Teremtés, evolúció vagy mindkettő? a műszaki tudomány doktora

Teremtés, evolúció vagy mindkettő? a műszaki tudomány doktora
Hogyan jött létre a világ? Teremtés, evolúció vagy mindkettő? Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora

Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora
Súlyponti kérdések: Lehet-e teológiai ismeretek nélkül is arra a következtetésre jutni, hogy a világ létrejöttében intelligens létező működött közre? Evolúció: tény, tudományos elmélet vagy intelligens hit? Vannak-e az Univerzum keletkezésével kapcsolatos evolucionista és teremtéspárti (kreacionista) elméletekben közös megállapítások? Van-e magyarázat arra, hogy a világ létrejöttéről miért gondolkodnak ilyen sokféleképpen az emberek? Emberszabású-majom vagy istenszabású-ember? – Melyik a vállalhatóbb identitástudat? Vannak-e olyan megfigyelések, amelyek azt igazolják, hogy egy intelligens létező ma is hatást gyakorol a világmindenség működésére?  Pilvax Club Cafe, Bonyhád

Az előadás címének megválasztásáról A világ megismerésével különböző tudományok foglalkoznak, amelyek között bizonyos hierarchikus rend van. Ez a rend nem önkényes, hanem a dolgok természetéből fakad. Például a fizika a hierarchikus rendben a kémia felett áll, mert nem lehetséges olyan kémiai jelenség, amely ellentmondana a fizika törvényeinek. Hasonlóan: a kémia felette áll a biológiának, és így tovább. A hierarchia csúcsán a filozófia áll, ugyanis a filozófia az a tudomány, amely a tudományok összességéből absztrahálható általános elvekkel foglalkozik. Nyilvánvaló, hogy nem lehetséges olyan tudomány, amely ellentétben áll az általános filozófiai elvekkel. Van egy kérdés, amelyet a filozófia alapkérdésének szokás nevezni. A lehetséges többféle megfogalmazás között leggyakoribb a következő: az anyag és a tudat viszonyában melyik az elsődleges. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

Közismert, hogy az e kérdésre adott válasz alapján valamennyi filozófiát két nagy csoportba sorolhatjuk. A marxista nomenklatúra az anyag elsődlegességét valló filozófiákat materializmusnak, a tudat elsődlegességét vallókat pedig idealizmusnak nevezi. Ezek az elnevezések a filozófia története során alakultak ki és nem elég pontosak. Helyettük pontosabb a naturalizmus és a transzcendentalizmus szakkifejezés-pár. A naturalizmus szerint a világot az érzéki élményeinkből és az érzékelési élményeink gondolati feldolgozásából kapott világkép maradéktalanul képes leírni. A transzcendentalizmus szerint viszont a világ önmagából nem érthető meg, szükség van valamilyen, a világon kívüli – transzcendens –, de mindenképpen tudati tényező vagy tényezők feltételezésére. Más szavakkal: a naturalizmus szerint a világ önmagából megmagyarázható. Ez azt is jelenti, hogy a tudat, vagyis tágabb értelemben mindaz, amit szubjektívnek nevezünk (például az érzéki élmények, a gondolkodás élménye) a természet „terméke”(A szabadság is.”). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

(Egyik neves akadémikusunk írja: „A természet ’mindent megtett’ ahhoz, hogy a homo sapienst rend vegye körül, de egy olyan, amelyben érvényesülhet egy viszonylagos szabadság is.”). A transzcendentalizmus szerint viszont mindaz, amit akár anyagként, akár szellemi tartalomként észlelünk, egy tudatos gondolkozó létezőre vezethető vissza, a tudat működésének „terméke”. Röviden: a filozófia alapkérdése az, hogy a világ alulról felfelé épül-e fel, vagy felülről lefelé. A filozófia történetén végighúzódik a naturalizmus és a transzcendentalizmus közötti vita. Érdekes fordulat a legutóbbi időkben: az ún. posztmarxista filozófia világszerte ismert és elismert képviselője, Vajda Mihály kijelentette, hogy szerinte a filozófia alapkérdése valószínűleg nem dönthető el. Ez a filozófia utolsó szava. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

Ha ez így van, – mivel minden tudomány művelésének alapfeltétele a hierarchia csúcsán álló filozófiai álláspont kialakítása – a filozófia alapkérdésének eldönthetetlen volta következtében bárki egyforma joggal foglalhatja el akár a naturalista, akár a transzcendentalista álláspontot. Nyilvánvaló, hogy a tudományok művelésének mai keretei ennek ellenére szinte kizárólag azt az álláspontot engedik meg, hogy – közvetlenül vagy közvetve – mindent a természetből kell megmagyarázni és minden transzcendentalista magyarázat tudománytalan (sőt egyesek szerint tudományellenes). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

Tehát, míg a filozófusok ma azt állítják, hogy a naturalizmus és a transzcendentalizmus egyaránt jogosult szemléleti módszer, a tudományok művelésének mai gyakorlata csak a módszertani ateizmust fogadja el. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a tudomány egyes fontos kérdésekben az ún. szcientizmus irányában torzul el, ami nem más, mint jogtalanul a tudomány köntösébe öltöztetett naturalizmus/materializmus. Mindez indokolttá teszi, hogy részletes elemzésnek vessük alá a tudomány, a hit és a világmagyarázat fogalmait és kíséreljük meg tisztázni kölcsönkapcsolataikat. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ az „alulról-felfelé” vagy a „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet  világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével:

