosan megszállták Erdély egyes részeit. Gyula, Szent István nagybátyja már Erdély vezetője volt, így már a Magyar Királyságba olvasztás előtt is magyar fennhatóság alatt volt.

Erdély 1003-ban a Magyar Királyság részévé vált Erdély 1003-ban a Magyar Királyság részévé vált. Az országrészt a király helytartója, az erdélyi vajda irányította. 1526-ban a törökökkel vívott mohácsi csata után a Magyar Királyság szétesett. Ezután Erdély névleges török fennhatóság alatt, de gyakorlatilag önálló államként létezett.

Az Erdélyi Fejedelemség kettős királyválasztás következményeként jött létre. Megszervezésében nagyszerepet játszott Fráter György pálos rendi szerzetes. Az Oszmán Birodalom által támogatott keleti magyar királyságból alakult ki, amikor II. János lemondott a királyi címről, így ő lett az első erdélyi fejedelem János Zsigmond néven. Ő volt az, aki az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot a négy hivatalos felekezet (katolikus, lutheránus, református, unitárius) számára.

A 17. század első fele az Erdélyi Fejedelemség virágkora volt A 17. század első fele az Erdélyi Fejedelemség virágkora volt. Bethlen Gábor fejedelem gyulafehérvári udvarában a tudományok és művészetek bőkezű támogatásra találtak. Az Erdélyi Fejedelemség nagyhatalmi rangra emelkedett Európában. A két nagy erdélyi főúri család, a Báthoriak és a Rákócziak több kiemelkedő erdélyi fejedelmet is adtak. Az 1699-ben kötött osztrák-török karlócai béke értelmében Erdélyt visszacsatolták a Habsburg uralom alatt álló Magyarországhoz, de közigazgatásilag különállt az ország többi részétől, mert a Bécs által kinevezett kormányzó irányította.

1704-ben az erdélyi országgyűlés II 1704-ben az erdélyi országgyűlés II. Rákóczi Ferenc személyében ismét fejedelmet választott. A Rákóczi-szabadságharc bukása után állandósult a Habsburg uralom. 1848. március 15-én a Habsburgok felé intézett pesti 12 pont záró pontja az Erdéllyel való egyesítést követelte (a 12. pont így szólt: „Unio.”). Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után Erdély ismét Magyarország szerves része lett az Osztrák–Magyar Monarchián belül.

Az első világháború alatt a barátinak tekintett Románia az antant oldalán szállt háborúba, mivel Franciaország és Anglia részéről ígéretet kapott Erdély megszerzésére. Az Osztrák–Magyar Monarchia 1918 októberére katonailag összeomlott. 1918. december 1-jén tartott gyulafehérvári román nagygyűlés kimondta Erdély egyesülését Romániával, amit 1920-ban az antant hatalmak a trianoni békeszerződéssel jóváhagytak. 1918 után, egy államilag irányított folyamat részeként a Kárpátokon túlról érkező románok telepedtek le nagy számban.

Az 1940-es második bécsi döntés visszaadott Magyarországnak 43 492 km²-t, Erdély északi és keleti részét, benne a 90%-ban magyarok által lakott Székelyfölddel. A többségében magyarok által lakott Székelyföldön 1952-ben létrejött a Magyar Autonóm Tartomány, melyet 1968-ban megszüntettek (Ceaușescu).

A székelyek magyar tudatú és magyar nyelvű népcsoport A székelyek magyar tudatú és magyar nyelvű népcsoport. Jelenleg a székelyek elsősorban az Erdély keleti részén található Székelyföldön élnek. A legutóbbi, 2011-es romániai népszámláláskor a mai értelemben vett Székelyföld területén 810 367 főből 581 159 vallotta magát magyarnak (Aranyosszék nélkül), ők tették ki az ottani lakosság 71,72 százalékát. 1990-es évektől mostanáig a magyarság szószólói folyamatosan megfogalmazták és megfogalmazzák az igényt Székelyföld területi autonómiájára.

Földrajz, biológia A történelmi Erdély egy 300-480 méterrel a tengerszint felett levő fennsíkot, az úgynevezett Erdélyi-medencét foglalja magában a körülötte emelkedő hegyvonulatokkal. Határai: délen a Déli-Kárpátok, keleten a Keleti-Kárpátok választják el. Északon az Északkeleti-Kárpátok határolták, nyugaton az Alfölddel, délnyugaton pedig a Bánsági-hegyvidékkel határos.

A terület kontinentális éghajlatú, de óceáni, és mediterrán hatások is érvényesülnek. Az évi középhőmérséklet a síkságon 9-11 °C, a dombvidékeken 6-9 °C, a magashegységekben 0-2 °C. Erdély teljes területe a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik, bár a folyók többsége a Tisza közvetítésével jut a Dunába. A Tisza északon, a Duna délen határfolyó. Legfontosabb folyója a Maros.

Erdély növényvilágát az erdők jellemzik Erdély növényvilágát az erdők jellemzik. Elsősorban a kocsányos tölgy az uralkodó, de honos a cser és a magyartölgy is. A domborzati viszonyok változásával a tölgyeseket a bükk, lucfenyő váltja fel. A havasi övben 2000 m körül a terjedelmes törpefenyvesek, borókások, ezen túl már csak a mohák, zuzmók világa, s végül a csupasz sziklák tömbjei következnek.

A sík vidéken gyakori a tenyésztett apróvad, a nyúl, fácán, fogoly, őz, dámvad és vaddisznó. Ezzel szemben a magas hegyvidék nagyvad-állományában ma is akad a szarvason kívül medve, farkas, és hiúz is. A hiúz védett állat. A Kárpátok legmagasabban élő nemes vadja a zerge.

A madárvilág legértékesebb fajai közül több sasféle is él itt, jellegzetes madarak még a siketfajd és császármadár.

A halak közül a legjelentősebb halfélék a harcsa, a csuka illetve a pontyfélék és a pisztáng.

Városok Nagyvárad Kolozsvár Brassó

Marosvásárhely Arad Fogaras Gyulafehérvár