Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Az előadás letöltése folymat van. Kérjük, várjon

Társulások szerkezete  a fajösszetételen kívül a társulások jellemezhetők az őket felépítő fajok más jellegű tulajdonságainak és egymás közötti kapcsolatainak.

Hasonló előadás


Az előadások a következő témára: "Társulások szerkezete  a fajösszetételen kívül a társulások jellemezhetők az őket felépítő fajok más jellegű tulajdonságainak és egymás közötti kapcsolatainak."— Előadás másolata:

1 Társulások szerkezete  a fajösszetételen kívül a társulások jellemezhetők az őket felépítő fajok más jellegű tulajdonságainak és egymás közötti kapcsolatainak a felhasználásával;  egy növénytársulást jellemezhetünk a Raunkiaer-féle életformák részesedése alapján (Raunkiaer, 1934); így az eltérő flóratörténetű, s ezért kevés közös fajt tartalmazó területek társulásai is összehasonlíthatók;

2 Társulások szerkezete  az előbbivel szemben éppen a fajok földrajzi elterjedését tünteti ki a flóraelemekbe való besorolás;  a hazai növényfajok áreahasonlóságon alapuló tipizálását először Máthé (1940, 1941) végezte el. Az egyes növénytársulások ilyen szempontú jellemzése a különböző klimatikus hatások erősségét írja le;

3 Társulások szerkezete  a növénytársulások aszerint is jellemezhetők, hogy milyen arányban tartalmaznak különböző társulásféleségekhez többé-kevésbé kötődő fajokat;  a hazai botanikusok a növényfajokat társuláshűségük alapján is tipizálták;  a különböző szerzők által közölt cönológiaikarakter- besorolások (pl. Csapody et al., 1966; Soó, 1980; Simon, 1992) nem teljesen azonosak;

4 Társulások szerkezete  növénytársulások előfordulását korlátozó tényezők feltárásához nagy segítséget jelenthet a felépítő fajok jellemző ökológiai viselkedésének megismerése;  ezt a célt szolgálják az ökológiai indikátorértékek, amelyek a növényfajokat a külvilág bizonyos tényezőivel szemben mutatott átlagos viselkedésük alapján írják le;  az ily módon létrehozott kategóriarendszerek az ökológiai viselkedést figyelembe vevő (vagyis nem a fiziológiai optimumra alapozó) relatív értékszámokat rendelnek a fajokhoz;

5 Társulások szerkezete  a növényfajok relatív ökológiai viselkedését eddig a következő faktorokra vonatkozóan sorolták be: hő (T), talajnedvesség (W vagy F), talajreakció (R), nitrogén (N), fény (L), kontinentalitás (C), sótűrés (S);  A Zólyomi-féle W (talajnedvesség) indikátor- értékszámok megoszlása két, fajösszetételében eltérő erdőfolt növényzetében (Standovár, 1994) (lásd következő dia!)

6 Társulások szerkezete  a különböző szerzők által készített besorolások abban is eltérnek, hogy hány fokozatú skálát használnak;  a Közép-Európában legelterjedtebben használt Ellenberg- féle rendszer legújabb kiadása illetve az ennek mintájára a hazai flórára legfrissebben készült Borhidi-féle rendszer (Borhidi, 1993) szerzői törekednek a 9-fokú skála használatára;  (pl. Borhidinál RB = 1 erősen savanyúságjelző, kifejezetten mészkerülő fajok, RB = 9 mész-, illetve bázisjelző fajok).

7 Társulások szerkezete  elsősorban az erdőtipológia gyakorlati felhasználói számára dolgozták ki a ökológiai fajcsoportokat (ökocsoport);  e csoportok kialakításához az érintett növényfajoknak a termőhelyi tényezőkre adott hasonló válasza szolgáltat alapot, nevüket a csoport egy jellemző fajáról kapták (pl. Melica uniflora csoport);  a hazánkban mintegy 640 erdei növényfajra kidolgozott rendszer (Csapody, Babos) 47 ökocsoportba sorolja a fajokat;

8 Társulások szerkezete  napjainkban egyre nagyobb szükség van olyan eszközökre, amelyekkel a növénytársulások eredetiségét, természetességének szintjét lehet becsülni;  ezt a célt szolgálja a hazai edényes fajokra kidolgozott Simon - féle természetvédelmi – érték - kategóriák (TVK) rendszere (Simon, 1988, 1992);

9 Társulások szerkezete e rendszerben a fajok:  az unikális (U),  kiemelten védett (KV),  védett (V),  társulásalkotó (E),  kísérő (K),

10 Társulások szerkezete  természetes pionír (TP),  természetes zavarástűrő (TZ),  adventív (A),  gazdasági növény (G)  és gyom (GY) kategóriák valamelyikébe taroznak;  Egy társulás speciális állapotjellemzését kaphatjuk e kategóriák részesedésének meghatározásával.

11 Társulások szerkezete  a növényfajok ökológiai viselkedésének más szempontú jellemzésére dolgozta ki az angol Grime (1979) az ökológiai-stratégiatípusokat  a termőhelyet jellemző stresszhez és bolygatáshoz való alkalmazkodás alapján különítette el típusait;  Borhidi (1993) a hazai edényes flóratagjait az általa létrehozott szociális-magatartástípusok valamelyikébe sorolja be;

12 Társulások szerkezete  ez a nem - florisztikai besorolás a Grime - féle koncepciót ötvözi az őshonosság, a specializáltság és a társulást ért bolygatás eredetének (emberi, természetes) szempontjaival;  ennek a kategorizálásnak a célja a fajok társulásban betöltött szerepének jellemzése;  mivel teljesen új rendszerről van szó, széles körű kipróbálása és a szakmai közvélemény értékelése még várat magára;


Letölteni ppt "Társulások szerkezete  a fajösszetételen kívül a társulások jellemezhetők az őket felépítő fajok más jellegű tulajdonságainak és egymás közötti kapcsolatainak."

Hasonló előadás


Google Hirdetések