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Henri Poincaré szerint amit nem lehet megfigyelni, az természettudományosan nem vizsgálható. A megfigyelhetőség kritériuma ugyanakkor egyértelműen a jelen fogalmához kötött. A tudósok elmélkedhetnek a múltról és a várható jövőről, de csak a jelent figyelhetik meg. Ebből következik, hogy a történelmi szemléletű tudományok esetében a természettudományos módszer nem is értelmezhető, hiszen a múltbeli eseményeket nem lehet megfigyelni, megismételni, tapasztalati úton ellenőrizni. Az a kérdés pedig, amely úgy kezdődik, hogy „Mi lett volna, ha …” a történeti nézőpontú tudományokban felesleges és helytelen, mivel a tényszerűen valamikor végbement eseményeken utólag nem lehet változtatni. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A történelmi szemléletű tudományok elsődleges kérdése, hogy a múltban lejátszódott, de a jelenben vizsgálni kívánt eseményeknek voltak-e hiteles szemtanúi, akik a kérdéses eseményeket írásban (is) rögzítették, létrehozva a történész legalapvetőbb forrásmunkáit. Ha léteznek ilyenek, akkor megbízhatóságukat általában három alapvető vizsgálati módszerrel állapítják meg, ezek: (1) a bibliográfiai vizsgálat, amely az eredeti kézirat másolatainak számát, valamint azt az időtartamot vizsgálja, amely az eredeti kézirat keletkezése és a szóban forgó másolatok első előfordulása között eltelt, beleértve annak az időpontnak a meghatározását is, amikor már egyetlen eredeti kézirat sem létezett; (2) a belső bizonyítékok vizsgálata a kéziraton belüli következetességek és következetlenségek felderítésére irányul és Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora (3) a külső bizonyítékok vizsgálata, más történelmi forrásokat és más segédtudományokat használ annak megállapítására, hogy azok megerősítik-e a kéziratban található állításokat. A természettudományok és a történeti szemléletű tudományok tudományossági kritériumai olyan erőteljes mértékben különböznek, hogy azok önkényes összekeverése hamis állításokhoz, ellenőrizhetetlen spekulációkhoz vezethet. Például egy több ezer évvel ezelőtt megtörtént esemény megmagyarázásában a jelenlegi természettudományos ismeretekre alapozva csak spekulatív, ellenőrizhetetlen következtetéseket lehet levonni. Még nagyobb a szubjektív tévelygés akkor, ha az esemény csak feltételezetten történt meg, mert akkor a magyarázat tárgya önmagában is kérdéses. Ezért a tudománynak fokozott figyelmet kell fordítania saját korlátainak korrekt felmérésére és az egyes tudományterületek illetékességi határainak, tudományossági kritériumainak minél pontosabb meghatározására. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 4. A tudomány teljesítőképessége, illetékessége és korlátai. Tudomány és intelligens hit A XX. és XXI. század fordulóján az emberiség a történelem fordulópontjához érkezett: a viszonylagos fejletlenség stádiumából szinte egyetlen generáció alatt jutott el az űrhajózás és az egész Földet behálózó, hatalmas teljesítőképességű számítógépes rendszerek korszakába. Az utolsó 50 évben új tudományok, tudományágak tucatjai jöttek létre, főként a korábbi hagyományos tudományterületek határain. A tudomány súlyának rendkívüli megnövekedését alátámasztó néhány statisztikai adat: az utóbbi száz évben született az emberiség által elért tudományos eredmények több mint 99,9 %-a; a valaha élt összes tudós 80 %-a ma dolgozik; Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 1900 és 1950 között első ízben megkétszereződött az emberiség összes tudása; majd az újabb duplázódáshoz már 10 év is elég volt. Ma ott tartunk, hogy kétévente kétszereződik meg a tudás és a tudományos fejlődés egyik motorjaként számon tartott informatikában másfél évente duplázódik meg a számítógépek teljesítménye. Mindemellett a tudomány káprázatos fejlődése olyan kétélű fegyver, amely magára a tudományra is visszaüthet. Az a tény, hogy az emberiség nagy tömegei a tudomány eredményeinek nemcsak előnyeit, hanem – időnként és helyenként – a hátrányait is halmozottan érzékelik, tudományellenességhez is vezethet. Jelentős azoknak a száma is, akik a tudományt egyfajta mindenre előbb-utóbb választ adó vallásként tisztelik és olyan kérdésekre is a tudománytól akarnak választ kapni, amelyekben a tudomány nem illetékes. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Ezért fokozott a tudósok felelőssége abban, hogy önmaguk mértéktartóan és előítéletektől, érzelmi motiváltságtól mentesen fokozottabb figyelmet fordítsanak a tudomány fogalomkörének, saját kompetenciájának és határterületeinek minél megnyugtatóbb tisztázására. Heller Ágnes szerint ma a tudománytól a domináns világmagyarázat szerepét várják el. Szerinte: „A domináns világmagyarázat szolgáltatja a tudás és az értelmezés nyelvét, legyen bár szó a kozmosz ismeretéről, az erkölcsről, a politikáról, a szexualitásról, a dolgok kezelésének végső elveiről, a születésről és a halálról”. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Az a materialista indíttatású remény, hogy a tudomány végül teljes világmagyarázatra is képes lesz, elvezethet a tudományistenítés szintjéig. A kommunista rendszerek azt ígérték, hogy a tudomány segítségével az emberek minden problémája megoldható, beleértve a társadalom problémáit is. Szentágothai János akadémikus erre nyomatékosan felhívta a figyelmet: „Ezt ígérte a marxizmus-leninizmus, mint világnézet, ami – ma már tudjuk – lényegét tekintve vallás. Azzal a különbséggel, hogy a vallások zöme történelmi kialakulása folytán általában nem állít olyasmit, aminek könnyű az ellenkezőjét bebizonyítani, legfeljebb a felületes szemlélő számára. …” A vallások, ha helyesen fogják fel saját elveiket és tanaikat, arra a kérdésre próbálnak választ adni, hogy mi az értelme, mi a célja az ember létének. A tudomány ezekkel a kérdésekkel eleve nem tud mit kezdeni. Nemhogy nem tudja megválaszolni, de feltenni sem tudja őket.” Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A tudomány szerepének Szentágothai János által kívánatosnak tartott, ésszerű korlátozása nem jellemző a mai tudomány művelőinek többségére. Mindennapos dolog, hogy a tudomány a Világegyetem és az élet eredetének kérdésköre területén a deklarált határok között elfogadott tudományossági kritériumok ellenére folyamatosan átlépi saját korlátait, sőt, ebben egyes nemzetközileg elismert tudományos tekintélyek járnak az élen (v.ö. Paul Davies: „Isten gondolatai. Egy racionális világ tudományos magyarázata” című könyvével, amely 1995-ben elnyerte a Templeton-díjat). Főként a tudomány és az intelligens hit határfelületeinek meghatározása igényel nagyon körültekintő és felelősségteljes elemző munkát a mindenkori tudósoktól. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Az intelligens hit leginkább a tapasztalaton alapul és az ember természetes intelligenciájára épül. Intelligenciának célszerűen az ember azon komplex képességét tekintjük, hogy életének minden szakaszában képes tanulni (okulni) a saját múltjából. A bibliai hit az intelligens hit egy különleges formája, amely a tudomány történelmi fejlődése szempontjából alapvető fontosságú zsidó-keresztény kultúra világmagyarázatát koherens egésszé rendező, ésszerű meggyőződés. Fogalmát definíciószerűen a Biblia adja meg: „Hit pedig a reménylett dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid.11:1). „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő” (Zsid. 11:3). Ez a vers kijelentést ad arra vonatkozólag, hogy a világ, amelyben élünk, teremtett világ és a Biblia Istene a teremtő; ez pedig az emberiség számára ma is az egyik lehetséges és teljes mértékben ésszerű alternatíva (Teremtéstan, teremtési modell). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 5. Szembenálló világmagyarázatok. Teremtés, evolúció, vagy mindkettő? A Világegyetemben található információ eredete Az evolúciótant és a teremtéstant (amelyet kreacionizmusnak is neveznek), gyakran úgy tekintik, mint egymással versengő elvek, modellek és módszerek együttesét annak megmagyarázására, hogy miként jött létre élet a Földön és hogyan érthető meg jelenlegi világunk életformáinak roppant változatossága. Valóban, néha úgy tűnhet, hogy csupán ez a két választási lehetőség létezik; azonban a tényszerű helyzet az, hogy ennél sokkal több intelligens hitrendszer ismert, amelyek az említett két fő magyarázattól többé-kevésbé eltérnek. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A legfontosabb átfogó hitrendszerek lényege röviden a következő: Evolúciótan, amely az ún. természetes evolúción alapszik: ebben a modellben az egész Világegyetem és benne a Föld evolúcióját, bele értve annak élővilágát is, úgy tekintik, hogy a fejlődést közvetlenül természetes folyamatok idézik elő. Isten (istenségek) vagy egyéb természetfeletti tényezők beavatkozását nem veszik számításba. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A módszertani ateizmus legfőbb bástyája a Darwin nevétől elválaszthatatlan evolúciótan. Ernst Mayr amerikai evolúció-biológus szerint Darwin legnagyobb szolgálata abban jelölhető meg, hogy „szükségtelenné tette a hitet abban, hogy az élők világában létezik valamiféle tervszerűség, értelem és cél.” Ezt a felfogást a mai természettudomány lényegében az Univerzum egészére kiterjesztette. Ma vita folyik arról, hogy Darwin rendelkezett-e valamiféle istenhittel. Közvetett bizonyítékok alapján egyaránt feltételezhető, hogy igen, és az is, hogy kezdeti istenhite fokozatosan degradálódott, végül teljesen ateistává vált. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Kétségtelen tény, hogy Darwin A fajok eredete című híres munkáját az alábbi mondattal fejezte be: „Nagyszerűség van ebben a felfogásban, amely szerint a Teremtő az életet a maga különböző erőivel eredetileg csak néhány vagy csak egyetlen formába lehelte bele; és mialatt bolygónk a nehézkedés megmásíthatatlan törvénye szerint keringett, ebből az egyszerű kezdetből végtelen sok szépséges és csodálatos forma bontakozott ki, s bontakozik ki még most is.” Ez a fontos idézet arra utal, hogy Darwin az élet eredetét illetően nem tudott (vagy nem akart) alternatívát nyújtani a teremtéssel szemben. Mai követői két nagy csoportba sorolhatók: az ateista evolúció és a teista evolúció követői felfogásukat egyaránt Darwintól eredeztetik. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Néhány tény Darwin személyével kapcsolatban: (1) Alapjában véve tisztességes, lelkiismeretes kutató és ember volt; tisztességes másokkal és nem kevésbé saját magával szemben. Évről évre halogatta evolúciós elméletének nyilvánosságra hozását, kétségek kínozták és kíméletlen önkritika gyötörte. Elméletének közléséhez a döntő momentum: A.R.Wallace Malayziából küldött tanulmánya, amely teljes összhangban állt Darwin szelekciós elméletével. Az örökké tétovázó és kételkedő Darwin ekkor szánta el magát, hogy elméletét nyilvánosságra hozza. Az elsőbbséget neki ítélték, de a kétségek megmaradtak (egyszer beismerte: úgy érzi, mintha gyilkosságot követett volna el). Életrajz írója, Ronald W. Clark szerint Darwin „szerencsétlen bomba-elhelyező volt”. Clark úgy vélte, hogy Darwin pszichoszomatikus betegségeit – legalábbis részben – a munkája okozta szellemi konfliktusok idézték elő. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora (2) Darwin a leghatározottabban a véletlenre alapozta elméletét, életművét, kérlelhetetlenül elutasított minden értelmet, tervszerűséget és célirányosságot, a véletlenben látta az egész evolúciós folyamat egyetlen „teremtőerejét”. Ugyanakkor őszintén elismerte: „minden szerves lénynek csaknem minden része olyan tökéletes kapcsolatban van bonyolult életfeltételeivel, hogy teljesen lehetetlennek tűnik bármelyik részének tökéletes formában való hírtelen létrejötte éppúgy, mint ahogyan lehetetlen egy bonyolult gépet is azonnal tökéletesnek kigondolni.” Mai követői azon keseregnek, hogy bárcsak sohase hozta volna nyilvánosságra azt a mondatot, amely saját elméletének kegyetlen cáfolatát vetíti előre: „Ha be lehetne bizonyítani, hogy létezik csak egyetlen olyan bonyolult szerv, amely esetleg nem számos egymást követő, csekély változás eredményeként alakult ki, akkor elméletem teljesen romba dőlne.” A mai modern genetikai és mikrobiológiai kutatások éppen azt bizonyították be, hogy az élővilág legalapvetőbb egysége, a sejt olyan alrendszerekből felépülő komplex rendszer, amely kis lépések egymásutánisága útján nem alakulhat ki: vagy minden alrendszer egyszerre, egymással együttműködve a helyén van, vagy az egész élő sejt nem működik (egyszerűsíthetetlen összetettség). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Darwin ma – egy utópia vége Az 1882-ben elhunyt Darwin még nem sejthette, amit mi már régóta tudunk: a materialista véletlen-hipotézis végeredményben az informatika tudományán (a szoftvereken, a programokon és a bennük tárolt információ teljességén) fut zátonyra. Program nélkül egy számítógép éppen olyan kevéssé működőképes, mint ahogyan egyetlen élő szervezet sem tudná magát program nélkül felépíteni és élni sem tudna. A programok és az információ véletlen létrejötte azonban éppúgy kizárt, mint a kör négyszögesítése. A modern tudomány és az informatika megmutatta, hogy a számítógépben és az élőlényben egyaránt nélkülözhetetlen információt sohasem a véletlen hozza létre, az mindig a szellemtől származik. Ez a darwinizmus végső, döntő buktatója. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Charles Darwin (Shrewsbury, Shropshire, február 12. – Downe, április 19.) angol természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója. 1825 októberében beiratkozik az Edinburgh-i Egyetemre; 1827. A Cambridge-i Egyetemen teológiai tanulmányokba kezd; 1831. december 27-én a Beagle nevű hajón elindul világkörüli útjára; 1836. október 2-án érkezik vissza Angliába; 1839. Megjelenik útleírásának első kiadása; 1842. London közelébe, Down-ba költözik; elkészíti a fajok eredetéről kialakult elméletének rövid vázlatát. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Pályájának későbbi szakasza 1832 és 1837 között világkörüli úton vett részt. Megfigyeléseire alapozva állította fel a fajok eredetének elméletét, a darwinizmust. Ennek lényege, hogy valamennyi élőlénynek meg kell küzdenie fennmaradásáért. Ebben a küzdelemben azok a fajok kerekednek felül, amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni környezetükhöz. Ez utóbbi folyamatot nevezte természetes kiválasztódásnak november 24-én megjelenik a Fajok eredete c. munkája. Legfőbb művei: 1859. november 24. A fajok eredete 1871. Az ember származása és a nemi kiválasztás Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Viták munkássága körül Darwin sok dolgot nem tudott kellően megmagyarázni, de a támadások nem feltétlenül emiatt érték. Sok állítását a kritikusai (elsősorban a kreacionista mozgalom szerint) ma sem sikerült igazolni, de a biológia későbbi fejlődésével a legalapvetőbb darwini paradigmák nem bizonyultak összeegyeztethetetlennek. Elméletének a genetikával való sikeres egyesítéséből született a neodarwinizmus. Tudományos körökben ma már az evolúció maga teljeskörű elfogadottságnak örvend, az elmélet részleteivel kapcsolatban viszont továbbra is termékeny viták zajlanak (pl. arról, hogy mi a szelekció alapegysége). Az evolúció elméletét azonban a kreacionizmus és az intelligens tervezés hívei a mai napig támadják. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Darwin elméletét kiterjesztették az élővilág sejtes szerveződési szintje alatti és előtti szintekre, melynek következménye az élet élettelen anyagból való keletkezésének elmélete. Ezt sokan paradoxnak tartják. Egyesek (pl. Michael J. Behe, az intelligens tervezés híve) a molekuláris vagy sejtalatti szintű (sejtszervecskék) evolúció általi keletkezésének lehetőségét tagadják. Egyes darwinisták (pl. Szathmáry Eörs) is elismerik, hogy az élővilág legfejlettebb törzsei nem fokozatosan és évmilliók alatt egymásból alakultak ki, hanem egyszerre jelentek meg a kambrium időszak környékén (kambriumi robbanás). Biológusok körében is komolyan megfogalmazódott az az elmélet, miszerint a földi élővilág idegen eredetű (pénspermia-elmélet); mások szerint esetleg tudatos beavatkozás eredménye. Vannak azonban, akik nézeteiket kiterjesztették az emberi társadalomra is (szociáldarwinizmus), mondván, hogy ott is a „legalkalmasabb" csoportok (fajták, változatok) tudnak fennmaradni, életben maradni, szelektálódni. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Újabban a természetes kiválasztódás elméletét, az evolúciós szemléletet más társadalomtudományi területeken (többek között a pszichológiában, gazdaságtudományokban stb.) is megpróbálták alkalmazni, így született meg pl. a memetika is, melynek kidolgozói a gének, és a kultúrák, eszmék, gondolatok (ill. az ezeket hordozó információ-csomagok, az ún. mémek) terjedése, viselkedése között vonnak párhuzamot (Richard Dawkins). Darwin házát levédik Az UNESCO világörökség-listájára való felvételre javasolja a brit kormány Charles Darwin downe-i egykori lakóházát, ahol az angol természettudós negyven évig élt és kidolgozta az evolúciós elméletet – jelentette be Tessa Jowell brit kulturális miniszter. A miniszter a modern kor egyik legnagyobb tudósának nevezte Charles Darwint. Darwin 1842-ben költözött a London melletti Downe községben (a mai délkelet-londoni Bromleyben) álló Down-házba, miután a harmincas években világkörüli utat tett, amelynek során a Galápagos-szigetekre is ellátogatott. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A házhoz tartozik egy kísérleti kert is, amelyben Darwin növényeket és állatokat tanulmányozott. Ebben a házban fejezte be Darwin fő művét, A fajok eredetét, amelyben kifejti a természetes kiválasztódás útján történő fejlődés elméletét, valamint több más fontos művét. A párizsi Világörökség központ 2007 nyarán ismerteti döntését – áll a BBC brit közszolgálati rádió internetes honlapján. Ha a javaslatot elfogadják, a ház éppen Darwin születésének 200. évfordulójára, 2009-re válhat a világörökség részévé. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Deizmus: ez az a hit, amely szerint Isten „elindította” az általa teremtett világmindenség működését (talán éppen egy „ősrobbanás” útján, mondjuk milliárd évvel ezelőtt), majd ezt követően teljesen magára hagyta. A Föld mintegy 4,6-5 milliárd évvel ezelőtt állott össze, majd elemi életformák alakultak ki rajta és azokká a növényi és állati életformákká fejlődtek, amelyek ma körülvesznek bennünket, illetve múltbeli létük nyomai a kövületekből tényszerűnek vehetők. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Progresszív teremtés: ez hasonló a természetes evolúcióhoz, annak kivételével, hogy követői hisznek abban, hogy új fajok nem fejlődhetnek ki a korábbiakból természetes folyamatok következtében. Isten beavatkozását látják minden olyan esetben, amikor egy új faj előbukkan a kövületek között. Teista evolúció: ebben a felfogásban az evolúciót Isten módszereként tekintik és hisznek abban, hogy Isten ezáltal irányította az új életformáknak a mai állapotokhoz vezető kifejlődését. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Teremtéstan (kreacionizmus): hívei feltételezik, hogy a Mózes I. könyvében leírt teremtéstörténet megbízható információt ad arról, hogy Isten teremtette a Földet, az Univerzum többi részét és az összes élő formát, amint a Genezis bibliai részében le van írva. Attól függően, hogyan értelmezik a Genezis I. fejezetében szereplő „nap” szót, további négy csoportba sorolhatók: (1) „Fiatal Föld”-kreacionisták; (2) „Öreg Föld”-kreacionisták; (3) „Rés-elmélet”-kreacionisták; (4) „Nap-korszak”-kreacionisták. Könyvemben részletesen elemeztem a négyféle megközelítési mód közötti különbségeket, ehelyütt csak azt szeretném kiemelni, hogy mindannyian elutasítják az organikus evolúció lehetőségét. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Az élvonalbeli evolucionista kutatók szerint az evolúció alapvetően időbeli változásokat jelent – tipikusan nagyon lassú, fokozatos változásokat – egy nagyon hosszú időintervallumban. Például Douglas J. Futuyma szerint: „A legszélesebb értelemben az evolúció pusztán változás, és így az mindent átható: a galaxisok, a nyelvek és a politikai rendszerek egyaránt fejlődnek. A biológiai evolúció … változás az organizmusok populációinak tulajdonságaiban, amely túllépi az egyed élettartamát.” Hozzátehetjük: az evolúció szót tudományos értelemben mindig olyan változásokra vonatkoztatják, amelyek egy élettartamon túlra terjednek ki, esetenként millió vagy milliárd éves időtartamokat véve figyelembe. Ezek a feltételezett nagy időtartamok okozzák az evolúcióelmélet legfőbb problémáját, mivel történetiségükben elképzelt folyamatokról nyilvánít véleményt természettudományos kritériumok alapján. Márpedig a természettudományok legfőbb tudományossági kritériumai közül az első helyen a megfigyelhetőség szerepel. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Poincaré nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az az esemény, amelyet nem lehet megfigyelni, természettudományosan nem vizsgálható. A teremtéstan szerint a Világegyetem egésze, benne az elemek és az élet teljessége az emberrel együtt Isten tudatos tervező és teremtő munkájának eredménye. A teremtéstan hívei az ateista evolúció magyarázatát tudományos szempontból több lényeges kérdésben nem tartják kielégítőnek. A kritika főként két kérdéscsoport tekintetében erőteljes: az egyik az élőnek élettelenből való spontán kialakulásához (abiogenezis), a másik az egyszerűbb élőlényeknek külső információforrás nélküli, bonyolultabbá váló önszerveződéséhez kapcsolódik (transzformizmus). Mindkét esetben teljesen ismeretlen az evolúció mechanizmusa és a feltételezett analógiák nem képesek hitelt érdemlően megmagyarázni jelenlegi élővilágunk létezését és sokféleségét. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Mi az információ? Szaktudományok felett álló meghatározások Norbert Wiener: "Az információ-információ, nem anyag és nem energia. Az olyan materializmus, amely ezzel nem számol, nem aktuális többé" (1949). C.F. Weizsäcker: "Anyag, energia, információ. Végül is az anyag energiának, az energia pedig információnak bizonyul majd". (1968). Werner Gitt: Az információ- a harmadik alapmennyiség (1989). Tom Stonier: Az anyag, az energia és információ a Világegyetem három építőeleme és ezek egymásba átalakíthatók. (1993). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Az információ: anyagi vagy szellemi mennyiség? Karl Steinbuch: "A klasszikus információelmélet egy olyan emberhez hasonlítható, aki egyenértékűnek tart egy kiló aranyat és egy kiló homokot." (1968). Warren Weaver: "Két hír [a Shannon-féle nézőpontból] egzaktul egyenértékűnek tekinthető, noha az egyik esetleg jelentésben gazdag, a másik pedig merő értelmetlenség." (1949). J.Peil: "Az információ nem fizikai vagy kémiai létező, mint az energia és az anyag, mégha hordozóként szüksége is van rájuk." H.J.Fletchner: "Egy jel előállítása valamilyen szellemi tartalom kódolása - arra nézve, hogy ez a szellemi tartalom jelentős vagy jelentéktelen, értékes, használható vagy értelmetlen-e, a jel nem tartalmaz semmit. Ilyen ítélet csak a vevőben lezajló hírfeldolgozási folyamat eredményeként születhet." (1969). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A mai tudományos értelmezés szerint az információ hierarchikus szintek szerint rendezett, összetett fogalom. Prof. Werner Gitt értelmezése 5 hierarchiai szint. Ezek: (1) Statisztikai szint (2) Szintaktikai szint (3) Szemantikai szint (4) Pragmatikai szint (5) Apobetikai szint. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Az információra vonatkozó tételek IT1: Nincs információ kód nélkül. IT2: Nincs kód szabad akaratból történő megállapodás nélkül. IT3: Nincs információ adó nélkül. IT4: Nincs információs lánc anélkül, hogy az elején ne álljon egy szellemi alkotó (forrás). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora IT5: Nincs információ akarat nélkül. IT6: Nincs információ a következő öt hierarchikus szint nélkül: statisztika, szintaxis, szemantika, pragmatika, apobetika. IT7: Statisztikus folyamatokban nem keletkezhet információ. (IT3)*= Lehetetlen, hogy olyan információ létezzen, amely nem valamilyen adótól származik. Ezek szintén tapasztalattal igazolható természettörvények. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora INFORMÁCIÓ

