XI. TÁRSADALMI MOBILITÁS

1. Alapfogalmak Társadalmi mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik (pl. parasztból munkás lesz). Vertikális mobilitás a társadalmi-gazdasági hierarchiában való fölfelé vagy lefelé mozgás (tulajdonképpen a társadalmi mobilitás). Horizontális mobilitás két hasonló társadalmi pozíció közti mozgás (pl. gépkocsi szerelőből gépkocsivezető lesz). A földrajzi mobilitás, vándorlás vagy migráció olyan lakóhely változtatás, amely településhatár átlépésével jár. Az ingázás az a jelenség, amikor az aktív keresőnek más településen van a munkahelye és a lakóhelye.

2. Alapfogalmak Nemzedéken belüli (intragenerációs, karrier-) mobilitás az a jelenség, amikor valaki foglalkozási életpályája folyamán lép át másik társadalmi helyzetbe. Nemzedékek közötti (intergenerációs) mobilitásnak nevezzük azt a jelenséget, amikor valakinek a társadalmi helyzete a szüleihez képest megváltozik. Házassági mobilitáson azt érjük, ha valaki házasságkötésével lép át másik társadalmi helyzetbe. A strukturális mobilitás azon személyeknek az arányát jelöli, akik szükségképpen mobilak voltak a származási és az elért társadalmi helyzetek megoszlása közti eltérés miatt.

3. Mitől függ a társadalmi mobilitás? 1. a mobilitás fő meghatározó oka a gazdasági-társadalmi- politikai rendszer jellege 2. a társadalmi-foglalkozási struktúra és ennek változásai, valamint a demográfiai adottságok (a társadalmi rétegek eltérő születési és halálozási arányszáma) a meghatározó A valóságban e kétféle tényező hatása együtt jelentkezik, a kérdés az, hogy melyik van túlsúlyban.

4. A társadalmi rendszerek hatása a mobilitásra A rabszolgarendszerben erősen mérsékelt volt a társadalmi mobilitás, bár a rabszolgákat tulajdonosaik felszabadíthatták, így azok a szabad osztályokba léphettek át. A kasztrendszerű társadalmakban alig volt átlépési lehetőség az egyik kasztból a másikba. A rendi társadalomban az uralkodók (a nekik tett szolgálatok fejében) viszonylag gyakran adtak magasabb rendi státust a társadalom egyes tagjainak. Egy másik felfelé irányuló mobilitási csatorna a papság volt. A polgári társadalomban megszűntek az osztályokat elválasztó jogi határok, az osztályhoz tartozás alapja a tulajdon lett, így a mobilitás jogi korlátai eltűntek. A szocializmusban a társadalmi mobilitás a politikai hatalom legfőbb eszközévé válik egy új, a politikai céloknak megfelelő társadalmi szerkezet kialakításában. Megszűnnek a felemelkedés korábbi csatornái és helyüket a politikai kontroll irányította iskolarendszer veszi át.

5. A strukturális tényezők hatása a mobilitásra -a gazdaságilag nem fejlődő országokban a társadalmi- foglalkozási struktúra változatlan marad, így az alsóbb osztályok tagjainak nincs lehetőségük, hogy a struktúraváltás révén felsőbb osztályokba tömegesen bekerüljenek -az iparosodás előtti országokban a lefelé irányuló mobilitás volt a gyakoribb, ebben demográfiai tényezők is szerepet játszottak -az iparosodás után a társadalmi-gazdasági struktúra gyorsan változni kezdett: csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya és nőtt a munkásosztály és a szellemi réteg, tehát megfordult a mobilitás alapvető iránya - a szellemi foglalkozású és szakértelmiségi réteg egyre növekedik, így megnyílt az út az alsóbb rétegekből a privilegizált rétegek felé

6. Mobilitás és társadalmi egyenlőtlenség Kétféle társadalmi egyenlőtlenség van: 1. pozíciók közti különbségek 2. a pozíciókba való bejutás (mobilitás) esélyeinek a különbsége A szociológia két nagy vitakérdése: I.) a mobilitási esélyek egyenlőbb volta (a valóságban ezek azonban többnyire nagyon egyenlőtlenek) elfogadhatóbbá teszi-e a jövedelmi és más egyenlőtlenségeket? II.) milyen elv alapján működik a modern társadalom? 1. hozzárendelés elve (a társadalom tagjainak veleszületett tulajdonságai, pl. nem, bőrszín, egy adott osztályhoz tartozás jelölik ki a társadalmi pozíciójukat) 2. teljesítmény elve (az egyén egyéni teljesítményétől, érdemeitől függ, hogy milyen pozícióba kerül) A szociológusok között ma sincs egyetértés.

