Készítette:Szabó Viktor 11.c
1862. június 7-én született Pozsonyban. Kiskorától érdekelte a természettudomány. Apja kívánságának engedve borkémiát hallgatott a Bécsi Egyetemen, de átiratkozott Budapestre. Itt fél évig Eötvös Lorándnál kutatott, de mivel állást nem kapott, Heidelbergbe ment, élete hátralevő részét már Németországban élte le.
Az elektromos hullámokat kísérleti úton kimutató Heinrich Rudolf Hertz megbízásából 1890-től vizsgálta a katódsugárzást ben sikerült a vákuumcsövön lévő apró lyukra helyezett alumíniumfólián át (Lénárd-ablak) kivezetnie a levegőre a katódsugarakat, lehetővé téve azok tanulmányozását.
Lénárd saját tervezésű és készítésű csöveiből Wilhelm Conrad Röntgen is vásárolt, innen eredt elsőbbségi vitájuk a röntgensugarak felfedezésével kapcsolatban. Számos kitüntetést megosztva kaptak, a Nobel-díjat azonban 1901-ben Röntgennek egyedül ítélték oda.
A fényelektromos jelenséget vizsgálva 1899-ben rájött, hogy az a katódsugárral függ össze ben azt is kimondta: a kilépő elektronok számát csak a fényerősség határozza meg, míg energiájukat kizárólag a rezgésszám. Ő dolgozta ki az egyik első strukturált atommodellt: minden atomot azonos építőelemek, úgynevezett dynamidák építenek fel. Az ő elmélete volt a Rutherford-féle atommodell alapja.
A Magyar Tudományos Akadémia 1897-ben levelező tagjai közé választja. Az első világháborút megelőzően Lénárd neve a hazai szakirodalomban gyakran előfordul. A Nobel-előadása megjelent magyar nyelvű fordításban, de olykor lefordították egy-egy cikkét is. Meghívták a kolozsvári és a pozsonyi egyetemre a fizikai tanszék professzorának ben az Akadémia tiszteleti tagjává választotta ben, az egyetem Fizikai Intézetének vezetése mellett, az újonnan alapított Radiológiai Intézet igazgatását is elvállalta. Rövid ideig Eötvös Loránd tanársegédje volt, ezt követően 1931-ben nyugalomba vonult.
Lénárd Fülöp a századforduló és a századelő kétségkívül egyik legjelentősebb fizikusa volt június 7-én, 85 éves korában halt meg a Berlin melletti Messelhausenben.