A munkáltató kárfelelőssége és a munkavédelem dr. Bérdi András főosztályvezető-helyettes Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztály Munkavédelmi és Munkaügyi Ellenőrzési Osztály

A munka törvénykönyvéről szóló évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a munkáltató kárfelelősséggel kapcsolatban továbbra is fenntartja a Munka Törvénykönyvéről szóló évi XXII. törvény (a továbbiakban: évi Mt.) szabályozását, vagyis előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt. (Mt § (1) bekezdés) Az Mt. szintén a munkáltató objektív kárfelelősségének elvén alapul, melynek lényege, hogy a felelősség vétkességtől, illetve a vétkesség vizsgálatától függetlenül fennáll.

Az Mt. szerint a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy - a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia, és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy - a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A régi Mt.-ben kimentési okként még az szerepelt, hogy a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A régi Mt. definiálta is, hogy mik tartoznak a munkáltató „működési körébe”. Ezen jogszabály szerint a munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok. (1992. évi Mt §)

Az Mt. nem határozza meg a munkáltatói „ellenőrzési körbe” tartozó körülményeket, de látható, hogy amennyiben a munkáltatónak nincs ráhatása, illetve befolyása a fent leírtakra (pl. a használt anyag állapotára), akkor a kárfelelőssége sem áll fenn.

Az egészségkárosodással kapcsolatos munkáltatói kárfelelősség jogalapja Az Mt. - a régi Mt. szabályozásához hasonlóan - az alapvető kötelezettségek között szerepelteti, hogy a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. (Mt. 51. § (4) bekezdés) - Ez a jogszabályi előírás tekinthető a munkáltatói kárfelelősség jogalapjának a munkavállaló balesete, foglalkozási megbetegedése, egyéb egészségkárosodása esetében.

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel van összefüggésben az a - szintén az alapvető kötelezettségek között található - előírás, amely szerint a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. (Mt. 51. § (3) bekezdés) - amennyiben a munkáltató a fent nevezett kötelezettségeknek nem, vagy nem megfelelően tesz eleget, és emiatt a munkaviszonnyal összefüggésben a munkavállalónak kárt (balesetet, foglakozási megbetegedést, egyéb egészségkárosodást) „okoz”, akkor kártérítési felelősséggel tartozik

Baleset, munkabaleset, foglalkozási megbetegedés A baleset, a munkabaleset és a foglalkozási megbetegedés fogalmát is a munkavédelemről szóló évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) - az értelmező rendelkezései között - határozza meg. Az Mvt. szerint baleset az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be és sérülést, mérgezést vagy más (testi, lelki) egészségkárosodást, illetőleg halált okoz. (Mvt. 87. § 1/A.) Az Mvt. szerint munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.

A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, ha a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás- egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. Az Mvt. szerint nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt. (Mvt. 87. § 3.)

Az Mvt. szerint foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely - a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve - a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye. (Mvt. 87. § 1/D.)

Bizonyítási teher Az objektív felelősség miatt a munkáltató kárfelelőssége a vétkesség vizsgálatától függetlenül fennáll, azonban a munkavállalót terheli a kár bekövetkeztének bizonyítása, valamint az is, hogy a kár okozati összefüggésben áll a munkaviszonnyal. - a kár bizonyítása baleset, foglalkozási megbetegedés és egyéb egészségkárosodás esetén egyértelmű, az okozati összefüggés bizonyítása már jóval bonyolultabb feladat, főleg a foglalkozási megbetegedés esetében

A munkabaleset, a foglalkozási megbetegedés és a társadalombiztosítási ellátás, illetve a munkáltató kárfelelőssége között nincs közvetlen összefüggés!!! A munkabaleset fogalmának a lényege, hogy bekövetkezése esetén a munkáltatónak minden esetben a munkavédelemmel kapcsolatos kivizsgálási és bejelentési kötelezettsége van. Az Mvt. szerint a kivizsgálás célja a balesetet kiváltó és a baleset bekövetkezésében közreható tárgyi, szervezési, személyi és szabályozási okok feltárása, megállapítása és ez alapján a hasonló balesetek megelőzése érdekében a szükséges intézkedések megtétele.