Három hierarchiai szint: anyag  információ  élet
2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Három hierarchiai szint: anyag  információ  élet Vagyis: Az információ nem anyag, mégis szükség van anyagra a tárolásához és az átviteléhez. Az információ nem élet, a sejtekben rejlő információ mégis alapvető az élőlények szempontjából. Az információ az élet szükséges feltétele. Az élet se nem anyag, se nem információ, mégis mindkét tényező szükséges hozzá. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

Az információ az Univerzum harmadik egyetemes alapmennyisége
2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Az információ az Univerzum harmadik egyetemes alapmennyisége Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 6. Támogatják-e a tudományos tapasztalatok a Szentírásban kinyilatkoztatott elveket? A tudomány valódi szerepe az alternatív világmagyarázatok közötti választásban A Világegyetem létrejöttét illetően az evolúciótan teljes világmagyarázatra törekszik és arra a kérdésre, hogy a világ az alulról felfelé, vagy a felülről lefelé elv alapján jött-e létre, határozottan az első elv mellett érvel. Az elemi részekből kiindulva azt vizsgálja, hogyan épülnek fel azokból a kémiai elemek, majd az élettelen kémiai elemekből hogyan jön létre az élő anyag, az élő anyagból az egyre bonyolultabb életformák és végül hogyan jön létre a ma ismert legbonyolultabb anyagi életforma, maga az ember. Ez az elmélet súlyos ellentmondásban van a termodinamika 2. főtételével, még akkor is, ha ezt időnként ismert tudósok igyekeznek cáfolni. Az ellentmondás akkor vált igazán nyilvánvalóvá, amikor a termodinamika 2. főtételét Weizsäcker a hetvenes években valószínűségelméleti-információelméleti alapokon is megfogalmazta. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Az élő anyag létrejöttét magyarázni kívánó evolucionista elméletekből az élő sejt kialakulását termodinamikai feltételek alapján elemző tudományos vizsgálatok vagy teljesen hiányoznak, vagy negatív eredményre vezetnek. Ismeretes, hogy az élőlényekre különlegesen jellemző az entrópia lokálisan drasztikus csökkenése (a rendkívül komplex, rendezett struktúrák megléte és funkcionális fenntartása). A világon ma ismert anyagi struktúrák közül egyértelműen az ember a legvalószínűtlenebb. Emellett tudjuk azt is, hogy az emberben is nagy hajlam van arra, hogy természetes szinten a valószínűbb entropikus állapot felé haladjon élete folyamán. Ez nem más, mint az öregedés és végül a halál folyamata. Könnyen belátható, hogy a Világ az állandó degradálódás állapotában van, vagyis kellett léteznie egy kezdeti időpontnak, amikor a Világegyetem a legvalószínűtlenebb (strukturálisan a legbonyolultabb és legrendezettebb) állapotban volt. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Ez megfelel a Szentírásban szereplő kinyilatkoztatásnak, amikor „látá Isten, hogy minden, a mit teremtett vala, ímé, igen jó”. A termodinamika 2. főtétele pontosan arra a következtetésre vezet tudományos megfontolások alapján, hogy kezdetben nem az ősrobbanás (Big-Bang) játszódott le, hanem Isten a láthatatlanból előhívta a látható szférába az Univerzumot. A materialista tudománynak is fel kell tennie azt a kérdést, hogy ha a Világegyetemnek időben volt kezdete, akkor mi volt előtte (utalás Stephen Hawking: Az idő rövid története c. könyvére). A materialista természettudomány is elismeri, hogy az ősrobbanás nem tekinthető fizikai fogalomnak, hiszen nem képes kezelni a szingularitás problémáját, amely több tekintetben a végtelen (és ezen keresztül a metafizika) ismeretlenjébe torkollik. Itt már messze túllépjük a tudomány határait és illetékességi körét, a természettudományok tárgya nem lehet végtelen. Teremtés vagy evolúció: hinni mind a két esetben kell! Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Az anyagelvű magyarázat az életet és a szellemet (tudatot) az anyag törvényeiből próbálja levezetni és értelmezni (redukcionista szemlélet) és ellentmondásai ebből származnak. Nem lehet két ellentétes irányú folyamatot azonos okokra visszavezetni. Az anyagi lét törvényei nem az élet, hanem a bomlás (halál) irányában hatnak. Ezzel szemben az élő anyag (az élet) törvényei növelik az anyagi erők és létformák rendezettségét, szervezeteket hoznak létre, felhalmozzák és felszabadítják a lekötött erőket/energiákat és az anyagcsere révén kétirányúak. Mivel minden élet program-terveken alapul és óriási mennyiségű információ gyűjtését, tárolását, feldolgozását és továbbítását tételezi fel, az élet létezése önmagában is bizonyítja a Szellem elsődlegességét, mert az élet törvényeit először meg kellett teremteni és tervezésre, törvényalkotásra, információ létrehozására egyedül szellemi forrás képes. Az élet létezése ily módon az intelligens tervezést és a teremtést, vagyis az Szentírás által adott kinyilatkoztatást támogatja. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Minden élő egységnek saját programterve van (életcsira), amely a jövő előképét rejtett (kódolt, latens) formában hordozza. Ez azt is jelenti, hogy az élő egység minden alapvető tulajdonsága előre meghatározott a tárolt és feldolgozott, valamint a környezettel való kölcsönhatásban felhasznált információ révén. Mivel az információ szellemi természetű és nem az anyag eleve meglévő tulajdonsága, a programterv megvalósulása pedig információ átadásán alapul, tényszerűen kijelenthető, hogy az élet nem keletkezhetett spontán módon az élettelen anyagból szellemi közreműködés – intelligens tervezés és teremtés – nélkül; a Szellem elsődleges az élettelen anyaggal szemben és a Világegyetem minden törvénye (ezen belül az élet törvényei is) tőle származik. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 7. Következtetések. Abdukció és bizonyosság 7.1 A világ kezdeteire vonatkozó bármilyen elméletet lehetetlen tudományosan bebizonyítani. [A megismételhetetlen jelenségekre a tudomány az abdukciót ajánlja, elvi megközelítési módszerként. Abdukció: következtetés a legjobb magyarázatra a szóba jöhető hipotézisek összehasonlításával. A természettudományok és a történetiség kombinációját kívánó legbonyolultabb esetekben a teljes bizonyosság elvi alapon kizárható, a kérdésre adott válasz intelligens hitbe torkollik]. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 7.2 Vagy a teremtés igaz, vagy az evolúció: nincs harmadik lehetőség [„Amikor az élet földi eredetéről van szó, csupán két lehetőség kínálkozik: a teremtés vagy a spontán keletkezés (evolúció). Nincs harmadik út. A spontán keletkezést 100 évvel ezelőtt megcáfolták, de ez csak egyetlen más végkövetkeztetéshez vezet el bennünket: a természetfeletti teremtéshez. Ezt nem tudjuk elfogadni filozófiai okokból (személyes indítékokból); ezért azt választjuk, hogy elhisszük a lehetetlent: azt, hogy az élet önmagától, véletlenül jött létére.” (George Wald, évi Nobel-díjas) ] Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 7.3 Tévedés az a széles körben elterjedt nézet, miszerint az evolúció tudományos, a teremtés pedig vallásos megközelítés: mindkettőt intelligens hit által lehet elfogadni. A tudomány szerepe abban van, hogy mérlegelhető: az ismert tudományos tények melyik alapvető megközelítési módszert (világmagyarázatot) támogatják jobban vagy kevésbé. [Például: tudományos tény-e a spontán nemzés. Ha igen, akkor tudományos módszerrel bebizonyítható]. Mi jellemző a tudományos módszerre? A történések megfigyelése; a megfigyelésre alapozva elmélet felállítása, amely igaznak bizonyulhat; az elmélet ellenőrzése további megfigyelésekkel és kísérletekkel; annak megfigyelése, hogy az elméleten alapuló kijelentések helytállóak-e. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Ezt a módszert alkalmazva megállapíthatjuk, hogy az élet spontán kialakulását nem lehet megfigyelni. Egyetlen bizonyíték sincs arra, hogy ez ma bekövetkezne. Triviális, hogy az eredeti folyamat megfigyelhetetlen. A megismétlésre vonatkozó kísérletek csődöt mondtak (labor). a tények híján felállított elmélet szükségszerűen spekulatív. (Ettől még lehetne használható). Az elmélet alapján tett kijelentések nem igazolódtak be. Olyan elméletet emel tények rangjára, amelyet lehetetlen tudományos vizsgálatnak alávetni. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 7.4 A műszaki-természettudományos alapelvek a teremtés elveivel szoros hasonlóságot tükröznek: (1) Minden szerkezet feltételez egy tervet és egy konstruktőrt. (2) Egy találmány minősége a problémamegoldás célszerűségében nyilvánul meg. Nagyszerűsége utal a feltaláló ötletgazdagságára. (3) Minden általunk vett információ feltételez egy adót, amely egy egyezményes kód alapján közvetíti azt felénk; a szemantika (jelentéstartalom) idegen az anyagtól. (4) A magára hagyott anyag nem szül koncepciót (Egy híd nem magától ível át a túlsó partra, hanem emberek hasznára). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora (5) Az anyag építőköveinek nincsenek pszichikai tulajdonságaik. Nem terveznek és nem gondolkodnak. Nincsenek saját célkitűzéseik. Csak egy intelligens lény képes az anyagot célorientáltan megmunkálni és feldolgozni. (6) Pasteur: „Minden élő élőtől származik” (omne vivum ex vivo). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora 7.5. Az evolúció és a teremtés világmagyarázati alternatíváiban közös, hogy a véges képességű, nagyon korlátozott lehetőségekkel rendelkező ember számára olyan döntési helyzetet hoz létre, amelyben a végesnek a végtelent kellene befogadnia, ez pedig az intelligens elme számára abszurditás. Nem kerülhetjük el azt a kényszert, hogy a két alternatíva közül hiányos, igen behatárolt ismereteink alapján mégis választanunk kell. Ez a választás azonban teljes mértékben az ember, az egyén szabad akaratától függ. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A „Tudomány,Hit,Világmagyarázat”c. könyv főbb tézisei: A tudomány nem képes választ adni az emberi lét alapvető kérdéseire, s igy teljességgel helytelen a napjainkban meglehetősen gyakori—és főleg a tudomány némely felfuvalkodott képviselője által terjesztett –tudományimádat. A tudomány (és legfőképpen az anyagi világot tanulmányozó természet-tudomány) önkényesen egyedül illetékesnek deklarálja magát olyan kérdésekben is, amelyek messze meghaladják kompetenciáját (ilyenek például: a világ keletkezésének, a Föld fejlődésének és az élővilág létre-jöttének kérdései, nyitott problémái). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora (3) Az (1) és (2) pontban megjelölt témakörök esetében létjogosultsága van az intelligens hitnek és azt a keresztény ember számára elsődlegesen a Biblia nyújtja. (4) A tudomány valóban helytálló tételei és a bibliai hit nem mondhatnak ellent egymásnak, illetőleg amennyiben ilyen ellentmondást tapasztalunk, a hiba a mi—emberi, szubjektiv--értelmezésünkben keresendő. (5) A teljes világmagyarázatra nem képes tudomány szerepét a tudományt is egyre jobban kisajátitó evolúciótan veszi át ,amely deklaráltan teljes világmagyarázatra törekszik és a teremtéstan alternativája. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora (6) A nyitott gondolkodás ott kezdődik, hogy az ember belátja: mind a teremtés, mind az evolúció elfogadása intelligens hiten alapszik, mivel a világ kezdeteire vonatkozó elképzeléseket a tudomány, saját korlátaiból adódóan, soha nem lesz képes bizonyitani. Ezért téves az a széles körben elfogadott nézet, hogy az evolúció tudományos, a teremtés pedig vallásos elképzelés. A tudomány valódi szerepe abban van, hogy mindkét előfeltételre felépíthető egy-egy összetett modell, amellyel a távoli múltból eljutunk a jelenig, és megvizsgálható, hogy a tudomány ma ismert tényei melyik elképzelést támogatják jobban, vagy kevésbé. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora A modern tudomány megalapozásában kiemelkedő szerepet játszó néhány keresztény tudós munkásságának rövid összefoglalása Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Bacon, Francis ( ) – angol filozófus és természettudós. Az „Új Organon” című tudományos értekezésé-ben a tudomány célját abban jelölte meg, hogy növelje az ember hatalmát a természet felett. A tudományos módszer reformját ajánlotta: az értelem megtisz-títását a tévedésektől, a tapasztalati tényekhez való fordulást és ezeknek feldolgozását az induktív módszerrel, amelynek alapja – a kísérlet. Az „Új Atlantisz” c. utópisztikus mű szerzője. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Kepler, Johann ( ) – német csillagász, a modern asztrofizika egyik megteremtője. Az általa felismert bolygómozgási törvények indították el útjára a modern csillagászatot. Felfedezte a bolygók mozgásának törvényeit és lefektette a nap- és holdfogyatkozás elméletét. Nevéhez fűződik a teleszkóp felfedezése. A bolygómozgás általa felismert törvényei annak köszönhetőek, hogy a rend Istenében hitt és nem a káoszéban. Hitének összegzése: „Kizárólag és egyedül Jézus Krisztus szolgálatában hiszek … Benne van minden menedék, minden vigasz.” „Az volt a szándékom, hogy teológus legyek … de most látom, hogy igyekezetem által a csillagászat is dicsőíti Istent, hiszen az egek Isten dicsőségét hirdetik.” Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Pascal, Blaise ( ) – francia vallásfilozófus, író, matematikus és fizikus. Az ábrázoló geometria egyik alaptételének megalkotója. Tudományos munkái a matematika, ezen belül a számelmélet, az algebra és a kombinatorika területén kiemelkedők. A hidrosztatika egyik megalapítója, alaptörvényének megalkotója (Pascal-törvény). A „Feljegyzések a kisvárosi emberről” és a „Gondolatok” c. szatirikus próza szerzője. A létezés titkát és az ember küldetésének útját a kereszténységben látta. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Boyle, Robert ( ) – angol kémikus és fizikus, a Londoni Királyi Társaság egyik alapító tagja, a modern kémia úttörője volt. Megfogalmazta a kémiai elem első tudományos definícióját, bevezette a kémiába a módszeres kísérletezést, lerakta a kémiai analízis alapjait: nagymértékben járult hozzá a kémia önálló tudománnyá válásához. Az egyik gáz-alaptörvény megalkotója (Boyle-Mariotte törvény). Boyle nem látott ellentmondást a tudomány és saját keresztény hite között. Erős volt a hite Jézus Krisztusban. Írt Krisztus „szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről, és mind az Ő csodálatos tetteiről, melyeket földi tartózkodása alatt véghezvitt, hogy megerősítse az emberiséget abban a hitben, hogy Ő ugyanolyan mértékben Isten, mint amennyire ember is.” Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Steno, Nikolaus ( ) – dán természettudós, topográfia-anatómus, a geotektonika egyik megalapítója, a róla elnevezett kristályosodási törvény felfedezője. Hollandiában kezdett anatómiai tanulmányokat folytatni. Elsőként írta le az emberi izomzat felépítését és az izmok működésének sajátosságait. Legfontosabb tudományos eredménye a geológiában a sztratigráfia (rétegtan) tudományos megalapozása. Nevét a geológia egyik fontos törvénye, a Steno-féle szuperpozíciós törvény is őrzi. Steno kiemelkedő képességeit bizonyítja az a tény is, hogy fiatalon érdemelte ki a „Sztratigráfia atyja” megtisztelő címet. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Newton, Isaac ( ) – angol matematikus, fizikus és csillagász, a klasszikus fizika megalapítója. A Londoni Királyi Társaság tagja, majd elnöke. Alapvető munkái a következők: „A természetfilozófia matematikai alapjai” és az „Optika”. A differenciál- és integrál-számítás egyik megalapozója. Lefektette a klasszikus mechanika alaptörvényeit, felfedezte az általános tömegvonzás törvényét, lerakta az „égi mechanika” alapjait. Tanulmányozta az Ószövetség könyveinek ősi szövegeit, egyebek között Ézsaiás és Jeremiás próféta írásait. Newton hitt Isten Igéjében. Tudósként vallott nézete: „Az ateizmus értelmetlen. Mikor a naprendszerre nézek, a Földet éppen a megfelelő távolságra látom a Naptól ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű hőt és fényt kapjon tőle. Ez nem véletlenül történt.” Newton a bolygók mozgásában Isten kezét látta: „A Napnak, a bolygóknak és az üstökösöknek e csodálatos rendszere csak egy intelligens Lény bölcsességéből és hatalmából származhat … Ez a Lény irányít mindent … Ő mindeneknek Ura.” Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Linné (Linnaeus), Karl ( ) – svéd természettudós, a növény- és állatvilág első rendszertanának megalkotója. A Svéd Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Elsőként alkalmazta következetesen a kettős-név rendszert* és megalkotta a növények és állatok jól sikerült rendszerezését, amelynek alapjait még napjainkban is használják. Linné lutheránus keresztényként meg volt győződve arról, hogy Isten teremtette az élőlényeket, hogy sokasodjanak és a tények alapján gyakorolta hitét, majd feltalálta jelző-rendszerét, amely oly fontos szerepet játszott a tudomány világában. Kb fajta növényt írt le. A „Természet rendszerei” és a „Botanika filozófiája” c. művek szerzője. * Pl. a Ginkgo Biloba nevű növény a Ginkgo nemzetség Biloba faját jelenti, amelynek egy megkövesedett rokona a Ginkgo Simondsi. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Cuvier, George ( ) – francia természettudós, az összehasonlító anatómia, paleontológia (őslénytan) és állatrendszertan egyik megreformálója. A Francia Tudományos Akadémia elnöke, a Szent-Pétervári Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Bevezette a „típus” értelmezését a zoológiába. Felfedezte a „szervek korrelációjának” elvi alapjait, amely segítségére volt sok kihalt állat külső formájának rekonstruálásában. Nem ismerte el a fajok változékonyságát, a kövületeket katasztrófa-elmélettel magyarázta. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Faraday, Michael ( ) – angol fizikus, nevéhez fűződik az elektromágneses mező leírása. A Szent-Pétervári Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Vizsgálta az elektromos áram kémiai hatásait, felfedezte a kapcsolatot az elektromosság és a mágnesesség, a mágnesesség és a fény között, az elektromágneses indukciót, a para- és diamágnesességet, a fény-polaritás síkjának elmozdulását a mágneses mezőben (Faraday-effektus). Faraday keresztény volt, aki olyan életet élt, amelyet Isten ereje hatott át. Vallotta: „Elméletek? Nincs nekem egy sem. Én bizonyosságokra támaszkodom. <Mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra> (1Tim 1, 12).” Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Matthew Maury ( ) – amerikai tengerésztiszt, aki elsőként elkészítette az Észak-Atlanti-medence mélység-térképét. Vezéregyéniség volt az oceanográfia és hidrográfia területén. Határozottan támogatta és tanácsadóként segítette a transzatlanti-kábel tervét.Maury elkötelezett keresztény volt, aki életét alávetette Isten hatalmának. Lelkesen védte a Szentírás használatának jogosságát kutatásaiban és írásaiban. „A tudósok szememre vetették, hogy a Bibliát idézem a fizikai földrajz tanainak alátámasztására. Mint mondják, a Bibliát nem tudományos célokra írták, ezért tudományos kérdésekben nem hiteles. Engedelmet kérek! A Biblia minden érintett területen hiteles … . A Biblia is igaz, és a tudomány is igaz, ezért – ha helyesen olvassuk – mindegyik a másik igazságát bizonyítja.” Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Joule, James Prescott ( ) – angol fizikus. Kísérletileg alkotta meg az energia-megmaradás törvényét, meghatározta a mechanikai hőegyenértéket. Ő volt az egyik megalapítója a termodinamika új keletű tudományának. A Joule-Lenz törvény egyik (független) megalkotója. Felfedezte – Thomson-nal együtt az ún. Joule-Thomson hatást. Joule szilárdan hitt Istenben, mint Teremtőben, prioritásai: “Isten akaratának ismerete és a neki való engedelmesség után a következő célom az, hogy megtudjak valamit bölcsességének, hatalmának és jóságának sajátosságairól, amint arról kezének munkája tanúskodik.” Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Mendel, Gregor Johann ( ) – osztrák természettudós, aki az örökléstan (genetika) tudományát megalapozta. Zöldborsóval és színes törpebabbal folytatta kísérleteit és kimutatta, hogy az öröklött tulajdonságok változásai matematikai törvények szerint mennek végbe. Bebizonyította, hogy az örökletes tulajdonságok nem tűnnek el még az elfajult egyedekben sem és megjelenésüket pontosan előre lehet jelezni. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Pasteur, Louis ( ) – francia természet-tudós, a korszerű mikrobiológia és immunológia megalapítója, a Szent-Pétervári Tudományos Akadémia levelező és tiszteletbeli tagja. Lerakta a sztereokémia alapjait. Feltárta az erjedés tulajdonságait. Zseniális kísérlettel igazolta, hogy élő csak élőtől származhat: elutasította a mikro-organizmusok ősnemzésének elméletét. Nagymértékben hozzájárult az etiológia (kóroktan) fejlődéséhez. Kidolgozta a megelőző védőoltás rendszerét a kolera, a lépfene és a veszettség ellen. Aszeptikus (fertőzésmentes, steril) és antiszeptikus (fertőzés-gátló) módszereket vezetett be ban Párizsban megalapította a mikrobiológiai tudományos kutatóintézetet. Pasteur szilárdan hitte, hogy „a tudomány közelebb viszi az embert Istenhez”. Hangsúlyozta: „Minél tovább tanulmányozom a természetet, annál inkább elámulok a Teremtő művén.” Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Maxwell, James Clerk ( ) – angol fizikus, a klasszikus elektrodinamika megalkotója, a statisztikus fizika egyik megalapítója. Továbbfejlesztette Faraday eredményeit, megalkotta az elektromágneses mező elméletét, megjósolta az elektromágneses hullámok létezését, felfedezte a fény elektromágneses természetét. Kutatta a viszkozitást, a gázok diffúzióját és hővezető képességét. Felfedezte, hogy a Szaturnusz-gyűrű különálló testekből áll. Vizsgálta a színlátást, az optikában és a rugalmasságtanban is ért el maradandó eredményeket. Maxwell egy feljegyzett imája: „Mindenható Isten, aki saját képedre teremtetted az embert, és élő léleknek alkottad, hogy kereshessen téged, és hatalmad van teremtményeid fölött, taníts meg minden kezed munkájának tanulmányozására, hogy alávethessük a Földet saját hasznunkra, és erősítsd meg bennünk a Te szolgálatod indokait, hogy áldott Igédet elfogadva hihessünk Őbenne, akit Te küldtél, hogy megadja nekünk az üdvösségnek ismeretét és bűneink bocsánatát. Mindezt Urunknak, Jézus Krisztusnak nevében kérjük.” Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Thomson, William ( ), 1892-től tudományos szolgálataiért: Lord Kelvin – angol fizikus, a Londoni Királyi Társaság tagja, majd elnöke, a Szent-Pétervári Tudományos Akadémia levelező tagja, majd tiszteletbeli tagja. A fizika különböző szakterületein ért el kimagasló eredményeket. Az abszolút hőmérsékleti skála (Kelvin-skála) megalkotója. Számos, a nevével fémjelzett effektus felfedezője (pl. Joule-Thomson effektus). Aktívan részt vett az Amerikával való távirat-összeköttetés megvalósításában (az Atlanti Óceán alatt húzódó kábel kiépítésével). Kelvin erős hitű ember volt. Ezt mondta: „Az intelligens és jóakaratú tervezés elsöprően szilárd bizonyítékai hevernek körülöttünk … Az ateista elképzelés olyannyira képtelen, hogy nem is tudom szavakba foglalni”. Hitte, hogy „az élet eredetét illetően a tudomány … határozottan megerősíti a teremtő erőt.” Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet világmagyarázat A tudomány fogalmának egy lehetséges meghatározása: tudományon a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás objektív összefüggéseiről szerzett, igazolható ismeretek mindenkori rendszerét értjük. A tudomány történelmileg létrejött, különleges társadalmi tudatforma, amely néhány előfeltevésen alapszik és önmagát folyamatosan helyesbíti. Leggyakrabban a következő 5 alapfeltevést sorolják fel: a természet megérthető: létezik egy reális világ; a természet egésze ugyanazoknak a törvényeknek van alávetve (egyöntetűség); a mérhető dolgok alapul szolgálnak megfigyelhető hatásokhoz; a legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes (a „takarékosság elve”, amely „Occam-borotvája” néven is ismert. Az elvnek megfelelően a tudományos közvélemény azokat a magyarázatokat, elméleteket részesíti előnyben, amelyek kevesebb önkényes feltételezést tartalmaznak); az ismeretlen dolog vagy jelenség megmagyarázható az ismert dolgok, jelenségek segítségével, analógiákon keresztül. A tudományok osztályozását illetően nincs teljes mértékű konszenzus a világ tudományos közvéleményében. A legdurvább csoportokat például az alábbi kategóriák jelenthetik: élettelentermészet-tudományok és műszaki tudományok; élőtermészet-tudományok (élettudományok); társadalomtudományok. Az elemi tudományos problémák alaptípusai és a nekik megfelelő megoldási módok (F = Feltételek; E = Eredmények; T = Törvény; i, d, r = induktív, deduktív, ill. reduktív következtetés-sorozat): A minket körülvevő Univerzumból származó tények összegyűjtése és megmagyarázása szempontjából a természettudományok a legnagyobb jelentőségűek. Tudományossági kritériumaikat alapvetően az határozza meg, hogy a természettudományok olyan eseményekkel foglalkoznak, amelyek: (1) megfigyelhetők, (2) modellezhetők, (3) megismételhetők, (4) reprodukálhatók és (5) a modellekből levont elméleti következtetések tapasztalati úton a gyakorlatban (kísérletben) ellenőrizhetők. A tudományos módszer legfontosabb lépései a visszacsatolások figyelembevételével: Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Egy kiváló fizikus, aki nyilvánosan döntött élete legnagyobb kérdésében: Compton, Arthur Holly ( ) – amerikai fizikus, az évi fizikai Nobel-díj nyertese, amelyet C.T.R. Wilson-nal megosztva kapott a róla elnevezett hatás, az ún. „Compton-szórás” felfedezéséért. Nagy-Britanniából Rutherford tanítványaként tért vissza az USA-ba és 1923-ban a chicagói egyetemen fedezte fel az elektromágneses sugárzás részecske-természetével kapcsolatos, jellegzetes röntgensugár-szóródást, amiért később Nobel-díjat kapott tól érdeklődése a kozmikus sugárzás vizsgálata felé fordult és ezen a területen is igen jelentős eredményeket ért el. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