7. Nyitott és zárt társadalom  Karl Marx elméletében egy társadalmi rendszer minél nyitottabb, annál stabilabb, vagyis a mobilitásnak társadalmi rendszert stabilizáló hatása van: „Minél inkább képes egy uralkodó osztály arra, hogy az elnyomott osztályok legjelentékenyebb embereit befogadja magába, annál szilárdabb és veszélyesebb az uralma.”  Max Weber a társadalmi mobilitás zártságát hangsúlyozta, amely szerint az egyes társadalmi osztályokon belül az egyéni és a nemzedékek közötti mozgás könnyű és gyakori, viszont kívülről bejutni vagy az osztályból kikerülni nehéz és ritka Egy társadalom annál nyitottabb, minél kisebb az eltérés a különböző rétegekből származók mobilitási esélyei között. A vertikális mobilitás a társadalmak nyitottságának egyik legfőbb mutatója.

8. A társadalmi mobilitás vizsgálata A társadalmi mobilitás vizsgálata két alapvető dologtól függ: 1. mit tekintünk társadalmi mobilitásnak (a társadalmi mobilitás vizsgálatában hagyományosan a foglalkozás alapján definiált társadalmi kategóriák közötti mozgást tekintjük társadalmi mobilitásnak) 2. hány társadalmi helyzetet vagy kategóriát különböztetünk meg (az újabb vizsgálatok a klasszikus szellemi-fizikai-mezőgazdasági kategorizálás helyett sokkal több kisebb társadalmi-foglalkozási kategóriát különböztetnek meg) -az 1980-as évek után készült mobilitás-vizsgálatok a foglalkozási dimenzió mellett a kulturális (iskolázottság), az anyagi helyzet, valamint a lakóhelyváltozás dimenzióit is bevonták a vizsgálatokba

9. Jelentősebb mobilitás-vizsgálatok Pitirim Sorokin 1927-ben végzett Egyesült Államokbeli mobilitás- kutatása nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a gyors felemelkedésre sokkal korlátozottabbak az esélyek, mint ahogyan azt a közvélemény sugallta („az amerikai álom”) Peter Blau és Otis Dudley Duncan 1967-es szintén az Egyesült Államokban végzett részletes mobilitás-kutatása során négy fontos következtetésre jutott: 1. Erőteljes a vertikális mobilitás, de ez többnyire egymáshoz nagyon közel álló pozíciók közti mozgást jelent. 2. A „nagy ívű” mobilitás rendkívül ritka. 3. A süllyedés sokkal kevésbé gyakori, mint az emelkedés. 4. A nagyfokú emelkedést az tette lehetővé, hogy a fehérgalléros és a szakértelmiségi munkahelyek száma sokkal gyorsabban nőtt, mint a kékgalléros állásoké.

10. Jelentősebb mobilitás-vizsgálatok Seymour Martin Lipset és Reinhard Bendix 1959-es kilenc iparosodott országot átfogó vizsgálatából arra következtetett, hogy valamennyi iparosodott országban hasonló mértékű „felfele irányuló mobilitási” folyamatok zajlanak le (a fehérgalléros állások növekedése nyomán) Robert Erikson és John Goldthorpe 1986-os szintén 9 országot (kelet- európaiakat is) átfogó vizsgálata azt a következtetést hozta, hogy bár vannak jelentős eltérések (pl. a svéd társadalom sokkal nyitottabb a többi nyugati társadalomnál), a mobilitás mértéke és mintája hasonlónak mutatkozik a vizsgált országokban Róbert Péter 1986-ban a négy dimenzióban (foglalkozás, iskolázottság, anyagi helyzet és lakóhely) elfoglalt helyzet alapján egy státuszindexet számított úgy a származási, mint az elért pozíció jellemzésére és a két index egymástól való eltérését nevezte státuszmobilitásnak. A kutatás nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a műveltség, vagyis az iskolázottság határozza meg legerősebben a státuszmobilitást

11. Nemzetközi tendenciák  a mobilitás mértéke meglehetősen alacsony az esélyegyenlőség eszményéhez képest  a hatalommal és vagyonnal járó pozíciók birtokosai számára még mindig számos lehetőség nyílik, hogy kiváltságaikat leszármazottaikra átörökítsék (pl. legjobb iskolákba járatják, vagyont hagynak rájuk, stb.)  a vertikális mobilitás sok embert érint, de ez többnyire a foglalkozási szerkezet változásának tudható be  a társadalmi mobilitás legtöbb estben nem jár együtt komoly pozícióváltozással  az osztálytudat és az élettel való általános elégedettség között nincs kapcsolat  az egész világon a legtöbb ember helyzete alig változik a származási családjáéhoz képest  a lefelé irányuló mobilitás leggyakoribb okai a munkahely elvesztése, a gyerekszülés és a válás  a nők mobilitási esélyei alacsonyabbak, mivel kevesebb szakértelmiségi és vezetői állást kínálnak a női alkalmazottaknak