A munkabalesetek kivizsgálásával és bejelentésével kapcsolatban nemcsak a munkáltatóknak vannak kötelezettségei, hanem a munkavédelmi hatóságnak is. Az Mvt. szerint a munkavédelmi hatóság köteles a bejelentett súlyos munkabalesetet, valamint a foglalkozási megbetegedést, a fokozott expozíciós esetet - a munkáltató ez irányú felelősségét nem érintve - kivizsgálni. (Mtv. 84. § (2) bekezdés) A munkavédelmi hatóság a fent leírtak mellett jogosultak bármelyik bejelentett munkabaleset, illetve a hatóságnak megküldött bármelyik munkabaleseti jegyzőkönyv alapján hatósági ellenőrzést lefolytatni, ha például a munkabaleset kivizsgálása nem a tényeken alapul, vagy ellentmondás fedezhető fel a munkabaleseti jegyzőkönyvben, vagy a munkáltató helytelen következtetéseket vont le a balesetből stb.

A közigazgatási bürokráciacsökkentéssel összefüggő törvénymódosításokról szóló évi CLXXXVI. törvény több helyen módosította a munkavédelemről szóló évi XCIII. törvényt! korábbi szabályozás: 64. § (1) A munkabalesetet, a foglalkozási megbetegedést és a fokozott expozíciós esetet be kell jelenteni, ki kell vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni január 01-jétől hatályos: 64. § (1) Azt a munkabalesetet, amely esetében a munkavállaló több mint három munkanapon át nem volt munkaképes, valamint a foglalkozási megbetegedést és a fokozott expozíciós esetet be kell jelenteni, ki kell vizsgálni és nyilvántartásba kell venni.

korábbi szabályozás: (4) A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell, és annak eredményét nyilvántartásba kell venni január 01-jétől hatályos: (4) A munkáltatónak a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálnia, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzítenie. A munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit is tisztázni kell.

Üzemi baleset A munkabalesetekkel ellentétben az üzemi balesetnek nem munkavédelmi-, hanem társadalombiztosítási szempontból van jelentősége.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) szerint üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. Az Ebtv. szerint a társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának, továbbá az egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte. (Ebtv. 52. § (1)-(2) bekezdései)

Az Ebtv. szerint nem üzemi baleset az a baleset, amely (- kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy június 30-ig) - részben vagy egészben a balesetet szenvedett biztosított alkohol vagy kábítószer általi - igazolt - befolyásoltsága miatt következett be, július 01-jétől - munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy - a lakásról (szállásról) munkába, illetőleg a munkából lakásra (szállásra) menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt. Az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével, illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett, az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem jogosult. (Ebtv. 53. § (1)-(2) bekezdései) Az Ebtv. szerint foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. (Ebtv. 52. § (3) bekezdése)

A munkabaleset fogalmának a lényege, hogy ez alapozza meg a munkáltatóknak - a hasonló balesetek megelőzése érdekében - a balesetekkel kapcsolatos kivizsgálási és bejelentési kötelezettségét. Az üzemi baleset társadalombiztosítási fogalom, és ebből következően baleseti ellátásokra teszi jogosulttá a biztosítottat. A munkabaleset fogalma szempontjából nincs jelentősége annak, ha a munkavállaló a magatartásával - pl. ittassága miatt, vagy a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka miatt - „hozzájárult” a baleset bekövetkezéséhez, hiszen a munkáltató bejelentési és kivizsgálási kötelezettsége ekkor is fennáll.

A baleseti ellátások Üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén a munkavállaló az alábbi baleseti ellátásokra jogosult: - baleseti táppénzre, vagy baleseti járadékra - és baleseti egészségügyi szolgáltatásra [Ebtv. 51. § (1)-(2) bekezdés].

Munkabaleset esetén a munkavállaló „csak” 15 munkanap betegszabadságra jogosult, amely tartamára a távolléti díja 70%-a jár. A betegszabadságot követően a munkavállaló – a biztosítotti időnek megfelelő időtartamra – jogosult táppénzre, amely a jövedelem naptári napi átlagának 60%-a legalább 2 évi biztosítási idő esetében, illetve 2 évnél rövidebb folyamatos biztosítási idő, valamint kórházi vagy egyéb fekvőbeteg- gyógyintézeti ellátás, ápolás esetén a táppénz összege a jövedelem naptári napi átlagának az 50%-a. A táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszáz százalékának harmincad részét [Ebtv. 48. § (8) bekezdés]. Az üzemi baleset esetén viszont a biztosítottat baleseti táppénzként 100%-os ellátás illeti meg, vagyis a pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelme naptári napi összegére, úti baleset esetén ezen összeg 90%- ára jogosult [Ebtv. 55. § (7) bekezdés].

A munkáltató kárfelelőssége nem áll fenn minden üzemi baleset esetén, hiszen az Mt.-ben a korábbi „működési körön kívül eső elháríthatatlan ok” helyett az új mentesítés, vagyis a munkáltató „ellenőrzési körén” kívül eső körülmények jelentősen csökkentették a munkáltatói kárfelelősség körét. Az „ellenőrzési körön” kívül eső körülménynek tekinthető az úti baleseteken kívül minden olyan (üzemi) baleset, amire a munkáltatónak nincsen ráhatása, illetve befolyása (pl. a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok vezettek a balesethez).

A kártérítési igény érvényesítése A munkavállaló a munkáltatói kárfelelősségből eredő kártérítési igényét bíróság előtt érvényesítheti. A munkáltató a munkavállaló teljes kárát köteles megtéríteni. Nem kell megtéríteni azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. (Mt § (1)-(2) bekezdés)

A munkaviszony körében az elmaradt jövedelem megállapításánál az elmaradt munkabért és annak a rendszeres juttatásnak a pénzbeli értékét kell figyelembe venni, amelyre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, feltéve, ha azt a károkozás bekövetkezését megelőzően rendszeresen igénybe vette. A munkaviszonyon kívül elmaradt jövedelemként a sérelem folytán elmaradt egyéb rendszeres, jogszerűen megszerzett jövedelmet kell megtéríteni. (Mt § (1)-(2) bekezdés)

A kártérítés összegének kiszámításánál le kell vonni a) a társadalombiztosítás vagy az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott ellátást, b) amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, c) amihez a munkavállaló (hozzátartozója) a megrongálódott dolog hasznosításával hozzájutott, d) amihez a jogosult a károkozás folytán megtakarított kiadások eredményeként jutott hozzá. (Mt §)

Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés A (munka)balesetnek nemcsak munkavédelmi, társadalombiztosítási és a munkáltató kárfelelősségéből következően kártérítési következményei lehetnek, hanem büntetőjogiak is. A július 1-jétől hatályos Büntető Törvénykönyvről szóló évi C. törvényben (a továbbiakban: Btk.) szabályozott foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét követi el az, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, amely miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Súlyosabban büntetendő, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, továbbá, ha halált, kettőnél több ember halálát vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz (Btk § (1)-(2) bekezdés).

A jogszabályok alapján a munkabaleset, az üzemi baleset és a munkáltató kárfelelőssége egyértelműen elhatárolható, ennek ellenére a gyakorlatban, a bizonyítási eljárások során már nincsenek ilyen éles határok. Például nagyon gyakran előfordul, hogy a munkavédelmi hatóság által az ellenőrzés során beszerezett bizonyítékokat (jegyzőkönyvek, iratok, fényképek stb.) az eljárás során figyelembe veszi a baleseti ellátásokat megítélő, illetve felülvizsgáló egészségbiztosítási szakigazgatási szerv és a közigazgatási, munkaügyi bíróság is.

Köszönöm a figyelmet!