2. A legnagyobb kérdés és az erre adható alternatív válaszok. Tallózás további nagy kérdések között A legnagyobb kérdés a filozófia alapkérdése, amely több változatban is megfogalmazható: Melyik az elsődleges: a szellem vagy az anyag? Hogyan jött létre a Világ: intelligens tervezés és teremtés eredményeként vagy az önszerveződő anyag ma még jórészt ismeretlen tulajdonságai és véletlenek halmozódó sorozata következtében? Melyik az elsődleges: az anyag vagy a tudat? Vajon a Világ „alulról-felfelé” vagy „felülről-lefelé” elv alapján jött létre? A nyitott gondolkodású, kíváncsi emberi elme számára aligha van izgalmasabb és nagyobb horderejű kérdés, mint a Világegyetem – és benne az ember – eredete. A filozófia alapkérdése abban az értelemben objektív, hogy a létünk magyarázataként szóba jöhető két ok: az önszerveződésre képes anyag, illetve az egész Univerzumot teremtő Isten közül csak az egyik lehet igaz. A kérdésre adott válasz ugyanakkor eredendően szubjektív: személyes elkötelezettségünktől függ. Az alapkérdéssel szorosan összefüggő, azzal „egylényegű” további kérdések: Vajon van-e az érzékszerveink által felfogható objektumokon és folyamatokon kívül valami más, amit természetfelettinek kell tekintenünk? Mi emberek, honnan jöttünk, hová tartunk és miért élünk? Tudomány és Kinyilatkoztatás: lehetséges-e az összhang? Volt-e Ősrobbanás, vagy másként jött létre a világ? Ezzel összefüggésben: ha igen a válasz, hogyan egyeztethető ez össze a természetfeletti teremtéssel, illetve az anyag önszerveződésével? Hogyan magyarázható meg a Világegyetem működésének fenntartását szolgáló alapvető természettörvények eredete és a Világegyetem egészének általuk biztosított, felfoghatatlanul pontos összehangoltsága intelligens tervezés és teremtés nélkül, pusztán az anyag (energia) létének elfogadásával? A módszertani ateizmus paradigmáját szigorúan követő mai tudomány azt tartja, hogy a Világegyetem látható anyaga a teljes Univerzum mintegy 3 %-a (fizikai részecskék), az ún. sötét anyag, amelyre különböző fizikai jelenségek szolgáltatnak közvetett bizonyítékot (pl. gravitáció) a teljes Univerzum anyagának 27 %-a. A fennmaradó kb. 70 % (amelyet sötét energiának, esetenként „kvintesszenciának” szokás nevezni) természetéről, mibenlétéről alig tudunk valamit. Mi ez a sötét energia, és hogyan befolyásolja a Világegyetem jövőjét? * * * Mindennapi életünkben is felmerülnek igen fontos, a korszerű tudomány, technika és technológia által elvben megválaszolható kérdések és mégsem tudjuk a helyes válaszokat. Elvben, felvértezve a modern tudomány, technika és technológia eszközeivel, képesek vagyunk a következőkre: el tudjuk látni a világ valamennyi lakosát megfelelő táplálékkal, lakással és ruhával; a világ valamennyi lakosát megfelelő orvosi ellátásban tudjuk részesíteni; gondoskodni tudunk a világ minden egyes lakójának színvonalas oktatásáról avégett, hogy fejlett, igényes szellemi életet éljen; száműzhetjük az emberiség életét a történelem során mindeddig megkeserítő háborúkat és olyan társadalmi szankciókat alkothatunk, amelyek meggátolják a jogtalan háborúk indítását; létre tudjuk hozni minden mai társadalomban a vélemény-nyilvánítás és a cselekvés szabadságát azon célból, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a társadalom által az egyénre kényszerített jogtalan korlátozásokat; létre tudunk hozni olyan technológiákat, amelyek új energiaforrásokat és energiahordozókat tárnak fel szerte a világban fizikai és gazdasági szükségletek kielégítésére; végül meg tudjuk korunk társadalmait úgy szervezni, hogy jól felépített tervek készüljenek a nyomor, az egészségügy, a nevelés, a háborúk, az emberi szabadság problémáinak megoldására és az új erőforrások feltárására. C.West Churchman felteszi a kérdést: ha képes az ember mindezek megoldására, miért nem valósítja is meg? Miért jellemző az emberiség túlnyomó többségére az a természetellenes vonás, hogy az egyik emberi lény érzéketlen a másik baja iránt? Vagy alapvetően valamiféle erkölcsi lealjasodással állunk szemben, amely megengedi, hogy semmibe vegyük embertársainkat a saját javaink gyarapítása érdekében? Vagy valami mélyebb és bonyolultabb oka van annak, hogy hatalmas technikai képességeink ellenére sem tudjuk megoldani a világ fő problémáit? Áttekintve a fenti problémákat, egy jellegzetes nehézség azonnal szembetűnik: a problémák egymáshoz kapcsolódnak és egymást átfedik olyan mértékben, hogy egyáltalán nem világos: honnan is kellene kezdenünk a megoldást. Végrehajtható egy igényes gondolatkísérlet, amely azt igazolja, hogy bármelyik probléma megoldását kezelve elsődleges prioritással, előbb-utóbb oda jutunk, hogy a megoldáshoz fel kell tételeznünk a többi probléma valamilyen szintű megoldottságát. Röviden: nem találjuk a kitörési pontot. Reményünk lehet arra, hogy a tudomány, a technika és a technológia egyszer majd valóban eljuttatja az emberiséget a megoldáshoz. Azok, akik teljes világmagyarázatot várnak a tudománytól, ebben reménykednek. Azok viszont, akik belátják, hogy a tudomány nagyon sok, az emberiség létét, életét és jövőjét érintő kérdésben nem illetékes, egészen máshol látják a fenti problémák megoldatlanságának gyökereit és kizárják azt a lehetőséget, hogy a fenti bonyolult probléma-komplexum pusztán emberi erőfeszítések útján valaha is megoldható. 3. Tudomány  természettudomány  természettudományos világkép  világnézet Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora „Számomra a hit annak felismerésével kezdődik, hogy egy legmagasabb intelligencia hívta létre a világmindenséget és alkotta az embert. Nem nehéz ezt hinnem, mivel vitathatatlan, hogy ahol terv van, ott van intelligencia is – és egy rendezett, kibontakozó világmindenség arról tesz tanúságot, hogy igaz a valaha elhangzott legnagyszerűbb kijelentés: <Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet>” (1936. április 12. Chicago). Pilvax Club Cafe, Bonyhád

Köszönöm az Önök szíves figyelmét.
Prof. Tóth Tibor a műszaki tudomány doktora Köszönöm az Önök szíves figyelmét. Pilvax Club Cafe, Bonyhád

Teremtés, evolúció vagy mindkettő? a műszaki tudomány doktora

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Teremtés, evolúció vagy mindkettő? a műszaki tudomány doktora"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

Teremtés, evolúció vagy mindkettő? a műszaki tudomány doktora

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Teremtés, evolúció vagy mindkettő? a műszaki tudomány doktora"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés