Anyukámnak Szeretettel
József Attila: Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral az ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám, s a ruhák fényesen, suhogón, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében.
Szeresd édesanyádat Ő az, aki halkan Bölcsőd fölé hajol, Ő az, aki neked Altató dalt dalol. Megmosdat, megfürdet Megfésül szépen, Tündér mesét mond Lágy téli estéken. Amikor beteg vagy Ő az, aki ápol, Két szemében mennyi Aggódás, gond lángol. Ő az, aki mindig Imádkozik érted Nincs, óh nincs határa Nagy szeretetének. Tele van a lelke Érted égő fénnyel, Ne bántsd meg őt soha Engedetlenséggel!
Köszönöm, hogy vagy nekem !
SZERETETTEL:CYNTHIÁTÓL