Prolegomena

Keresztény szimbólumok „A szimbólum a valóság olyan szintjeit nyitja meg, amelyek máskülönben zárva vannak előttünk… illetve lelkünk olyan dimenzióit és elemeit szabadítja fel, amelyek megfelelnek a valóság dimenzióinak és elemeinek.” /Paul Tillich/

Nathan Mitchell „A szimbólum nem egy tárgy, amelyet manipulálni kell utánzás vagy emlékezet által, hanem egy környezet, amelyben le kell telepedni. A szimbólumok lakóhelyek, ahol levegőhöz juthatunk, amelyek segítenek felfedezni az élet nyújtotta lehetőségeket. A szimbólumokkal való foglalkozás által az emberek - az élet új horizontjait, - új értékeit és - motivációit fedezik fel.

Victor White „A szimbólum ‘tesz velünk valamit’, megmozgat, elmozdítja tudatunk középpontját, alakítja értékeinket. Akár nézzük, akár halljuk, akár műveljük, festjük, írjuk vagy táncoljuk, a szimbólum nemcsak gondolatot, hanem örömet, félelmet, megdöbbenést, rémületet stb. vált ki… Jung látta, hogy ez az az eszköz, amely polivalenciája /többértékűség/ miatt átalakítja magát a tudatot és ezáltal a beteg személyiséget.”

A szimbólumnak ez a négy tulajdonsága teszi lehetővé, hogy a kinyilatkoztatás közegévé válhasson Ismeret, amely részvétel /cselekvés/ Átalakító erő /alakítja értékeinket/ Elkötelező erő /zászló/ Megnyílás a titok felé /kimozdít magunkból/

A keresztény teológia a Szentírásban található alapvető szimbólumok kifejtése a jelenben. A teológia hitünk tárgyára reflektál, ezért nem szinonimája a keresztény hitnek.

Szimbólum és valóság Szentírás (1) Tapasztalat Hagyomány Értelem Kinyilatkoztatás

A szimbólumok a valóság detektorai Prizmák – Nem a prizma hozza létre a színeket, de megmutatja, hogy a többi szín is jelen van. – A kulcs a rejtett igazság felismeréséhez az, hogy átnézünk a prizmán.

A szimbólumok funkciójának négy szintje 1. Fizikai szimbólumok -Kereszt (re-prezentálja az eredeti történelmi keresztet az istentiszteleten) -Kenyér és a bor (Isten jelenlétének szabadító ereje jelenvaló)

2. Metaforikus jellegű szimbólumok - Isten báránya - Isten – Atya, Isten Fia Szükséges az interpretáció!

Jó Pásztor > nem egyszerűen pásztor, hanem jó > mert életét adja a juhaiért > ahogyan Jézus a kereszten tette (nem csak Jézusról, de a pásztorról is megtudtunk valamit)

3. Teológiai fogalom Szentháromság Jeronimo Cosi

4. Hitvallás szintje -Jézus az Úr -Niceai hitvallás -CA

Keresztrefeszítés sárgában (1943)

Teológiai kör és tapasztalat Tillich szerint „csak az lehet teológussá, aki a teológiai kör tartalmát végső meghatározottságaként (Mk 12,29-30: „…az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és teljes erődből”) fogadja el”. Szerinte ez a meghatározás feloldja az ortodox és a pietista teológusok közötti örök vitát. A pietisták a teológiai körhöz való tartózás kritériumává az újjászületést tették, ezzel szemben tiltakoztak az ortodoxok: az újjászületésben senki sem lehet bizonyos. Tillich leszögezi, hogy a teológiai körhöz tartózás feltétele „nem egyéb, mint az a kérdés, hogy végső meghatározottságának tekinti-e (az illető) a keresztény üzenetet”.

