Emberábrázolás Caravaggio: Narcisszosz

Művészet: az ember önképe Minden művészet végső célja: az ember megjelenítése A felismerés öröme Művészet: az ember önképe, önértelmezése Mások utánzása: a tanulás eszköze (a művészet tanító funkciója) Kritikai funkció

Korszakok: őskori művészet Venus of Willendorf c. 24,000-22,000 BCE Oolitic limestone 43/8 inches (11.1 cm) high (Naturhistorisches Museum, Vienna) Vadász, barlangrajz, Kelet-Algéria, kb éves Valószínüleg rituális célú ábrázolás Elnagyolt vázlatos megjelenítés Tipizálás, nem cél az egyénítés Az ember a természeti világ része (termékenység, vadászat) Bátor és spontán formaadás, bár sémákat használ Venus of Willendorf c. 24,000-22,000 BCE Oolitic limestone 43/8 inches (11.1 cm) high (Naturhistorisches Museum, Vienna)

Antik művészet 1. Görög kurosz (ifjút ábrázoló embernagyságú szobor) és az egyiptomi kánon Mechanikus ábrázolásmód, kötött arányok Laposság, mélység hiánya, reliefszerűség Geometriai leképzése a testnek Frontális vagy profil- ábrázolás Az állandóság és az időtlenség érzetét kelti

Antik művészet 2. A görög kánon Szamoszi Polükleitosz nevéhez kötődik (i.e. 5. sz.), ezt finomította Lüszipposz ( ) nem a mechanikus azonosítás érdekli, hanem az organikus megkülönböztetés elve nem egy kis mértékegységet használ, hanem az egészhez viszonyított aránnyal számol cél a tökéletes, a szimmetrikus egyénítés és idealizálás egyszerre mozgékony, dinamikus, és esztétikai igényű ábrázolás

Középkori művészet Középkori festészet: lapos, de a mélység nem tűnik el teljesen Nem érdekli az optikai benyomás Sematikus ábrázolási forma Két változat: –Bizánci – antik örökség él, Athos hegyi kánon: megint moduláris, emberábrázolás részek összeállítása –Gótikus: emberi alak kontúrja és a mozgás iránya jelenik meg (Villard de Honnecourt)

Reneszánsz "Vitruvius, az építész azt mondja az építészetről szóló művében, hogy az ember kinyújtott karjainak hossza megegyezik a magasságával.

Reneszánsz 2. A reneszánsz: az antik és a keresztény emberszemlélet ötvözése Idealizáció, harmónia, időtlenség Közvetlen érzelemkifejezés hátérbe szorul Arányosság az aránytalansággal szemben Botticelli: Vénusz születése Michelangelo: Pieta

Barokk és klasszicista művészet Peter Paul Rubens: Venus tükör előtt Az emberi test érzéki megjelenítése „rubensi szépségeszmény” Öncélú gyönyör Oldott festésmód, emberi arányok eltúlzása Mozgalmasság, dinamika David: Marat halála Patetikus beszédmód A kompozíció merev szabályossága Antik és más klasszikus művészeti emlékek felidézése színpadiasság

Realizmus és impresszionista művészet Társadalomkritika Szembefordulás az eszményítéssel Az ember hétköznapjainak az ábrázolása „valósághűség”, drámaiság Courbet: Kőtörők, 1849 Az ember mint festői probléma A festészet = kísérlet a vizualitással „plein air”, oldottság, szabadban festés Manet: A Monet család a kertben, 1874

Modern festészet Egy nézőpontúság feladása Geometrikus formavilág egyszerűsített színvilág Kifejezőerő Csupaszság - kiszolgáltatottság Emberi arc – maszk Magány, kétségbeesés, elkülönülés Picasso: Avignoni kisasszonyok, 1907

Portré, önarckép Az emberi arc – emberi jellem visszaadása Emberismeret – önismeret Idealizálás, öncsalás Társadalmi elvárások, presztízs Szépség vagy igazság? Van Gogh: Önarckép

Akt Az emberi test – társadalmi tabu, kendőzetlen ábrázolása sokáig tilos Testábrázolás technikai nehézségei (emberi bőr minősége, rövidülések, testrészek mozgása, aránya) Anatómia és perspektíva Szépség és mulandóság kérdése Gender (társadalmilag elsajátított nemi szerepek) Ingres, 1840Caravaggio, 1601

Életkép, zsánerkép Mindennapi élethelyzetek rögzítése, pillanatfelvétel Emberi viszonyok, kapcsolatok sokfélesége, csoportdinamika Dokumentarizmus, társadalom bemutatása Tipikus élethelyzetek és ellesett titkok Emlék Humor, tragikum, intimitás és más intenzív érzések Szinyei Merse Pál: MajálisMunkácsy Mihály: Siralomház