Az Isten-kérdés és az ember Ember a társadalomban

Mi a probléma? – A viszonyítási pont kérdése

A keresztyén viszonyítási pont Bölcsességünk, és csak az, ami valóban bölcsességnek kell tartani, két részből áll, ezek pedig: Istennek és önmagunknak a megismerése. Mivel a kettőt számos kötelék fűzi egybe, nem könnyű eldönteni, hogy melyik előzi meg és szüli a másikat. Először is, senki nem tekinthet önmagára úgy, hogy ne érezné azonnal, hogy Istenre kell gondolnia, akiben élünk és mozgunk. (Kálvin)

Isten mint abszolút viszonyítási pont – „ senki nem tekinthet önmagára úgy, hogy ne érezné azonnal, hogy Istenre kell gondolnia” Ez alapozta meg az európai ember – és társadalomképet

Milyen ez az emberkép? Transzcendentális Teleológikus Közösségi

Az egyén eredete „Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az Úr, akkor így felelj fiaidnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott, de kihozott bennünket az Úr erős kézzel. Az Úr nagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára. Minket pedig kihozott onnan, hogy bevigyen arra a földre, és nekünk adja azt, amelyet esküvel ígért atyáinknak. Az Úr megparancsolta nekünk, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, akkor jó dolgunk lesz mindenkor, és éltet bennünket az Úr, ahogyan van ez ma is.” (V.Mózes 6,20-24.)

Az egyén eredete 2. „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…” (I.Kor. 11,23.)

A hagyományos társadalom Isten, közösség, identitás összetartozása Isten a legfőbb jó forrása (nem az ember a mértéke a jónak) Az identitás alapja az Isten előtti közösségben való részvétel A tradíció (átadás) jelentősége Kollektív identitás: részvétel a közös emlékezetben

Az új viszonyítási pont Descartes – Cogito ergo sum Kant – az autonóm személyiség

A szubjektum születése „ az ént mint általános személyt fogják fel, akiben mindenki azonos. Az ember azért számít embernek, mert ember, nem pedig azért, mert zsidó, katolikus, protestáns, német, olasz stb.” (Hegel) Az egyén immár tudja, hogy az igazságnak csak a „szív” és az „érző szellemiség” juthat birtokába, mint azon „szubjektivitás”, mely „minden ember sajátja”, miközben az egyén önmagában és hitbeli viszonyulása szerint való meghatározása szempontjából „elesik a külsőség minden viszonya”. (Hegel)

Új racionalitás „Az emlékektől mentes emberiség rémképe nem egyszerű hanyatlástermék, hanem szükségszerű velejárója a polgári elv előretörésének. Közgazdászok és szociológusok, mint például Werner Sombart és Max Weber, a tradícionalitás princípiumát a feudális társadalomformákhoz rendelték hozzá, az emlékezés, az idő és az emlékezet irracionális maradványként takaríttatik el a haladó polgári társadalom útjából.” (Adorno) Az új racionalitás képviselői: természet- és társadalomtudományok

A szabad egyén John Rawls ( ) Political liberalism (1993), Justice and Fairness (2001), The Law of Peoples (1999). „E felfogásban a semlegesség lényegét az a követelmény fejezi ki, hogy az állam nem foglalhat állást polgárainak a jó életre vonatkozó versengő felfogásai között, s nem részesítheti előnyben e felfogások egyikét sem azon az alapon, hogy az lényegénél fogva értékesebb, vagy magasabb rendű más felfogásoknál.” A tehermentes én koncepciója – a szituált én tagadása – az értékválasztásra képes egyén. Az autonóm egyén szabadon választ – nincs készen kapott életfelfogás A hagyományból fakadó egységes szellemi alapozású társadalom tagadása – ez de facto a keresztény folytonosság tagadása A szabadságjogok kérdésének száműzése a magánszférába – házasság, szex, vallás A semleges állam

A társadalom mint szövetség A társadalmi szerződés (Hobbes, Locke, Rouseeau) Az egyén a társadalom alapvető egysége, akit kizárólag a maga választotta célok és értékek határoznak meg A társadalom már nem közösség, hanem az individuális célok érdekében létrehozott szövetség

Atomizmus Kommunitáriusok (MichaelWalzer,Michael Sandel, Charles Taylor Alasdair MacIntyre ) „Ha Kant és Rawls helyesen gondolkodik a szabadságról, akkor az igazságosságot illetően is igazuk van. Ha mi valóban szabadon választó, független lények vagyunk, akiket nem kötnek olyan erkölcsi kötelékek, amelyeket nem mi választottunk, akkor a jogok olyan keretére van szükségünk, amely semleges a célokat illetően. Ha saját mivoltunk megelőzi a célokat, akkor a jog felette áll a jónak. (Sandel)

A társadalom alapja Nem az ember a mértéke a jónak Az abszolút jó hozza létre a jó társadalmat Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz (Schuman)