Az istenhit azonossága – mint történelmen kívüli momentum – jelentőségét éppen azáltal mutathatja föl, hogy válasz lesz (lehet) a történetiség síkján fölmerülő kérdésekre. Ebben rejlik a teológiai kör (Tillich) sajátos jellege – a teológusnak belül kell maradnia ezen a körön, máskülönben megszűnik teológusnak lenni. Ha kilép – vagy legalábbis kívül marad –, akkor filozófussá lesz, elveszíti azt a sajátos egzisztenciális meghatározottságot, ami a teológiai körön belül az adott igazság-struktúra iránti elkötelezettségből fakad. Mint Tillich írja: a teológus „nem tart távolságot kutatási tárgyától (...); tárgyára (amely meghaladja a tárgyi létet) szenvedéllyel, félelemmel és szeretettel tekint”.

A teológia mint tudomány A rendszeres teológia a keresztény hitet „tudományos módon” fejti ki. -„metodikus, -megindokolt és kritikai, -valamint szisztematikus, tehát világosan tagolt egész”. Ennek a definíciónak a segítségével fogjuk a következőkben a teológia és a tudomány közötti kapcsolat problémáját kimutatni.

A teológiának fentebb vázolt tárgyából ebben a kérdésben következik egy ellentét: egyrészt a keresztény igazságnak (amelynek központi tartalmát a dogmatika bontja ki) egyetemes igénye van, ami azt jelenti, hogy minden emberre érvényes – tekintetbe véve azt a tényt is, hogy ez az igazság sokak számára semmit sem jelent, mert nem ismerik, vagy elutasítják. Ezért közel lehet a valósághoz, hogy a teológiának a tudományossága éppen a dialógusra való nyitottságában fedezhető fel.

Másrészt nem „Isten önmagában” a teológia tárgya, hanem Isten az emberekhez való viszonyában. A dialógusra való nyitottság számára szükséges függetlenség a hittől, keresztény látásmód szerint így egyáltalán nem lehetséges. Hiszen azok az Istenről tett kijelentések, amelyek a „beszélő konkrét helyzetétől” eltekintenek, Bultmann szerint „minden egyébről szólnak, csak nem Istenről”. Mivel függetlenek a beszélő hitétől, ezért nem a keresztény teológia kijelentései.

A teológia tudományossága A keresztény hit jelenünkre való relevanciáját alapvetően a nem keresztényekkel folytatott párbeszédben is meg kell indokolni. Mivel a keresztény teológia függ az ember Istenhez való viszonyától a teológiai kijelentések ellenőrizhetősége vitatott.

1. Aquinói Tamás teológiai főművében a „Summa Theologiae” bevezetőjének második cikkében tisztázza azt a kérdést, hogy a „szent tannak” (sacra doctrina) nevezett teológia tudomány-e?

2. SZAKASZ: Vajon a szent tanítás tudomány-e? Válasz: a szent tanítás tudomány. A tudományokat két nembe sorolhatjuk: vannak olyanok, amelyek az értelem természetes fényénél megismert princípiumokból indulnak ki (pl. az aritmetika (számtan), a geometria), mások viszont más, magasabb tudományokból veszik elveiket (pl. a zeneelmélet, ami a hangok arányaival foglalkozván az aritmetikának rendelődik alá). A szent tanítás ez utóbbiakhoz tartozik: egy magasabb tudomány, nevezetesen Isten és az üdvözültek tudása adja kiindulópontját, amely az isteni kinyilatkoztatás útján jut el az emberhez.”

Aquinói Tamás, Summa Theologiae I 1,2. Ellenvetések 1. Minden tudomány önmagában nyilvánvaló alapelvekből indul ki. A szent tanítás hittételei – amelyekből kiindul – viszont önmagukban nem nyilvánvalók, hiszen nem mindenki fogadja el őket. Tehát a szent tanítás nem tudomány. Válaszok Ad 1. Bármely tudomány princípiumai vagy önmagukban nyilvánvalók, vagy más tudományra vezethetők vissza. A szent tanítás elvei ez utóbbiak közé sorolandók.