Az ember életének, személyiségének egyik talán legnehezebben megfogható területe fejlesztését esztétikai nevelésnek neveztük el. Fő eszköze a művészet, vagyis a zene, a képzőművészet és az irodalom. Az esztétikai nevelés mind alkotó, mind pedig befogadó tevékenységeket felölel, melyek sokszor szétválaszthatatlanul egymásba fonódnak.
Az önkifejezésre lehetőséget adó technikákkal, mint újabb kommunikációs eszközökkel való megismerkedés. Alapérzelmek megélése, felismerése, kifejezése. A tanulókat körülvevő jelenségek élményeinek, hangulatainak felidézése, képzeletben történő újbóli átélése, elképzelése és kifejezése. A környezet jelenségeiről szerzett tapasztalatok, és ezek művészi eszközökkel történő összekapcsolódása, integrálódása.
Az alapvető festészeti, grafikai, vegyes technikák és a mintázás megismertetése, használatuk gyakoroltatása. A közös alkotó folyamatba való bekapcsolódás lehetőségének biztosítása. A színek szerepének megfigyeltetése, az alapformák megismertetése, különféle eszközökkel történő megjeleníttetése, kapcsolódva a tanmenethez. A vizuális kifejezési formák és az irodalom, a zene és egyéb művészeti ágak kapcsolatának megismertetése. Dramatikus technikákban való részvétel. Fényképek, műalkotások, a természet hangjai, zenei darabok megfigyeltetése. A hangulati, érzelmi megjelenítés elősegítése.
Egy a helyi Hírlapban megjelenő cikket olvashatunk a következőkben. A leírás igen egyszerű, letisztult és „szürke”.
„ A tanárok válasza véleményem szerint a legtöbb helyen megegyezik: fő a kényelem és a visszafogottság. Bővebben kifejtve: semmiképpen se válasszunk magas sarkú cipőt, a felsőnk lehetőleg ne legyen túlzottan kivágott, a szoknya pedig legfeljebb 5-10 centivel érjen a térdünk fölé. Megkérdeztem pár diáklányt, mi a véleményük az előbbi szabályokról. Szerintük az elfogadható iskolai viselet szabályai: a ruhák ne legyenek túl kihívóak, a lányok mindenképpen olyan ruhadarabot válasszanak, amiben kényelmesen érzik magukat. Ne vegyenek fel túl kivágott felsőket, a szoknya se legyen túl rövid, hiszen ezekben maguk is feszengenének. A kérdésre, hogy szükséges-e egyenruha viselete, a válasz egybehangzó nem volt. A megkérdezettek szerint felesleges lenne minden nap egyenruhában járniuk a diákoknak. Mert valljuk be: minden diák szereti, ha megdicsérik az új pólóját! Amennyiben egyenruhát kellene hordani, az új ruhák a szekrény mélyén végeznék. A különböző stílusokról (pl.: emo, rocker) azt nyilatkozták a megkérdezettek, hogy elfogadják ezeket a divat irányzatokat is, mindenki abban jár, ami neki tetszik. Persze azért nem árt, ha az iskolába nem vörös kakastaréjjal mennek. A válaszokból kiderült, hogy a diákok nagy része megfelel a tanárok elvárásának, és nem közösítené ki a más stílusba tartozó diáktársait sem. Persze akadnak kivételek. Röviden összefoglalva tehát a merészebb ruhadarabok megmaradnak az iskolán kívüli szórakozáshoz, míg tanítási időben fő a kényelem.”
Mintha cenzúrázták volna a valóságot. A tolerancia hiányát, a kisebbségi komplexusokkal szenvedő fölényes személyiségeket, a bandákat, akik kedvük szerint „háborúzhatnak” vagy épp a wc-kben folyó bántalmazásokat. Igen, sajnos ezek legtöbbje az öltözködéshez és hajviselethez vezethetőek vissza. Aki „más”, mint a nagy átlag, az minden nap szembesül a negatív kritikákkal, a bántó megjegyzésekkel, a lelki- és fizikai terrorral egyaránt.
Minden ember változik. Vagy kisebb vagy nagyobb dolgokban. A kamaszkor pláne ilyen helyzet, amelyben szinte kötelességünk alakulni. Valaki lázadóként kezdi és elegánsan jön ki és van, aki fordítva. Ezt nem lehet szabályozni igazán semmivel, hisz ez rólunk szól és belőlünk fakad. Sajnos ezeket a változásokat nem mindenki úgy kezeli. Ahogy azt kéne és elfordulnak, megszólnak vagy épp keresztbe tesznek a másiknak, mindenféle különösebb ok nélkül.
Az iraki erkölcsrendészet nemrég a nyugati társadalom tinédzserei számára felháborító nyilatkozatot tett közzé belügyminisztériumuk honlapján: "Teljes mértékben ellenezzük az emo, avagy a sátánimádás jelenségét, mivel úgy véljük, ez elősegíti társadalmunk morális hanyatlását. Ezen irányzat követői, a lázadó fiatalok többnyire szűk ruhákban, extrém frizurával járnak, piercinget hordanak, öltözékükön gyakorta látható koponyás mintázat, sőt, írószereik is ilyen stílusúak."
Bár a véres vallási radikalizmust hivatalosan a szunnita és a siíta (az iszlám két fő irányzata, a siítákhoz több radikális megmozdulást kapcsolnak) közösségek vezetői is elfogadhatatlannak tartják, egyes siíta csoportok a közlemény hatására a fiatalságot megcélzó, halálos fenyegető üzeneteket kezdtek szétszórni. "Ha négy napon belül nem hagytok fel ezzel az undorító stílussal, Isten keze lesújt rátok!" "A Harag Brigádja nem kegyelmez, ha nem tértek vissza a józanság útjára, halállal fogtok lakolni!"
A közelmúltban összesen több, mint 90 iraki diákot köveztek brutálisan halálra valószínűleg szélsőséges siíta egyletek - derült ki egy brüsszeli illetékestől. Az áldozatokat felfegyverzett, civil ruhás ismeretlenek hurcolják el eldugott helyekre, ahol aztán kőtömbökkel dobálják őket, amíg élet van bennük. A kormány már lépéseket tett a fiatalok védelme érdekében, hiszen sokan vannak, akik semmilyen stílust nem képviselnek, megjelenésük néhány részlete (hosszú haj fiúknál, vagy kissé modernebb öltözködés - a nyugati farmernadrág is!) azonban mégis a radikálisok célpontjává teheti őket.
Emo Skin head Fashionista
Az említett változások és azok következményei legtöbbször az iskolában forrnak ki. Így sok múlik a tanárokon is. A tanulók többsége felnéz a tanáraira, megbecsüli, tiszteli őket. Éppen ezért bizalommal fordulnak hozzájuk főkképp az iskolai ellentétek megoldása ügyében. Elvárják a tisztességes és igazságos bánásmódot azaz a védelmet bántalmazások esetén. Sajnos napjainkban ez a „szokás” megváltozott. A legtöbb pedagógus tanácstalan ilyen helyzetben. Az iskolai erőszak elszaporodik és ezt láthatóan sem a szülők, sem a tanerő képtelen megfékezni.
A megjelenés, az öltözködés, a külső megválasztása az ember önrendelkezési jogához tartozik. Az oktatás világában azok a külső megjelenésre, öltözködésre vonatkozó iskolai előírások jogszerűek, amelyek a tanuló testi épségét kívánják megőrizni. Ilyen előírás lehet például, hogy bizonyos ékszerek nem hordhatók testnevelés órán, mert balesetveszélyesek; vagy az az előírás, hogy műhelygyakorlatokon védőöltözetet kell használni.
Nem az embereket támogatjuk, hanem a divatot. A ruha nem gúnyol ki, nem ver át, nem bántalmaz fizikailag sem lelkileg. Az emberekben bármennyire is reménykedünk rosszindulat van, amit egyesek az agresszióval fejeznek ki. Ezért kell még a 6. beszólás után is felszegett fejjel továbbmenni. Ne lássák azt, hogy meginogtunk a saját személyiségünkben. Így csakis szorgalmazni tudom a vásárlást, a second-hand üzleteket és TITEKET!
Köszönjük a figyelmet! Bernáth Rebeka és Nagy János